A beszélgetéskor alkalom nyílott volna tisztázni azt a vitát, amely a Figyelő azon cikke után keletkezett, amelyben az oktatási klip helyszínéül szolgáló Vörösmarty Mihály Gimnáziummal kötött szerződésre kérdezett rá lapunk az igazgatónőnél és a tankerületnél. Molnár Áron Kálmán Olga műsorában kijelentette, hogy nem kerestük meg az igazgatónőt, aki egykori osztályfőnöke is egyben. Mivel ez hazugság, kértük, vonja vissza az állítását. Látta a négy, hivatalos címre küldött e-mailt, de nem találta elegendő bizonyítéknak, szerinte megtalálhattuk volna más úton is az igazgatónőt. Vitából indultunk, abban is maradtunk. Megegyeztünk a tegeződésben.
– Délvidékről származol, újvidéki születésű vagy. Mi a véleményed a határon túli magyaroknak biztosított kettős állampolgárságról?
– Még nem ástam bele aktívan magam ebbe a témába. De egy másik beszélgetés keretein belül szívesen beszélek róla, ha már felkészültem belőle.
– Nincsenek már kötődéseid? Mennyire jársz vissza, élnek rokonok a határon túl?
– Amikor időm engedi, megyek; nagyszüleim, unokatestvéreim ott élnek.
Fantasztikus ország, Újvidék rohamosan fejlődik, nagyon jó hangulatú, pezsgő város. De az otthonom ma már Budapest.
– Szoktad figyelni, hogy a kormány mennyi energiát és pénzt fordít a határon túli, így a délvidéki magyarságra?
– Nem szoktam figyelni.
– Egyébként 65 milliárd forinttal támogatja a délvidéki magyar közösség boldogulását. Csak azért mondom, hogy ha olvasunk jobboldali sajtót, akkor megismerhetjük a világnak ezt a szeletét is.
– Ez remek hír. Ha valami jó dolgot tesz a kormány vagy az ellenzék, azt pártolom, még ha nem is jut el minden hír hozzám. Ezért is örülök, hogy leültünk.
– A klipjeidet szemlélve az volt a benyomásom, nagyon dühös vagy. Mi ennek az oka?
– Igazából a düh, amit láthatsz benne, a szavakkal való teljes visszaélés és a fogalmak nagyon súlyos tisztázatlansága ellen irányul. Nagyon rossz, ha valakit hülyének néznek vagy megfélemlítenek; az dühöt okoz bennem.
– Kit félemlítenek meg?
– Bárki olyat, aki saját tapasztalat hiányában félinformációt vesz készpénznek. Vagy diákokat, akiket megfenyeget a saját igazgatójuk, hogy kirúgja őket, ha elmennek egy tüntetésre. Minden szám után rögtön felmerül a kérdés, hogy nem félek-e.
– Mitől kellene félni ma Magyarországon?
– Ugyanezt kérdezem tőlük én is. Erre azt mondják, attól, hogy elveszítik a munkájukat a véleménynyilvánítás miatt.
– Nem gondolsz arra, hogy ez egy mítosz? A baloldali médiában látom ezeket a fabulákat, melyek szerint itt félni kell, itt gyűlölet van, a jobboldal utálja a migránsokat, mert azt mondjuk: nem akarjuk, hogy idejöjjenek ellenőrizetlen hátterű tömegek. Ez nem gyűlölet, hanem egy döntés.
– Szerintem a kentaur egy mítosz. Maga a migráció problémája bonyolultabb, globális kérdés. Pontos információk híján nem szabad embereket megítélni. Az, hogy általános iskolákban ma már szitokszóként használják, hogy migráns, valódi probléma. A migráns nem pejoratív szó, az ország egy része meg úgy kezeli, mintha az lenne. A migráns egy halmaz, amelybe beletartozik a menekült és a bevándorló is, ezt akartam elmagyarázni az első klipemben. A migráció fogalmát és körülményeit tisztázni nagyon fontos. A sok félinformáció félelmet szül. Nem értek egyet azzal, hogy ez baloldali vagy ellenzéki állásfoglalás lenne, mint ahogy azzal sem, hogy a Tanulni akarunk számommal kapcsolatban is ezt írtad.
– Azt olvastam ki az összes rapszövegedből, hogy nem tetszik a rendszer, össze kell fogni ellene. Ha ez nem ellenzéki állásfoglalás, akkor mi? „Világmegjavítás?”
– Az új számom refrénjének a szövege, hogy „Fogjunk össze együtt most már a gyűlölködés ellen”. Ez csak akkor rendszerellenes, ha szerinted a mostani rendszer egyenlő a gyűlölködéssel. Világmegjavítás? Hívhatjuk így is. Az a kérdés, hogy te elhiszed-e. Addig fogom csinálni, amíg elhiszed. Azért fontos, hogy találkoztunk és beszélgetünk, mert nekem többek között ez volt a célom. Eddig mindig csak a baloldali média hívott, pedig ha bárki megkeresett volna a jobboldalról, akkor leültem volna vele, mert kíváncsi vagyok, nem politikus; nem célom a politikai állásfoglalás.
– De minden mondatod az, színtiszta politikai állásfoglalás, ne legyünk naivak.
– De nem pártpolitikai. Csak ez máshogy tűnhet, mert ma az állam egyenlő egy párttal, így ha ellentmondok valaminek, amit az állam tesz, az egyből ellenzéki állásfoglalásnak számít.
– Pedig az ellenzék összes szlogenje benne van. A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban engedély nélkül forgatott Tanulni akarunk szövegéből az derül ki, hogy rossznak tartod az oktatást. Miért született ez a szöveg?
– Mert lehetne jobb! Sokkal jobb! Nem csak itt. Mert számos helyen le van maradva az oktatás. Ahogy utánajártam, azt látom, hogy Lengyelországban sikerült hatékonyan, eredményesen megváltoztatni a tanítási rendszert. Szerintem ez lehet egy jó példa, mert hasonló a társadalmunk. Sokszor hivatkoznak a finn oktatás sikereire is, de ott sokkal kisebb a társadalmi szakadék, mint nálunk. A klip nem azt hangsúlyozza, hogy rossz az oktatás, hanem hogy lehetne jobb.
– Azért mondom, hogy ez egy politikai állásfoglalás. Egyébként szerinted tiltja valaki, hogy a tanárok jobban tanítsanak? Az oktatás minősége nem azon múlik, aki bemegy az osztályba?
– Nem csak a tanárokon múlik az oktatás minősége. Úgy képzelem el, hogy sokkal hatékonyabb lenne, ha a tantárgyakat egymással összefüggésben, projektszerűen tanulhatnák a diákok. Az nekem például kifejezetten nehézséget okozott, hogy átállítsam az agyam egyik tantárgyról a másikra. Nekem, egy csapongó, hiperaktív embernek ez nagyon nehéz volt. Lett volna négy évem megtanulni olaszul, vajon miért nem sikerült? Mert sokszor nulladik órában volt, nem figyeltem oda, mert a puskámat írtam, vagy jött egy szép lány az utcán, és őt figyeltem. Tök ciki, hogy nem tanultam meg olaszul, és ez szerintem rendszerszintű hiba.
– Hadd vicceljek: érzed esetleg a saját felelősségedet is, hogy nem tettél meg mindent?
– Biztos az is benne volt. Szerinted a mostani oktatás tökéletes?
– Nem, de nem ismerek tökéletes oktatási rendszert. Viszont azt látom, hogy a világban a rendkívül szigorú ázsiai oktatás a legsikeresebb, ahol nem gnocchifőzést tanulnak, amiről te rappelsz, hanem hagyományos tantárgyakat, és sorra nyerik a tanulmányi versenyeket.
– Egy diáknak nem versenyezni kell megtanulnia, hanem az a fontos, hogy rájöjjön, mi érdekli és miként tudja ebből kihozni a legtöbbet.
– Arról hallottál, hogy a magyar gimnazisták sorra hozzák az érmeket a nemzetközi diákolimpiákról? Vajon miért sikkad el az ellenzéki narratívában, hogy a magyar oktatás képes tehetségeket is kinevelni?
– Nem tudom, hogy elsikkad-e, ezek főként a vezető gimnáziumok. Sajnos a szegényebb régiókban ez nagyon kis százalékban van jelen. Szerintem vannak olyan települések, ahol nem is hallottak tanulmányi versenyekről.
