Tejbegríz helyett patkányméreg

„Néha úgy hiányzik a marihuána, / Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha / Az erkélyről a szemébe néz …” Nyilván sem az egyébiránt pompás zenékkel zúzó Tankcsapda együttes, sem a gondtalanul bulizni, lazulni vágyó, így némi szívni való füvet vagy pörgetős tablettát vásárló fiatalok nem gondolják át: súlyos pszichés betegség megjelenése, vagy akár az élet elvesztése is a következménye lehet e felelőtlen magatartásnak. A félrevezetés, maszatolás már e mérgek neveinél elkezdődik. 

GYORSAN ROMBOL

„Biofű”-ként árulnak szintetikus anyagot, holott a „bio” éppen arra utal, hogy az valami egészséges, tehát jó dolog. Az elnevezés azt takarja, hogy növényt, gyógynövényt fújnak be valamilyen olcsó anyaggal, amely gyorsan rombolja a szervezetet, az agyat – hozza fel beszélgetésünk során példaként Törzsökné Góczán Emese. A megelőző-elterelő szolgáltatást nyújtó Félkör Alapítvány kuratóriumi elnökét többek között egy olyan eset kapcsán kerestük fel, amikor patkánymérget mutattak ki egy a diszkóból a kórházba került kislány szervezetében. Ugyanez a kistini az előző napon még a tejbegrízt kanalazta a nagymamánál.

Most, hogy a piacon új dizájner drogok és pszichoaktív szerek jelentek meg, gyakran megoldhatatlan problémát jelent az ellátásra szorulók kezelése. „Az orvos nem meri kezelni a pácienst, mert nem tudja: megállítja-e a szívét, vagy segít rajta. Például valamilyen növénytápszert, csigamérget vagy rovarirtó szert tartalmazott a tabletta, amely leállítja a vesét, megterheli a szívet, ám az orvos nem tudja, milyen ellenszert alkalmazzon” – sorolja a példákat a szakember. 

Az elterelésnek három fajtája van: a függőséget gyógyító kezelés, a megelőző-felvilágosító szolgáltatás az alkalmi felhasználók részére, valamint az „egyéb ellátás”. Ez utóbbi azokat a fogyasztókat érinti, akik valamilyen pszichés betegségben szenvednek. A Félkör Alapítvány megelőző-felvilágosító szolgáltatást végez. „Nekem összesen 24 órányi foglalkozás áll a rendelkezésemre ahhoz, hogy elérjem: egy dolgot, melyről az illető úgy gondolja, nem probléma, ha fogyasztja, ne akarjon többé használni, lássa be, hogy ez neki nem jó. Erre ez az idő nem elég – fogalmaz Góczán Emese. – A cél tehát sok esetben nem feltétlenül az, hogy ő »tisztán« távozzon, hanem hogy motivált legyen, s hogy gondolja végig az életét.”

MÉG EGY NÉPBETEGSÉG? 

Hazánkban, az egymillió alkoholista országában hatalmas problémát jelent az a fiataloknál jellemző szokás, hogy bulizás címén fél óra alatt merev részegre isszák magukat. Emellett a drogfogyasztás legalizálása több lenne, mint felelőtlenség – figyelmeztet a szakember. A rögeszmésen „könnyű drogként” emlegetett marihuána kapcsán Góczán Emese felidézi: pszichiátriai kezelés alatt állókat kérdeztek kábítószer-fogyasztási szokásaikról. A betegek igen nagy arányban nyilatkoztak úgy, hogy korábban marihuánát fogyasztottak – nyilvánvaló az összefüggés. (Nem beszélve arról, hogy ma már szinte lehetetlen „tiszta” marihuánához jutni.) A fiataloknak csak ritkán mondják el, hogy ha például volt a családban pszichés beteg, akkor akár egyetlenegy szál füves cigi elfogyasztása által nagy valószínűséggel ő is egy életen át szenvedhet hasonló tünetektől. A szer háromszáz alkaloidjának a hatása még ma sem pontosan ismert, csak egyes alkotóelemeit alkalmazzák orvosi célra. „Hogy akarnak legalizálni bármit, aminek az összetevőit nem ismerjük?” – teszi fel a kérdést a szakember.

Góczán aláhúzza: fontos lenne időben észlelni, ha a fiatallal valami nem stimmel, és nem félni attól, hogy számára segítséget kérjenek. Hiszen minél korábban sikerül segítséget nyújtani – és egyéni szükségletek szerint a közvetlen környezet bevonásával –, annál nagyobb az esély a kedvező változás elérésére. 

Közvetlenül a drogfogyasztás következtében évente körülbelül tíz halálesettel számolhatunk. A döntéshozókat valószínűleg nem hozza lázba ez az adat, de megszorozta-e már valaki, tekintve például tíz esztendő átlagát, tízzel ezt a számot? Ki meri felvállalni – figyelembe véve az igencsak gyengécske iskolai felvilágosítást, az elemi ismeretek nemhogy europlakátnyi, de apróhirdetésnyi mértékben is ritka terjesztését – száz fiatalember halálát?

ESETEK

(Interjúalanyunk néhány eset leírását is a rendelkezésünkre bocsátotta, ezeket szerkesztett formában közöljük – a szerk.) 

A Városligetben sétálva füvezni szeretett volna három egyetemista. Valamilyen ismeretlen szerrel átitatott marihuánát adtak el nekik, erről természetesen nekik nem volt tudomásuk. Mind a három fiatalember már a helyszínen eszméletét vesztette. A kiérkező mentők az egyiküket nem tudták megmenteni. Ha nem is mindennapos, hogy így végződjön a szerhasználat, érezhetően megnőtt az ilyen esetek száma.

Szűkebb, huszonéves fiatalokból álló kis mag az eltereléses csoporton belül. Együtt érkeztek, ugyanaz az „ügyük”. Elmondják: rendszerint egy újfajta pszichoaktív szert fogyasztanak, amelytől annak bevétele után mindannyian elájulnak. Nem értik, miért aggódunk értük – nemcsak mi, szakemberek, de még a csoportba járó kliensek is. Hiszen nekik, érvelnek, „éppen ez a jó benne”, az ájulás.

Kérdésünkre, nem félnek-e, hogy egyszer nem ébrednek fel többé, így válaszolnak: ez nem fordulhat elő, ők állítják elő az anyagot – tudják, mit kell kihagyni, hogy ne legyen halálos. Ám volt már arra példa, hogy egy hasonló szertől egy másik kliens hat hétig feküdt az intenzíven, mert leállt a veséje. Ezalatt az életéért küzdöttek, hogy a szíve kibírja.

Marihuána fogyasztása után vezetett kliensünk, aki este egy váratlan esemény (állat szaladt elé) miatt nem tudta a járművét a kanyargós úton tartani, lesodródott, és olyan szerencsétlenül ütközött, hogy a barátja nem élte túl a balesetet. Neki szinte semmi baja nem lett, de vigasztalhatatlan volt. Van, aki azt mondja, hogy nem feltétlenül a szer befolyása okozta a bajt, amit utólag nehéz lenne megállapítani. Kliensünk élete megtört, nem tudott magának megbocsátani.