Bezár ×

2019/06/13

Kinyílnak a kredencek

Persze a meglepő az lett volna, ha nem ezt teszik: az öt év alatt elérhető, összesen 27 százalékos hozam a mai körülmények között kiválónak számít, miközben gyakorlatilag kockázatmentes befektetésről van szó. Ennek tükrében nem túl bátor következtetés azt feltételezni, hogy rövid idő alatt több százmilliárd forintnyi MÁP Plusz köt ki a háztartásoknál, érezhetően átrendezve ezzel a lakossági megtakarítási portfóliót. Az új, hosszú lejáratú állampapír megjelenésével a hazai kisbefektetők a mostaninál is nagyobb mértékben finanszírozhatják az államot: az év végén mért, nagyjából 5800 milliárdos lakossági állampapír-állomány az idén még gyorsabb ütemben gyarapodhat tovább.

Az átrendeződés ugyanakkor rá is fér a háztartások megtakarítási állományára, amely az utóbbi években dinamikusan nő, de az összetétele korántsem tekinthető ideálisnak. Az egyik gond – amely leginkább a nullához konvergáló betéti kamatokkal magyarázható –, hogy a lakosságnál lévő készpénzállomány túl gyors ütemben növekszik: a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2018 végén 4800 milliárd forint közelében járt a kimutatott mennyiség, ami az összes pénzügyi eszköz közel 9 százalékát jelentette. A másik, szintén az alacsony kamatkörnyezet okozta jelenség, hogy a múlt év végén közel 8900 milliárd forintot kitevő háztartási betétállomány nagyjából hetven százaléka lekötés nélkül pihen a lakossági számlákon: ez további, hozzávetőleg 6000 milliárdnyi pihenő pénzt jelent, ami tovább csökkenti a háztartások megtakarítási portfóliójának teljesítményét. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a hazai lakosságnak összességében több mint tízezer milliárd forintnyi, parlagon heverő megtakarítása lenne, hiszen valamekkora likvid pénztömeg – akár számlapénz, akár készpénz – mindig kell, hogy legyen a háztartásoknál: módosításra csak az arányok szorulnak.

A MÁP Plusz az egyik fontos és hatékony lépés lehet a pihenő pénzek megmozgatásához, hiszen tudja azt, amit a legtöbb magyar kisbefektető elvár: alacsony kockázat mellett nyújtott értékelhető hozamot. Ha pedig a lakosságnál lévő pihenő pénznek csak a töredékét is befektetik – akár a bankszámlákról, akár a kredencekből –, már az is figyelemre méltó eredmény lesz. 

Népesedési gondok Európában is

Nálunk is nagy a kihívás, de nem sokkal rosszabb a helyzet, mint másutt a régióban. Remélhetőleg a Családvédelmi Akcióterv hatására javulni fognak a mutatóink a következő években.

Új eszközökkel támogatjuk a családokat

– Részt vett a Brain Bar egyik vitáján, két amerikai „meg-mon-dó-emberrel” ült egy asztalhoz. Az egyikük, Steve Fuller a vita végén azt mondta, a hagyományos családmodell unalmas, kiment a divatból. Mi a véleménye erről? 

– Szíve joga erről így vélekedni, nekem pedig egyet nem érteni a nézetével. A világ nem attól fejlődik, hogy mindenáron próbáljuk felülírni a közösségeket összetartó szabályokat. Ma meggyőződésem szerint ugyanúgy van helye, létjogosultsága a hagyományos családmodellnek, mint korábban. Rossz lenne, ha azért kellene bárkinek maradinak tartania magát, mert jól érzi magát egy olyan családban, ahol van anya, apa és gyerek, gyerekek. Ez nem jelenti azt, hogy minden együttélés ne lenne nehéz, ne igényelne áldozatokat. Sőt, az is kiderülhet, hogy a dolog az adott felállásban egyáltalán nem működőképes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy túl kellene lépnünk a hagyományos családokon, és tömegesen más együttélési formákat keresni. Sok kísérlet volt már erre, eddig sikertelenül. 

– A kormány több életszakaszban is támogatja a családokat, a házasságkötéstől a nagyszülői gyedig. Mire számíthatnak még a szülők? 

– A magyar családtámogatás arról szól, hogy segítjük a fiatalok életkezdését, csökkentjük a gyermekesek terheit. Most megint egy nagyot lépünk előre, hiszen elindul a Családvédelmi Akció, amely olyan lehetőséget kínál a kibővülő otthonteremtési programmal, az újonnan induló babaváró támogatással, a bölcsődefejlesztésekkel, a nagycsaládosok autóvásárlási programjával, valamint a jövő januárban életbe lépő nagyszülői gyeddel és a négygyermekes anyák személyi jövedelemadó-mentességével, amelyek részben teljesen újszerűek, részben a korábbi támogatási formák kibővítései. Most azt szeretnénk látni, hogy az akciótervből akció lesz, milyen lesz a július elsejétől életbe lépő támogatások fogadtatása és hányan élnek a lehetőségekkel. Nem elég jó intézkedéseket bevezetni, az legalább olyan fontos, hogy minél többen ismerjék és vegyék is igénybe azokat. 

– Milyen szakmai vagy társadalmi szervezetek véleményét veszik figyelembe, ha korrekcióra van szükség?

– Nem riadunk vissza, hogy egy újonnan bevezetett lehetőséget tovább javítsunk, ha kell. Lehetnek gyermekbetegségek. A gyakorlatban olyan élethelyzetek is adódhatnak, amelyekre nem is gondoltunk a tervezéskor, a támogatásokban a körültekintő, alapos előkészítések ellenére. Az élet mindig izgalmasabb dolgokat tud produkálni, mint amit az íróasztalnál el tudunk képzelni. Ezért nagy szerencse, hogy sokféle szervezettel vagyunk állandó kapcsolatban, amelyeknek az elméleti, tudományos ismereteik mellett gyakorlati tapasztalataik vannak. Magyarországon a családszervezetek rendkívül értékes munkát végeznek, rajtuk keresztül felerősödik azoknak a hangja, akik a támogatásokban érintettek. A nagycsaládosok autóvásárlási támogatásának ötlete például a Nagycsaládosok Országos Egyesületétől érkezett. De a bölcsődefejlesztésekkel kapcsolatosan is folyamatosan egyeztetünk bölcsődei szakmai szervezetekkel, rendszeresen kapjuk a javaslatokat. Vannak partnereink a végrehajtásban is. A Magyar Államkincstár kevésbé látható, de nagyon értékes munkát végez. Folyósítja a CSOK-ot, vezeti a statisztikákat, de a nagycsaládos autóvásárlási támogatás is rajta keresztül érkezik majd meg. Emellett partnereink a bankok is, amelyek mára felismerték, hogy vannak közös céljaink, érdekeink. A családtámogatások egyik értékes jellemzője, hogy sok szereplő közös erőfeszítésein keresztül valósul meg, amit ezúton is köszönök nekik. 

– Brüsszelből kritizálták a babaváró támogatást. Mi volt ennek a hátterében? 

– A családok támogatása minden tagállam magánügye, ami helyes. Ezért is érzékeny kérdés, hogy a brüsszeli bürokráciának van-e, s ha igen, mekkora a beleszólása abba, hogyan segítjük a magyar fiatalokat, családokat. Mivel a babaváró támogatást a bankrendszeren keresztül nyújtjuk, felmerülhetnek versenyjogi szempontok, ami viszont már uniós szabályozás alá esik. A kérdés az volt, hogy van-e problémája Brüsszelnek a babaváró támogatással vagy nincs. Előzetesen, informális csatornákon feltettük a kérdést a bizottságnak, hogy ez a támogatási forma részükről elfogadható-e, rendben van-e. Annak ellenére felkerestük őket, hogy nincs feltétlenül szükség a jóváhagyásukra. Informálisan azt a választ kaptuk, hogy nem tetszik nekik, változtatni kell rajta. A brüsszeli bürokrácia olykor ott is problémát lát, ahol valójában nincs. Számukra az lett volna az elfogadható, ha a fiatalok a támogatás után kamatot fizetnek, és csökkentenünk kellett volna az állami garanciavállalás 100 százalékos mértékét 80 százalékra. Tehát a magyar fiatalok számára legkedvezőbb, általunk tervezett támogatási formát fel kellett volna adnunk. Ekkor tártuk a nyilvánosság elé a problémát, és erre érkezett a válasz Brüsszelből, hogy semmilyen problémájuk nincs a babaváró támogatással. Mi pedig készséggel elfogadjuk ezt az álláspontot. Ezért indítjuk az eredeti elképzeléseink szerint a babaváró támogatást július 1-jén, és nem változtatunk sem az állami kezességvállalás mértékén, sem a kamatmentességen, hiszen ez célját tekintve egy támogatás, ami csak akkor minősül kölcsönnek, ha a fiatalok nem vagy nem annyi gyermeket vállalnak, mint amennyit eredetileg terveztek.

– A KSH idei I. negyedéves adatai szerint nem nőtt a születések száma. Az ellenzék viszont a demográfiai program kritikájaként azt kéri számon, hogy mikor születnek meg végre a várt gyermekek. Milyen időtávban gondolkodnak? 

– Az ellenzékről mindenekelőtt annyit, hogy amikor azok a Gyurcsányék voltak kormányon, akik most az egész ellenzéket irányítják, akkor minden támogatást elvettek a családoktól, a gyermeknevelésre nem tekintettek értékként. A megszorítások legjobban a családokat sújtották: elvették a családi adókedvezményt, az otthonteremtési támogatásokat, keservessé tették a megélhetést. Mi 2010 óta azért dolgozunk, hogy a lerombolt bizalmat helyreállítsuk, hogy az elvett támogatásokat ne csak visszaadjuk a magyar embereknek, hanem folyamatosan növeljük is. Szeretnénk a gyermekvállalást és a gyermeknevelést megkönnyíteni, hogy minden családban megszülethessen annyi gyermek, amennyire vágynak. A népesedési mutatók alakulása ennek a következménye. A havi és a negyedéves adatokból messzemenő következtetéseket komolytalan lenne levonni, hiszen a népesedési kérdés hosszú távú folyamat, ahogy a megoldás is. A probléma messzire nyúlik vissza, 1981 óta minden évben egyre kevesebben vagyunk, évről évre fogy a magyarság. Viszonyításképpen, az akkorihoz képest a 25 és 45 közötti nők aránya mára 20 százalékkal csökkent. Ebből logikusan következik, hogy ha kevesebb fiatal több gyereket is vállal, a születésszámban ez nem ugyanúgy tükröződik. Ezért érdemes a házasságkötések számát és a gyermekvállalási kedv mutatóit figyelni. Mindkettőre igaz, hogy 20 éve nem tapasztalt csúcson vannak. Mert miről is szól a gyermekvállalás? A jövőbe vetett hitről és reményről. Éppen ezért nagyon könnyű lerombolni az optimizmust, elhitetni az emberekkel, hogy kilátástalan az élet. Ezt a 2002–2010 közötti baloldali kormányzás idején is megtapasztalhattuk, ugyanakkor a bizalmat újraépíteni kifejezetten nehéz, hosszú építkezés. Ha a 2010-es szinten állandósult volna a gyermekvállalási kedv Magyarországon, akkor 88 ezerrel kevesebb gyermek született volna meg azóta. Ha a házasságkötések és a válások száma a 2010-es szinten stagnált volna, akkor közel 200 ezerrel kevesebben élnének házasságban, mint most. Ezek a számok komoly eredményeket jeleznek, de még nem dőlhetünk hátra. A népesedési program első mérföldköve 2030, addig a részeredményekről csak óvatosan beszélnék. Nézzük meg majd akkor, hogy hol is tartunk. 

– Az anyaságról sok esetben csak a nehézségein keresztül szereznek információt a fiatalok, ami pont annyira nem reális, mintha rózsaszínre festjük a képet. Mitől lehet vonzó egy családközpontú, konzervatív életforma a fiataloknak? 

– A fiatalon való gyermekvállalás vagy a nagycsalád is lehet jó értelemben vett divat, egy vonzó életforma. Ehhez kellenek a jó példák. Nagy hatása van a közvetlen környezetnek, kell a sokféle támogatás és az, hogy a nagyobb közösség a gyermeknevelést is teljesítményként ismerje el. A személyes tapasztalat szintén számít, hiszen nehezebb úgy a családi élet mellett dönteni, ha valaki nem szerető családban nőtt fel, bár sokan ilyenkor éppen azt akarják bizonyítani, hogy ők majd másképp élnek, tanulnak a hibákból, rossz tapasztalatokból. Ön konzervatív életformát említett. Az igazi konzervatív gondolkodás alapja a tisztelet. Ha tisztelem a másikat, elfogadom a döntéseit. A liberalizmus ezzel szemben a döntés szabadságát hirdeti ugyan, de egy doktrína mentén egyféle utat tart legitimnek és járhatónak. Ha valaki ezzel ellentétesen gondolkodik, azt már nem viseli el a jelenlegi balliberális gondolkodásmód. A konzervatív ember mindig tiszteli, ha valaki másként dönt, és nem kényszeríti rá az akaratát a másikra. A liberálisok egyik bűne, hogy illúziót árulnak, kényszerpályára állítják a nőket. Azt próbálják elhitetni, hogy a gyerekvállalás hajszálpontosan ugyanakkora és ugyanolyan kihívás egy nő és egy férfi számára, és folyamatosan azt sulykolják, hogy a nők és a férfiak között egy olyan verseny van, amiben a nők nem maradhatnak le, minden pillanatban pontosan ugyanolyan pozíciókat kell betölteniük, ugyanannyit kell keresniük, mint a velük azonos korban lévő férfiaknak. A gyermekvállalásra úgy tekintenek, mint egy olyan – egyelőre nehezen megkerülhető – szükségszerűségre, amin valahogy túl kell esni, hogy aztán megint az „igazán fontos” dolgokra lehessen koncentrálni. Aki pedig nem így látja, az szégyellje magát. Ez szerintem nagyon veszélyes és ártalmas megközelítés. Tegyük a választást szabaddá! Segítjük a fiatalokat abban, hogy akkor alapítsanak családot, amikor szeretnének, hogy annyi gyerekük lehessen, amennyit akarnak, hogy megoszthassák az otthoni teendőket egymással a saját elképzelésük szerint. Tegyük lehetővé, hogy egy nő kevéssel a szülés után visszatérhessen a munkahelyére, ha úgy döntenek, de azt is, hogy hosszabban otthon maradhasson. Értékeljük a gazdasági teljesítményt, de értékeljük a felelős gyermeknevelést is! Erről a szabadságról szól a mi megközelítésünk, a családpolitikánk. 

– Nagy sikert arattak az életszagú kisfilmek, amelyekkel a Családok évét népszerűsítették. Gondolkodnak hasonló eszközökben? 

– A kisfilmek reálisan mutatták be a családi életet. Nem akartak kész válaszokat adni, sokkal inkább kérdéseket tettek fel. A szlogen az volt, hogy szülőnek lenni életre szóló kaland, amit nem érdemes kihagyni. Gondolatébresztőnek szántuk. A döntés a fiataloké. Az állam felelőssége abban áll, hogy olyan kiszámítható, biztonságos és tervezhető jövőt biztosítson, amelyben a fiatalok mernek családot alapítani. A média világában a liberális értékrend erőteljesebben megjelenik, de úgy vélem, a józan emberek meglátják ennek a fonákját. Az elmúlt kilenc év nagy eredményének tartom, hogy ma nagycsaládosnak lenni jó értelemben divatosnak számít. Korábban, ha megláttak egy ötgyermekes családot, akkor az emberek felhúzták a szemöldöküket, és furcsának tartották, de ez már nincs így. Ma emelt fővel járhatnak azok is, akik nagycsaládban élnek, mert a magyar emberek elismerik a teljesítményüket. Tudják, hogy amit a felelős gyereknevelésen keresztül tesznek, az az egész közösség számára értéket hordoz. A családtámogatásokon keresztül is az egymás iránti tiszteletet szeretnénk erősíteni. Bízom abban, hogy a magyar emberek büszkék lehetnek arra, hogy Magyarországon a gyermek az első.

Borítófotó: Fürjes Viktória

A szülő dolgozik, a nagyszülő gyedre megy

A nemzetközi gyakorlat sem ismer a kormány családtámogatási akciótervének a nagyszülőket érintő intézkedéséhez hasonló példákat. Bár a briteknél találunk gondolatában ilyesféle megoldást, ott azonban nem jár havi gondozási díjjal a munka, csak társadalombiztosítási jogosultsággal. 

2020. január elsejével vezeti be a kormány a nagyszülői gyedet, ami lehetőséget biztosít a szülőknek arra, hogy amennyiben nem veszik igénybe a gyermekgondozási díjat, akkor azt megtehessék helyettük a nagyszülők. Ennek feltétele, hogy a szülők neveljék a gyereket, valamint az, hogy a nagyszülő is teljesítse a jogosultsághoz szükséges kritériumokat, azaz aktív munkavállaló legyen, ne nyugdíjas. A nagyszülők akkor kaphatnak gyedet, ha az unoka születését megelőző két évben legalább 365 napon át biztosítottak voltak. Az is feltétele a támogatás folyósításának, hogy a gyerek mindkét szülője, egyedülállók esetében a kicsit gondozó szülő munkából származó jövedelemmel rendelkezzen. A gyerekfelügyelettel töltött évek nem vesznek el, ledolgozott esztendőknek számítanak majd. Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár tájékoztatójában elmondta, hogy a nagyszülői gyed összege 208 600 forint lesz. Az a nagyszülő, aki igénybe veszi, nem adhatja a gyermeket bölcsődébe, és legfeljebb az otthonában folytathat keresőtevékenységet. Kizáró ok az öregségi nyugdíj, az özvegyi nyugdíj, a szolgálati járandóság, a korhatár előtti ellátás, a táncművészeti életjáradék, az átmeneti bányászjáradék, a megváltozott munkaképességű emberek ellátásáért járó térítés vagy ápolási díj igénybevétele.

A nagyszülők aktív részvétele a családok életében több előnnyel is jár. A szülőknek megnyugtató, ha a kisgyermek a saját otthonában, a lehető legjobb kezekben nevelkedik. Amerikai és német kutatások is folytak a témában, s az eredmények nagyon hasonlók voltak: azok a nagymamák és nagypapák, akik aktívan vigyáznak az unokáikra, boldogabb és hosszabb életre számíthatnak – átlagosan öt évvel tovább élnek. A mérsékelt gondozói részvételnek kifejezetten kedvező hatása van az idősekre, csökken körükben a depresszió aránya, s a verbális és kognitív képességeik sem romlanak.

Minden fejlett társadalomban gondot okoz a szülőknek a gyerekfelügyelet megoldása. A nyugat-európai országokban jelentős költségekkel jár mind a bölcsőde, mind az óvoda igénybevétele, az egyik szülő fizetését el is viheti. Ezért az anyák otthon maradnak a gyerekkel, de így is lemondanak az egyik jövedelemről, ami jelentősen csökkenti a család mozgásterét, anyagilag évekig csak stagnál a família. Az ázsiai országokban sokkal jellemzőbb a generációk együttélése, egyrészt tradicionálisan, másrészt gazdasági okokból. Dél-Koreában például a gyereket nevelő házaspárok fizetnek a saját szüleiknek, inkább nekik, mint egy idegennek, így vissza tudnak menni dolgozni. A gyermekgondozás kompenzációja kulcsfontosságú jövedelemforrást jelent az ott élő idősek számára. A kormányzati adatok azt mutatják, hogy a 66 évnél idősebb koreaiak fele él szegénységben – írta korábban a Reuters.

Borítófotó: Getty Images

Bölcsődeépítési láz

Rákapcsol a kormány a bölcsődei férőhelybővítésre, a jelenlegi ötvenezres számot pár éven belül hetvenezerre növelné. A családvédelmi akcióterv jövő januárban hatályosuló vonatkozó pontja szerint a cél az, hogy 2022-ben gyakorlatilag minden kisgyereket el lehessen helyezni bölcsődében, ha a szülei így szeretnék. Ugyanakkor a területre eddig is komoly forrásokat fordított az állam, részben az anyák rugalmasabb munkavégzését biztosító feltételek megteremtése céljából, amit egyébként többek között a gyed extra különböző formái is erősítenek. A jövő évi költségvetés tervezetében mindenesetre ötmilliárd forint szerepel a fejlesztési program fejezetben, továbbá a nem állami fenntartású intézményekre szánt másfél milliárd.

BIZTOSI KÉZBEN

Az Emberi Erőforrások Minisztériumában (Emmi) már miniszteri biztos felel a bölcsődei ügyek koordinációjáért. Kovácsné Bárány Ildikó egy dunakeszi fejlesztés átadása kapcsán beszélt arról, hogy a kormány családpolitikájának egyik alappillére a munka és a család egyensúlyának a megteremtése, a családbarát társadalom kiépítése, ezért a kabinet már 2010 óta sokoldalú támogatást nyújt a kisgyermeket vállalók, illetve nevelők részére.

Fontos megjegyezni, hogy már 2017-ben átalakították a rendszert annak érdekében, hogy biztosított legyen az ellátás, ha arra a kisgyermekes famíliáknak igénye van. Vagyis a férőhelyhiány ne legyen akadálya a munkavállalásnak. Ennek megfelelően a törvény szerint minden olyan településen kötelező önkormányzati feladat a bölcsődei ellátást nyújtó intézmények, szolgáltatások valamely formájának a biztosítása, ahol a három év alattiak száma meghaladja a negyven főt, vagy legalább öt kisgyermek tekintetében erre igény jelentkezik.

Azt a kormányzat részéről is elismerik, hogy ez egyelőre nincs így, még ha sokat javult is a helyzet. Viszont több formát vezettek be, így például lehetőség van mini-, munkahelyi vagy családi bölcsődét is működtetni. Ugyanakkor Kovácsné Bárány Ildikó az említett eseményen kitért arra is, hogy országosan a három év alattiak mintegy tizenhat százaléka számára biztosított férőhely.

PÁLYÁZATOK SORA

Pintér Sándor belügyminiszter és Varga Mihály pénzügyminiszter még tavaly ősszel hirdetett meg Kásler Miklóssal, a humántárca vezetőjével közösen egy 4,5 milliárd forintos keretösszegű pályázatot a bölcsődei fejlesztésekre, konkrétan önkormányzati és minibölcsődék kialakításához. A települések már szeptembertől jelentkezhetnek, ám a határidőt nemrég egészen jövő márciusig kitolták. A pénzt az év eleje óta osztják. A legutóbbi közlés szerint tizennégy település részesült összesen 1,4 milliárd forint támogatásban, s ezzel csaknem háromszáz új bölcsődei férőhely jön majd létre.

Ezzel együtt a kiírás tartalma is módosult: a tervezett intézmények kialakításakor előnyben részesülnek a költség- és energiahatékonyságot szem előtt tartó, környezetbarát építési megoldások – hangsúlyozta minapi tájékoztatóján Berczik Ábel, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára. Az új minibölcsődékre maximálisan igényelhető támogatás is 75 millió forintra nőtt, azzal a feltétellel, hogy legfeljebb két ilyen csoport létrehozása támogatható. Fontos még az is, hogy a településeknek legalább tíz évig biztosítaniuk kell a létrehozandó intézmények működtetését, azonban ezt a mostani módosítás értelmében teljes egészében önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok, illetve egyházi fenntartók bevonásával is megtehetik – jelentette ki a szakember.

A részleteket még nem tudni. A korábbi bejelentés szerint a kistelepüléseknek szóló Magyar Falu Programban is szerepel forrás erre a célra, ám a pályázati kiírás még nem jelent meg. Mindenesetre nem kis összegről van szó, a projektben ugyanis a bölcsőde- és óvodafejlesztést támogató pályázatok keretösszege összesen tizenötmilliárd forint lesz. Várhatóan kapacitásnövelő bővítésre, felújításra, korszerűsítésre harmincmillió forint értékben lehet forrást igényelni, de lehet majd új építésre is támogatást nyerni, több száz millió forintig. Miután a program jövőre is folytatódik, az ideihez hasonlatos léptékben, vélhetőleg ez a „szál” sem hal el a jövőben. A napközbeni ellátás elérhetősége ugyanis leginkább vidéken hiányos.

EGYHÁZI SZÁL

És ez még nem minden. A pénzügyi tárca még áprilisban adott ki közleményt arról, hogy lezárult a Bölcsődei férőhelyek kialakítása, bővítése című uniós pályázat tervezetének társadalmi egyeztetése, sőt megjelentek a 10,5 milliárd forintos keretösszegű pályázatok, amelyek kilenc megyét és nyolc megyei jogú várost érintenek. Rákossy Balázs államtitkár az MTI-vel tudatta: a kormány célja ezen fejlesztésekkel, hogy a lehető legközelebb biztosítson elhelyezést a dolgozni szándékozó kisgyermekes szülőknek.

A tenderre az önkormányzatok mellett egyházi fenntartók, nemzetiségi önkormányzatok, civil szervezetek, közalapítványok és önkormányzati többségi tulajdonban lévő vállalkozások pályázhatnak.

Mindezek újabb elemei a kormány mintegy százmilliárd forintos bölcsőde- és óvodafejlesztési programjának, amely fejlesztési források különböző pályázatokon keresztül érhetők el.

Jó példa minderre, hogy a kormány a következő években közel 67 milliárd forintot fordít kizárólag katolikus óvodák és bölcsődék építésére. Legalábbis a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Soltész Miklós közlése szerint.

Borítófotó: H. Szabó Sándor, MTI

Életminőségi lakhelycsere

Komolyan gondolja a kormány, hogy paradigmaváltás történt a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos szemléletmód, sőt, a fogyatékosság mibenléte tekintetében. Ennek egyértelmű jele, hogy a változást leginkább megtestesítő, a nagy létszámú bentlakásos intézményi ellátásról a közösségi életvitelt támogató szolgáltatásokra való áttérésről szóló, 2036-ig tartó stratégiát alkotott. Vagyis hosszú távon gondolkodik az egyébként nagyjából tíz évvel ezelőtt beindult folyamatról, amelynek lényege, hogy az érintettek életminősége érzékelhetően javuljon.

A Figyelő által megismert részletes dokumentum rögzíti: mindez egy 2006-os ENSZ-egyezményre épít, a szükséges jogszabályi lépések pedig 2010-ben, illetve 2011-ben születtek meg hazánkban. Később létrejöttek a „támogatott lakhatás” nevű ellátási forma keretei. Az Országos Fogyatékosságügyi Program ezzel párhuzamosan többször is frissült. Az első ütemben, alapvetően kísérleti jelleggel, hatvanhét ingatlant építettek vagy újítottak fel, hat mamutintézményben pedig összesen 770 férőhely szűnt meg, és költözött minden érintett támogatott lakhatásba – ezzel együtt a gyermekotthonok terén is hasonló változások indultak.

Az eddigi tapasztalatokra építő stratégia megállapítja: markánsabban meg kell jelenjenek az érdekvédelmi szervezetek véleményei. Ez fontos kitétel, a dolog természetéből fakadóan ugyanis ezek az intézkedések korántsem konfliktusmentesek, részben az új lakóhely környékén élők félelmei miatt. Az eddigi tapasztalatok alapján ezeket el lehet oszlatni. A stratégia ugyanakkor kiemeli azt is, hogy valamennyi szolgáltatás, támogatás fejlesztésénél figyelembe kell venni azt az elvet, hogy a fogyatékossággal élő ember – a meglévő képességei és lehetőségei határain belül – maga „rendelkezhessen élete célkitűzéseiről, az azokhoz vezető utakról, a megvalósítandó emberi és morális értékeiről”.

A korábban ismertetett tervek szerint 2023 végéig több mint 9000 férőhelyet váltanak ki, s erre a kormány mintegy 80 milliárd forintot biztosít.

A folyamatot nemzetközi egyezmény is garantálja, a fogyatékos embereknek szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket tömörítő legnagyobb európai ernyőszervezet, az EASPD küldöttsége legutóbb tavaly ősszel járt hazánkban. Luk Zelderloo, a szervezet ügyvezető igazgatója ezt követően arról beszélt, látja, hogy a kormány mennyire elkötelezett a kiváltással kapcsolatban, és biztosította a jelenlévőket a támogatásáról. Ezenkívül rámutatott a magyar kormányzati célkitűzésekben is szereplő érvre, miszerint a „kiváltás” nem csupán az épületekről szól, hanem arról, hogy segítse az érintettek aktív társadalmi szerepvállalását.

Fontos az eddigi intézkedések nyomon követése is. A folyamatot az uniós forrásból indított TÁRS projekt is támogatja, ennek keretében indították útjára az úgynevezett felkereső látogatásokat, azzal a szándékkal, hogy a kiváltásban érintettek felkészülésében nyújtsanak segítséget az 50 férőhely feletti bentlakásos intézményben élő fogyatékos, pszichoszociális fogyatékos és szenvedélybeteg lakók számára. A csoport tagjai ez idáig 29 intézményben jártak és 782 lakót vontak be a nagy-, illetve kiscsoportos keretek között megszervezett Kiváltás Klubokba.

Borítófotó: Fortepan

Jogos a nosztalgia a Monarchia iránt

– A magyar állampénzügyek fejlődéstörténete a dualizmus korától napjainkig címmel írt könyvet. Ennek a lelke: Magyarország hosszú időn keresztül elmaradott gazdaság volt. Mekkora lendületet adott a Monarchia a fejlődésnek?

– A magyar kapitalizmus bölcsője az 1867-es kiegyezést követő sikeres négy évtized. A politikai konszolidáció jó alapot teremtett a gazdasági fejlődésnek, a kereskedelmi és az ipari élet fellendülésének. A tőke preferálja a politikai stabilitást és a kiszámíthatóságot. A több évszázados lemaradásunkat rohamléptekkel csökkentettük. 1867-ben az országgyűlés a vasútépítés finanszírozásáról, 1872-ben a hazai ipar fejlesztéséről, 1881-ben az ágazatnak nyújtandó állami kedvezményekről, 1884-ben pedig az ipartestületek szabályozásáról rendelkezett. Baross Gábor közlekedési miniszter tarifarendelete a belső szállítások kedvezményes árazását garantálta.

– Állampénzügyi szempontból mi volt a legnagyobb vívmánya annak, hogy kiegyeztünk az osztrákokkal?

