Törékeny a béke

Hajdúhadház ismét bekerült a hírekbe, mert szabályozni merték egy közösségi tér használatát. A tudósítások zöme a cigányság jogainak a sérülése felől közelítette meg a kérdést, ez azonban eltorzítja a valós helyzetet, s veszélyezteti azt az emberfeletti munkát, amely a kisebbség és a többségi társadalom mai békés együttéléséhez vezetett.  

Hajdúhadház egyike azon településeinknek, ahol jelentős a cigány lakosok száma. A 13 000 fős városban kétezren vallották magukat a roma kisebbséghez tartozónak, de Csáfordi Dénes polgármester szerint a négyezres lélekszám közelebb áll a valósághoz. A demográfiai mutatók messze jobbak az országos átlagnál, sok gyerek születik a településen, ennek következtében az iskolákban és az óvodákban már döntő többségben vannak a cigány gyerekek.         

INDULÁS A MÉLYBŐL     

A városi emlékezetet a kisebbség és a többség konfliktusai terhelik. 2006-ban civil jogvédők feljelentésének a következményeként arra kötelezte a bíróság az akkori önkormányzatot, hogy azonnal szüntesse meg az iskolai szegregációt. Mind a mai napig megszenvedi a település ezt a döntést; a polgármester úgy fogalmaz, a gyors végrehajtás tönkretette a jól működő oktatást. Abban az időben a helyi bűnözés drámai mértéket öltött, lepusztultak a közterek, a boltokat rendszeresen feltörték, a kerékpárokat lakattal együtt vitték el, a buszmegállókat szétverték. Megindult az ilyenkor jellemző folyamat, a többségi lakosok elköltözése. 2011-ben szélsőjobboldali gárdisták tartottak erődemonstrációt az utcákon; minden jel arra mutatott, hogy a városban már jóval korábban elindult kedvezőtlen gazdasági folyamatok és a társadalmi feszültségek visszafordíthatatlanok lesznek. Az értelmiség elszivárgott a településről, nemrégiben az új gyermekorvos két hetet bírt, majd elmenekült. Étterem a mai napig nincs. Ezek a tények jól mutatják: nem átlagos problémákkal kell szembenézni a he-lyieknek, mint ahogy az sem átlagos, ahova sikerült eljutniuk innen.

AZ ÚJ POLGÁRMESTER

A hadházi gyökerekkel rendelkező Csáfordi Dénes tanárt, egykori kosárlabdázót a vállalati szférában eltöltött évek után, 2010-ben választották polgármesterré. Házat épített a városban. Kisebbik lánya a helyi iskolába jár, ezzel is példát mutatva azoknak, akik elköltöztek vagy elmenekítették a gyerekeket. Munkatársaival megkezdték a lassú araszolást a szakadék széléről. A segélyezés közmunkaprogramra váltásával, a környezet folyamatos rendezésével, a közrend helyreállításával, a mezőőrség és a polgárőrség megerősítésével – mintaprogramként közmunkásokból városőrséget is szerveztek – a bűnözés 70 százalékkal csökkent. Ötmilliárdból valósítottak meg fejlesztéseket, óvoda, iskola épült, felújították a korábbi intézményeket is, szabadtéri színpadot építettek, élhetővé vált a belváros. Fellendült a kulturális élet, minden korosztálynak rendszeres programokat kínálnak (a megye egyik legnagyobb gasztronómiai fesztiválját is Hadházon rendezik meg). Mára elérték azt, hogy éledezni kezd a városban a magántőke. Évtizedek óta nem volt példa ingatlanfejlesztésre, most társasházak épülnek. A trend ugyan nem fordult meg, de költöznek is a városba. Viszonylag alacsony áron lehet házakat vásárolni, s a szociálisan rászoruló otthonteremtőket az állam mellett az önkormányzat is segíti, átlagosan 500 000 forintos egyszeri támogatással. A közfoglalkoztatás jótékony hatása elvitathatatlan. Csáfordi Dénes úgy fogalmaz: amint bevonták az embereket az alkotó munkába, sajátjuknak érezték és sokkal jobban értékelték azt, amit létrehoztak.

