„A magyar népdal etnogenezise nagyon összetett, például nem tudjuk, milyen nyelven beszéltek a honfoglalók. Nem tudjuk, mi volt Árpád anyanyelve. Várná mindenki, hogy a magyar. De akkor a homokmégy-halomi rovásfelirat miért a mai kipcsak-türkök nyelvein, mondjuk kazahul vagy éppen nogajul olvasható? Viszont a Róna-Tas András professzor által megfejtett szarvasi rovásfelirat, amelyik a kései avar korból származik, miért érthető magyarul? Nagyon összetett a mi származásunk, mert nemcsak a honfoglalók a mi őseink, hanem a korábban itt élő avarok is, és természetesen a különféle szomszédos népekkel történő, kisebb mértékű, de folyamatos genetikai keveredéssel is számolnunk kell. A honfoglalás pillanatában valószínűleg sokkal többen lehettek az itt talált avarok, mint az újonnan jöttek. Miért gondoljuk, miért mondjuk azt, hogy a mi őseink csak a honfoglalók voltak? Azért, mert a történetírás így alakult, hiszen azt a magyar nemesek kezdték művelni. Nagyjából igazuk is volt, amikor ezt a történelemszemléletet kialakították, hiszen a magyar honfoglalókból lett a későbbi magyar nemesség. De kikre telepedtek ezek a hódítók? Hát az itt élő, többséget alkotó avarokra, akiknek a nyelvét, kultúráját a kisebbséget alkotó vezető réteg aztán szép lassan átvette. Ezek alapján nem lehet kizárni, hogy mi most valójában az avarok nyelvén beszélgetünk. Nem mondom, hogy ez minden kétséget kizáróan bizonyíthatóan így történt, de számomra az adatok jelentős része egy ilyen megfejtés irányába mutat. A magyar népdal etnogenezisét is ezen a szemüvegen keresztül kell szemlélni.”
Nogaj-magyar népdal
Amikor az Arany Horda szétesett, helyét a Nogaj Horda foglalta el. Birodalmuk az Al-Dunától az Altaj hegységig terjedt. Talán annak is köszönhető, hogy ilyen gazdag a zenefolklórjuk, hogy ilyen sokan voltak. Ezt követően sokat harcoltak az oroszokkal, és súlyos veszteségeket szenvedve fokozatosan visszaszorultak. Mára összesen százezren maradtak és már csak diaszpórákban lakják ezt a hatalmas területet. A zenefolklórjukat tekintve ők is sokféle hatást asszimiláltak, de a koban-nogajok, azaz a Kubán folyó mentén lakó nogajok falvaiban alig tudtak olyan dalt mutatni, amely ne lett volna beilleszthető a Magyar Népzene Tárába. Ez azt jelenti, hogy népdalaik annyira közel állnak a magyar népzene világához, hogy nagy részük létező népdaltípusaink változatainak tekinthető, sőt egyes esetekben szinte dallamegyezésekről beszélhetünk. Egy-egy magyar népdaltípus somogyi és moldvai változata között adott esetben nagyobb a különbség, mint a moldvai és a nogaj variáns között.
Az, hogy a kutatók a türk népek körében találnak párhuzamokat, valószínűsíthetően annak köszönhető, hogy a honfoglaló őseink, de talán már az avarok is a kipcsak-türkökkel közös kulturális övezetből származtak. A honfoglalókról ezt biztosan tudjuk, hiszen fennmaradtak azok a feljegyzések, amelyeket Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár készített, amikor fogadta a magyarok követségét 950 táján.
„A magyar vezérek akkor és ott gyakorlatilag tollba mondták a honfoglalás történetét. Elmondták, hogy az eleik a kazárok mellett szereztek maguknak szállást, és aztán Levedi vezetésével Levédiába költöztek, s úgy folytatták, hogy »Árpád vezetésével a Kárpát-medencébe jöttünk, és most is ott lakunk, mi, a türkök« – ezt a szót használták. E forrásban nincs leírva a magyar népnév. Meg azt is elmondták, hogy »csatlakoztak hozzánk a kabarok«. Én hiszek ezeknek a vezéreknek. Miért vonnám kétségbe a szavaikat? Miért vonnám kétségbe Anonymus szavait? Amikor egybehangzóan vezéreink bizánci híradásával leírja, hogy Kijev alatt a honfoglalókhoz csatlakozott a kunok három törzse. Ha Anonymus kunokat ír, s ha elfogadjuk, hogy ezzel a népnévvel a két és fél évszázaddal korábban keletkezett bizánci forrás kabarjait illeti, akkor azt is feltételezhetjük, hogy ez a csoport még a honfoglalás után bő 300 esztendővel is valamilyen kipcsak-török nyelvet beszélő társaság lehetett.”
Az atyai ág
A magyar népdal története bonyolult, csak az összehasonlító nyelvészet és folklorisztika következtetéseire támaszkodhatunk. De azt már Kodály is megállapította, hogy az eurázsiai füves puszták térségének mai lakói között érdemes keresni a nyomokat. Tanítványai közül Vikár Lászlót küldte el a Volga–Káma-vidékre, ahol feltűnően sok olyan dallamot sikerült gyűjtenie, amelyek szerkezete a magyar népdal struktúrájához nagyon közel áll.
„Azért neveztük el Atyai ágnak a nemsokára megrendezendő koncertet, mert úgy gondoljuk, egyszer s mindenkorra szakítani kell a kirekesztő gondolkodással. A »finnugor-török« vita 150 éve erről szól. Vagy-vagy. Vagy finnugor vagy türk. Van két tábor. Ez a hozzáállás szerintem nemcsak tudománytalan, de ostoba is. Mi bajunk származna abból, ha most kiderülne, hogy nemcsak egy, hanem egy másik vagy akár több irányban is laknak rokonaink? A vagy-vagy helyett én az is-is pártján állok. Egyértelműen bizonyított, hogy a magyar nyelvnek vannak erős ugor alapjai, de ma már azt sem vitatja senki, hogy anyanyelvünknek léteznek a türk népek irányában kapcsolódásai. Hogy mennyire nem haladnak egy irányba a nyelv, a kultúra és a vérségi származás vonatkozásai, azt nagyon egyszerű példákkal tudjuk igazolni. Mondjuk bemegyünk ma Skóciában egy kocsmába és megkérdezzük: »Ti milyen nyelven beszéltek?« »Angolul« – jön a felelet. »Akkor ti angolok vagytok« – reagálunk és… bumm! Ott repül az első pofon. A magyar nyelv finnugor kapcsolódásait nevezzük mi képletesen anyai ágnak, de úgy véljük, mellette egyértelműen kirajzolódik egy atyai ág is. Azért atyai, mert a türk nyelveken az ata apát jelent. Az anyai vonal bizonyítékait már annyiszor felmutattuk, hogy úgy véljük, elérkezett az idő, hogy feltárjuk a másik ág vonatkozásait is, a nagyközönség előtt is megjelenítsük, milyen szépen éneklik a nogajok, a kumukok, a baskírok vagy a balkárok azokat a dallamokat, amelyek a mi népzenénkben is elterjedtek.”
Húszéves a fonó
A húszéves születésnapját ünneplő Fonó Zenekar – amelynek egyik alapítója Agócs Gergely – a legfrissebb népzenei, néprajzi gyűjtések, kutatások alapján készül Atyai ág című vadonatúj, születésnapi műsorára. Az ősbemutató koncertre e népek hagyományőrző énekesei és hangszerjátékosai is eljönnek. Agócs Gergely többször járt a Kaukázus északi előterében, a néhai kazár kaganátus területén gyűjteni. Ezeknek a gyűjtéseinek a szereplőit köszönthetjük október 11-én a Pesti Vigadó dísztermében.
Bortófotó: Munkában Agócs Gergely. Megőrzésre kerül a Nogaj-magyar népdal