– Az Osztrák–Magyar Monarchián belüli Magyar Királyságban kiteljesedhetett az államiság s a felelős költségvetési gazdálkodás intézménye. A kiegyezés a gazdasági szereplők működéséhez egy biztonságos terepet adott. Az osztrák– magyar államszövetség keretei között az országok gazdasági-történelmi múltjához igazodó munkamegosztás érvényesült, sőt, közös volt a vámterület, amely protekcionista védőeszközöket jelentett a birodalom egész területére. Az államhatalom kézben tartotta a gazdasági életre vonatkozó legfontosabb jogosítványokat, és módjában állt a versenyviszonyokat is a legteljesebb módon befolyásolni. Erre szükség volt, hiszen a brit birodalomhoz vagy más fejlett országokhoz képest lényegében az egész Monarchia területe elmaradott volt, különösen Magyarország, ahhoz pedig, hogy a fejlődés és a felzárkózás bekövetkezzen, az állam aktív gazdaságszervezői tevékenysége nélkülözhetetlen lett, ami a 2010 utáni gazdaságpolitikában is evidencia.

– Ezek szerint „jogos” a nosztalgia az Osztrák–Magyar Monarchia iránt? 

– Gazdaságtörténeti szempontból abszolút jogos a nosztalgia. Soha nem látott fejlődés következett be ugyanis a magyar gazdaság szempontjából a Monarchia ideje alatt. Ráadásul – velünk együtt – az osztrákok is ebben az időszakban számítottak birodalomnak Európában, az ötödik-hatodik helyen lehetett a Monarchia volumen, gazdasági kibocsátás, befolyásoltság vonatkozásában a kontinensen. 

– Az első és a második világháború között milyen periódust élt át a magyar gazdaság?

– A „trianoni lélek” és erőforrás-veszteségek ellenére az ország viszonylag gyorsan talpra állt, amiben Gróf Bethlen István miniszterelnöknek és kormányának meghatározó szerepe volt. 1924-ben felállították az önálló Magyar Nemzeti Bankot, amely az ország és a költségvetési politika szolgálatába állt. Az ipar helyreállításához, a földreformügyekhez, az 1938-ban meghirdetett győri fegyverkezési program végrehajtásához azonban jelentős forrásokra volt szükség, amit a kormány és a jegybank meg tudott oldani. S tegyük hozzá, a fegyverkezési program forrásait is alig ötven százalékban fordították hadieszközökre. A projekt többnyire polgári célokat szolgált, az elmaradott infrastruktúra fejlesztését. Sajnos a második világháborúban ezek az eredmények és értékek zömében elvesztek. 

– A második világháború után hazánk a Szovjetunió érdekszférájába került, de mennyivel volt másabb nálunk a működési modell, mint a többi kelet-európai országban? Egyáltalán: más volt?
– A szovjet típusú tervgazdasági rendszer teljesen idegen volt az akkori magyar társadalomnak. Egy ránk erőltetett termelési módról beszélünk, amelynek a meggyengítésében az 1955–56-os eseményeknek meghatározó szerepe volt. A szabadságharc elbukott ugyan, de ugyanazt az erőltetett gazdaságpolitikát tovább már nem merték ránk mérni. Az új gazdasági mechanizmus 1968-as bevezetése is az enyhülésnek köszönhető, amikor az állami tulajdon és a népgazdasági tervrendszer dominanciája mellett létrejöhetett egyfajta piaci szocializmus. Állami vállalatok egyes szervezeti egységeit, termelőeszközöket lehetett bérbe (gebinbe) venni, gazdasági munkaközösségek jöttek létre, a mezőgazdaságban pedig megerősödött a háztáji gazdálkodás. Ám a reform megbuktatásával nyilvánvalóvá vált, hogy a szerves, esetleg egy szociális piacgazdaságba átépülő rendszer nem jöhet létre. Ahogy a nagyobb anyagi érdekeltséget lehetővé tevő reformot az 1970-es évek elejére kifullasztották, azzal párhuzamosan Magyarország külföldi hitelekre szorult, eladósodott, majd visszafordíthatatlan adósságcsapdába került.

– A szocialista rendszer szétesését követő nyers piacgazdasági, majd a 2010 utáni aktív államműködés állampénzügyi vonatkozásai ugyancsak érdekes információkat jelenthetnek. Nézzük a részleteket, mi történt 1990-től a különböző kormányok alatt!

– A rendszerváltozás jól indult, de a piacgazdaság újraépítésében az első két évtizedet elveszítettük. Hiába lettünk 2004-ben európai uniós tagállam, 2006-ra a költségvetési összeomlás már kézzelfogható volt. A Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány tehetetlenül szemlélte a folyamatokat. Nem volt önálló gazdaságpolitikai víziójuk. Magas kamatszintet tartottak fenn, illetve a külföldi vállalatok kedvezményeit, amivel kiszivattyúzták a pénzt az országból. A világgazdasági válságtól függetlenül Magyarország államcsődbe került.

– Uniós tagságunk változtatott-e a viszonyokon?

– Az EU lényege nem merül ki abban, hogy milyen az adott ország támogatási-befizetési egyenlege. A lényeg, hogy egy értékalkotó közösség legyen az unió, s benne a tagországok érvenyesíteni tudják az érdekeiket. Magyarország 2010 előtt a „merjünk kicsik lenni, mondjátok meg, hogy mit tehetünk” elvet követte. Ennek a korszaknak azonban vége. Nem mondom azt, hogy nekünk nincs szükségünk az EU normatív forrásaira. Ám lényeges, hogy az unió nekünk nem támogatást fizet, hanem törleszt.

– Ezt hogy érti?

– Az Európai Gazdasági Közösség vezetőinek a hitegetését kritika nélkül elfogadva a korábbi magyar kormányok és jegybanki elnökök feladták az önálló gazdaságpolitikát, a belső piacokat védő intézkedéseket, hagyták elveszni a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, a gyárakat, a hazai kereskedelmet. Vagyis feladták a termelés jogát, visszaesett a hazai termék-előállítás, amely piacot viszont elfoglalták a fejlett EU-s országokból érkező cégek. 2010 óta azonban, hasonlóan a dualizmus korszakához, egy protekcionista eszközökkel történő utolérési stratégiát folytatunk, amely képes a hazai vállalati, lakossági szektor helyzetén is folyamatosan javítani, a kormány és a Magyar Nemzeti Bank pedig a növekedés és a pénzügyi egyensúly fenntartását egyidejűleg biztosítja. Ez a magyar modell lényege. 

 

 

NÉVJEGY

1962-ben született Pápán. 

Közgazdász, egyetemi tanár, a közgazdaság-tudomány kandidátusa. Kutatási területe a jövőkutatás, a bankszabályozás és a pénzügytan. 

1990-ben kezdte pályafutását a Magyar Nemzeti Bankban elemzőként. 

1998 és 2002 között országgyűlési képviselő volt.

Kockázatok és mellékhatások

Karácsony Gergelyt leforrázta, és az MSZP-t is mattolta Kálmán Olga főpolgármester-jelöltségének DK-s bejelentése – mondták szocialista forrásaink. Arról beszéltek, hogy a zuglói polgármester és az MSZP azért érzi hátba döfésnek Gyurcsány húzását, mert a volt kormányfő az uniós kampányban azt presszionálta, hogy Karácsony ne legyen uniós listavezető. Ennek fejében ígérte meg, hogy a főpolgármester-választáson a DK őt támogatja majd. Karácsony az uniós voksolás után egy zártkörű kampányfelkészítőn is részt vett a DK-s kerületi polgármesterjelöltekkel, akikkel az önkormányzati választások politikai témáiról, kihívásairól egyeztettek. Ekkor még teljes volt az összhang, sőt Gyurcsány választások utáni nyilatkozata is azt erősítette, hogy tartja magát a szóbeli megállapodáshoz. 

Aztán az MSZP–P-lista alaposan leszerepelt az uniós választáson, miközben – ez a szocialisták meggyőződése – Karácsonnyal bizonyosan sikeresebbek lettek volna. Ezzel szemben a fővárosban megfordult a tavalyi baloldali választási eredmény, a DK itt is alaposan megverte az MSZP–P listáját.

Gyurcsányék csak a sikeres választási eredményen felbuzdult Momentum előválasztási bejelentése után tették meg a személyi javaslatukat. Miközben a fiatal liberálisok egy teljesen ismeretlen jelölttel, Kerpel-Fronius Gáborral álltak elő, a DK néhány nap múlva nagyot húzott Kálmán Olga indításának bejelentésével. 

A televíziós valódi esélyesként lépett elő Karácsony Gergellyel szemben, Gyurcsány pedig úgy érzi, minden esélye megvan arra, hogy az MSZP végleg eltűnjön a politikai süllyesztőben, és hamarosan betagozódjon a DK-ba. Amennyiben Karácsony elveszíti az előválasztást, erre minden esély megvan.  

A Párbeszéd társelnöke mindenesetre Kálmán Olga bejelentése után előre menekült, és rögtön öt vitát is kezdeményezett a „kihívóival”. Forrásaink szerint a célja az, hogy „szakmai” terepre terelje a diskurzust, belső kritikusai azonban azt mondják, a XIV. kerületi parkolási anomáliák és a gazdasági helyzet miatt nem biztos, hogy taktikus dolog erre építenie.

Informátoraink azt is hangsúlyozták, Kálmán Olga azért lehet esélyes, mert a DK-s mozgósítás májusban bizonyította, hogy az MSZP-s szavazókat is képesek elvinni a saját jelöltjükre szavazni, és ez nem lesz másképp az előválasztáson sem. 

Zuglóban még egy izgalmas epizódra is felhívták a figyelmünket: amennyiben Karácsony Gergely júniusban elveszíti a főpolgármester-jelölti választást, visszatérhet a kerületbe, hogy ősszel kerületi polgármesterként újrázhasson. Ebben az esetben azonban leginkább Horváth Csabának kell izgulnia a politikai jövőjével kapcsolatban. A szocialisták fővárosra szakosodott politikusa, volt főpolgármester-jelöltje ugyanis a zuglói indulást kapta meg fájdalomdíjként, miután tavasszal elbukta az előválasztási versengést Karácsony Gergellyel szemben.

 

Borítófotó: Kálmán Olga a főpolgármesterségre tör. A DK meglepte szövetségeseit a jelölésével

Aranylázban a jegybankok

DIVERZIFIKÁCIÓ
Ahogy fokozódik a bizonytalanság a világban, nő az államok és polgáraik eladósodása, erősödik a bizalmatlanság a gazdaságot, a globális pénzügyeket kezelő nemzetközi testületek iránt, úgy válik az arany ismét az értékmegőrzés egyik legmegbízhatóbb eszközévé. E nemesfém szerepének az újraértékelésében a Nyugat vezető hatalmai – USA, Németország, Franciaország, Olaszország – következetesen jártak el. Sok ország tartalékszerkezetében az arany súlya néhány százalék, a fenti nyugati államokéban azonban jóval meghaladja az ötvenet. Az Egyesült Államok tartalékában a legnagyobb a sárga fém része (75 százalék), abban az országban, amely talán a legjobban kötődik a nem aranyalapú nemzetközi pénzrendszerhez, lévén a dollár a valutája.

VISSZA AZ ARANYHOZ
Az arany szerepének növekedése összefügg a világgazdaságban végbemenő gyökeres, visszafordíthatatlannak látszó szerkezeti változásokkal is. Tanúi lehetünk annak, ahogy csökken a Nyugat, mindenekelőtt az USA viszonylagos súlya, és ahogy Kína gazdasága üstökösszerűen felemelkedik. Peking támogatja a világgazdaság alapjainak átrendezését, például egy olyan új valuta-deviza rendszer létrehozását, amelyben nem lenne a zöldhasúhoz hasonló, központi szerepű fizetőeszköz, hanem egy a legnagyobb gazdaságú országok pénznemeiből összeállított, az aranyat is alkalmazó speciális „kosár” jönne létre. Ezt a világ első vagy második legnagyobb (hivatalos dollár/jüan árfolyamon számítva a második, vásárlóerő-paritáson az első) gazdasága, Kína mellett a katonailag még szuperhatalom Oroszország is támogatja. 

Moszkva és Peking volt a két legnagyobb aranyvásárló 2018 első negyedévében, az oroszok 55, a kínaiak 33 tonnával gyarapították a tartalékukat. Ezzel párhuzamosan Moszkva nagy ütemben szabadul meg rezerváiban az amerikai állampapíroktól.

TRENDFORDULÓ
Aki két évtizeddel ezelőtt aranyba fektette volna a pénzét, ma az összeg közel négyszeresét kapná vissza, az aranyár ugyanis 2000 óta csaknem megnégyszereződött. Ez jobb üzlet lett volna, mint a legtöbb részvénybe vagy kötvénybe, vagy valamilyen alapba történő befektetés. A Goldprice.org portál számításai szerint húsz év alatt a sárga fém 380,79 százalékkal drágult, míg az ezüst ugyanennyi időintervallumban 197,54-dal. Az arany ellenértéke hagyományosan negatívan korrelál a reálkamatokkal, válságok alatt biztonságos menedéknek számít. Erősödő inflációs környezetben és a dollár gyengélkedése idején ugyanúgy megnövekszik a kereslet az értékálló nemesfém iránt – áll az Amundi elemzésében. Az arany árfolyama egyfajta barométere a világgazdaság állapotának. Ha globálisan a dollár az általános tartalékdeviza, akkor az amerikai gazdaság gyengélkedése esetén nő a sárga fém iránti kereslet – a befektetők igyekeznek diverzifikálni a portfóliójukat. Az Amundi tanulmánya kimutatta, hogy néhány deviza, így például a svájci frank vagy a japán jen kedvezően reagál a globális stresszhelyzetekre – míg a dollár értelemszerűen nem. Így ha a frank- vagy jenalapon befektetők aranyat tartanak, egyfajta természetes diverzifikáció haszonélvezői lehetnek, amennyiben a világgazdaság helyzetére vonatkozó várakozások romlanak. 

JEGYBANKI VÁSÁRLÁSOK
Egészen a 2008–09-es időszakig, a legutolsó nagy gazdasági válságig a központi bankok átlagosan évi ötszáz tonnával több aranyat adtak el a készleteikből, mint amennyit vásároltak. 2010-ben azonban megfordult a trend. Abban az esztendőben ezek az intézmények még csak ötven tonnával vettek többet, mint amennyit értékesítettek, de éves készletezéseik a 2011–17-es időszakban már átlagosan háromszáz tonnával haladták meg az eladásaikat. 

Ez az irányzat azóta tart, és a globális tendenciák (politikai, gazdasági, katonai helyzet) romlásával gyorsul. Sokat elmond a helyzetről, hogy a dollárbankó-nyomtatás kényelmes monopóliumát birtokló Egyesült Államok tartalékainak a háromnegyedét aranyban őrzi. A Thomson Reuters érdekkörébe tartozó GFMS gazdaságkutató intézet által az idei esztendő első negyedévi helyzete alapján összeállított Aranyfelmérés (Gold Survey 2019) adatai szerint ezzel az USA – amely egyébként nincs a világ tíz legnagyobb tartalékokkal rendelkező állama között – kormánya birtokolja immáron több mint két évtizede stabilan a legtöbb sárga fémet, 2019 első negyedében 8133,5 tonnát. Többet, mint az utána következő három ország együttvéve. 

A második Németország (jelenleg 3369,7 tonna arannyal, az utóbbi két évtizedben mintegy nyolcvantonnás csökkenéssel). A németek az amerikaiakhoz hasonlóan óvatosak, konzervatívok, a teljes tartalék mintegy hetven százalékát teszi ki náluk ez a nemesfém. A harmadik helyet Olaszország (stabilan az utóbbi húsz esztendőben 2451,8 tonna) foglalja el, az aranyrész a tartalékokban kétharmados. A negyedik Franciaország (2436 tonna, az utóbbi két évtizedben mintegy hatszáz tonnás csökkenéssel), tartalékainak még mindig a hatvan százaléka arany. Őket követi Oroszország és Kína. Az előbbi központi bankjának 2168,3, az utóbbiénak 1855,5 tonna sárga fém van a birtokában. Az oroszoknál az arany aránya 18,5, a kínaiaknál mindössze 2,5 százalék. Moszkva és Peking az elmúlt húsz évben egyaránt mintegy négyszeresére emelte a készletét. 


Aranyszoba egy német katedrális előcsarnokában. Aranyra álltak át a jegybankok a tartalékolásban

Az első tízben Oroszország az egyetlen, amelyik mind a jegybanki aranykészletei, mind a teljes tartaléka tekintetében az ötödik helyet foglalja el a világranglistán.

Az Európai Központi Bank létrehozásakor az alapítók (továbbá Svédország, Svájc és Nagy-Britannia) megállapodtak abban, hogy a következő öt évben aranyeladásaik nem haladják meg a négyszáz tonnát. Az egyezményt 2004-ben megújították, ekkor viszont a Bank of England (BoE), amely rezerváinak a 8,4 százalékát tartja a sárga fémben – már kimaradt abból. 

A KÍNÁLAT
A világ legnagyobb aranytermelői és tartalékaikban a legtöbb sárga fémet tartó országai között alig van átfedés. A GFMS 2017-es adatai szerint Kína a legnagyobb termelő évi 426 tonnával, a globális aranybányászati kapacitás tizenhárom százalékával. Peking korszerűsíti az egyébként rendkívül szennyező aranybányászatot, ami átmenetileg visszaveti a kitermelés tempóját. A második Ausztrália 295,1 tonnával, a növekvő költségek miatt a következő évtizedekben várhatóan csökkenő mennyiséggel. 

Oroszország a harmadik 270,7 tonnával, ezzel a teljes európai termelés 83 százalékát adja, noha aranybányáinak a zöme a szibériai térségben van. Ahogy az orosz állam – a kitermelt sárga fém legalább kétharmadával a legnagyobb vásárló – erőteljesen növeli az aranyrészt a tartalékaiban, úgy bővítik az aranybányászatot, -olvasztást.

Az Egyesült Államok 230 tonnás kitermelésével a negyedik helyen áll. A teljes termelés csaknem négyötödét a nevadai lelőhelyek adják. Kanada több mint 175 tonnájával a lista ötödik helyezettje. A globális felmelegedés elolvasztott Brit Columbiában (az ország nyugati részén) egy gleccsert, amelynek a helyén hatalmas aranylelőhelyet fedeztek fel.

A hatodik Peru két esztendővel ezelőtt évi 163,5 tonnát termelt. A mennyiség csökken, mert az ország fellép az illegális aranybányászat ellen. A hetedik Indonézia, 154,3 tonnával. A nyolcadik helyen Dél-Afrika áll 140 tonnás teljesítménnyel. Valamikor toronymagasan a legnagyobb aranytermelő volt. A telérek elfogytak, amit az is jelez, hogy négyezer métert is meghaladva a világ legmélyebb aranybányája itt található. A kilencedik Mexikó, 130,5 tonnával. A laza szabályozás, az olcsó bányászati engedélyek miatt perspektivikus forrásnak tartják. A tizedik Ghána 2017-ben 101,7 tonna sárga fémet termelt. 

Gyakorlatilag valamennyi afrikai aranytermelő országra vonatkozik, hogy a hivatalos bányászati adatok nem megbízhatók, már csak azért sem, mert az illegális vagy kisüzemi aranytermelés a jellemző. Ezt a statisztikákban sehol sem szereplő mennyiséget külföldre, repülőgépeken, személypoggyászként feladva elsősorban a Közel-Keletre viszik, ott értékesítik. A Perzsa (Arab)-öböl repterein igen laza a csomagellenőrzés, ezt használják ki. 

RÉGIÓS HELYZET
A visegrádi négyeknél vegyes a kép. A magyar és a szlovák aranytartalék nagyjából ugyanakkora, Csehországé az ország gazdaságához képest is feltűnően kicsi, míg Lengyelországé a gazdaság méretét alapul véve nagyjából megfelel a magyarországi szintnek. Arányaiban a szlovák készlet a legnagyobb. 

Csehország nem ült fel az aranyvasútra: az utóbbi két évtizedben amúgy sem nagy tartalékát csaknem a felére, 8,4 tonnára vitte le a 2000-ben mért 13,9-ről. A lengyelek 2000 és 2018 között stabilan tartották a 103,6 tonnás szintet, majd ezt tavaly, két lépcsőben végrehajtott vásárlásaikkal 128,6-re emelték. Szlovákia készlete ez év első negyedének a végén 31,7 tonnát tett ki. A 2000–19-es időszakban a szlovák aranytartalék átlagosan 33,6 tonnát ért el.

Magyarország a 2000-es évektől tavaly őszig tartotta az alacsony, 3,1 tonnás szintet. Az MNB 2018. októberben közölte: a Monetáris Tanács határozata alapján a tízszeresére, 31,5 tonnára emelte az arany részét a tartalékokban. Ezzel a sárga fém aránya (értéke jelenlegi piaci árakon mintegy 1,24 milliárd dollár) a teljes magyar rezervában 4,4 százalékra nőtt. Romániában a parlament április végén megszavazta, hogy hozzák haza az utóbbi száz évben a Bank of England széfjeiben őrzött készletet. (Az őrzésért a BoE a Reuters értesülései szerint évi 71 ezer dollárt kért.) A döntés nincs összefüggésben a brexittel – hangoztatta az országgyűlés közleménye. „Románia megengedheti magának, hogy otthon tartsa az aranyát, akárcsak a családi ékszereket” – mondta Şerban Nicolae, a törvényjavaslat egyik előterjesztője. Így az ország aranytartalékának (103,7 tonna) az egésze otthon van. 

 

ARANYFEDEZET
Az arany ritkasága, hordozhatósága, könnyű felismerhetősége miatt ősidők óta értéket testesít meg. A modern korban a jegybankok aranyfedezet mellett bocsátottak ki bankjegyeket, így a fejlett országok ezen intézményeinél hatalmas készletek halmozódtak fel. A II. világháború végén, mikor az Egyesült Államok szuperhatalommá vált, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve az aranytartalék nagyjából kétharmadát birtokolta. 1971-ben azonban Nixon elnök megszüntette a dollár aranyfedezetét, s ez oda vezetett, hogy a következő évtizedekben a központi bankok sorra építették le a készleteiket. Ebben a viszonylag alacsony inflációs környezet is szerepet játszott. Például a francia jegybank 2004 és 2008 között tartalékának a húsz százalékát (588 tonna) dobta piacra.

A SORS KEZE
A világon talált legnagyobb aranyrög színaranytartalma meghaladta a 71 kilogrammot. Két aranyásó lelt rá 1869-ben, Ausztráliában, Victoria államban. A rög az Üdvözlet, Idegen (Welcome Stranger) nevet kapta. Mai áron a súlya alapján négymillió dollárt érne, de egyedi jellege miatt a gyűjtők ennél sokkal többet adnának érte. Ám beolvasztották, ma már csak a másolatai láthatók. Az eredeti állapotban megőrzött legnagyobb aranyrög Las Vegasban van kiállítva. Formája miatt A Sors Keze nevet kapta. 1980-ban találták egy fémkeresővel, ugyancsak az ausztráliai Victoria államban. A Las Vegas-i Aranyrög nevű kaszinó, ahol közszemlére tették, a nyolcvanas években egymillió dollárt fizetett érte.

ARANY AZ ŰRBEN
Tudósok a világűrben felfedeztek egy aszteroidát, a 433 Erost, amelyre 2001-ben leszállt egy amerikai szonda, és a spektrométeres vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy a kisbolygó anyaga sok ezer tonnányi aranyat tartalmaz. Viszont itt a sárga fém koncentrációja a földi aranybányák érceinek legfeljebb a századrésze. Így az aszteroida egytonnányi anyaga mindössze öt dollárt ér. Ígéretesebbnek tartják a 16 Psyche nevű égitestet, amelyben lényegesen nagyobb lehet a nemesfém koncentrációja. A NASA 2023-ban tervez egy űrszondát felbocsátani, amely valamikor 2030-ban érheti el a kisbolygót. 

KERESLET ÉS KÍNÁLAT
Az első negyedévben a jegybanki vásárlások 65 tonnával, 68 százalékkal nőttek az előző három hónap azonos időszakához képest. Diverzifikáció, biztonság, likviditás – e három fogalom mentén alakult át a központi bankok tartalékolása. Közülük sokan az aranyban látják ennek tökéletes megtestesülését. Az indexkövető alapok (ETF) vásárlásai negyven tonnával nőttek. 
Az ékszeralapanyag-vételek szerény mértékben, 530 tonnára bővültek, míg az aranyrúd- és érmekészítéshez vett mennyiség kismértékben, 258 tonnára csökkent – áll az Aranyvilágtanács statisztikáiban. India hagyományosan nagy aranyvásárló, az ékszerek hozzátartoznak a szubkontinens kultúrájához. A sárga fém ára márciusban csökkent, így tavasszal, a tradicionális házasodási időszakban még több ékszert vettek az ifjú párok(nak). Az árfolyam-ingadozásokra érzékeny japán befektetők az első negyedévben 6,2 tonna aranyat adtak el, kihasználva a jen erősödését. A fogyasztási cikkeket gyártó technológiai szektor kereslete mérséklődött, így az ágazat aranyfelhasználása három százalékkal, 79 tonnára csökkent.

A VILÁG ÖSSZES ARANYA
Az Aranyvilágtanács becslése szerint a globálisan valaha kibányászott és nagy tisztaságúra finomított sárga fém mennyisége valamivel meghaladja a százezer tonnát. Más becslések ettől akár húsz százalékkal eltérő számokat hoznak ki. A szervezet kiszámította, hogy 2017-es árakon a világon valaha kitermelt, majd kiolvasztott színarany értéke meghaladja a 7500 milliárd dollárt. Ez mintegy a negyede Kína vásárlóerő-paritáson (PPP) mért 2018-as bruttó hazai termékének (GDP). 

Borítófotó: Aranytematikájú kiállítás Svájcban. Válságok idején biztos menedék

Trump Mexikót fenyegeti

ÚJABB VÁMKONFLIKTUS  
Az USA első embere megfenyegette Mexikót: ha nem fékezi meg az illegális bevándorlást az Egyesült Államok déli határán, akkor jönnek a büntetővámok. Egy folyamatosan szigorodó rendszer keretében első lépcsőként ötszázalékos vámot vetnek ki minden Mexikóból származó termékre, szolgáltatásra. Ez az eredeti terv szerint június 10-én lépett volna hatályba. A legrosszabb esetben ez év október elsejéig akár huszonöt százalékra is emelkedhet a büntetőtarifa, ami beláthatatlan következményekkel járhat a déli szomszédra nézve, amelynek a gazdasága amúgy is labilis – az idei első negyedévben kismértékben, 0,2 százalékkal visszaesett a tavalyi azonos időszakhoz képest. 

A LEGNAGYOBB PARTNER
A súlyos amerikai vámtételek aggasztó belpolitikai fejleményekhez, akár államcsínyhez is vezethetnek Mexikóban. És ha figyelembe vesszük, hogy Kína visszaszorulásával a latin-amerikai ország lett az USA legnagyobb külkereskedelmi partnere, a hatás az Egyesült Államok piacain is meghatványozódik. Tavaly az USA 346,5 milliárd dollár értékben importált Mexikóból, ami több mint tízszázalékos bővülést jelent az előző esztendőhöz mérten. Ez év január–februárjában a két ország kereskedelme 102,5 milliárd dollárt tett ki. Az Egyesült Államok Kanadával 97,5, Kínával 96,7 milliárdos forgalmat bonyolított le ebben az időszakban.

Trump Indiának is nekiment. Felfüggesztette a hatalmas dél-ázsiai országnak nyújtott kereskedelmi kedvezményeket – a szubkontinens feltörekvő gazdaságként élvezte az előnyöket. Ez, mint a BBC megjegyzi, hozzávetőleg tízszázalékos amerikai importvámemelést jelent. Indiában az üzleti körök felzúdulással fogadták a hírt. Egyesek az országgal szemben ellenséges lobbicsoportok kezét látják ebben, mások a világkereskedelem szabályainak a megsértéseként értékelték a június 5-én életbe léptetett korlátozást, amely a napelemektől a feldolgozott élelmiszerekig mintegy háromezer indiai exportterméket érint.

Szokták emlegetni, hogy Trump úgy mozog a világpolitikában, a bonyolult nemzetközi gazdasági viszonyok között, akár elefánt a porcelánboltban. Nos, Mexikóval és Indiával a porcelánbolt újabb termeibe rontott be az elnöki ormányos. „Ha az illegális bevándorlás problémáját megoldják a mexikóiak intézkedései – ennek megítélésében kizárólag a mi szavunk dönt –, a vámtételeket hatályon kívül helyezzük” – jelentette ki az USA első embere a Fehér Ház által nyilvánosságra hozott kemény hangú nyilatkozatában. Ebben a demokraták is kaptak a fejükre; ők az elnök megfogalmazása szerint mindenféle segítség nyújtásától elzárkóztak.

REAKCIÓK
Donald Trump Mexikóval kapcsolatos húzása pártját, a republikánusokat is megosztotta. „Ez a lépés visszaélés az elnök vámemelési jogkörével, s szembemegy a kongresszus szándékaival… Támogatom Trump szinte valamennyi, a bevándorlással kapcsolatos döntését, de ez (a déli szomszédra vonatkozó) nem tartozik közéjük” – hangoztatta Chuck Grassley republikánus szenátor, aki a szenátusban a befolyásos pénzügyi bizottságot vezeti.

Az elnöki bejelentés megmozdította a tőzsdéket. Számottevő mértékben csökkent az autógyártók részvényeinek az értéke. Mint a Wall Street Journal (WSJ) hírül adja, Trump döntésének a nyilvánosságra kerülésével a Mexikóban az amerikai piacra szánt személygépkocsik összeszerelését végeztető Mazda hét százalékot zuhant az ázsiai piacokon. A Honda papírjai 3,2, a Toyota részvényei 2, a Nissanéi 3,6 százalékot csúsztak lefelé.

Az Egyesült Államokban a Mexikó elleni vámemelés hallatán az üzleti szféra vezetői riadót fújtak. Figyelmeztettek a következményekre és a várható ellenlépésekre, amelyek érzékenyen érinthetik az USA fogyasztóit. A déli szomszéd igen jelentős beszállító az amerikai tartós fogyasztási cikkek, a zöldségek-gyümölcsök piacán. 

Az Egyesült Államok Nemzeti Külkereskedelmi Tanácsának (NFTC) az elnöke, Rufus Yerxa kifakadt. „Nem szabad a kereskedelmet fegyverként használni a bevándorlás elleni küzdelemben, és figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel teljes mértékben felrúgják a másik országgal kötött kereskedelmi egyezményeket” – mondotta.

