HAVI FIX A RÁCS MÖGÖTT
Nyolcvanöt köbméter hulladékot, ezzel két illegális szemétlerakót számoltak fel tavaly fővárosi elítéltek – derül ki a BVOP, vagyis a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága minapi közléséből. A rabok legutóbb a X. kerületi Hangár utcai erdő rendezésében nyújtottak segítséget a Föld napja alkalmából, úgynevezett jóvátételi munka keretében. Azaz önkéntes alapon. Ilyen programon természetesen csak az vehet részt, aki bűncselekménye, személyisége, addigi munkavégzése alapján megbízható, s nem jelent kockázatot a kültéri munkáltatásban való közreműködése. A budapesti parancsnokság szerint állandó a túljelentkezés.
A börtönökben egyébiránt pénzért, illetve fizetésért is dolgoznak, sőt a BVOP közlése alapján a büntetés-végrehajtásban jelenleg teljes a foglalkoztatottság. Ez nem különösebben meglepő abból a szempontból, hogy egy 2015-ben bevezetett törvényi rendelkezés szerint minden munkaképes elítéltnek dolgoznia, illetve tanulnia kell. A munkadíjról egy tavaly decemberi BVOP-utasítás rendelkezik, melynek alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatott fogvatartottak alapbére ez év január 1-jétől havi díj alkalmazása esetén 42 500, napidíjnál 1957, óradíj alkalmazása esetén 244 forintnál nem lehet kevesebb.
Létezik úgynevezett munkaterápiás foglalkoztatás is, az ebben részt vevők térítési díjának a legkisebb összege napi hatórás elszámolásnál 14 167 forint havonta. A juttatásokból elvileg napi ötszázat levonnak a tartási költséghez való hozzájárulás címén. Mivel azonban ez a körülményekből adódóan speciális foglalkoztatási forma, így a börtönlakók adót és járulékot nem fizetnek. A konkrét jogi ok mondhatni prózai: az érintettek büntetés-végrehajtási jogviszonyban s nem munkaviszonyban állnak. Ugyanakkor a levont összeg valójában inkább jelképes, hiszen egy rab fogvatartásának a költsége megközelíti a napi tízezer forintot.
ALTERNATÍV ÉLETVEZETÉS
Feltételezhető, hogy a börtönben történő rendszeres munkavégzés a reszocializáció egyik leghatásosabb módszere – olvasható Budai Gábor, a Pécsi Tudományegyetem doktorjelöltje tanulmányában, mely a Börtönügyi Szemle egy 2017-es számában jelent meg. A szakértő szerint ennek a tevékenységnek rövid távú hatásai az alábbiak lehetnek: tartalmas időtöltés, konfliktusok és feszültségek megelőzése, illetve levezetése, új szakmai és szociális készségek elsajátítása, pénzkereseti lehetőség. A munka az elítélt személyiségére többféle hatást gyakorolhat: serkenti a szociális teljesítménymotivációt, valódi munkatapasztalatot lehet szerezni, olykor a fogvatartott életében először, továbbá felkelti az érdeklődést a bűnözői életmóddal szembeni alternatív életvezetés iránt – véli Budai.
A kétségtelen pozitívumok mellett akadnak problémák is. Szinte nyilvánvaló, mégis érdemes rögzíteni: a fogvatartottak jelentős része iskolázatlan, szakképzetlen, legfeljebb segéd- vagy mezőgazdasági idénymunkásként foglalkoztatható. További akadálya a munkáltatásnak, hogy egészségi állapotuk az átlagnépességénél rosszabb, így gyakran csak könnyű fizikai feladatot láthatnak el – hívja fel a figyelmet a tanulmány szerzője. Ráadásul, ha az elítéltek nem végzik el a büntetés-végrehajtási intézetekben legalább az általános iskolát, illetve nem részesülnek szakmai képzésben, akkor szabadulásuk után nincs reális biztosítéka a munkavállalásuknak, valamint a társadalomba történő visszailleszkedésüknek sem.
CSÖKKENŐ TELÍTETTSÉG
Ezzel nyilvánvalóan a BVOP-nál, illetve a szakminisztériumnál is tisztában vannak, ezért komoly hangsúlyt helyeznek a képzésekre. A lapunk által megismert adatok alapján az ezekben részt vevők száma évente nagyjából kétezer fő körül volt, míg 2013 óta némi növekedés tapasztalható. Kiugró adat a 2015/16-os tanévé, 3195 fővel. A legutóbbi, tavalyi Börtönstatisztikai Szemle szerint a fogvatartottak legjelentősebb része, több mint a teljes börtönpopuláció ötvenöt százaléka általános iskolai végzettséggel rendelkezik, a második legnépesebb csoportot pedig a szakiskolát elvégzők (15 százalék) alkotják.
Ami a konkrét foglalkoztatást illeti, ennek aránya a 2014-es évben 80, 2015-ben átlagosan 87 százalékos volt, míg a 2016-os esztendő zárásakor elérte a 88,4-es szintet. Van, aki külső gazdálkodó szervezettel kötött szerződés nyomán, van, aki közvetlenül a BVOP, illetve a büntetés-végrehajtás gazdasági társaságának alkalmazásában kap munkát, vagy éppen PPP-megállapodás keretében. Fontos körülmény még, hogy 2014 óta folyamatosan csökken a börtönök telítettsége, a kormány korábban ismertetett tervei szerint hamarosan a jelenlegi százharminc körüliről száz százalék alá apad.
VESZÉLYES TÉTLENSÉG
Csóti András, a büntetés-végrehajtás korábbi parancsnoka egy a távirati irodának adott interjújában arról beszélt: ahogy emelkedik a rabok foglalkoztatási mutatója, úgy csökken az egymás sérelmére elkövetett bűncselekményeik száma. A börtön egy zárt közösség, ahol a tétlenség a legnagyobb veszély. Ha valakinek nincs célja, feladata, azt egy idő után „negatív formákba önti. A foglalkoztatás szempontjából a túlélés esélyét adja szerinte, hogy a központi és a belső ellátás mellett a piaci lehetőségekkel is élni tudnak a börtöncégek. Erre éppen a 2015-ös módosítás adta meg a lehetőséget, mely szerint a munkáltató szerződése alapján az elítélt – írásbeli hozzájárulásával – „más gazdálkodó szervezetnél is végezhet munkát. Ez a dolgozó fogvatartottak nagyjából hét százaléka esetében működik így, vagyis ilyen arányban dolgoznak – úgymond – külsős cégek számára.
Erre különböző példák vannak országszerte. A Jogi Fórum egy márciusi cikke szerint Sátoraljaújhelyen a foglyok rendszeresen végeznek bérmunkát környékbeli szőlőültetvényeken, míg Kalocsán zöldséget kapálnak, Márianosztrán állattartó telepeken dolgoznak. Az országban huszonnyolc büntetés-végrehajtási intézet és tizenkét bv. gazdasági társaság működik. A fogvatartottak gyártanak munkaruházatot, cipőt, fűrészárut, WC-papírt, fémszerkezeteket, épületelemeket, iroda- és konyhabútorokat. Emellett dolgoznak a hulladékgazdálkodásban, a textiltisztításban, de még a szarvasmarha-tenyésztésben is.
Borítófotó: Munka közben. Fogvatartottak dolgoznak a sertéstelepen Pálhalmán