BOTRÁNY A JÁTSZÓTÉR KÖRÜL

Két hete kapta fel a balliberális sajtó a hajdúhadházi játszótér ügyét, úgy beállítva a helyzetet, mintha belépőjegyet szednének egy szimpla közösségi helyre. Úgy láttatva, hogy semmi másról nem szól az ezzel kapcsolatos intézkedés, mint a cigányság kirekesztéséről. A szóban forgó játszótér a város szélén, a Szederjes Sport- és Konferencia-központ körbekerített területén van. Éppen a helyi családsegítő tartott a hivatkozott napon rendezvényt. A vívóterem délelőtt üres volt, ahogy a játszótér és a sportpályák is. Csáfordi Dénes azt is megkapta, hogy míg ő vígan kosárlabdázik ezen a helyen, másokat nem enged be. Az már senkit sem érdekelt, hogy 19 éves kora óta alapító tagja, játékosa és utánpótlásedzője, 18 évig elnöke is volt a helyi kosárlabda-egyesületnek. Ez a klub a sporttevékenységen túl integrációs munkát is végez, mert Hajdúhadházon a sport közösségformáló és nevelőerejét is felhasználják a cigányság felzárkóztatására, életkörülményeinek a javítására, ingyenes felszereléssel, költségmentes egyesületi tagsággal, elkötelezett pedagógiai munkával. A romák körében van is érdeklődés, a kisebb gyerekek szívesen sportolnak a futball- vagy a kosárlabda-egyesületben, de egyelőre a lemorzsolódás is jelentős. Nagy sikernek tartják, hogy mind a felnőtt-, mind az utánpótláscsapatokban játszanak cigány fiatalok.

„A sportközpont azért épült, hogy a helyi családok számára kikapcsolódást nyújtson. A vívóteremre külön büszkék vagyunk, a debreceni vívóklubbal együttműködve folyik az oktatás. A komplexumban futópálya, streetballpálya, élő füves labdarúgópálya, kondipark, konditerem is van. A sportfunkció mellett kiegészítő elemként egy játszóteret is kialakítottunk” – magyarázza a polgármester. Hozzáteszi: e mellett még négy játszótér van a városban, melyek közül kettőt pályázati források nélkül, önerőből építettek. Az első átadása sok tanulsággal szolgált. Hetekig nagy energiát fektettek abba, hogy megtanítsák, miként kell használni, hogyan kell viselkedni, hol lehet cigarettázni és szemetelni, meg azt, hogy a gyereket nem lehet felügyelet nélkül hagyni. Volt a rendőrségnek is feladata, de idővel kialakult a működés rendje, életképes lett a közösségi tér. Mégis megtörtént az, hogy a Szederjes központ 2015-ös átadása után az akkor ingyenesen használható létesítmény játékait megrongálták, tönkretették a nyilvános vécéket, ürülékkel kenték össze a falakat. Ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellett. A rongálás után bevezették a belépőjegyrendszert: a napijegy 500, az éves családi bérlet (két felnőtt, két gyerek részére) a vásárlástól számított egy évig 7500 forintba kerül. Ha valaki csak a játszóteret szeretné használni – bár Csáfordi Dénes nem sok ilyen megkereséssel találkozott –, akkor regisztrációs kártyát kap. Az ok egyszerű: ez egy értékes létesítmény irodákkal, konferenciateremmel; tudni szeretnék, ki lép be. A pályázat beadásakor az önkormányzatnak évi 3 millió forint bevételt is kellett vállalni, ezt ki kell termelniük a fenntarthatóság érdekében. De bármely városi közösség, intézmény szervezett keretek között ingyen használhatja, sőt a városi sportegyesületek tagjai ingyenes bérletet is kaptak.

ELVÁRÁSOK VANNAK, LESZNEK

A város fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult, hogy átalakították a szociális rendszert. „Úgy szerveztük meg, hogy mindenki belássa: alanyi jogon semmi sem jár. Másodikok voltunk az országban, akik feltételhez kötöttük a segélyezést, a lakókörnyezet rendezettsége volt az elvárás. Nyilván az volt a cél, hogy rávegyünk embereket, tegyék rendbe a portájukat, és nem az, hogy megtakarításokat érjünk el ezzel. 2011-ben 25 százalékos volt a munkanélküliség a településen, ma ez 20 százalék alatt van. Egyre többen helyezkednek el az elsődleges munkaerőpiacon, a közmunkaprogram kerete most sincs feltöltve” – ismerteti az adatokat a polgármester. A KSH adatai szerint a munkanélküliségi ráta országosan jelenleg 4 százalék. Hajdúhadház helyzete nagyon pontosan mutatja, milyen komoly kihívásokkal küzd egy kelet-magyarországi település, ahol nincsen helyi ipar, és az önkormányzat a legnagyobb ottani munkáltató. A város büdzséjének alig 10 százalékát fedezi a befolyt helyi adó, ami szinte semmire sem elég, ezzel az adottsággal kell megküzdeniük. Éppen húsüzemet és fűszermalmot épít az önkormányzat, lekvárfőző kisüzemük már van, szőlészetet és borászatot hoztak létre, tehát próbálkoznak azzal, hogy a piacon is megélő, profitábilis vállalkozásokat üzemeltessenek, és ezekben foglalkoztassák a helyi lakosságot.