MOSZKVA ÉS PEKING FIGYEL
Oroszország és Kína azt lesi, hogy a Mexikóváros és Washington közötti feszültség éleződése nem kínál-e újabb lehetőséget a nagy latin-amerikai országba való stratégiai fontosságú gazdasági behatolásra. Moszkva április végén megemelt szintű jelenléttel tűnt ki a Famex légi- és űripari vásáron, amelyet Mexikóban tartottak. A fegyverkivitelt kézben tartó Roszoboronekszport vállalat közleménye kiemeli: ígéretes lehetőségek nyíltak az új orosz kiképző-könnyű közeltámogató harci gép, a Jak–130-as és a MiG–29M többcélú vadászgépek értékesítésére. Emellett az oroszok szerint esély van a Mi–17/35-ös helikoptercsalád, a Mi–28-as Éjszakai Vadász harci helikopterek, valamint orosz gyártmányú katonai drónok, Pancir–Sz1-es légvédelmi gépágyú-rakéta kombinációk, Buk M2E légvédelmi rakétarendszerek és más hadieszközök eladására.

Peking ugrásra készen áll, hogy kompenzálja azt a veszteséget, amelyet a kínai–amerikai kereskedelmi háborúban – éppen Mexikó előnyére – elszenvedett az USA agrárpiacán. Erre a feltehetően felszabaduló piacszegmensre a latin-amerikai ország szeretett volna betörni, de a legújabb fejlemények ezt kétségessé teszik. Kína jelenléte a mexikói gazdaságban szembeszökő. A nagyobb országok között Mexikónak egyedülállóan nagy kereskedelmi deficitje van az ázsiai óriással szemben. Évi mintegy ötmilliárd dollár értékben exportál oda, míg a Kínából származó importja ennek több mint tízszerese. A Huaweijel az élen a legnagyobb kínai cégek szinte beépültek Mexikó gazdaságába.

BIZONYTALAN VÁLLALATOK
Még nem tudni, hogy a Mexikónak címzett vámemelési fenyegetésnek rövid távú céljai vannak-e, vagy pedig már a 2020-as elnökválasztás előkészítésére szánták. E folyamatban Trump egyik hívószava az America first! doktrína alapján a (teljes) biztonság, amely megköveteli az Egyesült Államok (gazdasági) biztonságának további erősítését. A Trump-adminisztráció politikája megítélésében meglehetősen kritikus WSJ rámutat: az elnök túl sokszor játszotta ki a „nemzetbiztonság” mindent visz adu ászát, s a gazdasági és a nemzetbiztonsági érdekek közti különbség elmosásával elbizonytalanította az üzleti szféra jelentős szegmensét. 

 

Borítófotó: Trump elnök az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) aláírásához készülődik. Tovább nehezedik a Mexikóra gyakorolt amerikai nyomás

A három muskétás

NÉMET KOALÍCIÓS FESZÜLTSÉGEK
A németekre azt szokás mondani, hogy kedvelik a stabilitást és a dolgok kiszámítható alakulását. Most azonban, az európai parlamenti választások után azzal kénytelenek szembesülni, hogy a hagyományos, megszokott pártrendszer a szemük láttára omlik össze. A szociáldemokraták (SPD) a megmérettetésen 16 százalékkal csupán a harmadikok lettek a 2014-es, második helyet jelentő 27 százalék után. Az EP-választások után egy helyhatósági voksoláson elvesztették Brémát, amely a második világháború óta atombiztos szocdem városként volt elkönyvelve. A választási fiaskókat követően Andrea Nahles, a párt elnöke kénytelen volt távozni, bejelentette lemondását. 

A FORRÓ SZÉK
Az SPD koalícióban kormányoz Angela Merkel kancellár pártjával, a kereszténydemokratákkal (CDU), valamint a bajor CSU-val. A nagykoalíció kényelmes, ám egyben veszélyes helyzetet is teremtett: az SPD nem volt képes valódi ellenzéki pártként működni. Ez meg is látszik a népszerűségükön, amely folyamatosan esik. A hagyományos német pártrendszer meggyengülésének a bevándorlásellenes AfD, valamint a zöldek lettek a haszonélvezői. Ha a szociáldemokraták érdemi tényezőként szeretnének ott maradni a német politikai palettán, lépniük kell. A CDU/CSU pártszövetséggel való koalíció felhígította a párt identitását. Merkel egyik kedvenc politikai taktikája volt, hogy kifogta a szelet a baloldal vitorláiból, és az ő ötleteiket valósította meg. Ezzel a jobbközép alakulatnak nevezett CDU-t balra tolta, a szocdemeket pedig meggyengítette.

Az SPD részéről szinte az egyetlen logikus lépés lenne, ha felbontaná a koalíciót és megpróbálna visszatérni egy karakteres baloldali politizáláshoz. A válságot jól jelzi, hogy Nahles posztjáért nem indult öldöklő harc a párton belül. Kompromisszumos, átmeneti megoldás született a pártvezetésre: három veterán politikus irányítja majd a szervezetet (Manuela Schwesig, Mecklenburg–Elő-Pomeránia első embere, korábban családügyi miniszter, Malu Dreyer, aki Rajna-vidék–Pfalz tartományt irányítja, s hozzájuk csatlakozik majd Thorsten Schäfer-Gümbel, aki a hesseni tartományi parlamentben az ellenzékben lévő SPD frakcióvezetője). A három muskétás kinevezése jelzés akart lenni a választók felé: a párt stabil, biztos kezekben van. A megválasztásuk azonban másként is értelmezhető: az SPD-n belül nincs egy olyan vezető, aki biztos kézzel, határozott víziókkal és üzenetekkel lenne képes új irányt szabni a vergődő formációnak. Ráadásul a hármas gyorsan sietett leszögezni, hogy átmenetinek tartják a pozíciójukat, s nem indulnak a pártelnöki posztért. A szocdemek elnöki széke hirtelen nagyon forró lett, holott egy karakteres új vezető és egy új irányvonal megtalálása nagyon lényeges lenne már rövid távon is. Ősszel néhány fontos keletnémet tartományban választások lesznek, s a bizonytalanság tovább taszíthatja lefelé a lejtőn az SPD-t.

A három muskétás sietett kijelenteni azt is, hogy nem tervezik a koalícióból való kilépést. A pártvezetés azonban június 24-én értekezik arról, hogy a programjuknak milyen részei jelentek meg a koalíciós kormányprogramban. Magyarra lefordítva ez könnyen jelentheti azt, hogy elszánják magukat a szakításra.

FORGATÓKÖNYVEK
A Politico című lap négy lehetséges szcenáriót vázol fel. Az első szerint minden megy tovább a maga útján, marad a nagykoalíció. Értelemszerűen ez tetszene a legjobban Merkelnek és a CDU új vezetőjének, Annegret Kramp-Karrenbauernek is. Márciusban az SPD tagjainak a 66 százaléka szavazott a nagykoalícióra, ám, mint írtuk, azóta tovább apadt a párt népszerűsége. A belső ellenzék, az ifjúsági tagozat azonban már régóta a megújulás mellett érvel, ők szinte bizonyosan a kilépés mellett kampányolnak majd – ami egyébként egy előre hozott választás lehetőségét is felveti. 

Egy másik forgatókönyv lenne az úgynevezett Jamaica-koalíció tető alá hozása. Ha az SPD kilép, Frank-Walter Steinmeier köztársasági elnök valószínűleg új koalíció megalakítására ad megbízást a CDU-nak. A Jamaica az ebben potenciálisan részt vevő pártok színeiből jön össze, ami együttesen megegyezik a karib-tengeri szigetország nemzeti színeivel. (A CDU/CSU feketével jelöli magát, a liberálisok sárgával, a zöldek pedig értelemszerűen zölddel.) Merkel már a 2017-es választások után megpróbált összehozni egy ilyen alakulatot, ám azt a liberális szabad demokraták vezetője, Christian Lindner az utolsó pillanatban megtorpedózta. Most azonban inkább a zöldek ódzkodnak egy ilyen összeborulástól, ugyanis az európai parlamenti választásokon húsz százaléknál is többet értek el. Vagyis nekik érdekük lenne egy előre hozott választás. A Jamaica-koalíció előtt tornyosuló további akadály, hogy a szabad demokraták közölték: kizárólag akkor hajlandók tárgyalni a CDU-val, ha Merkel távozik a kancellári székből.

VÉGET ÉRT EGY FEJEZET
A harmadik opció az lehet, ha az SPD kilép, s a CDU/CSU megpróbál kisebbségben kormányozni. Ez ad hoc szövetségek kötését jelentené az egyes parlamenti témáknál, ami viszont definíció szerint is meglehetősen bizonytalan. A politikai stabilitást szerető német választók tovább büntetnék a kereszténydemokratákat, ha ilyen felállás alakulna ki. Németország nem Olaszország. Merkel közölte is korábban, hogy kisebbségi kormányzásra csak átmenetileg lát lehetőséget.

A negyedik lehetőség az lenne, ha a választókra bíznák a döntést. A német közvéleményben egyre jobban elterjed a „véget ért egy fejezet” (vagyis a Merkel-korszak) hangulata. A kancellár továbbra is népszerű, viszont ennek az az ára, hogy gyakorlatilag nem vesz részt a belpolitikában – fél lábban már kívül van az ajtón. A nagykoalícióban szereplő pártoknak előbb-utóbb újra kampányüzemmódba kell kapcsolniuk. E forgatókönyv szerint jobb előbb, mint utóbb, most legalább a népszerűségük maradékát átkonvertálhatnák parlamenti mandátumokra.

 

Borítófotó: Angela Merkel ajándékot kap Rostockban. Béna kacsa lehet a német kancellárból, ha felbomlik a nagykoalíció

Szennyezett kőolaj

BARÁTSÁG VEZETÉK
Moszkvában még nem közölték a Druzsba (Barátság) kőolajvezetéken nyugati irányba, Fehéroroszországnak, Lengyelországnak, Magyarországnak, Szlovákiának, Csehországnak szállított energiahordozó ez év áprilisában felfedezett, szerves klórszármazéktól eredő szennyeződésének a pontos okát. Ez az anyag a finomítókba bekerülve hő hatására erősen maró vegyületekké, klórgázzá alakulhat át. Orosz források szerint mintegy ötmillió tonna olaj szennyeződhetett.

A LEGNAGYOBB VEZETÉK
Egy bizonyos, a Druzsba-botránnyal hatalmas, milliárd dolláros nagyságrendű anyagi veszteség érhette a három legnagyobb orosz termelőt – és végső soron az államot. Ez az 1964 óta üzemelő csővezeték feltehetően legnagyobb krízise, amelyet az orosz–ukrán feszültség is beárnyékol. Ez utóbbi, minthogy a Százhalombattát ellátó Barátság leágazása Ukrajnán keresztül halad, közvetlen fontosságú a magyar kőolajellátás szempontjából. Az orosz energiaügyi minisztérium (Minenergo) szerint a Druzsba a világ legnagyobb olajvezeték-rendszere, amely a leágazásai-val együtt 8900 kilométer hosszú. A világ legnagyobb csővezeték-üzemeltetője, az orosz állami megavállalat, a 106 ezer alkalmazottat foglalkoztató Transznyefty kezeli.

Azt sem tudni, hogy a Kreml, az orosz szállítók hogyan és mennyi pénzzel kárpótolják a hoppon maradt vásárlókat. Májusban a Barátság északi leágazása, amely Lengyelországba és Németországba szállít olajat, teljes mértékben leállt a Vedomosztyi című orosz lap tudomása szerint. 

A teljes orosz kőolajkivitel ötöde folyik át a Druzsba vezeték két ágán, a cső Fehéroroszországban válik ketté. Az északinál (Lengyelország, Németország) a magyaroknak fontosabb a déli, Ukrajnán áthaladó leágazás, amely Szlovákiának, Csehországnak és hazánknak viszi a nyersanyagot.
Ezen a részben működő déli csövön a múlt hónapban Csehország, Szlovákia és Magyarország irányába hatvan százalékkal kevesebb olaj áramlott, mint áprilisban. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy a Druzsba ezen ágán májusban érkezett, összesen 443 ezer tonna energiahordozó milyen minőségű volt, teljesen szennyezett, vagy részben használható. 

Moszkva vállalta, hogy a problémás mennyiséget visszaveszi (már ahol mód van rá), és saját erőből megtisztítja. Ezt csak vasúti tartálykocsikkal teheti meg, mert a Druzsba csak egy irányba (nyugat felé) képes olajat továbbítani.

OLAJMIXEK
A Barátság afféle gyűjtővezeték, három nagy és jó néhány kisebb orosz vállalat kevert kőolaját exportálja. Az északi ág a lengyelországi Płockban és Gdańskban lévő feldolgozókat, továbbá a kelet-németországi Schwedt és Leuna finomítót látja el nyersanyaggal. A déli a fehéroroszországi Mozir finomítónál válik el az északitól, áthalad Ukrajnán, majd Ungvárnál ismét kettéágazik. Az északi cső a szlovák és a cseh finomító-kig halad, míg a déli Százhalombattánál ér véget. A teljes Druzsba vezeték napi kétmillió hordónyi olajat képes továbbítani, ez a világ egynapi felhasználásának több mint a két százaléka.

A kereskedők urál néven ismerik az orosz exportolajmixet, amely a Volga menti vidékek nehéz, erősen savanyú fekete aranyának és a szibériai eredetű könnyűolajnak a keveréke. Együtt jegyzik a tőzsdéken az amerikai WTI könnyűolajjal és a valamivel nehezebb északi-tengeri, brit brenttel. Az urál és a brent keverék ára – ezek általában közel vannak egymáshoz – némelykor akár tíz százalékkal is magasabb lehet, mint a WTI ellenértéke. A legdrágábban az OPEC-kosarat jegyzik az árutőzsdéken. Ez a vegyes termék nehéz- és könnyűolajok keveréke, nehezebb a brentnél és a WTI-nél.

Magyarországra a Druzsba vezetéken át az urál jön. Erre állt át a százhalombattai finomító is. Alternatív megoldás a horvátországi Omišaljból induló Janaf-vezeték. A szomszédos Ausztria elsősorban Kazahsztánból importálja a fekete aranyat, amely a trieszti olajkikötőből érkezik, a Transalpine csövön. Az osztrákok olajimportja (ez idő szerint hozzávetőlegesen napi 150 ezer hordó) mintegy tizenöt százalékkal nagyobb a magyar behozatalnál, amelyet a CIA Factbook 2017-ben napi 121 ezer hordóra becsült. Az ausztriai importolajat a világ egyik legkorszerűbb, környezetbarát finomítójában, Schwechatban dolgozzák fel, és a magyarországi OMV-kutaknál részben a schwechati termékeket lehet tankolni. 

Világszerte az olajminőséghez alkalmazkodva állítják be a finomítók berendezéseit és technológiáit, ezért is nehéz az átállás az egyik minőségről a másikra. Az Egyesült Államokban például a finomítók számára gondot okozott, amikor a washingtoni kormányzat bejelentette, hogy politikai okokból korlátozza a Venezuelából származó nehézolaj importját.

MÉG TART A VIZSGÁLAT
Oroszország tavaly 556 millió tonna olajat és gázkondenzátumot termelt, ez az előző évhez mérten 1,8 százalékos növekedés. 2018-ban a Rosznyefty 2017-hez képest 2,6 százalékkal több fekete aranyat, 216 millió tonnát bányászott. A második legnagyobb a Lukoil, amely több mint 82 milliót termelt ki. A Szurgutnyeftyegaz 61 millió, a Gazprom Nyefty 60 millió tonnát. Oroszországban a kis olajtermelők termelésmegosztási egyezséget kötöttek egymással, és tavaly összesen 14 millió tonna olajat bányásztak. Míg a nagyoknál viszonylag szigorú a minőség-ellenőrzés, a kisebbeknél lazább, és talán ez okozhatta a klórszármazék okozta jelentős mértékű szennyeződést. Folyik a vizsgálat, és a szándékos károkozás lehetőségét sem zárják ki. 

Az Oroszországban kibányászott-termelt kőolaj csaknem felét (258 millió tonna) exportálták 2018-ban. A kivitel 2017-hez képest tavaly már 3,2 százalékkal csökkent. Az idén, jelentős mértékben az olajszennyezés miatt, ennél jóval nagyobb termelés- és exportvisszaeséssel számolnak, ami a világpiaci helyzetre is kihathat. Mindenekelőtt a harmadik legnagyobb exportőr, Irak belső problémái, az amerikai–iráni krízis kihatása, a Venezuela (tavaly a 15. volt a világ legnagyobb olajexportőrei sorában) és Irán (a 8. legnagyobb exportáló) körüli gondok veszélyeztetik a piaci egyensúlyt, amelyet egyelőre a túlkínálat és az önkéntes termelés-visszafogás jellemez. 

Huawei: Kína visszavág

KERESKEDELMI HÁBORÚ
A távol-keleti óriás visszavág az amerikaiaknak a Huawei ellen indított kampány miatt. Peking ugyanazt a módszert alkalmazza, amelyet az Egyesült Államok az oroszokkal szembeni szankciók kidolgozásakor követett. Összeállít egy listát az általa „megbízhatatlannak” – értsd: a megbüntetésre kiválasztottnak – minősített amerikai szervezetekről, vállalatokról, személyekről. A kínai válasz másik eleme túlnő a nagyvállalat gondjain, és állami szinten valósítja meg azt, amit az USA nagyon nem akar: az oroszokkal fenntartott gazdasági-politikai kapcsolatok további fejlesztését. Ezt segítette elő Hszi Csin-ping kínai elnök június eleji oroszországi látogatása. 

A MOSZKVA–PEKING-TENGELY
Washingtoni elemzők szerint érzékeny csapást mért az ázsiai ország az Egyesült Államokra azzal is, hogy a Huawei vállalta: Oroszországban kiépíti az ötödik generációs (5G) mobilrendszert, amit az amerikaiak, a nyugatiak majdhogynem ördögtől valónak tartanak. Június elején, a kínai elnök moszkvai tárgyalásai során nagyszabású, főként gazdasági egyezményeket kötöttek, amelyeknek csak az egyik eleme a Huawei és a legnagyobb orosz mobilszolgáltató, az MTSZ megállapodása az 5G-s rendszer létrehozásáról.

Nem kisebb jelentőségű egyezmény született arról, hogy Moszkva a Novatek (a legnagyobb orosz földgázkitermelő és cseppfolyósított gázt [LNG] előállító magánvállalat) közreműködésével növeli LNG-eladásait Kínának. A Novatek, a Gazprombank és a Sinopec háromoldalú előszerződést írt alá a kínai és az orosz elnök jelenlétében az oroszországi cseppfolyósított földgáznak a távol-keleti óriás piacain való értékesítése előmozdításáról. A kontraktussal, amelynek a részleteit (így a kínai befektetés méretét) nem hozták nyilvánosságra, Peking szentesíti, hogy tőkével is beszáll a Novatek északnyugat-szibériai földgázfeltárásába, továbbá újabb cseppfolyósító és tankhajótöltő létesítmények építésébe.

A FÖLDFÉM FEGYVER
„Azt gondoljuk, ez lehet Kína nagyszabású megtorló hadműveletének a kezdete” – vélekedett szinte jövőbelátó élességgel Paul Triolo, a globális kockázatokat felmérő Eurasia Group munkatársa a Peking által összeállítandó feketelistáról. „Más elemek is e kampány részei lehetnek. Például korlátozásokat vezet be Kína a ritkaföldfémek kereskedelmében” – tette hozzá.
Ha ez utóbbit Peking meglépi, nemcsak az amerikai polgári ágazatokra – az elektromos gépkocsik gyártóitól a mobiltávközlési eszközök előállítóiig – mérhet komoly csapást, hanem a hadiipar is komoly problémák elé kerülhet. Washington a minap jelentette be, hogy önállóan építi ki ötödik generációs mobilhálózatát – erre az esetleges kínai ritkaföldfém-szállítási bojkott kedvezőtlen hatást gyakorolhat. 

Az ázsiai ország kihasználja gyakorlatilag monopolhelyzetét, és azt fontolgatja, hogy nem szállít olyan ritkaföldfémeket, amelyekre az amerikai gazdaságnak, elektronikai, hadiiparnak égető szüksége lenne. A Reuters szerint 2014–17-ben az USA ritkaföldfém-behozatalának a nyolcvan százaléka Kínából származott.

Ezen anyagok katonai-hadiipari alkalmazása kiterjedt. Nélkülözhetetlenek például a lézerek (távmérők, célmegjelölők vagy akár a nagy erejű, az ellenséges rakétákat, páncélosokat jókora távolságról megsemmisíteni képes lézerágyúk) előállításában, továbbá a rakéták robbanófejeibe épített célra vezető berendezések, szenzorok gyártásában. De a katonai célú számítógépek, mágneses adattárolók előállításában is kulcsszerepet játszanak. 

KÍNAI EGYEDURALOM
A Berlin School of Economics and Law (BSEL) tanulmánya szerint Kína ellenőrzi a ritkaföldfém-világpiac kilencven százalékát. A szerzők kiemelik: a ritkaföldfémek (17 fajta) a technológiai haladással egyre fontosabbá válnak az energia-előállításban (kiváltképpen a megújulókat, a zöldenergia-generálást illetően), a hi-tech iparágakban (beleértve az informatikát) és az autóiparban (ahol a károsanyag-kibocsátást mérséklő katalizátorok gyártásában van szerepük). 

Ezen anyagok nem olyan ritkák, mint a nevük sugallja – írja a BSEL tanulmánya. Közülük a két legritkábból, a túliumból és a lutéciumból több mint kétszázszor akkora mennyiség található a földkéregben, mint aranyból. A fő gondot az jelenti, hogy a legtöbb helyen alacsony koncentrációban fordulnak elő, s környezetszennyező, radioaktív hatású, mérgező és igen költséges a kitermelésük, a finomítási eljárás. Csak piaci alapon nem gazdaságos az előállításuk a legtöbb fejlett ipari országban, ahol szigorú környezetvédelmi előírások szabályozzák a kitermelést. Emiatt fordulhat elő, hogy Kína, ahol a bányászatot elsősorban politikai érdekek szabályozzák, a világ ritkaföldfémérc-készletei 37 százalékával az exportpiac kilenctizedét tartja a kezében.

Peking, felismerve a ritkaföldfémek növekvő jelentőségét, a bennük rej-lő piac-ellen-őrzési lehetőségeket, már 2005-ben, nemzeti gazdasági-po-li-ti-kai-katonai érdekeinek megfelelő-en korlátozásokat vezetett be. Ezeket 2015-ben a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nyomására nagyrészt fel-oldot-ta. A WTO-tiltás azonban nem zavarja annyira Kínát, hogy ne léptessen életbe ismét komoly piackorlátozó intézkedéseket az USA-val szemben.

VÁLLALATI HÁBORÚ
Az Egyesült Államok is további lépéseket tett Kína, a Huawei ellen. Élvonalbeli, meghatározó technológiai cégek, vállalatcsoportok, kreatív hi-tech közösségek korlátozták a Huawei részvételét a munkájukban, összhangban az USA kereskedelmi minisztériumának már bevezetett megszorító rendelkezéseivel, amelyek lezárják az utat a kínai óriásvállalatnak való technológiaátadás előtt. A Financial Times értesülései szerint a Huawei utasította alkalmazottait, mondják le az amerikaiakkal történő technikai jellegű találkozókat. A óriásvállalat – írja a londoni napilap – hazaküldi a kínai központjában dolgozó amerikai állampolgárokat. 

 

Borítófotó: Huawei-alkalmazottak ebéd után. Pihenő kereskedelmi háború idején

Megint kampány van Ukrajnában

PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK
A nyárra általában jellemző uborkaszezon helyett Ukrajnában mozgalmasnak ígérkezik a politikai élet, hiszen július 21-én előre hozott választásokat tartanak, miután Volodimir Zelenszkij államfő már a beiktatása napján feloszlatta a kijevi radát. A honatyák csak ímmel-ámmal tiltakoztak az elnöki döntés ellen, azonban még csak napirendre sem tűzték Zelenszkij egyéni választókerületek eltörlését célzó indítványát. Így a megmérettetésekre a „régi”, úgynevezett vegyes rendszer alapján kerül sor, mely szerint 225 képviselő pártlistákról kerül be, 199 pedig egyéni választókerületekből. (Az Oroszország által elcsatolt Krímen és a szakadár kelet-ukrajnai területeken nem alakítottak ki egyéni választókörzeteket, ezért 26 képviselői hely betöltetlen marad.)

A felmérések szerint a legesélyesebb párt az alakulófélben lévő, az államfőhöz köthető Nép Szolgája formáció. Elsöprő fölénye van, a voksok 48 százalékára számíthat. Az oroszpártinak tartott Ellenzéki Platform a második 10 százalékkal, míg Porosenko volt elnök nemrégiben újjáalakult pártja, az Európai Szolidaritás áll a képzeletbeli dobogó harmadik fokán, 7,8-del. Az ötszázalékos bejutási küszöböt jelen állás szerint még a Julija Timosenko többszörös exkormányfő nevével fémjelzett Batykivscsina (Haza), valamint egy új párt, a Szvjatoszlav Vakarcsuk rendkívül népszerű rockénekes vezette Holosz (Hang) lépheti át.

MAGYAR lehetőségek
A kárpátaljai magyarság számára a parlamenti képviselet megtartása a tét, ennek elérése egyebek mellett a választókerületek kialakítása miatt sem könnyű feladat. Hiába mondja ki ugyanis a hatályos választási törvény, hogy az egyéni körzetek határainak a kijelölésekor figyelembe kell venni az ott élő nemzeti kisebbségek érdekeit és az adott terület etnikai összetételét, a kárpátaljai magyar választópolgárok ismételten három körzetbe kerültek, amelyek mindegyikében (számszerű) kisebbségben vannak. A Központi Választási Bizottság (CVK) még 2012-ben szabta át a körzethatárokat, és ezen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) többszöri kérésére sem változtatott. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő elmondta: a szövetség idejekorán levélben kérte a CVK-t a mulasztásos törvénysértés megszüntetésére, a testület azonban arra hivatkozva utasította el a „magyar körzet” létrehozását, hogy nem tudja megállapítani, hol élnek a magyarok. Emiatt Brenzovics még márciusban keresetet nyújtott be a CVK ellen, amelyet a bíróság elfogadott; az eljárás folyamatban van.

Bármi is legyen azonban a határozat, ennek várhatóan semmiféle hatása nem lesz a mostani megmérettetésre. A kárpátaljai magyar jelöltek esélyei így jelentősen csökkennek, de a KMKSZ vezetője közölte, hogy a szövetség jelöltjei, támogatottjai mindenképpen elindulnak az egyéni körzetekben. Emellett a háttérben tárgyalások folynak a másik magyar erővel, a regionális szinten partner Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel (UMDSZ) és természetesen a bejutásra esélyes ukrán pártokkal is. „Olyan erőket érdemes támogatnunk, amelyek tiszteletben tartják a kisebbségi jogokat, és ellene vannak az utóbbi időszak jogfosztó intézkedéseinek (oktatási, nyelvtörvény stb.), illetve az Európai Unióval való integrációra törekednek. Ilyen párt nem nagyon van a palettán” – mondta Brenzovics László, kifejtve, hogy a főként az orosz ajkúak körében népszerű, jelenleg ellenzékben lévő pártok Moszkvához húznak, a szavakban európai orientációjú jobboldali ukrán politikai tömörülések viszont az erős nacionalista irányvonal folytatása mellett állnak ki.

„Nagyon nehéz olyan pártot találni, amely mellé letűzhetjük a zászlót. A legesélyesebb, a Nép Szolgája nevet viselő alakulat is inkább csak virtuálisan létezik, azt nem tudjuk, milyen politikát kíván folytatni a jövőben. Jelenleg az internet segítségével toboroznak képviselőjelölteket, akik ötleteket, törvénytervezeteket, videókat küldhetnek be, amelyeket majd számítógépes elemezésnek vetnek alá, és a legjobbak felkerülnek a párt listájára. Az elképzelés modernnek hat, de szerintem ez csupán népámítás” – véli a végnapjait élő jelenlegi törvényhozó testület egyetlen magyar nemzetiségű képviselője, aki annak idején a Porosenko-blokk listáján jutott be (az előző választások előtt azt az ígéretet kapta az akkori elnökjelölttől, hogy a soros parlamenti ciklusban visszaállítják a 90-es évek végi magyar többségű körzetet – a szerk.).

Brenzovics népszerű
Egyelőre csupán az biztos, hogy a KMKSZ mindenképpen elindítja a saját jelöltjét a 73. számú egyéni választókerületben, amely Beregszász városát, a Beregszászi, a Nagyszőlősi és az Ilosvai járás egy részét foglalja magában. Itt a legnagyobb a magyarság részaránya a lakosságon belül, és az ungvári székhelyű Kárpáti Közvélemény-kutató Központ május 30–31-én végzett felmérése azt mutatja, hogy a pártok között az országos népszerűségi mutatóval egybecsengően a Nép Szolgája vezet 48 százalékkal. Mögötte a Holosz áll hat százalékkal, Timosenko Batykivscsinájának pedig 5,8-es a támogatottsága.

Jelzésértékű és óvatos bizakodásra ad okot, hogy ugyanezen felmérés szerint a várhatóan egyéni választókerületben indulók között Brenzovics László vezet majdnem negyven százalékkal, a kerület jelenlegi képviselője, a Jedinij Centr, azaz az Egységes Közép színeiben bejutott Ivan Baloha 16,4-del a második helyen áll.

A megkérdezettek 87 százaléka szerint a választókerület legégetőbb problémája az utak katasztrofális állapota. 54 százalékukat az alacsony nyugdíj, 38 százalékukat a kevés munkalehetőség, 36 százalékukat pedig az erdőirtás aggasztja. Ezzel szemben az ún. „nyelvi probléma” csupán a válaszadók 16,6 százalékát foglalkoztatja.

kérdéses időpont
Még egy adalék az Ukrajnát jellemző káoszhoz közeli állapotokhoz: habár egyre magasabb fokozatba kapcsol a választási kampány, az sem teljesen biztos, hogy sor kerül a voksolásra. Az alkotmánybíróság ugyanis megkezdte annak a képviselői beadványnak a vizsgálatát, amelyben a honatyák egy csoportja azt kéri, hogy a taláros testület nyilvánítsa alkotmányellenesnek a parlamentet feloszlató május 21-i elnöki rendeletet. Amennyiben a testület sürgősségi eljárás keretében ezt megteszi, akkor az előre hozott megmérettetések elmaradnak, s csak ez év októberének végén választ új parlamentet Ukrajna. Lapzártánkig még nem született döntés az ügyben.

 

Borítófotó: Zelenszkij képével díszített teafilterek egy lembergi (lvivi) kávéházban. Itt még erősítenie kell, az államfőválasztáson csak Lemberg megyében előzte meg Porosenko

Hasad a lengyel ellenzéki egység

TAKTIKA VAGY ÖNBECSAPÁS?
Jarosław Kaczyński pártja 45 százaléknyi szavazatot szerzett, 27 EP-mandátumot, míg az ellenzéki összefogás 38 százalékot, ami 22 képviselői helyet jelent. A májusi vereség sokként érte a lengyel oppozíciót. A krízis elsősorban nem is a számokban mutatkozik meg. A veszteség legsúlyosabb következménye maga a politikai üzenet: öt jelentősebb párt összefogása is kevés volt a PiS-hez való felzárkózáshoz. Elemzők szerint az ellenzék fő ereje, a néppárti PO önálló indulása esetén legfeljebb huszonöt százalékot érhetett volna el. Ez pedig azt jelenti, hogy a négy évvel ezelőtti parlamenti választások óta a PiS megerősítette pozícióját a PO-val szemben.

Ugyanez a következtetés vonható le az EP-megmérettetés utáni első felmérésből is, amelyet a Social Changes intézet készített a wPolityce.pl portál megrendelésére. Ha a parlamenti választásokat júniusban tartanák, a PiS 40,6 százalékkal nyerne, a PO támogatottsága pedig 23 százalék alatt maradna. Robert Biedroń új, balliberális pártját, a Wiosnát (Tavasz) és a populista Kukiz’15-öt pedig kilenc százalék körül mérték, s az ötszázalékos parlamenti küszöböt a kisgazda PSL lépné még át.

Fél évvel a parlamenti megmérettetések előtt az ellenzék pártjai újrakezdték a vitát: hogyan tovább? Az egyik álláspont szerint az eddigi összefogás elméletben jó volt, csak a választási kampányuk nem volt hatékony. Mások azt mondják, a KE-nek a jobbos-balos szerkezete eleve nem alkalmas az őszi megmérettetésre.

Az ellenzéki tömbből máris ki akar lépni a PSL, és egy általa vezetett blokkot tervez indítani ősszel. „Összegyűjtjük mindazokat, akik osztják a mi keresztény, demokratikus, népi-nemzeti értékeinket” – mondta Władysław Kosiniak-Kamysz, a PSL elnöke a párt vezető testületének ülése után. Sajtótájékoztatóján jónak értékelte a választási eredményt, hiszen a közös listának 650 ezer szavazatot szerzett, és három EP-képviselője lesz. Kijelentette azonban, hogy a legfontosabb célt, a PiS legyőzését nem sikerült elérni, ami lendületet adhatott volna az őszi választásokhoz. A PSL szerint az Európai Koalíció túl szélesnek bizonyult. Az „Erős Lengyelország erős Európában” szlogennek most tavasszal még volt valamennyi egyesítő hatása, de a kampány során kiderült, hogy a közös célt azért nem sikerült elérni, mert a Polgári Platform balra fordult.

A PSL június 20-ig kiválasztja a jelöltjeit, majd korai kampányba kezd Lengyel Koalíció néven – mondta Kosiniak-Kamysz, aki elsősorban a Pártnélküli Önkormányzók (Bezpartyjni Samorządowcy) tömörülést nevezte meg partnerként (képviselői az őszi helyhatósági választáson tíz százalékot értek el). Hozzátette: a Lengyel Koalíció a PO konzervatív szavazóit is meg akarja szólítani, azokat, akik az EP-megmérettetésen elutasították az Európai Koalíciót, mert a PO túlságosan liberális álláspontot képviselt az LMBT-közösség kapcsán kialakult kultúrharcban. Most azok a választók a populista Kukiz’15 szavazótáborát erősítenék, ha a PSL nem kínálna számukra alternatívát – magyarázzák a szakértők. 

Az ellenzék őszi esélyeit latolgató politikai elemzők szerint a lengyel kisgazdapártnak valóban ki kell válnia az Európai Koalícióból, hogy megszólíthassa a PiS-en kívüli jobboldali szavazótábort. Úgy vélik, hogy Kosiniak-Kamysz új (taktikai) szövetsége akár tíz százalékot is elérhet, így a teljes ellenzék többségbe kerülhetne a PiS-szel szemben. Csakhogy a politika nem egy statikus műfaj, a Jog és Igazságosság májusban is jól mozgósított.

 

Borítófotó: Władysław Kosiniak-Kamysz gyerekek körében. A gazdaérdekeket képviselő orvos politikus családbarát programja szerint a gyermeket nevelő nőknek napi egy órával kevesebbet kellene dolgozniuk

Besúgó volt-e Băsescu exelnök?

KÍSÉRT A MÚLT

Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy miért éppen most kerültek felszínre a Traian Băsescut inkrimináló iratok. Maga az exelnök is azzal védekezik, hogy a Securitate irattárát vizsgáló bizottságtól (CNSAS), amely a közszereplők átvilágítását hivatott elvégezni, már négy felmentő igazolást kapott, miszerint „a rendelkezésére álló iratok alapján nem működött együtt a kommunista titkosszolgálattal”. Most azonban az egyik román titkosszolgálattól mégis kikerült két jelentés, amelyeket állítólag Petrov fedőnéven írt alá a volt államfő. Ezek a papírok tizenhét évig porosodtak a Román Hírszerző Szolgálatnál (SRI), amely a rendszerváltozás után valójában soha nem adta át az illetékes hatóságnak az egykori Securitate teljes irattári anyagát. Băsescu esete is jól bizonyítja ezt, hiszen ő már volt miniszter, bukaresti főpolgármester, két mandátum erejéig pedig Románia elnöke. A választásokon való részvételhez mindig szüksége volt a CNSAS igazolására, amelyben kijelentették, hogy nem működött együtt a kommunista titkosszolgálattal – e nélkül ugyanis nem indulhatott volna ezeken a megmérettetéseken.

Băsescu a rendszerváltozás előtt hajóskapitány volt, ezért sokat utazott külföldre. Emiatt már elnöki mandátuma idején óhatatlanul megvádolták azzal, hogy besúgó volt, sőt azt is állították róla, hogy már a tengerészeti egyetem hallgatójaként beszervezték. Erre azonban nem volt bizonyíték, most viszont maga a CNSAS kérte a bukaresti ítélőtáblától: állapítsa meg a volt államfőről a birtokukba került legújabb dokumentumok alapján, hogy együttműködött a Securitatéval. Most azért világították át újból, mert indult a május 26-i európai parlamenti választásokon, és az általa védnökölt Népi Mozgalom Párt (PMP) listavezetőjeként brüsszeli mandátumot is szerzett. 

Romániában a törvények szerint csak a bíróság állapíthatja meg, hogy az exelnök valóban besúgó volt-e, ezért az irattárat vizsgáló bizottságnak be kellett mutatnia az ítélőtáblának a birtokába került bizonyítékokat, ettől kezdve váltak nyilvánossá a dokumentumok. Az átvilágítási hatóság két olyan jelentést kapott, amelyben Băsescu egy személynek a külföldi állampolgárokkal való kapcsolatairól írt, míg egy másik kollégájáról azt jelentette, hogy amennyiben kapitányként külföldre megy, vélhetőleg ott is marad. A CNSAS szerint ez a jelentés nem maradt következmények nélkül, hiszen az akkori kommunista hatóságok megbízhatatlannak találták az illetőt, aki végül nem kapta meg a feladatot. A végső döntést a fővárosi ítélőtáblának kell kimondania, csak ezt követően derül ki, hogy az exállamfő valóban besúgó volt-e. 

Băsescu számára ez a történet azért kínos politikai pályafutásának alkonyán, mert mindkét elnöki mandátumát erőteljes kommunistaellenes diskurzussal nyerte meg, ő ítélte el elsőként a romániai kommunista rendszert – sőt parlamenti határozat is született erről –, illegitimnek és bűnösnek nevezve az akkori rezsimet. Igaz, hogy ezt csak egy nyilatkozatban tette meg az országgyűlés előtt, amely ugyan automatikusan a román állam hivatalos dokumentuma lett, de gyakorlatilag utána alig történtek valós jóvátételi gesztusok.

Ez is jól mutatja, hogy a román társadalom mennyire felemásan nézett szembe a múltjával. Az átvilágítást a hírszerzés különböző csoportosulásainak irányításával pusztán politikai leszámolás céljára használták fel, így a társadalomnak három évtized után sem gyógyulhattak be a kommunizmus ejtette sebei. Ennek eredményeként a rendszerváltozás után számos olyan politikus, vezető tisztségviselő és más közéleti szereplő került hatalmi pozícióba, aki valójában az egykori rendszer kiszolgálója volt.

Magyar szerep a romániai agrárboomban

ÍGÉRETES PIAC
Az európai parlamenti választás kampányának a hajrájában Erdélybe látogató Orbán Viktor kormányfő jelenlétében avatták fel a kerelőszentpáli egységet, június elejétől pedig teljes kapacitáson üzemel az eddigi legnagyobb magyar tőkével megvalósított romániai létesítmény. Az UBM-, az East-csoport és egy román társ, az Oprea Avicom közös tulajdonában lévő, 15,6 millió eurós beruházásból épült egység az éves romániai takarmányfogyasztás mintegy tíz százalékát képes biztosítani.

A HULLÁM TETEJÉN
A magyar jelenlét keleti szomszédunkban korántsem kivételes eset. Tavaly közel ötszázmillió euró értékű külföldi befektetés érkezett a romániai mezőgazdaságba, az új csúcs látványos növekedést is jelent az egy évvel korábbi állapotokhoz képest. Elsősorban amerikai és francia cégek jelentek meg a piacon: az USA-beli Bunge eszközölte a legnagyobb értékű invesztíciót az étolajiparban (Floriol és Unisol márka), a franciaországi Lactalis pedig a tejágazatban szerzett jelentős érdekeltségeket. Utóbbi felvásárolta többek között a kommunista időkben alapított, az elmúlt harminc esztendőben több tulajdonos kezén is átment sepsiszentgyörgyi Covalactot. Jelentős tőke fűződik még az American Tobacco és a görög Olympus nevéhez is, és az olasz Generali biztosító szintén jó ötletnek tartotta befektetni takarmány- és hústermelő farmokba.

A jelentős tőkeinjekciók is bizonyítják: több szempontból sikeres korszakát éli keleti szomszédunk mezőgazdasága. Több mint harmincmillió tonna gabona termett tavaly az országban, a kukorica- és napraforgótermést tekintve – előbbi 19 millió tonnát tett ki – pedig Románia egyenesen az első helyen áll az uniós statisztikában. Eközben az ország agráriuma továbbra is furcsa helyzetben keresgéli az útját. Keleti szomszédunk népességének a 47 százaléka él vidéken, a munkaképes állampolgárok 40 százaléka mezőgazdasági alkalmazott, ehhez képest a GDP-nek mindössze 13,4 százalékát teszik ki a mezőgazdasági termékek. Hatalmas potenciálról árulkodik, hogy az ország a gyenge marketing, az erősen tagolt farmszerkezet, az elavult infrastruktúra és a hagyományos munkaszervezés ellenére a legnagyobb európai gabonaexportőrök közé tartozik. De bőven van hová fejlődni: míg a fejlettebb nyugat-európai államok hektáronként általában 7000–8000 kilogramm búzát takarítanak be, addig a romániai átlag alig 3000 kiló. Kihasználva kedvező természeti adottságait, az ország a gabonatermesztésben is az európai élvonalba tör, tengeri kijárata révén pedig a magyar gabonaexport hagyományos célországaiban is „kiharaphat” magának piacot.


A 15,6 millió eurós vadonatúj üzem és létrehozói Orbán Viktor társaságában. Magukkal húzzák a térség mezőgazdaságát

MAGYAR PÁLYÁK
Lecsengőben van az extenzív gabonatermelés, a rideg állattartás, valamint a telekspekuláció által jellemzett korábbi időszak. Az új befektetők jobb minőséget céloznak, hosszú távon terveznek, nagy térségekben gondolkodnak. A romániai agrárium átalakulási-átalakítási hullámában a magyar cégek számára is kínálkozik pálya. Az Erdély szívében nemrég létrehozott takarmánygyártó üzem mellett a magyar–román országhatárhoz közeli vállalkozások számára szintén perspektívák nyílhatnak. 

A folyamat fontos eleme lehet a magyar kormány által a külhoni gazdaságfejlesztési programokra szánt, 2019-ben ötvenmilliárd forintra kalibrált támogatás, amelynek a felét Székelyföldnek szánják. Első lépésben olyan nagyvállalkozásokat igyekeznek beruházásra serkenteni, amelyek képesek integrátori feladatokat ellátni a mezőgazdaságban, illetve az élelmiszeripar különböző területein. Például tej- és húsfeldolgozó üzemeket építenek, amelyek felvásárolják, feldolgozzák és piaci körülmények között értékesítik a gazdák termékeit. A program azonban nem csak nagyüzemi beruházásokra fókuszál. A vállalatok beszállítási láncának a szereplőit, a későbbiekben pedig a kisgazdákat is támogatni kívánják.

A ZÁSZLÓSHAJÓ
A román agráriumban jelen lévő magyar cégek között kétségtelenül az UBM Feed Romania a zászlóshajó. A kerelőszentpáli egység megvalósításához a magyar állam nyújtott tízéves lejáratú, kedvezményes hitelt az Eximbankon keresztül, ez a teljes befektetés hetven százalékát jelenti. A romániai takarmánypiac 2,7 millió tonnás éves szükségletének a kilencven százalékát több száz kisebb üzem biztosítja, a maradék tíz százalék eddig magyarországi behozatalból származott. Az új egység mintegy 220 ezer tonnás évi termelése gyakorlatilag ezt az importtételt helyettesíti, sőt igazából a létrehozás ötlete is innen eredeztethető.

De már a továbbfejlesztés terve is készen áll: jövőre a társtulajdonos East-csoport negyvenezer tonna gabona folyamatos tárolására alkalmas telepet épít a keverőüzem szomszédságában. Ez a siló lesz a gyár fő beszállítója, miközben lehetőséget is teremt arra, hogy a környék kisebb gabonatermelőitől is átvehessék az eladásra szánt terményt. Az új telephely felépüléséig az üzemet az anyavállalatok látják el a termeléshez szükséges, megfelelő minőségű gabonával.

A cég azonban nem csak beszállítóként igyekszik megszólítani a környék közepes és kisebb gazdáit – mondta el nemrég a Krónika című napilapnak Laczkó Dénes, az UBM Feed Romania Kft. ügyvezető igazgatója. Zsákolt takarmányaival a háztáji állattartók és a kisüzemi állattartó gazdaságok irányába is nyit, még ha elsősorban, mintegy nyolcvanszázalékos arányban a nagyüzemeket látják is majd el táptakarmánnyal. A kerelőszentpáli egységgel mindenképpen nyerésre állnak a környékbeli termelők, hiszen az importtakarmányokhoz képest mintegy tíz százalékkal olcsóbban jutnak majd hozzá az állati táplálékhoz, az ultramodern technológiának köszönhetően pedig a termékek nemcsak olcsóbbak, hanem jobb minőségűek is lesznek.

Két évvel ezelőtt Diósi László, az OTP Bank Románia akkori vezérigazgatója még úgy fogalmazott: mintha negyvenezer kilométer lenne a két ország között, mintha az Egyenlítőn ellenkező irányba indulnának, hogy találkozhassanak. Pedig csak egy a szólamok szintjén máris légiesített határ választja el egymástól a két, sok tekintetben mindig is egymásra utalt országot. 

Szalmaszál a szerb „frankosoknak”

DEVIZAHITELESEK

A napokban érkeztek meg a szerb bankok új hitelelszámolási ajánlatai azoknak a polgároknak a postaládáiba, akik még 2006 és 2008 között adósodtak el, mégpedig svájci frankhoz kötött lakáshitelt vettek fel, s nem is gondolták: ez bő egy évtizedre megpecsételi majd az anyagi helyzetüket. Sokan pedig egyenesen koldusbotra jutottak. A belgrádi kormány áprilisban dolgozta ki annak a lex specialis jogszabálynak a részleteit, amely a kérdést hivatott rendezni. 
A törvény tervezetét a bankok és a svájci frankban eladósodott polgárok érdekvédelmi szervezeteinek a képviselői közösen dolgozták ki. Hátramaradt tartozás esetén az alpesi devizát átváltják euróra, majd az ekképp kapott törlesztőrészlet összegét 38 százalékkal csökkentik. Voltak javaslatok arra vonatkozóan, hogy a lefaragás jelentősebb legyen, de végül ennyiben sikerült megállapodniuk a feleknek.

Szerbiában továbbra is 17 ezren vannak azok, akiket érint a svájci frankos kölcsönök problémája. Tizenöt különböző pénzintézetnél adósodtak el. Az évek során a kamat folyamatos növelése, továbbá a frank erősödése miatt két és félszeresére duzzadt a törlesztőrészletük. Egy korábbi, újvidéki tüntetésen panaszolta el az egybegyűlteknek egy asszony, hogy amikor a kezdeti, 2006-ban megállapított 3,95 százalékos kamatot a bankja két esztendő alatt 7,06 százalékra növelte, majd 2009-ben 9-re, nem jutott eszébe perelni, mert arra sem lett volna elég pénze, hogy elindítsa a procedúrát és végigvigye a tárgyalássorozatot. Közben daganatos betegsége lett, a fiának kellett munkába állnia, hogy eltarthassa a családot. Amikor azt hitte, rosszabb nem lehet, jött a svájci pénznem hatalmas erősödése, ami végleg a nyomor szélére sodorta a családot. Hasonló sorstörténetek százai-ezrei hangoztak el tíz év alatt a szervezett megmozdulásokon, a kormányépület előtti sátortáboros „piknikeken”. A megoldásra sokat kellett várni, s ahogyan az lenni szokott, most sem történhet minden zökkenőmentesen.

Az új banki ajánlatok befutását követően egyre nagyobb számban kezdtek panaszkodni az érintettek a kamatlábak megállapítása körüli logikátlanságok miatt. A törvény szerint legfeljebb 3,4 százalékos kamat alkalmazható a változó kamatláb szerint megkötött szerződések esetében, s 4 százalékos, amennyiben fix a kamat. Egyes bankok azonban csak egyféle konstrukciót kínálnak fel az ügyfeleiknek: a kedvezőtlenebb és változó kamatozásút. A kliensek ragaszkodnak ahhoz, hogy a pénzintézet tegyen javaslatot rögzített kamat szerinti törlesztésre is. Azzal érvelnek, hogy még legalább 18 éven át fognak törleszteni, nem mindegy tehát, hogy milyen lesz az új megállapodás.
Dejan Gavrilović, az Efektiva érdekvédelmi szervezet képviselője rámutatott arra is, hogy a fix kamat egyes bankoknál 2,7, másoknál 2,9 vagy 3,4 százalékos. Senki sem tudja, milyen kritériumok szerint állapítják ezt meg, vagy csupán üzleti politika függvénye-e. Szerinte az eladósodott polgárok elfogadhatják ma a bankjuk ajánlatát, majd átirányíthatják és újrafinanszírozhatják a hitelt egy másik, jobb feltételeket kínáló pénzintézetben. A bankok egyelőre nem nyilatkoznak a kamatokat illetően, valószínűleg mindegyik az ajánlata elfogadásában reménykedik.

Egy dologban egyetértés van: az ügyfél az új szerződés aláírásával nem mond le arról a jogáról, hogy perelje a pénzintézetet, amennyiben korábban visszaélést tapasztalt annak részéről. Egy hónap gondolkodási idejük van az adósoknak: el kell dönteniük, megkapaszkodnak-e a kinyújtott szalmaszálban.

 

Borítófotó: árvíz után. Panaszkodnak az ügyfelek az ellentmondások miatt

Egyelőre nem lesz erőmű a Murán

„EURÓPA AMAZONASÁT” FÉLTIK

A ljubljanai kabinet múlt heti döntését a környezeti hatásvizsgálati beszámolóra alapozza, amely szerint az építés káros lenne a környezetre, s ezt a tervezett enyhítő vagy megóvó intézkedések sem tudnák megnyugtatóan kiküszöbölni. (Hatása a magyarországi folyószakaszon is érezhető lenne.)
A kormány ugyanakkor közölte azt is, hogy a projekt folytatását csak a közérdek (!) indokolhatja, de jelenleg nem ez a helyzet. Egyébként a tavaly beiktatott kabinetet támogató ötpárti koalíció szerződésében is az áll, hogy nem építenek erőműveket a Murán. Az előző kormány – amelynek három pártja a mostani hatalomnak is a részese –, de a korábbiak is a 2000-es évek eleje óta nyolc átfolyó rendszerű murai létesítmény megépítését fontolgatták, ami először 2005-ben állami koncessziós tervvé érett, legutóbb pedig, 2016-ban kiadták az építési és szolgáltatási koncessziót a Dráva Villamos Műveknek (Dravske elektrarne) két erőműre, s Hrastje-Motán kezdték volna el a beruházást. Az építési költségeket mindkettő esetében 200 millió euróra számolták ki.

A környezetvédő szervezetek üdvözlik a területrendezési terv leállítását, de a koncesszió visszavonását is követelik, hogy „mindörökre” lezárják a témát. A civilek ugyanis attól tartanak, hogy az energialobbi, illetve a beruházásokban érdekelt építők csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy újraindíthassák az engedélyeztetési folyamatot.

Az éremnek természetesen megvan a másik oldala is, a koncesszióval rendelkező cég ugyanis eddig mintegy tízmillió eurót költött az előkészületi munkára: környezetátalakítási és környezetvédelmi tanulmányra, valamint a többi szükséges dokumentációra, a közlekedési tervek elkészítésére. Az összeget pedig vissza szeretné kapni az államtól. Képviselői véleménye szerint a Mura folyó szlovéniai szakaszán tervezett erőmű-ellenesség elsősorban külföldi érdekeket szolgál. Azért fúrták meg a projektet, mert valakiket bosszantott, hogy állami beruházásként a szlovén építőipar előnyben részesült volna az idegen cégekkel szemben. Másfelől a murai áramtermelők híján az ország nem tudja majd teljesíteni a megújuló forrásokból származó energiatermelés vállalt arányát, így külföldről lesz kénytelen drágán vásárolni. Ráadásul – teszik hozzá – a kormány döntése éppen a fosszilisenergia-lobbinak kedvez.

A vízerőműláncot illetően a muravidéki lakosság is megosztott – egyes közvélemény-kutatások szerint valamivel több a támogató, mint az ellenző. Ennek okai leginkább abban keresendők, hogy az ottani mezőgazdaságot az utóbbi évtizedekben igencsak sújtotta a nyári aszály, amelyet az vízerőművek megépítésével járó talajvíz-emelkedés legalább részben ellensúlyozni tudna, nem beszélve az így könnyebben kialakítható öntözési lehetőségekről.

Az ellenzők szerint viszont épp az erőművek ártottak volna a környezetnek – a beavatkozás a föld alatti vizek szintjének a csökkenésével az ivóvízellátást veszélyeztetné, és komoly ökológiai károkat okozott volna a térségben, hétezer hektárnyi vizes élőhelyen hal- és madárfajok tűntek volna el. A terület annak az öt országot összefogó Mura–Dráva–Duna-bioszférarezervátumnak a része, amelyet Európa Amazonasának is hívnak.

 

Borítófotó: a Mura és a Dráva összefolyása. Vadregényes határfolyóink ártere érintetlen marad

Tényleg jönnek az embert szállító drónok?

RENGETEG CÉG FEJLESZT REPÜLŐ TAXIT

Vannak ötletek, amelyekből soha semmi sem lesz, de akadnak olyan meredek víziók, amelyek akár valóra is válhatnak, s vannak olyanok, amelyekről csak azt lehet eldönteni, hogy igazi reklámfogások, és egyszer vagy megvalósulnak, vagy nem. De addig biztosan kiváló hírverést jelentenek annak a cégnek, amely bedobja őket a köztudatba. Ezzel kapcsolatban arra is jók, hogy évente egyszer, kétszer vagy akár háromszor beígérjék a kivitelezésüket. A hírekkel telebombázott nemzetközi közvélemény pedig hamar felejt. Ezért újra és újra el lehet adni ezeket a fantazmagóriákat.

Elon Musk hangsebességű csővasútja, azaz a Hyperloop, vagy az Amazon.com csomagjait a házhoz vinni hivatott Prime Air drónjai éppen a fenti kategóriákba eső gumicsontok. Ezt az „etetést” persze egészen profi szinten művelik a cégek, néha még maguk is elhiszik, hogy a jövőt építik. Bár azt azért feltehetően nagyon jól tudják, hogy az általuk kitűzött céldátumok eleve teljesíthetetlenek. Legutóbb, néhány napja egy másik „jövővállalat” erősítette újból az imázsát egy kísértetiesen hasonló történettel. Az Uberen belüli spin-off kezdeményezés, az Elevate nevű drónfejlesztő tette közzé egy tesztrepülésének a videóját, és természetesen 2023-ra meg is ígérték azt, hogy éles tesztrepülések lesznek San Franciscóban. 

A cég óriási, így hajlamosak vagyunk elhinni, hogy tényleg ilyen hamar lesz ebből valami. Viszont döbbenten fedezhetjük fel az internet régebbi hírei közt, hogy a Web Summit elnevezésű lisszaboni technológiai konferencián 2017 végén, azaz bő másfél éve 2019-re, illetve 2020 elejére ígérte a tesztrepüléseket.

Igaz viszont, hogy a történet komolyságát erősíti, miszerint az Uber az amerikai űrkutatási hivatallal, a NASA-val írt alá megállapodást egy új légiközlekedés-ellenőrzési rendszer kidolgozásáról. Ez lehetővé tenné az alacsonyan – és a tervek szerint akár pilóta nélkül – repülő járművek biztonságos irányítását. Ehhez az Egyesült Államok Légierejével és a Szövetségi Repülésügyi Hivatallal (FAA) is terveznek együttműködést.

Ebből is látható, hogy a robotrepülőgépek fejlesztése rögös út. Mert egészen más egy pár grammos akciókamerát felemelni egy játék drónnal, mint 60–100 kilogrammos élő embereket teljes biztonságban célba juttatni. A hatalmas belvárosi dugók miatt azonban létező igényről van szó. Sőt, az üzleti modellek is jól tervezhetők, hiszen a legtöbb amerikai és európai nagyvárosban létezik helikopteres sétarepülés vagy olyan légitaxi-szolgáltatás, amellyel tehetős vagy fontos embereket juttatnak el gyorsan A-ból B-be.

Nem csoda, hogy gombamód szaporodnak az Uber Elevate-hez hasonló kezdeményezések. Mi több, magánhasználatra már jó pár cég tervezett, épített, s néhány már értékesített is ilyen prototípusokat (lásd erről külön írásunkat).

Ugyancsak lelkesek a pár hete sikeres teszteket végrehajtó német startup, a müncheni székhelyű Lilium alapítói. Ők még nagyobbat mertek mondani: szerintük az idén már szolgálatba is állhat a gépük. Az ötszemélyes, akár 300 kilométer per órás sebességre is képessé tehető szerkezet sikeresen felemelkedett és landolt is; korábban pedig kétüléses verzióval kísérleteztek.
Az ovális kabint 36 elektromos motor és egy különleges szárnyszerkezet tartja a levegőben, mely függőleges felszállásra is alkalmassá teszi a gépet.

Érdekes, hogy a fejlesztők pilótás verzióban gondolkodnak, éppen azért, mert így sokkal egyszerűbb beszerezni a repülési engedélyeket, mint egy önvezető, de embereket szállító eszközhöz.

 

NÉHÁNY EMBERT SZÁLLÍTÓ DRÓNOKAT FEJLESZTŐ-TESZTELŐ CÉG ÉS STARTUP  (zárójelben a projekt vagy a gép neve)

  • AeroMobil (AeroMobil 4.0; 5.0)
  • Bay Zoltán Nonprofit Kft. (Flike)
  • Ehang (Ehang 140)
  • Lilium Aviation (Lilium Jet)
  • Uber (Elevate)
  • Volocopter GmbH (VC200)
  • Workhorse (SureFly Octocopter)

Forrás: Figyelő-gyűjtés

Folytatásláz Hollywoodban

EREDETI ÖTLETEK HÍJÁN 

Ez az év eddig mozis szempontból igencsak hasonlít a tavalyi esztendőre, hiszen 2019-ben is a képregények alapján készült filmek uralják a terepet. A Marvel-széria legújabb üdvöskéje, a Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame) világszerte 2,7 milliárd dollárt, átváltva több mint 760 milliárd forintot söpört be a pénztáraknál. Bár a 2009-es Avatart a jelek szerint nem tudja lelökni a bevételi örökranglisták első helyéről, így is csak pár tízmillióval marad majd el James Cameron látványfilmjétől. Hollywoodban a siker újdonsült receptjét, úgy tűnik, már évekkel ezelőtt megtalálták. Az Érkezés című sci-fi producere, Shawn Levy elmondása alapján már az évtized derekán általánossá vált, hogy a produceri megbeszéléseken nem is az aktuális filmről beszéltek, hanem arról, hogy a készülő produkcióval milyen „mozis franchise-t” lehetne beindítani. Az amerikai álomgyár azóta szakadatlanul, a korábbiaknál is nagyobb tempóban készíti a különféle folytatásokat, spin-offokat (vagyis a sikerfilmek mellékhajtásaival foglalkozó alkotásokat), a remake-eket, az adaptációkat, amelyek népszerűbbek, mint valaha.

Nem csak világszerte, itthon is. A Figyelő megkeresésére a Cinema City marketing- és PR-igazgatója, Buda Andrea elárulta: náluk ez év május végéig a látogatószám a tavalyi esztendő azonos időszakához képest mintegy négy százalékkal nőtt. A sikerben oroszlánrésze volt a friss Bosszúállóknak. Az utóbbi egy hónapban az új Marvel-filmnek köszönhetően volt, hogy heti összehasonlításban még 5,5 százalékos növekedést is mértek 2018-hoz viszonyítva. A Filmforgalmazók Egyesületének összesített, tehát az összes moziláncot érintő adatai szerint az új Avengerst eddig több mint nyolcszázezren látták Magyarországon! Az év hátralévő időszakában is rengeteg ismert produkció bővül egy újabb résszel (legyen szó akár a Toy Story 4-ről, a nálunk kasszarobbantó animációs film, A kis kedvencek titkos élete folytatásáról vagy a legújabb Star Wars-kalandról, a Skywalker koráról). Tehát ez a növekvő tendencia várhatóan az egész esztendőben kitart majd.

Persze a folytatások és az adaptációk gyártása mindig is sikeres üzletnek számított, de az arányok az utóbbi években alaposan eltolódtak. Jelenleg 2019 tíz legsikeresebb alkotása közt mindössze kettő van, amelyik nem sorolható az eddig említett kategóriák közé. Az egyik egy kínai látványfilm, a The Wandering Earth, amely egyelőre igazán csak a hazájában tudott pénzt termelni, a másik pedig a Mi (Us) című horrorfilm.

Mivel ilyen sok múlik a mozis franchise-okon, Hollywoodban csak azok a stúdiók tudnak talpon maradni, amelyek több nagy filmes brand jogait is birtokolják. A Disney – amely ez év márciusában végleg bekebelezte a Foxot – épp ezért még kirobbanthatatlan a dobogó első fokáról. Képesek pusztán azzal lekörözni a versenytársaikat (a Universalt, a Paramountot, a Warner Bros.-t, a Sony/Columbiát), hogy Marvel- és Star Wars-filmeket készítenek, miközben remake-eket vagy folytatásokat gyártanak a régi animációs filmjeikhez. Ez az üzleti modell egyszerűen verhetetlennek tűnik. A riválisok kezében nincs olyan ütőkártya, amellyel tematizálhatnák a fogyasztókat – bár szuperhősös mozija nem csak a Disney-nek van.

Az utóbbi bő egy év legnagyobb vesztese egyértelműen a Lionsgate volt. Őket az évtized elején még Az éhezők viadala (Hunger Games) repítette az élvonalba, és sokáig úgy tűnt, hogy ott is maradnak. Amikor két éve a Hasbro fel akarta őket vásárolni, még nyugodtan ajtót mutattak nekik azzal az indokkal, hogy a részvényenkénti 40 dolláros ajánlati ár túl alacsony a vállalatért. Azóta az árfolyamuk 15 dollár környékére esett. 

A Deutsche Bank elemzője, Bryan Kraft a papírjaikat egyenesen a 2018-as év legrosszabbul teljesítő médiarészvényeinek minősítette. Egyelőre az idén sem tudnak igazán fellélegezni. A Keanu Reeves főszereplésével forgatott, John Wick 3. című akciófilm ugyan kifejezetten szépen teljesít – nagyon komoly marketingmunkát fektettek a mozi bevezetésébe –, viszont tavasszal hiába próbálták lemásolni a Disney receptjét, saját képregényfilmjük, az új Hellboy az év egyik legnagyobb bukása lett. Az ötvenmillió dollárból készült produkció 22 millió dollárt sem tudott összekalapozni, ezen az összegen ráadásul a mozitulajdonosokkal kell osztozniuk. Így nem csoda, hogy kisebb leépítésre is sor került a cégnél: az elmúlt hónapokban 45 embert bocsátottak el.
Hollywoodot persze összességében nem kell félteni. A bemutatott filmek az idén már mintegy 4,6 milliárd dollárt hoztak csak az Egyesült Államokban. Ez a szám alatta van ugyan a 2018 és 2017 hasonló időszakában mért adatoknak, de az évtized átlagához képest így is jónak számít. És még csak most jön az X-Men újabb része, valamint a Csillagok háborúja befejező epizódja, amely nagyon megdobhatja az esztendő második felét.

VISSZASZORULÓBAN A 3D
Az USA-ban kezd leáldozni a térhatású vetítéseknek. Az amerikai filmforgalmazók szövetségének az adatai szerint 2010 és 2017 között a 3D-s előadások jegyértékesítései 41 százalékkal estek vissza. Bár a hazai trendről nincsenek pontos adataink, Buda Andrea elárulta: a fővárosban nálunk is kezd visszaszorulni a három dimenzió a hagyományos 2D-s vetítések javára. Főleg a családi produkcióknál, mivel a gyerekeknek sokszor zavaró, hogy hosszú ideig kell szemüveget viselniük a filmnézéshez. Az Arena Mallban működő IMAX-nél viszont más a helyzet: a gigászi vászon és a 3D-hatás egybeforrt az emberek fejében. Bár vannak 2D-s IMAX-vetítések is, itt elsősorban a térhatású előadások viszik a pálmát.

Budapesti hajózás a tragédia után

INTÉZKEDÉSEK

A piaci hírek szerint sorra mondják vissza turistacsoportok az előre lefoglalt sétahajós programjaikat. Az ügy egyelőre kényes. A május 29-én történt tragikus hajóbaleset okait nagy erőkkel vizsgálják, és amíg ebben nem látnak tisztán az érintettek, addig egyelőre mindenki csak a részvétét fejezi ki.

A Duna budapesti szakaszán a folyamiránnyal szemben (a Margit hídtól az Árpád hídig) lapzártánkkor még érvényben lévő hajózási tilalom, valamint a lefelé tartó úgynevezett kíméletes hajózás korlátozás miatt több turista-, séta- és rendezvényhajó nem futott ki a tragédiát követő napokban. A baleset után egy héttel ismét tapasztalható volt a normálisan hajózható szakaszon a sétahajók jelenléte, ám a fedélzeti kilátókon közel sem volt annyi turista, mint a szerencsétlenséget megelőző időben. 

Nagy valószínűséggel az idei folyami városnéző túrákra és rendezvényekre alaposan rányomja a bélyegét a katasztrófa, és arra is számítani lehet, hogy a következő időszakban tüzetesen felülvizsgálják a Duna ezen szakaszára vonatkozó hajózási szabályozást, ami szinte mindegyik, akár kisebb, akár nagyobb hajófenntartó és -üzemeltető céget érintheti. 

A fővárosban működő, ez irányú szolgáltatást nyújtó társaságok nagy része a nemzetközi turistaforgalomhoz igazodik, de jelentős a belföldi turizmus is. Sokan vidékről jönnek fel és töltenek néhány napot vagy egy hétvégét a fővárosban. Fő célpontjuk a Vár és környéke, illetve a dunai panoráma.

A baleset két komoly problémára hívta fel ismét a figyelmet. Egyrészt a Duna budapesti szakaszán rendkívül erős a hajó-forgalom a szezonban este. Ilyenkor átlagosan hetven jármű közlekedik egyszerre. Másrészt a jellemzően kis hajók által igénybe vett etapokon a jóval nagyobb vízi járművek is közlekedhetnek. A vizsgálat lezártáig prejudikáció lenne – éppen ezért hallgatnak a kisebb sétahajóprogramokat szervező társaságok – azt állítani, hogy ez balesetveszélyes, hiszen az is előfordulhat, hogy egyszerűen valaki nem tartotta be az amúgy szigorú szabályokat. 

A szállodahajókkal ugyanakkor (függetlenül attól, hogy a tragédia kinek vagy minek a hibájából történt) korábban is probléma volt. Egyrészt a kikötésük, a mozgásuk és a rakpartfoglalásuk sokszor vetett fel kérdéseket kerületi és fővárosi szinten. A legnagyobb gond az említett szakaszokon történő manőverezésük volt. Utóbbira hathatós válaszként ma már csak akkor fordulhatnak meg a belvárosi szakaszon (természetesen a legkörültekintőbben), ha érkeznek vagy indulnak. Vagyis ha városnézést szerveznek az érintett négy kilométeres hosszon, feljebb vagy lejjebb kell haladniuk ahhoz, hogy ismét irányba álljanak. Ez logikus is, hiszen délebbre és északabbra egyaránt találni olyan részeket, ahol a folyó szélesebb, mint a belvárosi szakaszon.

Tarlós István főpolgármester a tragédiát követően azonnal jelezte, hogy bár Budapestnek nincs érintettsége az ügyben, mindenképpen meg kellene vizsgálni, hogy a nagy méretű szállodahajók közlekedésbiztonságilag jó helyen vannak-e ott, ahol állnak. Már korábban felmerült, hogy a belvárosból alkalmasabb lenne a külső kerületek felé „terelni” a szállodahajó-kikötőket. Ugyanakkor a Duna magyarországi szakaszán elsősorban Budapest tekinthető valódi célpontnak, itt a legélvezhetőbb a városi panoráma, és a belső részek kikötőiből közelíthető meg a legjobban a történelmi belváros. Ha a hajók ezt nem kapják meg, sokan valószínűleg más irányon kezdenek el gondolkodni, és ez a turistaforgalom csökkenését idézheti elő. 

Ugyanakkor ténykérdés, hogy a szerencsétlenség után sokáig nem lesz olyan a dunai turistahajó-forgalom, mint korábban, vagyis komoly átalakuláson eshet át a piac. Ebbe beleértendő a rendezvényszervezés is. Mivel nagyon sokan szerveznek vállalati összejöveteleket, rendeznek és egyéb más eseményeket, így pontosan még nem tudni, hogy mekkora piaci részt érint a tragédia miatti visszaesés. Amit tudni, hogy naponta körülbelül kétszáz különféle sétahajózáson vehetnek részt turisták. Varga Zsolt, a Személyhajósok Szövetségének elnöke lapunknak elmondta: egyelőre tájékozódnak a piaci folyamatokról. Amit most tehetnek, az az, hogy transzparanssé teszik, pontosan milyen szabályok és szabályozók vonatkoznak a hajózást szervező cégekre, továbbá a tragédia utáni jármű-felülvizsgálatokat mindenki megkezdte, és a szövetség kommunikálni is szeretné azokat. Hiszen – mint kifejtette – a mindenkit mélyen érintő tragédia ellenére a hajózás továbbra is a legbiztonságosabb tömegközlekedési eszköz, és szeretnék a megnyugtató információkkal minél gyorsabban „visszaterelni” az utasforgalmat a korábbi szintre.

Egy másik érdekvédelmi szervezet, a Magyar Hajózási Országos Szövetség kezdeményezésére az ágazati hatóság olyan biztonsági intézkedéseket léptetett hatályba két esztendeje és módosított fél éve, amelyek jelentősen csökkenthetik a veszélyforrások számát. Ennek a javaslatnak köszönhető, hogy megtiltották a nagy hosszúságú hajók budapesti forgolódását, valamint az, hogy a korábbinál most lényegesen intenzívebb kommunikációt követelnek meg a hajósoktól a belvárosi szakaszon. 
A kommunikáció hiányáról és a figyelmetlenségről szivárognak ki szakértői, illetve meg nem erősített hírek, ám fontosabb lenne tudni – és a vizsgálat ez irányban is folyik –, hogy pontosan milyen fizikai mechanizmusok léptek életbe a tragédia során.

Ezen vizsgálatok eredményétől nagyban függ, hogy a piac vissza tudja-e szerezni azokat a turistákat, akik most elbátortalanodtak, vagy inkább eltávolodtak ettől a szórakozási lehetőségtől. A baleset a budapesti tömegközlekedést is rosszul érintette, hiszen jelenleg tervben van a fővárosi közlekedési vállalat hajóflottájának a fejlesztése. Tény ugyanis: a belvárosi forgalom enyhíthető a megfelelő dunai hajózással, az északi és a déli kerületekből a folyón egyszerűbb eljutni Budapest központjába, mint busszal vagy villamossal. Ráadásul a külső kerületek rendkívül erős átmenő forgalmat bonyolítanak, ami miatt esetenként a Duna tűnik a legjárhatóbb útvonalnak.

 

Borítófotó: A Clark Ádám hajódaru felülről. Múlt hét közepén érkezett meg a daru a fővárosba a mentéshez

Hétülésesek: 3-5 ezer darab fogyhat

AUTÓVÉTELI TÁMOGATÁS
A családvédelmi akcióterv mindenki fantáziáját megmozgatta. Ám rendre elképesztő, sok esetben túlzó számokkal dobálóznak, amikor a július elsejétől érkező 2,5 millió forintos, nagycsaládosoknak szóló autóvásárlási támogatás piaci hatásait térképezik fel.

Félrevezető, hogy a többség a potenciális vásárlói körből indul ki, amelyet kétszázezer fősre tesznek. A szám felfelé kerekített. A KSH 2011-ben, a legutóbbi nagy népszámlálási adatok alapján 197 ezer nagycsaládot regisztrált az országban – a huszonöt év alattiak (s még egyetemisták) számából kiindulva.

Reálisabban szemlélve a helyzetet: ha a 18 esztendősnél fiatalabbakat vesszük, akkor mintegy 131 ezer nagycsalád van, ám a tizenöt év alattiak számából kiindulva csupán 95 ezer. Ez utóbbiból is nyugodtan levonhatunk 12 ezer famíliát, mert ennyi az egyszülős háztartás. Közülük nagy valószínűséggel kevesen vállalják, vagy inkább be merik vállalni egy új hétszemélyes autó költségét. Leginkább azokról beszélünk, akik egyedüli keresőként legalább három gyermeket tartanak el. Magyarán a potenciális körre szóló kétszázezer fős becslés helyett legfeljebb ennek a felével lehet számolni, kerekítve – első közelítésben.

Új autóból Magyarországon az utóbbi évtized rekorderének számító 2018-as esztendőben 136 ezret adtak el. A három vagy több gyermeket nevelő, kétszülős családok aránya az összes nyugdíjaskor alatti famíliához mérve mindössze három százalék körüli. Magyarán tavaly legfeljebb négy-ötezer új gépkocsit vásárolhattak a nagycsaládosok a papírforma szerint. Utóbbiak kiadásai jellemzően nagyobbak az átlagosnál. Ezen segítenek a kedvező családi adózási szabályok, amelyek a família bevételi oldalát erősítik. Kérdés, hogy ezek a többletbevételek alapot képeznek-e egy új autó beszerzéséhez, vagy a plusz a jobb feltételű lakhatásra és a magasabb szintű megélhetésre megy el. 

A nagyvárosokban élő nagycsaládosok mögött sok esetben erős a nagyszülői háttér. Ezek az idősek képesek támogatni a szülőket és az unokákat, így a kerekítések bizonyos esetekben akár helyénvalók is lehetnek. Ugyanakkor az is érthető, hogy a fentiek fényében a szakértők egyelőre nem számítanak sok tízezer új gépkocsi eladására – inkább kisebb számokkal kalkulálnak, hogy ne érje őket meglepetés.
 
MIRE SZÁMÍT A SZAKMA?
A Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetsége (Gémosz) a bejelentést követően a lízing- és a bankszövetséggel együtt dolgozott ki javaslatokat a program sikeres lebonyolítása érdekében – árulta el kérdésünkre Gablini Gábor. A Gémosz elnöke, az ismert autókereskedő vállalkozó hozzátette: létrehozták a Családbarát márkakereskedés programot, amelynek a keretében a márkakereskedések kiemelt ügymenettel segítik a vásárlókat. „Készítettünk egy előzetes felmérést a várható volumenekkel kapcsolatosan is, különös tekintettel a károsanyag-kibocsátási szabályozás szeptember 1-jével életbe lépő további szigorítására, amely viszont jelentősen befolyásolhatja a járművek kiszállítási határidejét” – fejtette ki a szakember.

 A várható eladásnövekedést firtató kérdésünkre Gablini Gábor elmondta: a bejelentés első napjától kezdve nagy az érdeklődés, ami természetesen egy kicsit jobban mozgatja a piacot, de miután csak július elseje után lehet szerződni, az értékesítési statisztikákban ebből még egyetlen jármű eladása sem látszik. Ugyanakkor ebben az évben ötezer megrendelésre és 3-3,5 ezer jármű átadására számítanak.

A szakértő szerint viszont a másodpiacon – a felszabaduló sok hétszemélyes használt autó megjelenésével – nem várható komolyabb hatás, mert a teljes piachoz viszonyítva nem jelentős a fenti három-ötezres darabszám.

A járműhitelezésben érdekelt Sberbank lakossági üzletágának az igazgatója, Fodor Tamás is arra számít, hogy a konstrukció évente mintegy ötezer darabbal növelheti meg az autóeladási adatokat.
 
AZ OLCSÓ HITEL PÖRGETHET
Az is valószínű, hogy az autóváltást a legnagyobb részben a hitelképes nagycsaládok választják, illetve azok a tehetősebbek, akik amúgy is rendszeresen tudják cserélni a járművüket. Holott ma már nagyon kis törlesztőrészlet is elegendő egy négy-öt milliós, belépő szintű új hétszemélyes gépkocsihoz. Ha öt évre vesz fel valaki 2-2,5 milliós autóhitelt, akkor a törlesztője mindössze 30-40 ezer forint körül lesz. Aki pénzügyileg tudatosabb, azt is belátja, hogy egy új jármű a kisebb szervizigénye és fogyasztása miatt akár havonta ennyivel is olcsóbb lehet. Magyarán a régi gépkocsit a kereskedésben hagyva (vagy akár eladva) és személyi hitelt felvéve – a támogatás révén – a család lehet, hogy egy fillér többletköltség nélkül vagy nagyon kis összköltség-emelkedéssel megússza az újautó-vásárlást.

Persze, ahogyan azt a jegybank egyik minapi felmérése is mutatta, a pénzügyi tudatosság terén van még hová fejlődnünk. Ugyanakkor az ingyenes 2,5 millió jól érthető hívószó. Erre bizonyos, hogy tömegek mozdulnak majd rá. És az is kétségtelen, hogy a járművek döntő többsége a legfeljebb öt-hat milliós kategóriából kerül majd ki, hogy a legelőnyösebben lehessen kihasználni a támogatást.

Óriási előny persze, hogy a személyi kölcsönök kamata mostanában is extra alacsony, s hatalmas fór az is, hogy a törlesztő könnyedén akár három-öt évre vagy a teljes futamidőre fixálható. Magyarán a költségek növekedésétől nem kell tartani, jól tervezhetők maradnak a családi kassza kiadásai.
 
MENNYI HITELES LESZ?

A Gémosz elnöke szerint a hazai tapasztalatokat figyelembe véve száz nagycsaládos vevőnek több mint a fele hitelből vásárolhat majd autót, ráadásul a meglévő gépkocsi beszámítására itt is lesz lehetőség, ahogy a normál eladások esetében. Minden jelentős finanszírozó készül versenyképes ajánlatokkal, azokból sem lesz hiány – ígéri a szakember. Gablini Gábor kérdésünkre a visszaélések lehetőségére is kitért. Elmondta, hogy az elmúlt hónapokban a szakmai egyeztetések erről is szóltak. Céljuk, hogy a ténylegesen támogatandók tudjanak részesedni a programból.

Igaz, hogy az elmúlt évek tetemes bérnövekedése és a foglalkoztatás bővülése a jövedelmeket is jelentősen növelte. S persze a családi adókedvezmény és a további támogatások miatt nagymértékben javult a sokgyermekesek helyzete. Ám azért az átlagbérnél érezhetően jobban kell keressen ahhoz egy-egy nagycsalád feje, hogy egy hatmilliós új autó megvásárlásába bele merjenek vágni. Még akkor is, ha a törlesztőrészletek ma kifejezetten alacsonyak, egyben – ahogy szó volt róla – a futamidő végéig azonos összegűek maradhatnak. Ezen okok magyarázhatják, hogy a potenciális igénybe vevők körétől jelentősen elmaradhat a tényleges vásárlás.

Négy-hat új egyetemi kutatóközpont lesz

–  Miért olyan egyedi a Miskolcon most átadott innovációs központ?

– Sok tekintetben azt a megújulást mintázza, amelyet a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, valamint a fenntartónk, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) szeretne átvinni a tudományos világban.

– Mi ennek a stratégiának a lényege?

– A legfontosabb az új szemlélet, amely szerint minden kutatásnak pontosan körülhatárolható célt kell kitűznie maga elé, legyen az konkrét piaci eredmény vagy hosszabb, több évtizedes távon elérhető végcél, akár űrkutatásról, akár társadalomtudományokról van szó.

– E szerint az alapkutatásokat nem kell jelentősen visszavágni?

– Csak a metóduson, a gondolkodásmódon szükséges változtatni, s minden esetben a várható eredmény felől megközelíteni a kérdéseket, a kutatási témákat és irányokat.

– Baj lenne az egyetemi vagy épp az akadémiai kutatásokkal?

– Rengeteg párhuzamosság van a rendszerben, miközben a források végesek. Az NKFIH és az ITM abban érdekelt, hogy mondjuk a biotechnológiai, anyagtudományi vagy bármilyen más területen ne forduljon elő, hogy egy államilag finanszírozott projekt mellett egy egyetem és esetleg még egy akadémiai kutatóközpont is lényegében ugyanazt kutatja, fejleszti, csak egymástól függetlenül. Minden intézménynek megvan a helye, de a cél az, hogy egy-egy csapat ne számtalan területre fókuszáljon. Csak néhányhoz szükséges érteni, de azok terén meg kell célozni a világszínvonalat. Behatárolt anyagi lehetőségek közt kell elérni, hogy a hazai tudományos élet eredményei a sűrű nemzetközi térben is láthatóvá váljanak. Ehhez pedig csökkenteni szükséges az elaprózódást.

– Mindehhez támogatást jelent, hogy érezhetően nő jövőre a kutatásra szánt költségvetési keretösszeg?

– A kutatás-fejlesztésre szánt állami keret 2020-ban jelentős összeggel, 32 milliárd forinttal nő, azaz a hazai források jövőre meghaladják a 160 milliárd forintot. A közvetlenül pályázható brüsszeli forrásokat tekintve viszont nem állunk jól: a Horizont 2020 keretprogram innovációs pályázataiból eddig csupán az összes támogatás 0,65 százaléka került Magyarországra. Ez nem sok, bár az is igaz, hogy ezzel a teljesítménnyel a 2004 után csatlakozott 13 tagállam között bronzérmesek vagyunk. Mi azonban ennél többre vagyunk képesek. Az a célunk, hogy a hazai pályázók ezután jóval több innovációs támogatást hozzanak el Brüsszelből. A mostani átalakításokkal erre is felkészítjük a kutatói hálózatot és a vállalati partnereket.

– A fókuszáltságot említette korábban: az 5,8 milliárd forintos összköltségű, jobbára uniós dotációból most megvalósult miskolci FIEK központ (lásd külön írásunkat – a szerk.) is csak pár területre koncentrál. Elég ez?

– Kiváló mintaprojektet raktak össze a Miskolci Egyetemen. Itt a meglévő erősségekre, az anyagtudományra és az ipari mérnökképzésre építve hozták létre az innovációs központot, s bár az új épületet most adták át, eddig is rengeteg eredményt értek el. Négy nagyvállalattal alakítottak ki partnerséget, tucatnyi fontos, kifejezetten piacorientált kutatást végeznek, száz feletti felső kategóriás (Q1-es) publikáció született idáig a jól körülhatárolt tudományterületeken.

– Az új egyetemi-ipari kompetencia-központoknak mi is a pontos szerepe?

– Eddig nyolc centrum működik itthon, erősödik folyamatosan, de további négy-hat megalakítása várható szerte az országban, egy-egy egyetem égisze alatt. Az intézmények ugyanis azok a helyek, ahol az ipar, a gazdaság, a vállalkozók vagy akár a kezdő startupok megtalálják azt a kutatási, tudási potenciált, amelyre szükségük van. Az NKFIH-nak nemcsak a kutatói és innovációs pályázatok menedzselésében van szerepe, hanem az egyablakos rendszer kialakításában is.

– Mit jelent itt az egyablakos rendszer?

– Ebben az esetben azt, hogy ha egy régióban újonnan befektetni szándékozó, akár a kapacitásait bővítő nagyvállalat vagy egy magyar középcég megkeres minket az igényeivel, mi pontosan meg tudjuk mondani, hogy az általa keresett kutatás-fejlesztési tudás, innovációs kapacitás hol, milyen formában és mértékben áll rendelkezésre.

 

BEINDULT A MISKOLCI INNOVÁCIÓS MOTOR

Korszerű, alkalmazott anyagtudomány, modern anyagtechnológiák, továbbá intelligens irányítási és automatizálási rendszerek fejlesztése folyik majd a Miskolci Egyetemen a múlt szerdán átadott, 5,84 milliárd forint összköltségű FIEK-projekt részeként megvalósult, teljesen átépített épületszárnyban. A kutatás-fejlesztés már most négy kiemelt nagyvállalati partnerrel, a BorsodChemmel, a Robert Boschsal, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.-vel (ÉMI), valamint a Bosch generátorokat és indítómotorokat gyártó részlegéből alakult (egy kínai befektető által felvásárolt) globális multi magyar leányával, a Starters E-Components Generators Automotive (SEG Automotive) Hungary Kft.-vel zajlik. Az utóbbi számára például egészen egyedi, szénalapú kenőanyagot fejlesztenek. Az ÉMI-nek több innovatív építési megoldás is készül, míg a BorsodChem részére poliuretán habok kémiai összetételét kísérletezik ki, illetve tesztgyártósorral dolgoznak. Sőt, a Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ (FIEK) kutatói hálózatát immár egy hegesztőrobot és egy fémet nyomtatni képes, egyenként 40-50 millió forintos berendezés is szolgálja. Háttérként pedig ott van a nyolc karból álló egyetem 1300 fős gárdája, amelynek több mint a fele oktató, közülük is csaknem négyszáz fő mérnök. A FIEK abban is segít, hogy az ő munkájuk a mainál inkább piaci alapokra kerüljön, és jobban hasznosuljon a vállalati szférában. Karöltve persze a helyi diákok jelentette lendülettel, lelkesedéssel.

Régi magyar márkák jönnek vissza

RETRÓ

A felső középkategóriába tér vissza a jól ismert három magyar papíripari márka: a Nárcisz, a Crepto és a Szilvia. A papír zsebkendőt, a toalettpapírt és a kéztörlőt a Magyar Piszke Kft. vezeti be – jelentette be Bodrogai Ferenc ügyvezető igazgató, aki komoly névnek számít a hazai piacon. Eddig bármihez nyúlt a szektorban, az arannyá vált, nem mellesleg az ő nevéhez köthető a három most visszatérő márka egykori felépítése is – a Piszke Papírgyárban. 

Az állami cég privatizációja után Bodrogai a saját üzletét kezdte építeni. Megalakította az ez év márciusában Magyar Piszke Kft.-re keresztelt Forest-Papír Kft.-t, amely a hazai piac meghatározó papírfeldolgozójává vált, huszonöt százalékos részesedéssel és tízmilliárd forint feletti forgalommal. Ám, mint mondta, a Forest helyzete sokáig kegyelt volt. A megalakulás pillanatában pontosan tudták, hogy külső befektetőre lesz szükségük, így három évvel ezelőtt a lehető legjobb megoldással a lakossági üzletágat értékesítették az olasz Sofidelnek, míg a közületi és a horeca (vendéglátóipar) területet megtartották. Az eladáskor Bodrogai hároméves moratóriumot írt alá, amely tiltotta számára a lakossági piacra lépést, ám ez most lejárt.

Az üzletember tisztában van a jelenlegi lehetőségeivel. A piaci bevezetésről szóló tájékoztatón igyekezett leszögezni, hogy a Magyar Piszke Kft.-nek ezen a területen egyáltalán nem a piaci elsőség számít. Sőt, a cég nem is igen szeretne kompromisszumot kötni a minőség rovására a mennyiség érdekében. Ennek megfelelően a márkák árszintjét a minőségnek megfelelően lövik be, a célzott szektorban ugyanis lát lehetőségeket a társaság. A legfelső és a legalsó szegmens telített, ráadásul Bodrogai szerint a diszkontok értékesítési stratégiája is rendkívül jónak számít.

Ugyanakkor van olyan társaság, amelynek az ár-érték arányát nem szívesen említené meg.
A márka bevezetéséhez a Magyar Piszke egymilliárdos fejlesztést hajtott végre, amelynek a része volt egy hatszázmilliós új gyártósor beszerzése. Az ügyvezető úgy véli, ez most nemcsak a régióban, de európai szinten is a legmodernebb berendezésnek számít, amellyel komoly innovációkat lehet végrehajtani a termékeknél. Mint mondta, szeretné is megtartani a márkáknál a folyamatos fejlődést.

A fejlesztés megtérülésére a Magyar Piszke öt évet adott, bár tény, hogy az új gyártósorok nem csak és kizárólag a lakossági üzletágat, hanem a közületit és a horecát is támogatják majd.

A feldolgozott papírok hazai piaca kiszámítható: a magyar lakosság nagyjából tíz kilogrammot használ fel fejenként évente. A felhasznált mennyiségből számolva a teljes piac mérete nagyjából 40 és 50 milliárd forint közé tehető. A kitörési pontok a papír kéztörlők és a szalvéták szegmensében látszanak, valamint a környezetterhelés csökkentése területén. (Például a papír a feldolgozása folyamán olyan szerkezetet kap, amely által hasonló mennyiség mellett vastagabb, kiadósabb és tartósabb termék készül.) Már most érződik a piacon, hogy nő a kereslet a kevésbé környezetterhelő termékek iránt. A Crepto és a Szilvia például újrahasznosított, műanyagmentes csomagolásban kerül a boltok polcaira. Bodrogai szerint évente hét négyzetméter csomagolóanyagot dob ki egy háztartás csak a tisztasági és higiéniai papírok vásárlásával és felhasználásával. E területen tehát nagyon komoly változásoknak kell végbemenniük, hogy ez a szám csökkenjen.

 

Borítófotó: Bodrogai Ferenc, a Magyar Piszke ügyvezetője. Az ismét polcra kerülő márkák útját egyengette régen is

Minimum öt dollármilliárdosunk lesz 2025-re

– Hosszú évek óta „tetten érhető” a pénzbőség a világgazdaságban. Miként hat ez a private banking üzletágra?

– Világszerte tetten érhető a trend, hogy a rendkívül likviditásbő környezet a vagyonosoknak segített elsősorban befektetéseik gyarapításában. A mostani piaci környezet ugyanis tömegével kínálja az olyan tranzakciók lehetőségét, amelyekkel „biztosra futva” jól kamatoztathatók a vagyonok a tőkepiacon, az ingatlanpiacon vagy a reálszférában. Évek óta jellemző világtendencia tehát a leggazdagabbak ütemes gyarapodása. 

– Ez Magyarországra is jellemző? 

– Igen, bár a társadalmi elit szűkebb kört ölel fel nálunk. Nem könnyű oda bekerülni, de láthatóan kikerülni is nehéz ebből a társadalom arányában „számított” 1,5-2, pláne a valódi gazdasági elitet jelentő 0,1 százalékból. A magyar társadalom felső rétege is gyarapszik. A hazai vagyonos populáció szerényebb mértékben bővül ugyan a nemzetközinél, ám összességében minden bizonnyal a privatizációs időszak éveit is felülmúló vagyonosodást tud felmutatni egy néhány ezer fős elit, amelynek a top húszezer mellett az elmúlt években lett kivételes lehetősége élénkebb gazdasági szerepet vállalni. Azt szoktam mondani: a vagyonosok között is nyílik az olló. Az elemzéseink szerint a következő három évben a hárommilliárd forintot meghaladó vagyonnal rendelkezők száma dinamikusan, legalább negyven százalékkal növekszik majd. Eközben a nemzetközi információcsere erősödése már érezteti – főként pszichológiai – hatását, ezért a pénz nem csak az adóamnesztia-lehetőségeknek köszönhetően indult el hazafelé. Ez a folyamat többszörösen erősíti a magyar piacot. 

– Mi a legnagyobb változás? 

– Szembetűnő, hogy a vagyonkivitellel napjainkban jóval kevesebben élnek, mint tíz-tizenöt éve. Az is igaz viszont, hogy eközben az adóoptimalizációs szándék megmaradt, de mindenképpen sokkal enyhébb amplitúdóval, mint a 2000-es évek első évtizedében.

– Szolgáltatói oldalról a piac felkészült ekkora növekedésre?

– Globálisan a vezető privátbanki szolgáltatók a super affluent (1–5 millió dollárral rendelkező) és a vagyonsávjukkal az elmúlt években lassan feljebb költözött HNWI (5–30 millió dollárt birtokló) ügyfelek szegmensét tartják potenciálisan a legjövedelmezőbbnek, rájuk koncentrálják a fejlesztéseiket. Miközben ugyanis a legnagyobb kliensek egyre óvatosabbak a befektetési döntéseiknél, s ez az alacsony hozamkörnyezetben folyószámla- és készpénz-felhalmozódáshoz vezet, a „kisebbek” hozamkeresőbb attitűdöt mutatva bátrabb és agresszívabb portfóliókat építenek. A kiszolgálás kulcsa a digitalizáció: fontos lesz az okostelefonos applikációk továbbfejlesztése, az internetbankok megújítása, a portfóliójelentések átstrukturálása, digitalizálása, akár egy portfóliótervező, advisory tool támogatás létrehozásával. Egyszóval elengedhetetlen a digitális ügyfélélmény és a digitális kiszolgálási profil maximalizálása. 

– Ez a magyar viszonyokra is áll?

– Bár itthon is nagy hangsúly van a technológiafejlesztésen, azért hosszú távon továbbra is a kiszolgálási forma, a teljesítmény/hozam és a biztonság triója a meghatározó, ezek az üzleti modelleket is át fogják alakítani.

– Még mindig tart a gazdasági bővülés, s vele együtt a pénzbőség korszaka. Hogyan hat ez a szegmensre?

– A vagyonos populáció hazai növekedése érthetően kisebb a nemzetköziénél, még akkor is, ha az utóbbi években ebben nagyon jelentős előrelépés volt. Viszont érezhetően nőtt a vagyonosokra jutó vagyontömeg nemcsak világszinten, de itthon is. Speciális, hogy nálunk sokkal kisebb mobilitás vagy fluktuáció figyelhető meg, mint külföldön. Magyarországon egy szűk réteg jelenti a gazdasági/társadalmi elitet. A jövőben ez a felső ötven-százezres réteg markánsan erősödhet, sőt 2022-ig a Blochamps várakozásai szerint évente 12-15 százalékkal gyarapodhat a leggazdagabbak privátbanki vagyona, vagyis már az idén bőven ötezer milliárd forint fölé bővülhet az összesített megtakarításuk. Érdemes megjegyezni, hogy itthon az utóbbi két-három esztendőben még az ingatlanpiac elszívó hatása mellett is átlagosan 13 százalékkal nőtt éves szinten a privátbanki piac, ami nemzetközileg is kiemelkedő. Ez a számadat kifejezetten okot ad a bizakodásra, hiszen az egész ország gazdaságát jól jellemzi, ha a privátbanki piac rendre vissza tudja igazolni a megtakarítások bővülését.

– Mekkora összeg van Magyarországon ezeken a számlákon, s átlagosan egy magyar gazdagnak mennyi pénze van rajtuk?

– A magyar privátbanki statisztikákról historikus adatbázist építünk szinte a hazai piac születése óta, amelynek folyamatosan vizsgáljuk minden komponensét. Ezt igyekszünk láttatni is az itteni gazdasági fórumokon keresztül. 2018. december 31-es adataink alapján már 4692 milliárd forint kezelt vagyon és 43 172 ügyfélszámla tartozott a privátbanki szegmensbe, azaz átlagosan körülbelül 108 millió forint fekszik egy ilyen számlán Magyarországon. Azonban fontos kiemelni: ez korántsem jelenti azt, hogy ugyanennyi ügyfél is lenne, mivel jellemzően egy kliensnek több szolgáltatónál is van privátbanki számlája. A magyar gazdagok száma 20-23 ezer főre tehető, őket 391 magyar privátbankár segíti. Mondjuk azt, hogy a top 50 000 HNWI gazdasági erősödése folyamatos trend marad. Igaz, a privátbanki ügyfélkör alig bővül már. Általában az tekinthető vagyonosnak, akinek százmillió forintos likvid vagyona van, amelyet befektetési célokra el tud költeni. 

– Mekkora a belépési limit? 

– Hazánkban a privátbanki belépési limit 30 és 100 millió forint között változik, szolgáltatótól függően, a kiemelt körbe azonban csak jellemzően 80-100 millióval kerülhetnek be az ügyfelek. Nettó, azaz hitelekkel korrigált vagyona tekintetében dollármilliomosnak 2018 végén nagyságrendileg 17-19 ezer honfitársunk vallhatta magát, ennyien rendelkeztek legalább 300 millió forinttal. Ez durván a kétszerese a 2005-ös mezőnynek. Négy-ötezer körüli lehet az egymilliárd felett diszponálók, míg kétszázötven a tízmilliárdot meghaladó vagyonúak sávja. A top 5 pedig 250 milliárd felettiként közelít, illetve lépett már be a dollármilliárdosok táborába. Várakozásaink szerint 2025-re minimum öt dollármilliárdosunk lesz.

– Mekkora potenciál van a hazai privátbanki szektorban? S miként bővül: beéri-e a nemzetközi átlagot?

– Érdekes, hogy az elmúlt egy-másfél évben volt egy leheletnyi visszaesés a nemzetközi statisztikák szerint a vagyonosok összvagyonában bizonyos vagyonrétegeknél. Az utóbbi tíz esztendőben azonban, tehát a 2008-as válság előtti időszakhoz képest, vagyis 2007-hez viszonyítva drámai változások voltak a vagyontömeg-növekedési dinamika tekintetében. 2019 inkább a vagyonok megőrzésének, enyhe növelésének az éve lesz. Komoly fejtörést okozhat a privátbankároknak, hogy a kezelésükbe adott összeget a jelenlegi hozamkörnyezetben az ügyfelek megelégedésére fialtassák. A nemzetközi átlag sok tekintetben messze van, de ne felejtsük el: ötven-hetven évnyi hátránnyal indultunk ebben a versenyben. (Tavalyi adatok alapján Európában 559 fő birtokolt 2400 milliárd dollárt, míg az USA-ban 585 fő között oszlott el 3100 milliárd dollár vagyon. A HNWI-populáció létszáma 2018-ban 
22 402 510 fő volt globálisan, náluk 61 275
milliárd gyűlt össze.) 

– Mi a titka a dinamikának? 

– A jól teljesítő gazdaság! Ha a vállalkozásoknak van módjuk fejlődni, akkor nő a privát megtakarítási számlákon lévő összeg. A fogyasztási szokások pszichológiai és szociológiai vizsgálata kimutatja, hogy a vagyonosodás első két harmadában nem a megtakarítás és a befektetés a fő cél, hanem az elsődleges javak és a fogyasztási javak megszerzése, az életszínvonal emelése. Csak a harmadik fázisban jellemző kifejezetten a megtakarítási és a befektetési fókusz a magánszámlák esetében. Az igazi különbség a két kategória között, hogy az első csoport úgymond „rejtőzködő fogyasztó”, míg az utóbbi „transzparens fogyasztóvá válik”.

– Ezen fázisok közt visszük-e még ki a pénzünket Ausztriába, vagy éppen Svájcba?

– E tekintetben nagyot változott a világ. A vagyonkiáramlás az ezredforduló után jelentőssé vált, s ezeknek a pénzeknek a nagy része szürke volt. A cél nem a földrajzi diverzifikáció volt, hanem a pénz minél kevésbé láthatóvá tétele. Kulcsfontosságú a hazai vagyonos elit számlaállományát illetően, hogy a privát vagyon kiáramlása jelentősen lelassult, sőt a szaldó az elmúlt évek adóamnesztiáival nettó nulla közelében lehet. Együttesen fejtették ki a hatásukat 2016–18-ban a gazdaságfehérítési törekvések, az itthoni adókörnyezet vállalkozó- és befektetőbarát változásai, a temérdek fejlesztési forrás, az EU kínálta fejlesztési támogatások igénybevétele és a gazdasági növekedés. A funkcióját tekintve pedig a gazdaság fehéredésével egyenesen arányosan csökkent a külföldi számlák súlya, hiszen sokkal tisztább lett a gazdaság az ezredfordulóhoz képest. A sötétszürkétől a világosszürke felé tettünk jelentős lépéseket. A vagyonosok vagyonelemei jóval fehérebbek, így intenzívebben vállalják fel ezeket, mint tették tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A költség szerepe fölértékelődött, hiszen míg régen egy hozam mellett egy adott költséget el lehetett számolni, addig az utóbbi években egy nullás vagy negatív kamat mellett ez nettó kiadássá vált.

– Közben egy új jelenség is megfigyelhető: a vagyonosok migrációja. 

– Igen. A világban jelentős migrációs mozgás zajlik a vagyonosok terén is. Az egymillió dollárnál többel rendelkezőket vizsgáló statisztikák azt mutatják, hogy tíz esztendővel ezelőtt ez ötvenezer fő körüli nagyságrendben zajlott világszerte, de most már évi nyolcvan-százezer főről beszélünk. Ez azt jelenti, hogy valaki nemcsak földrajzi diverzifikációt vált, ami egy vagyonosnál egy bizonyos nagyságrend felett teljesen természetes, hanem kifejezetten adó-állampolgárságot is. Ez egy nagyon nagy elköteleződés. A különböző országok másként rendelkeznek, hogy mihez kötik ezt. Jellemzően az egyik legfontosabb az, hogy ott is kell élni, és ezt valamilyen módon igazolni szükséges. Alapvetően nagyon sok oka lehet annak, hogy miért váltanak adó-állampolgárságot, miért telepítenek át családokat a vagyonosok. Viszont a két legfontosabb a politikai és az adózási motiváció.  

– Mondjon egy példát? 

– Néhány évvel ezelőtt Franciaországban egy adóstruktúra kezdett kialakulni (bár később ezt megszüntették), de több ezer vagyonos döntött úgy, hogy akkor ő átköltözik. Még ha csak a határ túloldalára is, Svájcba vagy Monacóba. A folyamatban látszik, hogy az USA, Kanada, Ausztrália, Svájc, Új-Zéland kifejezetten befogadó ebben a tárgyban, és látszik, hogy melyek azok az országok, amelyekből „kicsekkolnak” a vagyonosok. Kínára, Oroszországra gondolhatunk. 

– Végezetül: mi lett a legendás svájci banktitokkal?

– Hatalmas változásokon van túl a szakma. Az adatkezelési és adófelügyeleti normákat új s a korábbinál jóval transzparensebb mederbe terelték. Mondhatni egyébként, hogy a nemzetközi, lavinaszerű változásoknak, a hazai adóamnesztia-feltételeknek és a tőkebefektetésre vonatkozó adójogszabályoknak az együttes hatása kedvező Magyarországnak. Csaknem paradicsomi a klíma azok számára, akik tőkét szeretnének befektetni. Persze a gazdaság egyéb területeit vizsgálva láthatjuk, hogy a munkára rakodó bérteher, illetve a vállalkozások adóterhei szempontjából már vegyes a kép. De befektetési oldalról nézve, a nettó tőkét és a tőkebefektetéseket, akár a TBSZ-számlákat tekintve is rendkívül jók az adottságok. Ehhez hozzátartozik még a kiemelkedően kedvező állampapír és a nemzetközi színvonalú befektetési paletta is, mind a hazai, mind a nemzetközi elérhetőség tekintetében.

 

NÉVJEGY

Banki pályafutását a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-nél kezdte 1990-ben devizapiaci üzletkötőként, majd 1993-tól 1996-ig a BNP-KH Dresdner Bank Money Market dílere volt. 

1996-tól 2000-ig vezető hazai brókercégeknél dolgozott mint a devizaüzletágak vezetője. 2000–2002 között a K&H Bank Treasury munkatársa. 

2001 novemberétől a Blochamps Capital Pénzügyi Tanácsadó Kft. igazgatója. 2003–2006-ig a Napi Gazdaság Kiadó stratégiai igazgatói posztját is ellátta.

1993-tól hazai pénzügyi és tőzsdei szakvizsgái (BÁT, BÉT), valamint a Magyar Forex Társasági tagság megszerzése mellett Párizsban a Banque Nationale de Paris-n és a chicagói Board of Trade-en képezte magát tovább devizapiaci és határidős devizatőzsdei területeken.

Sorállás a hozamért

MÁP PLUSZ

Megrohamozták a kisbefektetők a Magyar Államkincstár és a többi forgalmazó bank, illetve brókercég fiókjait, miután a múlt hét elején elindult a Magyar Állampapír Plusz (MÁP Plusz) értékesítése: a Figyelőnek nyilatkozó ügyfelek beszámolói szerint már az első napon intenzív forgalom volt tapasztalható a fiókokban, csakúgy, mint a kincstár értékesítési pontjain. A roham pedig meghozta a várt eredményt: az első hírek szerint az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) által meghirdetett százmilliárd forintnyi értékpapírt már a hét vége előtt lejegyezték a kisbefektetők. Az értékesítésre felkínált mennyiség ugyanakkor rugalmasan bővíthető a MÁP Plusznál, így az invesztoroknak akkor sem kell tartaniuk attól, hogy lemaradnak a jegyzésről, ha az ÁKK esetleg már eladta az eredetileg meghirdetett mennyiséget.

Az erős érdeklődés persze nem túlságosan meglepő, hiszen a MÁP Plusz a jelenlegi környezetben rendkívül vonzó befektetési lehetőségnek számít, ráadásul minden érintett fél erősen készült a megjelenésére. Az ötéves futamidő mellett kibocsátott papír kiemelkedő hozamot kínál: a kamat mértéke az első fél évben évi 3,5, az első esztendő végén 4 százalék, ezt követően pedig évente 0,5 százalékponttal emelkedik, így az ötödik esztendő végére a kamatszint eléri az évi hat százalékot.

A vonzó kamat mellett a konstrukciónak több előnyös tulajdonsága is van: egyrészt igen széles körben elérhető – az értékesítésbe a kincstár és egyes kereskedelmi bankok mellett a Magyar Posta, valamint a Fundamenta-Lakáskassza is bekapcsolódott –, miközben kamatadómentes, és a befektetett összegnek sincs alsó határa. A MÁP Plusz emellett a futamidő lejárta előtt is visszaváltható: ha pedig a kamatforduló napjától számított öt munkanapon belül adja el a tulajdonosa, kamatveszteséggel sem kell számolnia. 

Amennyiben fennmarad az intenzív érdeklődés a konstrukció iránt – márpedig minden jel erre utal –, az viszonylag rövid időn belül érezhető mértékben átrendezheti a háztartások megtakarítási portfólióját. Ami a legfontosabb, hogy tovább nőhet az állampapírok súlya a lakosság pénzügyi eszközein belül: ez a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2018 végén 10,7 százalékot tett ki, ám ha nem fogy el gyorsan a kezdeti lelkesedés, néhány hónap alatt több százalékponttal is gyarapodhat. A MÁP Plusz megjelenésétől várt másik hatás, hogy csökkenhet a „pihenő” pénzek aránya a lakossági megtakarításoknál: idetartozik az év végén már a 4800 milliárdos szintet nyaldosó készpénzállomány, továbbá a közel 6000 milliárdnyi, lekötetlen folyószámlabetét is. E két eszköz aránya így majdnem húsz százalékot ért el akkor a lakosság megtakarításainál. Végül jelentősen emelkedhet a hosszú – egy éven túli – lejáratú eszközök része is a lakossági portfólióban, ami szintén kedvező hatású lehet a háztartási szektor pénzügyi stabilitása szempontjából.

Bőséges osztalék

DUNA HOUSE

Közel 250 forint osztalékot fizet részvényenként a Duna House, ami nem kevesebb mint 6 százalékos hozamot jelent. A menedzsment nemrég megerősítette az éves célokat, miszerint az idén nagyjából 1,1-1,4 milliárd forintos lehet az alaptevékenységből származó adózott eredmény. Szintén megerősítették a Forest Hill és a MyCity Residence eredményére vonatkozó előrejelzést, továbbra is 1,09 milliárd forintot várnak az idén, 50 százalékos átadási ütem mellett.

A kedvező kilátások ellenére nem teljesen felhőtlen a kép, ha a társaság idei első negyedévére tekintünk. Bár erősek a számok, hiszen az alaptevékenység eredménye nagyjából 20 százalékkal nőtt éves szinten, ám az ingatlanbefektetéseknél a cég elmaradt a tavalyi első negyedévtől: 1,2 milliárd forinttal alacsonyabb árbevételt és 565 millióval alacsonyabb üzemi eredményt értek el. Igaz, ez jórészt az erős bázissal magyarázható, mert a Reviczky Liget bevételeit és eredményét nagyrészt a tavalyi első negyedévben realizálták. Várhatóan az idei év hátralévő részében jönnek még bevételek ezen a soron, mivel a Forest Hill-lakások 71 százalékát már eladták, a tényleges átadásokra pedig 2019 júliusától kerülhet sor. Szintén megtorpant az első negyedévben a pénzügyi termékek közvetítése, annak ellenére, hogy a csoport lengyel leányvállalata tavaly felvásárolta az ottani piacon meghatározó szereplőnek számító Gold Finance-t. A Lengyelországban az ötödik legnagyobb hitelközvetítőnek számító Gold Finance tavaly novemberi akvizíciójával 25,4 milliárd forintra ugrott a közvetített kölcsönök volumene az idei első negyedévben, megtriplázva ezzel az előző évi volument. A látványosan növekvő volumen ellenére 70 millió forintra csökkent az üzletág eredménye, a tavalyi azonos időszak 103 milliója után, jórészt a hazai lakás-takarékpénztárakat érintő törvényi változások miatt.

Ellenben a többi szegmens a várakozásoknak megfelelően teljesített. Kifejezetten erős volt az ingatlanközvetítés, a franchise-partnerek jutalékbevételei 16 százalékkal emelkedtek, az ágazat árbevétele is hasonló mértékben nőtt. A költségekkel is jól bánt a divízió, a bruttó fedezeti hányad 92,8 százalékra ugrott, s az EBIT (kamat és nyereségadó levonása előtti eredmény) 63 millió forint lett a tavalyi 41 millió után. Haloványabb teljesítményt nyújtott a saját irodás szegmens. Bár a bevételek csökkenését a költségek is követték, így minimális lett az üzletág visszaesése. Érdekes, hogy a stagnáló tranzakciószámok ellenére emelkedtek a közvetlen ingatlanpiaci bevételek, ami az ingatlanárak növekedésével magyarázható. A közvetített szolgáltatások bevételének emelkedése pedig jelentős részben a lengyelországi ingatlankezelés számlájára írható. 

„A lakás-takarékpénztárakat érintő kedvezőtlen törvényi változások ellenére sem sikerült rosszul a Duna House első negyedéve, ahogyan arra az előzetes adatok alapján is lehetett számítani” – nyilatkozta a Figyelőnek Cinkotai Norbert, a KBC Equitas vezető elemzője. A szakértő szerint nem csoda, hogy a tavalyi eredménybázist nem tudták megugrani, hiszen akkor a Reviczky Ligetből származó eredményt számolta el a cég.

A KBC elemzői továbbra is optimisták a Duna House kilátásaival kapcsolatban, és változatlanul felértékelődést várnak. Becslésük szerint 4500 forintot ér a papír, ami 11 százalékos felértékelődési potenciált jelent. Igaz ugyan, hogy ha a társaság jövőre is folytatja bőkezű osztalékpolitikáját, akkor a cégből kikerülő készpénz csökkenése miatt idővel a fair érték is lejjebb szállhat. Ez persze a részvényesi eredményt nem befolyásolja. Gaál Gellért, a Concorde részvényelemzője is 4500 forintra értékeli a vállalatot, az ajánlása felhalmozás. A Concorde elemzői kockázatként értékelik a fejlesztéseket késleltető munkaerőhiányt.

Izgalmas technikai szintek közelében mozog a kurzus – vélekedik Cinkotai Norbert, hiszen épp a tavaly október óta tartó emelkedő trendvonalig, 4000 forint közelébe süllyedt vissza az árfolyam. A közelgő osztalékfizetés miatt az sem kizárt, hogy letöri ezt a szintet, s akár a 3850-3900 forint körüli támaszzónáig is visszaeshet. Ráadásul a mozgóátlagokat elemző MACD indikátor eladási jelzést adott mostanában. Ezért a rövid és középtávú kép most talán nem a legkedvezőbb, hosszú távon viszont továbbra is indokolt az optimizmus.

 

Csak a nyomda és a Zwack fizet ilyen jól
Közel 6 százalékos osztalékhozammal a legjobban fizető magyar részvények közé tartozik a Duna House. Csak az ANY Biztonsági Nyomda és a Zwack kínál hasonlóan magas hozamot. A Duna összesen 945 millió 104 ezer 250 forint összegű osztalékot fizet, ebből a dolgozói részvényekre jutó összeg 94,6 millió forint, míg a törzsrészvényekre jutó összeg 851 millió 44 ezer 250. Ez azt jelenti, hogy részvényenként 247,48 forintot fizet a társaság, bár náluk hagyományosan az egyszeri osztalékfizetés jellemző. A Duna House alapszabálya lehetővé teszi, hogy az igazgatóság az osztalék több részletben való kifizetéséről döntsön. Ebben az esetben a jogosultságot minden egyes kifizetés előtt külön állapítják meg. 

Családtámogatásra várnak a lakásvásárlók
Májusban a szokásosnál kevesebb ingatlanpiaci tranzakciót becsült a Duna House. A tranzakciószám-becslés szerint a havi érték majdnem azonos a februárban tapasztalttal, amely az ingatlanpiac tavaszi szezonalitásában némi visszaesést jelent. Az adatok és a piaci folyamatok azt mutatják, hogy a lakosság kivár a júliustól bevezetendő családtámogatási intézkedések miatt. A Duna House ennek köszönhetően a szokásosnál jóval erősebb harmadik negyedévvel számol a lakóingatlan-piacon. 

Külföldiek magyar papírokban

FORGALOM
Külföldi alapkezelők és az ETF-ek (tőzsdén jegyzett befektetési alap) létrehozói többnyire nem maguk válogatják össze a portfóliójukba a konkrét cégek papírjait, hanem indexekhez igazítják azt. A legismertebb indexek az egy adott tőzsde teljesítményét követő mutatók, de sokan, elsősorban a külföldi befektetők, egy régiót vagy egy szektort lefedő indexekre alapozva kereskednek. A Budapesti Értéktőzsde fontosabb papírjai is számos régiós indexben szerepelnek, amelyek révén olyanok is befektetnek ezekbe a cégekbe, akik nem vásárolnák meg az egyes vállalatok részvényeit.

több a kategória
Két fő csoportja van az alapoknak és az ETF-eknek. A passzívan kezeltek egy az egyben követik az adott indexet, azaz a különböző részvények ugyanakkora súllyal szerepelnek a kosárban, mint a mutatóban. Az aktívan kezelteknél mindez inkább csak igazodási pontot jelent. Utóbbiak alapvetően egy indexre támaszkodnak, de az eszközöket szabadabban mozgathatják, és maga a mutató csak referenciaként szolgál, az alap pedig ahhoz képest határozza meg a teljesítményét. A passzívan kezelt alapok viszont szigorú dátumhoz kötve súlyozzák át mindig az eszközeiket. Így, ha egy adott napon már meg kell felelniük a módosuló arányoknak, akkor jellemzően az előző napi zárásban kötik meg az üzleteiket a tőzsdéken. 

Ilyen szektor- vagy régiós indexeket a független indexszolgáltatók és a tőzsdék szoktak kialakítani. Globális viszonylatban a legnagyobb jelentősége az MSCI indexeknek van. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) blue chipjei közül az MSCI feltörekvő piaci mutatójában az OTP Bank, a Mol és a Richter Gedeon szerepel, míg ennek Small Cap változatában a Magyar Telekom és az Opus. Ezekben több ezer részvény van, de a globális befektetői piacon olyan sokan követik, hogy a néhány tized százalékos összesített magyar súly is jelentős mennyiség a BÉT forgalmához képest. 
„A Bloomberg adatai alapján összesen 400 milliárd dollárnyi tőkét kezelnek az MSCI Emerging Market index alapján. A mutatón belül folyamatosan emelkedik a kínai részvények súlya, ami egyrészt csökkenti a többi szereplő, így a magyar papírok súlyát, másrészt további vételi erőt is jelent. Sok befektető figyelmét keltették fel az ázsiai ország részvénypiacai, ám ez egyelőre nem egyenlíti ki a súlycsökkenés negatív hatásait, így összességében a hazai részvényekre az ázsiai nyitás inkább kedvezőtlen” – hangsúlyozta Nagy András, az Erste Befektetési Zrt. elemzője.

módosítások bécsben
Fontos még a bécsi tőzsde által kalkulált CECE, amelyben a múlt héten módosították a súlyokat. A magyar részvények súlya 23 bázisponttal emelkedik a régiós CECE indexben a második negyedévtől. A bécsi tőzsde mutatójában a cseh papírok aránya 123 bázisponttal csökken, míg a lengyeleké 100-zal emelkedik. Az átsúlyozást a június 21-i kereskedési nap zárószakaszában bonyolítják le. Cégszinten nem hozott drámai változásokat a felülvizsgálat, ezúttal egyik vállalat sem kerül ki, illetve be az indexbe. „Az OTP Bank szerepe 20 bázisponttal, 10,7 százalékra emelkedik a CECE-ben, de ez várhatóan csak a húsznapos átlagos forgalom 3 százalékával növeli meg a részvény iránti keresletet” – mondta Nagy András. Ennél jelentősebb forgalomélénkülés lesz az Opusnál, azonban itt 0,8 napi átlagforgalomnak megfelelő 100–150 millió forint közötti eladás várható. Az Opus súlya azért csökken a CECE-ben, mert a cég közkézhányada 50 százalékról 30-ra csökkent. A Konzum 0,1 százalékos súlya megmarad a mutatóban, de az egyesülés után is kisebb, 0,36 százalékos lesz az új cég szerepe, mint korábban az Opus csupán 0,42 százalékos súlya. A CIG Pannónia és az ANY Biztonsági Nyomda súlya nem változik. A többi magyar papírnál a napi átlagforgalom 3–7 százalékával járhat az átsúlyozás.

„A CECE-vel kapcsolatban fontos változás, hogy az azt követő Lyxor ETF március óta már az MSCI régiós indexét képezi le a bécsi tőzsde indexe helyett. Ezért már nem 450, hanem csak nagyjából 300 millió eurónyi befektetés követi a CECE-t. Ezt a mennyiséget teljes egészében a francia CRP Actions Euro Restructurations alapkezelő adja” – mondta Nagy András. A szakértő kiemelte, hogy az MSCI régiós index a CECE-hez hasonlóan épül fel, így az inkább csak módszertani váltásnak tekinthető. Bár a kisebb papírok valamennyire rosszul jártak, mert az MSCI inkább a nagyobb cégekre fókuszál. 

magyar részvények londonban is
A CECE indexbe az elmúlt egy év mediánforgalma és a szabad közkézhányaddal korrigált piaci kapitalizáció alapján kerülhetnek be részvények. A két szempont alapján sorba rendezik a budapesti, a prágai és a varsói tőzsde papírjait, és amelyik mindkét listában szerepel, az kerülhet a CECE indexbe. Mindhárom országból legalább hat papírnak kell szerepelni a portfólióban, a felső korlát a magyar és a cseh papíroknál 10, a lengyeleknél 15 lehet. A bécsi tőzsdének a CECE indexen kívül számos régiós mutatója van, például az olaj- és gázipari, a telekommunikációs, a banki, az egészségügyi vagy az infrastrukturális szektorra vonatkozóan. Ezeket kevesen tekintik benchmarknak, és ETF-ek sincsenek rá, szemben a fő indexszel. A közepes papíroknak is van külön CECE-mutatója. Utóbbiban és a szektoriális indexekben a magyar, lengyel és cseh papírokon kívül román, szerb, szlovén, horvát és bolgár részvények is vannak. 

A BÉT által számított CETOP-ot 2002-ben azért alakították ki, mert akkor még a CECE-ben alulsúlyozottak voltak a magyar papírok, így annak alternatívája volt a hazai index. A hazai alapkezelőknek az is fontos célja volt a CETOP létrehozásával, hogy annak menedzsmentje Magyarországon legyen.

Az induláskor még 20 tagú CETOP-mutatóval szembeni elvárás az volt, hogy a közép-európai régió szabályozott piacára bevezetett részvények, ezen keresztül a közép-európai részvénypiac egészének teljesítményét tükrözze és referenciamutatóként szolgáljon a befektetőknek. A BÉT egy korábbi felmérése szerint CETOP ETF-re nincs érdemi igény a hazai alapkezelők körében, részben ez indokolja, hogy a CETOP nem real time.

A magyar papírok a londoni tőzsde által számított néhány FTSE-mutatóban is szerepelnek. Az FTSE Micro Cap és az FTSE Total-Cap indexekbe például az AutoWallis került be az idén márciusban.

Józsa Anka

– Amikor elkezdtem az egyetemet, éppen hogy több fiú volt a karon, mára viszont megfordult az arány. Kétpólusú az építészmérnöki pálya, van a művészeti és van a mérnöki ága. Lehetséges, hogy a beleérző képesség, a rajzolás, az esztétikai érzék a nőkben van meg jobban. De a mérnöki tárgyakat is jól teljesítették a lányok, szóval nem is olyan egyszerű ez a kérdés. A fiúk inkább a műszaki képzések felé orientálódnak, gépészmérnöknek, informatikusnak mennek. 

– Ön miért ezt a pályát választotta? 

– A szüleim mérnökök, kiskorom óta folyamatosan rajzoltam. Egy évet Finnországban éltünk, ott jártam óvodába, gyakran hatalmas festményeket készíthettünk, ez meghatározó élmény volt. Édesapám a műszaki egyetemen dolgozik, gyakorlatilag ott nőttem fel. Az iskolában kiderült, hogy a reál tantárgyak érdekelnek jobban, így adta magát a kettő kombinációja. De kétségtelenül a rajz vonzott az építészetben, az, hogy a kézügyességen keresztül lehet kifejezni valamit.

– Viszont férfias közegben kell érvényesülni, hiszen a kivitelezést már többnyire az urak végzik. Szót ért velük? 

– Sokszor látom, hogy meglepődnek, hogy egy fiatal nővel kell tárgyalni. Keménynek kell lenni, különben nem tekintenek partnernek. Azért korábban is sok hölgy dolgozott a szakmában, de inkább tudományos területen, a műemlékvédelemnél, hatóságoknál, tervezőirodákban. Ma már egyre többen kapnak felelős vezetői feladatot, ez a trend tisztán látszik. A beruházásokon is sok női kollégával dolgozhatok együtt, akik sokszor keményebbek, mint a férfiak. Volt olyan, hogy elhajítottam a sisakom mérgemben, mert annyira nem értettünk szót. De úgy látszik, néha kell ilyen, mert talán utána olajozottabban mennek a dolgok.

– Ebben a szakmában miért kanyarodott a színházépítészet felé? Teátrumokat nagyjából százévente építenek, lakóparkokat meg folyamatosan. 

– Pont az a fantasztikus, hogy a sors úgy hozta, részese lehetek az Operaház felújításának, amire harmincévente kerül sor. Már csak hab a tortán az Eiffel-csarnok kialakítása. Tényleg elképesztően szerencsésnek tartom magam, hogy akkor lehetek az Operaház beruházó építésze, amikor ez a két egyedi projekt zajlik. Mindig kérdezik a környezetemben, hogy bírom, de csak azt tudom mondani: ez életem nagybetűs munkája, és egy életre szóló tapasztalatot szerzek. 

– Hogyan kapta meg ezt a feladatot? 

– Messzebbről indulnék: hároméves korom óta van bérletünk az Operába és az Erkel Színházba. Az egyetemen építésztörténeti tanszéken diplomáztam, és ott is TDK-ztam (Tudományos Diákköri Konferencia), s aztán doktori képzésre is ott maradtam. Az első TDK-dolgozatom témája a Horváth-kerti Budai Nyári Színkör feldolgozása és rekonstrukciója volt, innen indult a színházakkal kapcsolatos elméleti kötődésem. Ahogy kutattam a területet, látszott, hogy inkább a színháztörténészek foglalkoznak a témával, és építészeti szempontból nem készült még átfogó kutatás. Az Operaházba gyakornokként kerültem, majd meghosszabbították a szerződésem, maradtam, és idővel megkaptam a beruházó építészi kinevezést. Az elmélet, a kutatói munkám így szerencsésen találkozott a gyakorlattal. Egyébként ez nagy hasznomra is van, főleg ennél az épületnél.

– Mit takar pontosan a beruházó építész munkakör? 

– Az Operaház közalkalmazottjaként dolgozom. Volt idő, amikor főépítészinek hívták ezt a munkakört. A munka ugyanaz, csak mindig el kell magyarázni, mit jelent, hogy beruházó építész. Én vagyok a megrendelő, így részt vettem a felújítás, az építés programjának a meghatározásában, képviselem az Operaházat minden fórumon, egyeztetek házon belül, képviselem az Operaházat a kooperációkban, velem tartja a kapcsolatot a tervező-, a lebonyolító mérnök, a műszaki ellenőr, a kivitelezők. Egyszerre több szerepben kell léteznem, ismernem kell a házban mozgó embereket, a téri igényeiket, a munkakörülményeiket. Tudnom kell, hogyan mozog egy néző az épületben, miként öltözik egy balett-táncos, hogyan tároljuk a nagybőgőt, milyen az, amikor protokollvendég jön, hogyan varrják a jelmezeket, hogy kerül a díszletünk a Lázár utcából a színpadra stb. És akkor ehhez adódik a megvalósítás minden körülménye, az egyes szereplők eltérő hozzáállása és célja. Mindezt kézben kell tartani, mert ez a ház és a benne lakók megérdemlik ezt. 

– A műemlék épületek és a XXI. századi technológia párosítása sok esetben dilemmákat vet fel: kell-e, szabad-e. Az Opera esetében hogy fér össze a kettő?

– Az Opera elvehetetlen része a színpad-technológia. Fontos, hogy kövesse a kor igényeit, a modern technológiát. Nem tartom műemlékvédelmi szempontból sem hibásnak, hogy megjelenik a nézőtéren egy tisztán technológiai berendezés, egy reflektor, mert a műfajnak elengedhetetlen része, anélkül nem áll össze az előadás. Ez egy összművészeti központ, amelyhez a hangosítás és a világítás ugyanúgy hozzátartozik; ha elrejtenénk, akkor akár visszatérhetnénk a fáklyás világításhoz. Ha megnézzük a berlini Staatsopert, amelynek a felújítása nyolc évig tartott, ott is láthatjuk, hogy jelen van a legkorszerűbb technika. Ahogy a milánói Scalában is, pedig Olaszországban és Németországban sokkal szigorúbbak a műemlékvédelmi előírások és a hozzáállás. Az üzemi terület meg abszolút alkalmas arra, hogy ott a kor építészete jelenhessen meg, bár az Operában ezeken a helyeken is törekedtünk a történeti tércsoportok, szerkezetek visszaállítására, amennyire a ház működése engedi. 

– Azt olvastam, hogy az akusztikát is javítják a felújítás során. Mit lehet tenni ezért? 

– Az akusztika nagyon érdekes kérdés, már-már mágia. Egyrészt a szubjektív érzékelésre épít, amely mindenki esetében más és más. Nem mindannyiunknak van abszolút hallása, a többségnek valószínűleg nem lesz markánsan érzékelhető, ha még jobb a hangzás. A mi esetünkben kiszélesedik a zenekari árok az első két sor rovására, ami egyrészt kényelmesebb lesz a művészeknek, másrészt nagyobb teret enged a hang áramlásának. Rengeteg textil van a nézőtéren, ezeknek a mennyisége csökken, illetve tömör hátszerkezetet kapnak, így nem nyelik majd el a hangot. Ez vonatkozik a nézőtéri székek anyagára is.

– Mi minden újul meg? 

– Azt tudni kell, hogy a felújítás nem arról szól, hogy fenekestül felfordítunk mindent, ugyanis a közel 150 előadásból álló repertoárt erre a színpadra tervezték, erre a méretre és elrendezésre, ezt kidobni nem lehet és nem is kell. Az elrendezés marad, de minden színpadtechnika gyorsabb, halkabb, modernebb lesz, a süllyedő rendszer korszerűsödik. Sok változás a működést segíti. A Lázár utca felől egyből az alsó színpadra is be lehet majd vinni a díszleteket, ami meggyorsítja a munkát. Nagyon ráfért már a megújulás a művészek öltözőire, az 1984-es felújítás óta nagyon elfáradtak az anyagok, s mégiscsak világsztárok fordulnak meg az Operaházban. De a háttérben, az üzemházban irodai munkát végzők is korszerűbb helyiségeket kapnak, műszakilag szintén elérjük majd a nyugati vezető operaházak színvonalát. 

 

NÉVJEGY

2010-ben végzett a BME Építészmérnöki Karán. 

2014-ben kutatói ösztöndíjat kapott a római La Sapienza Egyetemen.

2016-ban megszerezte a doktori fokozatot a BME Építészmérnöki Karán. 

2014 óta dolgozik a Magyar Állami Operaházban.

KEDVENCEK 
Könyv » Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc
Film » La grande bellezza (A nagy szépség).
Zene » Paolo Conte
Hobbi » atlétika, olasz nyelv és kultúra, táncelőadások

Tejbegríz helyett patkányméreg

„Néha úgy hiányzik a marihuána, / Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha / Az erkélyről a szemébe néz …” Nyilván sem az egyébiránt pompás zenékkel zúzó Tankcsapda együttes, sem a gondtalanul bulizni, lazulni vágyó, így némi szívni való füvet vagy pörgetős tablettát vásárló fiatalok nem gondolják át: súlyos pszichés betegség megjelenése, vagy akár az élet elvesztése is a következménye lehet e felelőtlen magatartásnak. A félrevezetés, maszatolás már e mérgek neveinél elkezdődik. 

GYORSAN ROMBOL

„Biofű”-ként árulnak szintetikus anyagot, holott a „bio” éppen arra utal, hogy az valami egészséges, tehát jó dolog. Az elnevezés azt takarja, hogy növényt, gyógynövényt fújnak be valamilyen olcsó anyaggal, amely gyorsan rombolja a szervezetet, az agyat – hozza fel beszélgetésünk során példaként Törzsökné Góczán Emese. A megelőző-elterelő szolgáltatást nyújtó Félkör Alapítvány kuratóriumi elnökét többek között egy olyan eset kapcsán kerestük fel, amikor patkánymérget mutattak ki egy a diszkóból a kórházba került kislány szervezetében. Ugyanez a kistini az előző napon még a tejbegrízt kanalazta a nagymamánál.

Most, hogy a piacon új dizájner drogok és pszichoaktív szerek jelentek meg, gyakran megoldhatatlan problémát jelent az ellátásra szorulók kezelése. „Az orvos nem meri kezelni a pácienst, mert nem tudja: megállítja-e a szívét, vagy segít rajta. Például valamilyen növénytápszert, csigamérget vagy rovarirtó szert tartalmazott a tabletta, amely leállítja a vesét, megterheli a szívet, ám az orvos nem tudja, milyen ellenszert alkalmazzon” – sorolja a példákat a szakember. 

Az elterelésnek három fajtája van: a függőséget gyógyító kezelés, a megelőző-felvilágosító szolgáltatás az alkalmi felhasználók részére, valamint az „egyéb ellátás”. Ez utóbbi azokat a fogyasztókat érinti, akik valamilyen pszichés betegségben szenvednek. A Félkör Alapítvány megelőző-felvilágosító szolgáltatást végez. „Nekem összesen 24 órányi foglalkozás áll a rendelkezésemre ahhoz, hogy elérjem: egy dolgot, melyről az illető úgy gondolja, nem probléma, ha fogyasztja, ne akarjon többé használni, lássa be, hogy ez neki nem jó. Erre ez az idő nem elég – fogalmaz Góczán Emese. – A cél tehát sok esetben nem feltétlenül az, hogy ő »tisztán« távozzon, hanem hogy motivált legyen, s hogy gondolja végig az életét.”

MÉG EGY NÉPBETEGSÉG? 

Hazánkban, az egymillió alkoholista országában hatalmas problémát jelent az a fiataloknál jellemző szokás, hogy bulizás címén fél óra alatt merev részegre isszák magukat. Emellett a drogfogyasztás legalizálása több lenne, mint felelőtlenség – figyelmeztet a szakember. A rögeszmésen „könnyű drogként” emlegetett marihuána kapcsán Góczán Emese felidézi: pszichiátriai kezelés alatt állókat kérdeztek kábítószer-fogyasztási szokásaikról. A betegek igen nagy arányban nyilatkoztak úgy, hogy korábban marihuánát fogyasztottak – nyilvánvaló az összefüggés. (Nem beszélve arról, hogy ma már szinte lehetetlen „tiszta” marihuánához jutni.) A fiataloknak csak ritkán mondják el, hogy ha például volt a családban pszichés beteg, akkor akár egyetlenegy szál füves cigi elfogyasztása által nagy valószínűséggel ő is egy életen át szenvedhet hasonló tünetektől. A szer háromszáz alkaloidjának a hatása még ma sem pontosan ismert, csak egyes alkotóelemeit alkalmazzák orvosi célra. „Hogy akarnak legalizálni bármit, aminek az összetevőit nem ismerjük?” – teszi fel a kérdést a szakember.

Góczán aláhúzza: fontos lenne időben észlelni, ha a fiatallal valami nem stimmel, és nem félni attól, hogy számára segítséget kérjenek. Hiszen minél korábban sikerül segítséget nyújtani – és egyéni szükségletek szerint a közvetlen környezet bevonásával –, annál nagyobb az esély a kedvező változás elérésére. 

Közvetlenül a drogfogyasztás következtében évente körülbelül tíz halálesettel számolhatunk. A döntéshozókat valószínűleg nem hozza lázba ez az adat, de megszorozta-e már valaki, tekintve például tíz esztendő átlagát, tízzel ezt a számot? Ki meri felvállalni – figyelembe véve az igencsak gyengécske iskolai felvilágosítást, az elemi ismeretek nemhogy europlakátnyi, de apróhirdetésnyi mértékben is ritka terjesztését – száz fiatalember halálát?

ESETEK

(Interjúalanyunk néhány eset leírását is a rendelkezésünkre bocsátotta, ezeket szerkesztett formában közöljük – a szerk.) 

A Városligetben sétálva füvezni szeretett volna három egyetemista. Valamilyen ismeretlen szerrel átitatott marihuánát adtak el nekik, erről természetesen nekik nem volt tudomásuk. Mind a három fiatalember már a helyszínen eszméletét vesztette. A kiérkező mentők az egyiküket nem tudták megmenteni. Ha nem is mindennapos, hogy így végződjön a szerhasználat, érezhetően megnőtt az ilyen esetek száma.

Szűkebb, huszonéves fiatalokból álló kis mag az eltereléses csoporton belül. Együtt érkeztek, ugyanaz az „ügyük”. Elmondják: rendszerint egy újfajta pszichoaktív szert fogyasztanak, amelytől annak bevétele után mindannyian elájulnak. Nem értik, miért aggódunk értük – nemcsak mi, szakemberek, de még a csoportba járó kliensek is. Hiszen nekik, érvelnek, „éppen ez a jó benne”, az ájulás.

Kérdésünkre, nem félnek-e, hogy egyszer nem ébrednek fel többé, így válaszolnak: ez nem fordulhat elő, ők állítják elő az anyagot – tudják, mit kell kihagyni, hogy ne legyen halálos. Ám volt már arra példa, hogy egy hasonló szertől egy másik kliens hat hétig feküdt az intenzíven, mert leállt a veséje. Ezalatt az életéért küzdöttek, hogy a szíve kibírja.

Marihuána fogyasztása után vezetett kliensünk, aki este egy váratlan esemény (állat szaladt elé) miatt nem tudta a járművét a kanyargós úton tartani, lesodródott, és olyan szerencsétlenül ütközött, hogy a barátja nem élte túl a balesetet. Neki szinte semmi baja nem lett, de vigasztalhatatlan volt. Van, aki azt mondja, hogy nem feltétlenül a szer befolyása okozta a bajt, amit utólag nehéz lenne megállapítani. Kliensünk élete megtört, nem tudott magának megbocsátani.

Nagy jövő előtt áll a magyar pezsgő

Ehhez viszont türelem és idő szükséges. De vajon hol tart jelenleg a magyar pezsgő, és mik a legnagyobb kihívások a jövőre nézve? A válaszok keresésében két elismert magyar borszakembert keresett fel a Figyelő: Márkus Györgyöt, a világ egyik legelismertebb Champagne- és Burgundia-szakértőjét, valamint a 2013-as év Borászok Borásza díjában részesült Szentesi Józsefet, aki az elmúlt tíz esztendőben közel száz magyar borásznak segített palackos érlelésű pezsgőket készíteni. „Champagne-ban 250 éve dolgoznak a klasszifikáción, rengeteg chardonnay- és pinotnoir-klónjuk van. Ehhez képest mi még nagyon gyerekcipőben járunk. Meg kell találnunk a megfelelő területeket és szőlőfajtákat a pezsgőkészítéshez, ráadásul az elmúlt nyolcvan esztendőben sem klónszelekció, sem pedig kutatás szempontjából nem történt semmi Magyarországon. Nagyon sok munkát kell még elvégeznünk, hogy felzárkózzunk más elismert pezsgőkészítő nemzetekhez” – mondja Szentesi József. Mint említi, a területek, amelyek jelenleg termesztés alatt vannak, borok készítésére alkalmasak. Nem biztos, hogy ezek pezsgő előállítására is jók, így a szőlőket talán át kellene telepíteni északi fekvésűre, esetleg meszes területeket kell megcélozni, ahol az érés lassabban megy végbe, és megtartja a savszerkezetet. Ezeknek a helyeknek a felkutatása viszont időt és rengeteg pénzt vesz igénybe. A budaörsi sváb családból származó borász kiemeli: ez lesz a következő harminc év feladata, legalábbis azok számára, akik komolyan szeretnének pezsgővel foglalkozni hazánkban.

JÓK AZ ALAPOK

Márkus György, a világ egyik legjobb pezsgőszakértője, aki már több alkalommal bírált nemzetközi versenyen, úgy véli, ennek az italnak a gyártása jóval összetettebb dolog, mint ahogy azt elsőre sokan gondolják. Nem véletlen, hogy páran lemorzsolódtak, és már abba is hagyták a pezsgőkészítést. Viszont nemcsak a termőhelyeket és a klónokat kell gondosan kiválasztani, hanem többek között a metszési módokra, a tőkék terhelésére és a szüreti időpontokra is figyelni szükséges. Folytatva a gondolatmenetet, hozzáfűzi, hogy a pezsgő egy technológiai ital, amely több emberi beavatkozást igényel, mint bármilyen más nedű. 

Ezzel együtt jár, hogy modern technológia is kell hozzá, ami egyáltalán nem olcsó. Ennek megvásárlását, illetve gazdaságossá tételét két-háromszáz palack elkészítésével nem lehet elérni. Mindkét szakember egyetért abban, hogy ha az elmúlt tíz évet vesszük figyelembe, akkor nagyon sok kedvező változás tapasztalható. Például a pincészetek egyre jobb pezsgőalapborokat készítenek, látványosan növekszik a hagyományos eljárással készített pezsgők száma, egyre több borász kapcsolódik a folyamatokba, és szerencsére a fogyasztók is kezdenek a minőségi termékek felé fordulni. 

„Amikor 2010-ben elkezdtünk palackos erjesztésű pezsgőket készíteni, ezeknek a száma megközelítette az évi negyedmilliót. Jelenleg nagyjából egymillió palacknál tartunk. Bár évről évre többet gyártunk, ezzel a mennyiséggel nem hagyunk nyomot a világban. Pedig az 1900-as évek elején Franciaország mögött Magyarország volt a második legnagyobb pezsgőhatalom. Ezzel együtt úgy vélem, hogy a hagyományos módon elkészített pezsgők előtt óriási jövő áll” – teszi hozzá Szentesi József, aki azt kéri a szakmabeliektől, hogy kicsivel több empátiával forduljanak a pezsgőtermelőkhöz, hiszen mindenki még csak az út elején jár. Márkus György szerint ha valaki bevállalja a járulékos költségeket, a kockázatot és az esetleges kudarcot, szinte mindenhol lehet pezsgőkészítéssel kísérletezni. A szakember úgy véli, alkalmas területként Etyek, Somló és Mór jöhet számításba, ami pedig a szőlőfajtákat illeti, a klasszikus champagne-iak mellett érdemes saját fajtákkal is kísérletezni.

KELLENE A POHÁR

A vendéglátásban dolgozóknak, a szakíróknak és a borászoknak komoly szerepük van a szokások megváltoztatásában. Nem elhanyagolható tényező, hogy a pezsgőkultúra még nagyobb mértékű fejlődésének egyik akadálya maga a vendéglátóipar, ahol csak ritkán poharaznak buborékos italokat. Pedig a pezsgő egy olyanfajta ital, melyet gyorsabban meg lehetne értetni és szerettetni szélesebb körben, ha a fogyasztó egy pohárral is kaphatna belőle. Szerencsére már van miből válogatni, hiszen egyre több minőségi termék készül Magyarországon.

Farsang, 1969. / Év végén fogy a legtöbb pezsgő
Fotó: Fortepan, Bauer Sándor

Utasbiztosítás vagy EU-kártya

Az EU-tagság egyik előnye, hogy turistaként a saját társadalombiztosításunk terhére ellát minket bármelyik másik uniós ország egészségügyi rendszere, éppúgy, mintha ottani polgárok lennénk. Ezt a szolgáltatást csak a sürgősen ellátandó betegségek esetében vehetjük igénybe, ebben is hasonlít az utazási biztosításokhoz, s van egy-két jelentős különbség, amely miatt megfontolandó, hogy ne csak ennek birtokában keljünk útra.

ÖNRÉSZ IS KELL

A tagállamok többségében az egészségügyi ellátás nem ingyenes. A legtöbb helyen fizetendő néhány tíz euró önrész még vállalható kockázatnak tűnik, de például Horvátországban a szolgáltatás költségeinek a 15–30 százalékát kell e címen kifizetnünk. Belgiumban, Franciaországban, Luxemburgban és Finnországban ún. visszatérítéses rendszer működik, ahol az ellátás költségeit a beteg kifizeti az intézménynek, és azt a helyi biztosító később, az önrész levonása után téríti meg neki, de Görögországban is kerülhetünk olyan kórházba, ahol meg kell előlegezni e kiadásainkat.

Akárcsak itthon, a társadalombiztosítás értelemszerűen nem terjed ki a magánorvosok és a privát kórházak szolgáltatásaira. (A horvátországi üdülőkörzetek orvosai zömének például nincs szerződése a horvát egészségbiztosítással.) Valamint nem foglalja magában a beteg hazaszállítását. Jó tudni, hogy míg nálunk a mentés ingyenes, ez nem mindenütt van így. Különösen a hegyi mentések esetén a költségek több ezer euróra rúghatnak.

Jó nyelvtudás és helyismeret szükséges ahhoz, hogy eligazodjunk az adott egészségügyi rendszerben, tisztában legyünk a sajátosságaival, azzal, hogy egyáltalán hová is fordulhatunk elsőként a panaszainkkal. Az itthon megszokott módszer, a háziorvos előzetes időpont-egyeztetés nélküli felkeresése az országok többségében nem járható út. Az utasbiztosítás megkötésével ezt a nehézséget is áthidalhatjuk.

SEGÍTSÉG 24 ÓRÁBAN

A legtöbb biztosító már teljes körű, huszonnégy órás, magyar nyelvű asszisztenciaszolgáltatást nyújt. Utóbbi keretében megszervezik a mentést, az orvosi ellátást, kapcsolatot tartanak a doktorral, a kórházzal, konzíliumot biztosítanak, tolmácsolnak, értesítik a hozzátartozókat. 

Az utasbiztosítás birtokában privát orvos és magánkórház is felkereshető (általában előzetesen engedélyeztetni kell a biztosítóval, különben csak egy bizonyos összegig térítik).

A biztosítás az önrészt is fedezi, valamint a hazaszállítás költségeit, általában bizonyos összeghatárig.

Rendszerint az egészségügyi ellátáson kívüli biztosításokat is kínálnak a csomagban, poggyász-, gépjárműkárra, jogi felelősségre, iratok pótlására.

Az utasbiztosítás a költségeinket csupán egy meghatározott összegig téríti, leginkább ennek nagysága határozza meg az egyes csomagok közötti árkülönbséget. Érdemes alaposan végignézni a kínálatot, és olyan konstrukciót választani, amely teljes mértékben lefedi az igényeinket. Az Európai egészségbiztosítási kártya birtokában nem az egészségügyi költségek térítésének a felső határa érdekes elsősorban, hanem az egyéb szolgáltatások nyújtásának a limitjei.

Ha útnak indulunk, a kártyán kívül a biztosítási kötvényt se hagyjuk otthon, a diszpécserszolgálat telefonszámát és a kötvényszámot érdemes elmenteni a mobilunkba.

Borítófotó: Jorge Silva, Reuters

Mindent megnyertek

Tizennyolc évet kellett várnia a Ferencváros férfi-vízilabdacsapatának, hogy ismét a legrangosabb kupasorozatban szerepelhessen. A Bajnokok Ligája hannoveri döntőjébe való bejutással a Fradi már beállította valaha volt legjobb teljesítményét, hiszen amióta négyes, hatos, most pedig már nyolcas döntőt rendeznek, a csapat még sosem jutott el a végső szakaszba. A Jug Dubrovnik elleni első összecsapás előtt persze sokakban felsejlett az 1989-es esztendő, amikor a zöld-fehérek egészen az elődöntőig meneteltek a sorozatban. Akkor még másfajta lebonyolításban, oda-vissza vágós rendszerben zajlottak a küzdelmek, és a spanyol Catalunya elleni második mérkőzés harmadik háromperces hosszabbításában foszlatta szerte a IX. kerületi álmokat a barcelonai kiscsapat hazai medencében. A Fradi harminc éve heroikus küzdelemben lemaradt a fináléról.

ÚJONCKÉNT A CÍMVÉDŐ ELLEN

Most szerencsére nem voltak ekkora izgalmak, a zöld-fehérek gyorsan háromgólos vezetést szereztek a négyszeres BL-győztes horvátok ellen, és a rengeteg – sok esetben vitatható – emberhátrányos helyzet ellenére is kitartott az előny a végéig: 10–9-es győzelmével újra BL-elődöntőre készülhetett a fennállásának 120 éves évfordulóját ünneplő klub. 

Az ellenfél ismét egy spanyol együttes, a Barcelona volt. A tavalyi bronzérmes ellen kezdetben nem alakult jól a mérkőzés, csak futott az eredmény után a Fradi, de azért mindig tudott egyenlíteni, a végén pedig Varga Dénes három góljának és egy gólpasszának köszönhetően 9–7-re megnyerte a találkozót.

A másik ágon az Olympiakosz Pireusz 8–7-re verte a Pro Reccót, így a kétszeres győztes és címvédő ellen következhetett a döntő, amelyet drámai körülmények között büntetőpárbajban nyert meg Varga Zsolt vezetőedző együttese. A Ferencváros így a Bajnokok Ligája történetének hatodik magyar győztese lett az OSC (1973, 1979), a Vasas (1980, 1985), az Újpest (1994), a Honvéd (2004) és a Szolnok (2017) után.

DICSÉRET A FIATALOKNAK 

Az olimpiai és világbajnok Varga Dénes 2017-ben a Szolnok vízilabdázójaként már átélhette a BL-győzelem ízét, most pedig a Ferencváros csapatkapitányaként ért fel a csúcsra másodjára is, ráadásul a torna legértékesebb játékosának választották. Az örömbe azonban némi üröm is vegyült: a döntőben háromszor kiállították, kipontozódott, így a végén már nem lehetett társai segítségére. „A csapatnak meg is köszöntem, hogy másfél negyedig nélkülöztek, és behúzták. Borzalmasan büszke vagyok a csapattársaimra, hogy végül az ötméteres párbajban helytálltak – mondta a Figyelőnek Varga Dénes, aki 2020-ig érvényes szerződéssel rendelkezik, és már tárgyalt a hosszabbításról is. – Elképzelhető, hogy a Ferencvárosban fejezem be a pályafutásomat. Az a célom a klubbal, hogy amíg itt vagyok, mi legyünk a bajnokok, és szeretném, hogy ilyen nagy bravúrok is összejöjjenek még, mint ez az idei BL-siker.”

A rutinos vízilabdázó külön kiemelte a huszonöt esztendős Jansik Szilárd és a huszonegy éves Vogel Soma teljesítményét, valamint azt, hogy sokan az együttesből még nem vettek részt hasonló rangú eseményen, mégis magas szintű játékot nyújtottak. A két fiatal valóban a büntetőpárbaj hőse volt: Jansik, miután kihagyta a legelső lövést, hatodik dobóként már bevágta, az ifjú kapus ezt követően pedig hárította az utolsó próbálkozást.

A BÍRÓK SEM VEHETTÉK EL

Varga Dénes nem tudott szó nélkül elmenni a játékvezetők ténykedése mellett, ugyanis három kiállításából kettőt jogtalannak vélt. „Azt éreztem, mintha meg akarták volna akadályozni, hogy a jobb csapat győzzön, mert azon a szombaton jobbak voltunk az Olympiakosznál. Egy játékvezetőnek azt nehéz megértenie, hogy ha mi kilenc hónapig küzdünk azért, hogy az aranyéremért játszhassunk, ezt nem illik ilyen baklövésekkel elvennie.”

A bírói tévedések szerencsére nem befolyásolták kedvezőtlenül a Ferencváros szereplését, azt pedig senki sem vitathatja el, hogy ha egy csapat zsinórban hét döntőben marad veretlen, az biztosan nem a véletlen műve. Varga Zsolt csapata ezt tette: 2017-ben és 2018-ban az Eurokupát, 2019-ben a Bajnokok Ligáját nyerte meg, közben pedig elhódította az Európai Szuperkupát, a Magyar Kupát, a Magyar Szuperkupát, és megnyerte a magyar bajnokságot. 

VILÁGOS CÉLKITŰZÉS 

A kétszeres olimpiai és világbajnok Madaras Norbert tavaly még a medencéből segítette a Fradit, azóta pedig mint az FTC-Telekom Waterpolo szakosztályelnöke tevékenykedik. 2007 és 2012 között négyszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját a Pro Recco légiósaként, most pedig vezetőként emelhette magasba a trófeát, amely a 120 éves Ferencváros első BL-serlege.

„Fantasztikus volt ez a három nap Hannoverben, minden szempontból. Év közben nem így nézett ki a dolog, lassabban állt össze a csapat, de végül minden a legjobbkor volt a helyén. Ezúton is megköszönjük a klubnak, hogy kiemelten kezelte a vízilabdát. Azt hiszem, megháláltuk a bizalmat. Nem is gondoltam még bele, hogy ez az első BL-győzelem, amelyet elért ez az egyesület. Ha azt nézzük, hogy hat éve még a kiesés ellen küzdöttünk, még értékesebb ez a siker” – mondta lapunknak Madaras. 

A szakosztályelnök hozzátette: a Ferencvárosnál nem lesz nagy já-té-kos-moz-gás, de egypár távozó és érkező miatt változik majd a keret. „Butaság lenne kijelenteni, hogy mostantól minden évben BL-t nyerünk, ez nagyon sok apróságon múlik. Azt látni, hogy van öt-hat csapat, amely kiemelkedik a mezőnyből. Nekünk egy olyan együttest kell csinálnunk, amely ebbe a körbe tartozik” – fogalmazta meg az elvárásokat.   

A 23-szoros magyar bajnok és 18-szoros kupagyőztes Ferencváros mostani sikerével azt is elmondhatja magáról, hogy a létező összes európai klubtrófeát begyűjtötte már: a KEK-et négyszer, a LEN-kupát és az Eurokupát kétszer-kétszer, míg az Európai Szuperkupát háromszor.

 

A HATODIK HELYRE FUTOTTA

Június 4-től 9-ig a Duna Aréna adott otthont a női vízilabda-világliga nyolccsapatos szuperdöntőjének. A magyar válogatott a nyitányon 12–9-re kikapott az olimpiai és világbajnok amerikai együttestől, majd az oroszoktól is, 14–9-re. A magyar lányok a harmadik csoportkörben 16–14-re nyertek a kanadaiak ellen, így az Európa-bajnok Hollandiával játszhattak az elődöntőben, ahol 12–10-es vereséget szenvedtek, és sajnos az 5–8. helyért folyó küzdelemben a kínaiak legyőzését követően az ausztrálok eszén már nem sikerült túljárni – Bíró Attila együttese a hatodik helyen végzett.

Borítókép: Kovács Tamás, MTI

„Feladatunk a minőségi dalszínház bevezetése”

– A közvélekedés úgy tartja – meglehet, tévesen –, hogy az operisták lenézik az operettet. Ön mint nemzetközileg elismert tenor, aki két évtizede az Operaház tagja, a Pécsi Egyetem Művészeti Karának, valamint a Zeneakadémiának a tanára, lenézte a műfajt?

– Pécsett korábban tanítottam, most a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek vagyok az adjunktusa. Mindig is része volt az életemnek az operett. A repertoárom szerves részét képezték olyan operettszerepek, mint Szu-csong herceg, Józsi a Cigányszerelemből, Barinkay, Kukorica Jancsi, Jancsó Bálint és még sorolhatnám. Én még az operánál is komplexebb műfajnak tartom. Ilosfalvy Róbert, Simándy József, Házy Erzsébet vagy Bende Zsolt gyakran énekelt operettszerepeket. A nemzetközi porondon Nicolai Gedda vagy Richard Tauber, aki Lehár kedvenc tenorja volt, továbbá számos operettjének nagyszerű tolmácsolója, szintén azt igazolja, hogy van átjárás a két műfaj között. Szó sem lehet lenézésről, hiszen egyik-másik operettszerep még komplexebb tudást, felkészültséget igényel, mint egy-egy operai feladat.

– Az operettszerepek mellett Kolozsvárott rockzenekarban is játszott, ami az ön fiatalkorában mondhatni kötelező volt egy középiskolás számára, legalábbis az anyaországban ez jellemezte a nyolcvanas éveket…

– A szülőfalumban, Kalotaszentkirályon összehoztunk a barátaimmal egy kis rockzenekart, amely valóban a középiskolás éveim egyik közönség előtti megnyilvánulási lehetőségét nyújtotta. Zenében csak jót és nem jót tudok megkülönböztetni. Mindegyik műfajt szeretem, legyen az népzene, jazz, opera, rock- vagy elektronikus zene. 

– Adódott fellépési lehetősége egy magyar nyelven éneklő zenekarnak a Ceauşescu-érában?

– Nem csak magyarul énekeltünk, és a fellépéseink főleg Kalotaszentkirályon voltak, leginkább ünnepek alkalmával. Adtunk elő angol nyelvű dalokat is, és volt a repertoárunkon egy román nyelvű zeneszám, s ha belépett a művelődési ház termébe a község rendőre – aki értelemszerűen román volt –, akkor a következő dalként erre a számra váltottunk.

– A líceumban matematika–fizika szakra járt. Nem énekesnek, hanem mérnöknek készült?

– A hetvenes évek Romániájában a jobb képességű tanulók biztos jövőképként a mérnöki pályát vehették igazán célba.
 

– És még mindig nem opera, de már színház: Harag Györgynél statisztált, közben pedig alternatív társulatban játszott. Megfogta a színészet?

– A Kolozsvári Stúdiószínpadra gondol, amelynek 1978–83-ban voltam a tagja. Többnyire közülünk válogattak tömegszereplőket a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásaihoz, így nekem is számos lehetőségem adódott az akkori nagyok oldalán szerepelni. Harag György, Horváth Béla, Kovács Levente rendezéseiben vettem részt olyan nagyszerű produkciókban, mint az Éjjeli menedékhely vagy az Egy lócsiszár virágvasárnapja. Valóban akkor csapott meg igazán a színház nemes füstje.

– Kalotaszentkirály mind a mai napig színmagyar település. Énekeltek-e otthon magyar népdalokat?

– Mintegy húszszázaléknyi román lakossága is van Kalotaszentkirálynak. Természetesen a családi mulatságok, összejövetelek alkalmával nótákat és népdalokat is énekeltünk, de leginkább a lakodalmak hajnalai hozták elő az emberekből a legszebb dallamokat.

– Gondolom, a ma már nemzetközi hírű szentkirályi táncháztábor a kommunizmusban még nem létezett…

– A rendszerváltozás egyik gyümölcse a kalotaszentkirályi táncháztábor is, amely gyakorlatilag visszahelyezte a szülőfalumat a térképre. Sok tehetséges fiatal figyelmét irányította rá az autentikus népzenére, néptáncra. Ezen túlmenően az egyik indirekt hozadéka a falusi turizmus is, amely nemcsak hogy a szülőföldjükön tartotta az embereket, de a világ minden részéről vonzza a Kalotaszeg iránt érdeklődőket. 

– A népdal az élete részévé vált. Profi népdalénekesként kereste a kenyerét éveken keresztül. Hogyan talált önre Könczei Árpád?

– A korábban említett Kolozsvári Stúdiószínpadhoz és az egyik tagjához, Kovács Pali Ferenc személyéhez kötődik egy olyan előadás, amelyben Könczei Árpád és jómagam is vendégként léptünk fel. Ott hallott engem Árpi, aki frissen kinevezett művészeti vezetője volt a Vadrózsák együttesnek, és a hallottak alapján szerződtetett. 

– A rendszerváltással együtt elérkeztünk az operához. Két helyre is felvették. Hová?

– A Kolozsvári Állami Magyar Opera úgynevezett karkötelezett szólistája lettem, és ugyanabban az évben nyertem felvételt a Gheorghe Dima Zeneakadémiára is, ahol Kriza Ágnes lett a tanárom.

– Az 1990-es, sikeres felvételiben szerepe volt a rezsim bukásának? Könnyebb lett akkor magyarnak lenni Romániában?

– Magyarnak és művésznek is egyaránt. A Ceauşescu-rezsim utolsó éveiben olyannyira elsorvasztották a művészeti felsőoktatást, hogy például a kolozsvári klasszikus ének szakon szoprán, alt, tenor, bariton és basszus hangfajra évente mindössze három növendéket vettek fel esti tagozatú képzésre. A lakosság számarányát figyelembe véve magyarként hatványozottan nehéz volt a bejutás. Ez 1990-ben lényegesen megváltozott. Egyforma eséllyel indulhattunk valamennyien, magyarok, románok egyaránt, s már nem a korábban elengedhetetlen kapcsolatrendszer, hanem a tehetség és a tudás volt az, ami meghatározta, kik kerülhetnek be az egyetemre. 

– Sikeres énekes, a korszak Bánk bánja, rangos külföldi meghívásokat kap, tanít a Zeneművészeti Egyetemen, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) aktív tagja a Határon Túli Bizottság elnökeként. Miért pályázott még az Operettszínház élére is? Mi vonzotta?

– A Határon Túli Bizottság elnöke korábban voltam, most MMA-elnökségi tag vagyok. Azt gondolom, a több mint negyed évszázados művészi pályám, a számtalan teátrumban szerzett tapasztalatom és a zenés színház iránti elkötelezettségem hozzájárulhat ahhoz, hogy az Operettszínház, az operett, a musical új lendületet és társadalmi nagyrabecsülést kapjon.

– Pályázatát rögvest szájára vette a liberális értelmiség, nem tudtak mit kezdeni például a „nemzetmegtartó csúcsintézmény” kifejezéssel.

– Vezetőként azt gondolom, hogy az Operettszínház közönsége sem jobb- és baloldali, liberális vagy konzervatív nézeteket valló emberekből áll, hanem nézőkből. A magyar operett nemcsak a történelmünk sorsfordító pillanatait idézi fel, hanem azokat a karaktereket és hősöket is, akiket a nemzeti identitásunk részének tekintünk. A néző és az előadó egyaránt büszke lehet arra, hogy egy olyan örökség birtokosa, amelynek a kulcsa a magyar temperamentum, a magyar kultúra. Van olyan műfaj, amelyet a magyar előadók művelnek a legjobban a világon, s a magyar nézők tudnak a legjobban ünnepelni. Ezt az egyedülálló katarzist a művészek a nézőkkel együtt hozzák létre, és ennek a csodának a temploma az Operettszínház.

– De belekötöttek a Trianon című zenés mű tervébe is…

– Belekötni bármibe lehet. Véleményem szerint egy Magyarországon előadó-művészettel foglalkozó intézménynek kötelessége Trianon századik évfordulóján a maga eszközeivel megemlékezni erről a történelmi mementóról. 

– Kerényi Miklós Gábor több mint másfél évtizedes működése alatt erősödött a musicalvonal – már-már a Madách Színházzal versengtek –, illetve modernizált stúdió-előadásokat vittek színre. Kell-e, lehet-e modernizálni az operettet?

– A XXI. század művészeivel, nagyszerű alkotóival színre vitt előadás maga a modernség, és ez műfajtól független. Szerintem eszközeiben kell modernnek lennie egy előadásnak.

– Nem halott a műfaj? Nem porosak a szövegkönyvek?

– Ha egy szövegkönyvben akadnak olyan kifejezések, amelyek korunk nézői számára magyarázatra szorulnának, akkor azokat az alkotók értelemszerűen kiváltják. Egyébként ezek a művek többnyire emberi alapigazságokról, szerelemről, szenvedélyről szólnak, amely értékek mindenkor igazak és aktuálisak. 

– Mindenképpen beszédes, hogy az évadnyitó előadást, a Csárdáskirálynőt Vidnyánszky Attila rendezi, a koreográfusa pedig Bozsik Yvette lesz.

– Számomra a művészi szempont az elsődleges. Vidnyánszky Attilát korunk egyik legnagyobb színházi személyiségének tartom, számos produkciójában szerepeltem. Poétikus teátruma minden eszközében modern. Hasonlóan gondolkodunk a zenés színházról és a színházról általában. Bozsik Yvette művészeti tevékenysége szintén nagyon közel áll a lelkemhez. Nagy lehetőségként élem meg, hogy az első olyan produkció létrehozatalára, amelyet az én vezetésem alatt állít színpadra az Operettszínház, mindketten igent mondtak.

– Lesz folytonosság az előző vezetés által kialakított színház és az öné között?

– A Budapesti Operettszínház közel százéves intézmény, a múltja és a jövője mindig egybekapcsolódik. Estéről estére telt házas előadásaink vannak. Ezt a futó évadot az előző vezetés állította össze, én és vezetőtársaim pedig a legjobb igyekezettel támogatjuk az általuk megtervezett produkciókat, előadásokat, amelyek közül több a jövő évadban is a repertoárunk részét képezi majd. A nézőknek nem kell érzékelniük azt, hogy változás történt a teátrum élén. A szemlélet, a hangsúlyok változni fognak, a minőségi dalszínházi gyakorlat bevezetése az előttünk álló évek feladata.

– A musicalvonal továbbélésére bizonyság a Mohács 1526 – Európa kapuja című rockopera?

– Mohács veszteségei máig kiénekeletlenek maradtak, és a keresztény Európa felhalmozott kulturális értékeinek a megóvása ma sem kevésbé fontos feladat, mint 1526-ban volt. 

– A Grigori Frid jegyezte Anne Frank naplója monoopera meg éppenséggel jó messze áll az operettől, hiszen kortárs zenedráma…

– A nemzeti dalszínház színpadain minden helyet kap, aminek a nyelvezete a dal, a tere a színház, s értéket képvisel. Nem kevésbé tartom fontosnak újra és újra kibeszélni, kiénekelni a vészkorszak borzalmait is, éppúgy, mint a korábban már említett két nagy veszteséget okozó történelmi eseményt.

– Az éneklést, a tanítást vagy épp az MMA-beli tevékenységét szünetelteti?

– Egyiket sem szüneteltetem. Mondjuk úgy, hogy a vállalt ötéves időszakra az első helyre az Operettszínház szempontjai kerültek az életemben. Az összes többi tevékenységemet ennek rendelem alá.

Ismét színpadon a világ első klezmeroperettje. A Menyasszonytánc zenéjét Jávori Ferenc Fegya komponálta (Fotó: Mónus Márton, MTI)

NÉVJEGY 

  • 1963-ban, Kalotaszentkirályon született.
  • A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia ének és opera szakán diplomázott.
  • 1992-ben Erkel Ferenc Bánk bán című operájának a címszereplőjeként mutatkozott be Magyarországon, a Gyulai Várszínházban.
  • 1999-ben lépett először a Magyar Állami Operaház színpadára.
  • Káel Csaba 2002-es Bánk bán filmjének a főszereplője.
  • Ugyanebben az évben Liszt Ferenc-díjat kapott.
  • 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
  • 2014-ben Kossuth-díjat vehetett át.
  • 2018-tól a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

Borítókép: Mónus Márton, MTI

Milliók nézik a Csernobil sorozatot

Magyarország a legvidámabb barakk – hangzott a propaganda a Kádár-korszakban. Ám a mondat úgy szólt helyesen: „Kelet-Európa lágerében Magyarország a legvidámabb barakk” – ami egészen mást jelent. A mondatot egy angol újságíró írta le, s az egykori pártvezetés ültette el a fejekben úgy, hogy az elejét egyszerűen leharapták, felmentve magukat a gaztetteik alól. A Kádár-korszakot, a kommunizmust és a szocializmust nem vagy csak viccesen, humorral feloldva, felmentést adva dolgozta fel eddig a hazai filmipar – vetette fel Fabricius Gábor író-rendező egy tanulmányában. Úgy véli, rendre megrekednek azok a forgatókönyvek, amelyek e korszaknak a kibeszélését, feldolgozását célozzák. Lapunknak elmondta: több olyan jól megírt, szakmailag magas színvonalú forgatókönyvet ismer, amely nemzetközi szinten sikerre, befogadásra, akár díjakra is talált, itthon viszont nem kapott figyelmet. 

A téma iránti ágazati közönyösség a rendező szerint nem aktuálpolitikai kérdés, inkább a honi filmiparban a múltból megörökölt struktúrákról, a világnézeti rendszerváltás elmaradásáról van szó. Az elmúlt években számos esetben fordult elő, hogy fejlesztési és előkészítési fázisban nemzetközi sikereket elért kis költségvetésű alkotások nem jutottak állami pénzekhez. 

Fabricius Gábor úgy véli: néha az az érzése támad az embernek, hogy a filmszakma ősrégi struktúrái saját maguknak osztják el az elérhető támogatásokat. Tehát a magyar történelem XX. századi filmes feldolgozásaiban fehér foltnak számít a kommunizmus, illetve az utána következett Kádár-korszak. Komoly hangvételű, esztétikai szempontból izgalmasan felépített alkotás, amely szembenéz a legsötétebb bűnökkel, nem készült. Elég csak arra gondolni, hogy Cannes-ba is egy még mindig a Rákosi-korszakot ostorozó filmet vitt Magyarország A tanú képében. Bacsó Péter mozija a rendszert szatirikusan ábrázolja, a humorral pedig eltávolítja a nézőt a horrortól. A produkció egyben rímel „a legvidámabb barakk” jelzőre is. Fabricius megjegyezte: a mai napig ez a narratíva él minden állampolgár fejében, ami egyszerűen sokkoló, és az egykori vasfüggönyön inneni országok körében példa nélküli.

A filmiparnak mint fontos közvélemény-formáló erőnek felelőssége van e korszak feldolgozásában – véli a rendező. Felteszi a kérdést: hogyan lássuk tisztán a jelent, ha nem látjuk tisztán a múltat? Valamiért továbbra is működik a kommunizmus bűneinek elbagatellizálása – nem szólnak filmek arról, hogyan vették el tömegesen emberek, polgárok identitását, erőszakkal a vagyonukat, a becsületüket, miként zárták ki őket a társadalomból és rombolták le a családi értékeket. A korszakot feltáró, ábrázoló produkciók készítéséhez megvan a fedezet s az ignorált intellektuális és szakmai kapacitás. A Magyar Nemzeti Filmalap komoly összeggel gazdálkodik, amelynek a segítségével lehetne valódi, a múltat hitelesen ábrázoló alkotásokat készíteni – mondta Fabricius Gábor, s hozzátette: rendszeresen olyan filmek kapnak kiemelt támogatásokat, amelyek a kereskedelmi tévék tartalmával versenyeznek. Egy félórás kereskedelmi tévés sorozat (kisfilm) epizódonként 6-10 millió forint. Egy évad kijön nagyjából 60-100 millióból, míg a szellemiségében és a megvalósítás minőségében hasonló tartalmakra a filmalap 300-500 milliókat, vagy akár másfél milliárdot is ad. Holott 60–150 milliós dotációból már össze lehet hozni egy remek, szórakoztató mozit.

Jelenleg fut az HBO feldolgozásában egy sorozat, amely Csernobil tragédiájáról szól. A katasztrófán keresztül mutatja be, mennyire embertelenül, hazug és dilettáns módon működött az akkori politikai rendszer. Fabricius szerint van olyan magyar rendező, aki négy éve próbálja feldolgozni a témát, de itthon zárt ajtókat talált.

Borítófotó: Figyelő-archív

Mindennapi szellemi betevő

Babra a WMCE-toplistán

A délszláv népek, a Balkán ezerarcú zenei hagyományait újjáélesztő Babra első albumának a megjelenése után rögtön felkerült a legrangosabb világzenei toplistára, a World Music Charts Europe-ra (WMCE), az előkelő 10. helyre. A zsűriben 27 ország közel ötven rádiós világzenei szakembere dönti el pontozásos módszerrel, hogy az adott hónapban mely lemezeket ítéli a legjobbaknak. A 2014-ben alakult öttagú zenekart a balkáni kultúra iránti rajongás és családi szálak fűzik a Duna mentén letelepedett délszlávok zenéjéhez, amelynek eredetiségét és lelkületét megőrizve hoznak létre a tradicionális dallamokból új zenei formákat.

Második SopronDrum

A Fertőrákosi Barlangszínházban 10-e és 17-e között ismét nemzetközi ütősfesztivált tartanak. Pénteken a világ egyik legnépszerűbb jazz-funk formációja, az Incognito igazi bulihangulattal várja a nagyérdeműt. A bandát éppen negyven esztendeje a mauritiusi származású és az együttest máig vezető Jean-Paul „Bluey” Maunick alapította Angliában, „Tubbs” Williamsszel.

Másnap, 15-én a fennállásának 35. évfordulóját ünneplő Amadinda lép színpadra. Koncertjükön rendkívül gazdag repertoárjukból adnak ízelítőt. A klasszikusokat Kreisler és Debussy darabjai képviselik, a kortársak közül Steve Reich, Holló Aurél és Elliot Coleb szerzeményei hangzanak el, míg a dzsessz- és ragtime-blokkban Scott Joplin, valamint Red Norvo kompozíciói, s természetesen nem maradnak el a ghánai, a zimbabwei, a tahiti és az ugandai tradicionális muzsikák.

Vasárnap a XIII. országos ütőhangszeres verseny győztesei – Nyilas Gyöngyvér, Kiss Dávid, Kovács Boldizsár, Mohácsi Benjámin – adnak hangversenyt. Utánuk a Magyar legendák keretében a hazai rock- és dzsesszdobolás két koronázatlan királya, Solti János és Kőszegi Imre lép fel, az estet a Budapest Ragtime Band zárja.

Újra gyerekpáva

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), továbbá a Hagyományok Háza, valamint szakmai partnere, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület népzenei és néptáncos tehetségkutatója újra a gyerekeké. A Duna Televízió Fölszállott a páva című műsorában immár harmadszor a legfiatalabbak mérhetik össze tudásukat s csalhatnak mosolyt és (öröm)könnyeket a tévénézők arcára. Az autentikus magyar népzene, néptánc és népdal kategóriában bármely tájegységhez vagy a magyarországi nemzetiségek helyi hagyományaihoz kötődő produkciókkal június 23-án éjfélig jelentkezhet a 6 és 14 év közötti korosztály, lakóhelyi és nemzetiségi megkötés nélkül.

Fotók: Figyelő-archív

Ötvenegy hónap Lélekváltozás

„Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek” – szólt a kezdeti lelkesítő szlogen. Az embereket besorozták, tömegek vonultak harcba a hazájukért, császárukért és királyukért, de a fronton a pokol borzalmait élték át. Több millióan vesztették életüket, milliók szereztek sebesülést, váltak nyomorékká a háborúban. Sokan hadifogságba estek, s számosan sosem tértek haza. Az 51 hónap című kamarakiállítás azt az érzelmi, hangulati változást ragadja meg, amelyen az Osztrák–Magyar Monarchia 7,8 millió katonája átment.

„Nem szerettünk volna egy történeti bemutatót, olyan kiállítást akartunk rendezni, amely elmondja nekünk, hogy mi is volt az első világháború – mondja Lukács Fanni muzeológus, a tárlat kurátora, egy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban nemrég lezárult kiállításrendezői képzés résztvevője. – Úgy gondoltuk, hogy mivel ez egy néprajzi múzeum, alapvetően az életmódhoz kellene kapcsolódnia. A skanzen területén egyébként más programok is vannak, amelyek a világháborúhoz kapcsolódnak. Trauma, bajtársiasság, király, a miértek… ezekből a kulcsszavakból jött össze egy olyan áttekintés, amely a katona sorsáról, lelkének a változásáról szól.” 

Három szakaszra tagozódik a kiállítás. A háború elején ott volt az a lelkesedés, hogy menni kell harcolni a királyért, a hazáért, meg kell nyerni a háborút. Úgy is mentek, hogy mire a levelek lehullanak, már otthon is lesznek. Vannak olyan katonatörténetek, amelyek szerint vidékről többen is elindultak a fővárosba, hogy önkéntesként vonuljanak be, de hazaküldték őket, mert akkor még nem kellettek. Az első falszakasz e lelkesedést ábrázolja. Ezt úgy fejezték ki, hogy ez a felület élénksárga alapszínt kapott, és sok-sok olyan kép látható itt, amely a bevonulók katonai kiképzéséről tudósít. A frontra indulás, a zászlóavatás egyaránt a lelkesedést jeleníti meg. A tárgy, amely kapcsolódik hozzá, egy katonai igazolvány, hiszen az volt az első dolog, amit egy bevonuló megkapott, amely képviselte őt – mint ma a személyi igazolvány.

A második rész a kiábrándulásé. Színekben alapvetően szürke. Az egyenruhára akartak utalni a rendezők, a magyar katonák uniformisa szürke volt. Itt a képek el is tűnnek, egyetlenegy kivételével, amely középen jelenik meg. Ezen egy katona éppen naplót ír. Sokkal kevesebb már a megjelenítendő anyag, a képen kívül írott emlékek vannak, napló- és levélrészletek, olyan idézetek, amelyek a fronton készültek. Ezekben a részletekben jelenik meg, hogy ténylegesen mi is történt a harctéren, hogy milyen nagy trauma volt elszakadni a családtól, ott lenni a fronton, embert ölni, tudni azt: nem biztos, hogy hazatérnek. Hiszen akkor már nyilvánvaló volt, hogy az I. világháború nem pár hónapos lesz. Volt, aki végigharcolta.

A harmadik falszakasz fekete színű. Itt a teljes üresség uralkodik, már nincsenek képek. Középen egy sárga-kék keret látható, amellyel azt jelzik: nem tért haza az a bizonyos katona.

„Ez egy statikus műfaj; tárgyakkal és képekkel próbáljuk felkelteni olyan emberek figyelmét, akik az okostelefonjukon egész nap képi, hang- és videóingereket kapnak. De a múzeumok olyan információkat őriznek a múltról olyan tárgyakkal, amelyek soha nem mennek ki a divatból. Maguk az eredeti tárgyak értékes információt hurcolnak, s ha ezt egyszer megszerettetjük valakivel, akkor érzi majd, hogy a videónál és az érintőképernyőnél ez sokkal mélyebb dolog” – mondja meggyőződéssel Lukács Fanni.

A tárlatot a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ által szervezett, Kiállításrendezés A-tól Z-ig: az ötlettől a megvalósításig a közoktatás szolgálatában című képzés résztvevői készítették. A képzés célja, hogy a múzeumi szakemberek megismerjék a hazai és a nemzetközi kiállítási trendeket, korszerű ismereteket kapjanak a kiállításrendezés elméletéről és gyakorlatáról, s olyan sikeres tárlatokat tudjanak létrehozni, amelyek jól hasznosíthatók az oktatásban. A tanfolyam során a résztvevők csoportmunkában valósítanak meg egy kamarakiállítást, amely a zárónapon, ünnepélyes keretek között nyílik meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Pont Itt Galériájában.

„2008-ban kezdtünk el egy európai uniós támogatású projektet, amelynek a keretében tíz felnőttképzést dolgoztunk ki, részben múzeumi szakemberek, részben pedagógusok számára – fogalmaz Bereczki Ibolya, a skanzen ágazati feladatokért felelős igazgatóhelyettese. – Azért fejlesztettük ki a Kiállításrendezés A-tól Z-ig elnevezésű projektünket, mert az volt a tapasztalatunk, hogy évtizedek óta úgy kerülnek ki múzeumba muzeológusi feladatokra munkatársak, akik mondjuk egyetemi végzettséget szereznek néprajzosként, történészként, művészettörténészként, természettudományos szakemberként, hogy gyakorlatilag nulla vagy nagyon csekély muzeológiai ismeretet kapnak a felsőoktatási intézményben. Az univerzitás alapvetően tudóst, kutatót képez, ugyanakkor a múzeumoknak a látogatók felé a legfontosabb megnyilvánulási módja a kiállítás. Itt volt egy ellentét, feszültség, és nagy hiányt tapasztaltunk, miközben a múzeumi nyelv változik. Az európai, a világ-, de a magyarországi trendek is azt igényelték, hogy a látogatók számára korszerű, vonzó, érthető, világos, jó vizuális megközelítésű tartalmakat nyújtsunk. Erre fejlesztettük ki a képzést. Természetesen tudjuk: 120 óra nem elegendő arra, hogy valaki megtanuljon minden részletre kiterjedő módon kiállítást rendezni, de a projekt folyamata során arra törekedtünk, hogy elméleti kérdésekkel is találkozzanak a résztvevők, megismerkedjenek a jogszabályi környezettel, miként kell például egy műtárgykölcsönzést lebonyolítani. Célunk volt, hogy találkozzanak a tervezés folyamatával, a költségszámítással, a humán erőforrással és egy kicsit a dizájnnal is. Ami nagyon izgalmas volt: az első tanfolyam után kitaláltuk, hogy készüljön valódi kiállítás is a képzés befejezésére.”

A tárlat tehát a skanzen Pont Itt Galériájában látható, összesen 31 négyzetméternyi területen, viszont a múzeumba érkező összes látogató elmegy előtte-mellette. A tízfős kiállításrendezői csoport szerint nagyon izgalmas dolog volt úgy feldolgozni egy témát, hogy egyetlen vetületét megfogalmazva megállítsa a látogatót.

Ilyen a boksz

A rizikófaktor összetevői: a világgazdasági lendület kezd zuhanni, a németek gyengélkedése sajnos tetten érhető, Olaszország pénzügyi-gazdaság helyzete máig nem rendeződött, de más mediterrán államok gazdasági bajai sem oldódtak meg, a Donald Trump által bejelentett szankciók – USA kontra Kína és Mexikó, uniós járműipari védővám – alaposan kihatnak majd a globális export- és importfolyamatokra. Közben a vezető tőzsdék részvényei túlértékeltek. Bár az évek óta tartó világgazdasági pénzbőség átmenetileg jegeli a problémákat, az ilyen helyzetben az egyensúlyi szempontoknak kellene előtérbe kerülniük. 

A kockázat tehát most külföldről jön, ám a pénzügyeket belföldön kell menedzselni.

A recept amúgy nem túl bonyolult. Annyit költeni, mint amennyit megtermelünk (nullás büdzsé), minél nagyobbat faragni az államadósságon és persze tartalékolni a nehezebb időkre. Kedvező jel, hogy a kormány gazdaságvédelmi akciótervvel és a korábbiakhoz képest feszesebb költségvetési tervvel rukkolt ki. Száz százalékban támogatandó az az ambíció is, hogy a ciklus végére teljesítjük az euró bevezetésének feltételeit. Azonban ezekkel a „vállalásokkal” nem lógunk ki a sorból: tudniillik többletesek, vagy nullszaldósok más tagállamok büdzséi is. Amivel kitűnhetünk, az Magyarország relatív vonzósága a külföldi működő tőke számára, a kiszámítható makropálya és a fenntarthatóan – magas – gazdasági növekedési ütem.

Különböző elemzések vannak azzal kapcsolatosan, hogy ha beüt a krach, bennünket az miként is ér el: kiüt teljesen, mint 2008–2009-ben, vagy csak átmenetileg roppantja meg a fejlődést. A legoptimistább forgatókönyv szerint járhatunk úgy, mint a lengyelek, akik a mínuszos környezetben is pozitív tartományban tudtak maradni.  

Egyvalamire azonban készülnünk kell. Előbb vagy utóbb ütéseket fogunk kapni. Ilyen a boksz.