– Mit lehet azzal tenni, aki nem akar tanulni?
– Nem feltétlenül arról van szó, hogy nem akarnak tanulni, hanem sokszor nincs lehetőség rá, mert nem biztosítottak a feltételek.
– Minden gyereknek van lehetősége tanulni, sőt már óvodába is kötelező járni, pont azért, hogy a hátrányos helyzetben élők behozzák a lemaradást az iskolára. Kinek nincs lehetősége tanulni?
– Ma a szegények két százaléka kerül a felsőoktatásba. A szegregáció még nagy probléma. Egy vegyes társas környezetben az iskolai teljesítményre kevésbé hat ki a társadalmi háttér.
– Arról is beszélsz a Tanulni aka-runk-ban, hogy a lexikális tudás nem jó, azt kellene tanítani, ami a gyereket érdekli. Pont ezt mondják a diák tüntetők is. Mondhatjuk azt felelősen a gyerekeinknek, hogy a tárgyi tudás felesleges?
– Nem ezt mondtam. Nem csupán a lexikális tudást kell tanítani – ott van a „csupánˮ szó. Kritikus gondolkodást, vagy hogy mi az áfa, hogyan kell kitölteni egy számlát, mi az a THM, hogy az életre is neveljen az iskola.
– De milyen életre? Az életnek ezer iránya van. Szerinted fel lehet készíteni erre a gyerekeket?
– Ebben igazad van, mindenre nem lehet felkészíteni senkit, de miért ne adnánk alternatívákat a problémák megoldására? Még most is meg tudod oldani a másodfokú egyenletet?
– Már nem tudnám megoldani, de egy percig sem vitatom a fontosságát, mert a tanulás barázdálja az agyat, ezért van rá szükség. Te tudod a legjobban, hiszen színészként irdatlan mennyiségű szöveget tanulsz.
– Pontosan ezért fontos, hogy a lexikális tudást kiegészítsük gyakorlatival, így még több fajta inger éri az agyat.
– Mennyi önfegyelem kell ehhez a pályához?
– Rengeteg.
– Ezt az önfegyelmet az iskola taníthatja meg a gyerekeknek. Miért akarod ezt bomlasztani?
– Nem akarom. Hol olvasod ezt a szövegben?
– Az egész szöveg azt sugallja, hogy az iskolában jól kell éreznie magát a gyereknek, ne magoljon, nem kell a mindennapos testnevelés és így tovább. Mi ez, ha nem az iskola lebontása?
– Ha az iskolának szerinted a szórakozás hiánya, a magolás és a mindennapos testnevelés a fő pillérei, s ez ellen hangot emelni bomlasztás, akkor tényleg azt teszem.
– A vágyott kritikus gondolkozásnak nem a sokrétű tudás az alapja?
– De, ugyanezt mondom én is.
– Jellemzően baloldali kérdéseket vetsz fel a szövegeidben, most is átbeszéltünk néhányat. Kitartasz a mellett, hogy nem politikai célja van a noÁr-projektnek?
– Igen. Sem politikai, sem üzleti célja nincsen. A saját pénzem teszem a produkcióba, és el is nyeli, mint egy fekete lyuk. A videók nem hoznak pénzt a YouTube-on, mert nem akartuk reklámokkal és hirdetésekkel elterelni a figyelmet a mondandóról. Ha lesz fellépésem és befolyik majd belőle valami pénz, akkor azt visszaforgatjuk egy alapítványba, amellyel a nehéz helyzetben levő embereken segíthetünk.
– Nem ellenzéki aktivizmus, nem üzlet tehát, amit csinálsz. Miként definiálod akkor?
– Olyan művészi megmozdulás, amely az összefogást, az elfogadást szorgalmazza, s arra biztat, hogy merjünk kritikusan gondolkozni és kérdezni.
NÉVJEGY
Újvidéken született 1987-ben. 4 éves korában költöztek Magyarországra
Pályáját a Vígszínházban kezdte, ma szabadúszó
2013-ban Junior Prima díjat kapott
NoÁr néven rapszámokat ír
Borítófotó: Kőhalmi Péter