KITÖRÉSI PONTOK

Tisztában vannak azzal, hogy agráradottságokkal rendelkeznek, a káposztatermesztésnek nagy hagyománya van a járás területén. Felkutatták és rendbe tették a még vegetáló, de elhanyagolt szőlőültetvényeket, jelenleg 4-5 hektáron termesztenek borszőlőt. Kézimunkaigényes mezőgazdasági kultúrákat keresnek, hiszen a munkát kereső lakosság zömében képzetlen.

„Az út elején járunk, de látni kell, hogy az önkormányzatnak nem a versenyszféra helyett kell termelni. Ám lehet és szükséges irányt mutatni. Nem káposztát termelünk, mert azt megteszik mások, hanem szaporítóanyagot, azaz vetőmagot. Dugványokat, oltványokat nevelünk, jelenleg ezer gyümölcsfaoltványa van az önkormányzatnak. Nagy hozzáadott értékű tevékenységeket keresünk. Rezisztens köszmétefajtákkal kísérletezünk, olyanokkal, amelyek nem igényelnek vegyszerezést, korábban ugyanis komoly termőterület volt a környéken, de a gombafertőzések miatt a nagy részét kivágták. Homoktövissel, goji bogyóval, tormával kísérletezünk, mert ezek jelenthetik a kiutat a gyenge minőségű, homokos területen gazdálkodó önkormányzatnak” – beszél a terveikről a polgármester. De nagyon várják, hogy a befektetők megtalálják a Hajdúhadházat, egy ipari üzem vagy egy varroda nagyon sokat lendítene a település gazdálkodásának a szerkezetén.

KELL A SZÁNDÉK

Csáfordi Dénes azt mondja, a tudatos, önmagukért felelősséget vállaló és cselekvőképes embereket akarják megtalálni és őket segíteni abban, hogy építeni tudják az életüket. De azokkal nem tudnak mit kezdeni, akikben nincsen meg a szándék a munkába állásra, hiába közvetítik ki, alkalmatlanság miatt kudarcot fog vallani. Pedig a településen működő honvédségi kiképzőbázison is folyamatos a munkaerőhiány, szakácstól az autószerelőig. „Előremutató, korrekt segélyezési rendszert alakítottunk ki Hajdúhadházon, s az emberek elfogadták és megértették, hogy nekik is tenniük kell a boldogulásért. Ezt támasztja alá, hogy a 2014-es helyhatósági választáson 84 százalékos támogatottságot értünk el. A szemléletünk ez: tenni vagy fizetni kell a javakért, semmi sincs ingyen” – fejti ki a város első embere.

NEM CIGÁNYKÉRDÉS

„Aki gazdaságilag nehéz helyzetbe kerül, azt segíteni kell, aki megáll a lábán, annak nagyon örülünk” – mondja Csáfordi Dénes. Mind a két csoportban vannak cigány származásúak, nem ez a meghatározó – így fogalmaz. Mindaddig nem is meghatározó, amíg valakik nem készítenek egy „játszóteres” riportot. A kérdés az, kinek milyen szándéka húzódik meg a lejáratás mögött, vajon képes-e mérlegelni, mit tesz kockára azzal, hogy a békétlenséget szítja. A polgármester azt mondja, a választási kampány elindult, nyilván olyasvalakiknek áll ez érdekében, akik nem örülnek a város vagy a kormány sikereinek. Lehet egy ilyen vonulata a történetnek. Több balliberális lapnak nyilatkozott Kovács Annamária drámapedagógus, a Hajdúhadházi Fiatalok csoport közösségszervezője, aki már aláírásgyűjtésbe is fogott a Szederjes komplexum ingyenes használatért. Az önkormányzat korábban jóhiszeműen támogatta és együttműködött a civil szervezőkkel, akik egyébként nem helyi lakosok. Civilek nyáron szerveztek egy nemzetközi ifjúsági tábort, ahol a résztvevők ismerkedtek a helyi viszonyokkal, bár az önkormányzatnak ígért társadalmi munkára nem jutott idejük. Kovács Annamáriáék készítettek egy YouTube-videót; a felvételen azt követelték, hogy legyen ingyenes a Szederjes központ, majd egy szerény részvétellel bíró demonstrációt is szerveztek. Csáfordi Dénes azt mondja, hogy a játszótér nyilvánvalóan csak ürügy volt, elindult egy sajtóhadjárat a település ellen. Kollégáival együtt méltatlannak tartja a vádaskodást. Aki Hajdúhadházon él és dolgozik, nem felejti el, milyen állapotban volt a város 2011 előtt. Ez a béke törékeny, hallatlan nagy munka van benne, ennek a felelősségét mindenkinek éreznie kellene.

 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink