Ezerféle egyéni igényt – még ha mutat is szándékot – egyetlen munkáltató sem tud figyelembe venni a munkahelyi környezet kialakítása során. Pedig nagyon nem mindegy, hogy az ember milyen körülmények között tölti az ideje jelentős részét. A munkavállalónak nem csupán a teljesítményét, hanem a pszichés megterhelését is befolyásolják az iroda környezeti jellemzői – mondta a Figyelőnek Polyánki Balázs pszichológus, tréner, akinek több mint egy tucat ország irodai légköréről van személyes tapasztalata. S hogy melyek a legmaradandóbb benyomásai a munkahelyi környezetek sokszínűségét illetően? „Indiából azt hoztam el, hogy sok ember kis helyen is tud dolgozni, önfegyelmet gyakorolva, kölcsönös tiszteletet mutatva egymásnak. Japánban azt láttam, hogy a türelem, alázat és visszafogottság micsoda rendet és precizitást varázsol a munkahelyen is. Az angolok és a skótok irodáiban pedig a formalitások, rendszabályok, követelmények tisztázása, illetve betartása ötlött a szemembe, ami első látásra merevnek tűnhet számunkra, de ha bejutunk, humorral és konstruktivitással teli légkörrel találkozunk, ahol repül az idő.”
Mezítlábas meeting
Új-Zélandon pedig egy olyan hétfő reggeli team meetingen vehetett részt, ahol a kivik mezítláb, az iroda padlószőnyegén ülve szórták szét a dokumentumaikat, miközben valaki gitározott, s így terveztek, hoztak döntéseket és tűzték ki heti céljaikat. A szakember szerint minden azon múlik, hogy az eltérő vállalati kultúrákban milyen közös szabályokat alakítanak ki annak érdekében, hogy az egyéni szükségletek ki-elégüljenek és a fontos elvárások is teljesüljenek. A dolgozók szempontjából sem lényegtelen, hogy mennyi idő alatt érnek el egyéni teljesítőképességük határaihoz. Érzelmi-társas életükre olyan tényezők szintén nagy hatással lehetnek, mint az asztal mérete s elhelyezkedése, de a természetes fény mennyisége és az íróasztal mellől látható – vagy éppen nem látható – zöld környezet is meghatározó lehet a komfortérzet szempontjából. Például Dániában törvény szabályozza, hogy az iroda ablakán kitekintő alkalmazottnak hány százaléknyi zöld területet kell látnia. Persze nincs mindig lehetőség arra, hogy a munkaadók figyelembe vegyék az egyéni preferenciákat, ám a szituációfüggő vezetés hívei választhatnak olyan megoldásokat is, mint a távmunka vagy a rugalmas ülésrend. S a pakliban benne van még az úgynevezett break-out területek kihasználása, tehát az ötletelgetés és tervezés lehetősége informális környezetben is.
Tér és idő
A multinacionális vállalatok szívesen szervezik egy légtérbe az azonos részlegen dolgozókat, bár kételyek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ez a megoldás mindenki számára komfortos-e. Polyánki Balázs úgy fogalmaz: a tér és az idő strukturálásának szükséglete minden emberben közös vonás. Ám ahány ház, annyi szokás. Az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Németországban egészen más térközszabályozási normákkal lehet találkozni, mint mondjuk egy arab vagy ázsiai országban. A tréner példaként az egyik indiai irodalátogatását említi, amikor is egy asztalnál, egy sorban tízen ültek a számítógépek előtt headsetet viselve, egymással „mit sem törődve”. Svájcban például ugyanez elképzelhetetlen lenne, egy zürichi iroda hatalmas terében ennek az ellenkezőjét tapasztalta: volt olyan munkatárs, aki kialakított személyes terét szinte a sajátjaként kezelte. Mindig az a kérdés – mutat rá a hangsúlyokra a szakértő –, hogy mit vagyunk képesek kihozni az adott környezetből, hogyan tudunk konstruktívan alkalmazkodni hozzá. Egy introvertált személy is megtalálhatja kényelmét az open office ingergazdag világában, ha felteszi a fejhallgatóját.
Egészen más üzenete van annak a modellnek, amikor törzshelyek híján a dolgozók az érkezési sorrendjükben foglalhatják el a munkaállomásaikat. Az erőforrásokért való versengés észlelése és szervezése az emberi agy úgynevezett kéreg alatti területein aktivizálódik. Az ülőhelyért való „harcot” az ember – igaz, nem tudatosan – a komfortzónáját ért fenyegetésként érzékeli. Ha e „küzdelmet” rendszeresen meg kell vívnia, akkor a gyakori hiperéber állapot lelki-mentális kimerüléshez vezethet. Egy ilyen klímában elveszhet a motiváció, valamint a munka esztétikai és élvezeti értéke, megjelenhet az állandó aggodalmaskodás, tehát a munkavállaló alacsonyabb szinteken égeti el az energiáját.
Buli minden egyes nap
Napjaink egy másik jellemző trendje a krea-tivitást serkentő és szórakoztató elemekkel is ellátott klubszerű munkahely – ilyen a Facebook, a Google vagy idehaza többek között a Prezi irodája is. E helyek mintha azt üzennék a dolgozóknak, hogy „sose menjetek haza, olyan jó itt”. Polyánki Balázs szerint inkább arról van szó, hogy a munkavállalók pszichohigiénéjére kedvező hatást gyakorol, ha a munkaidő alatt az arra kijelölt térben és időben ki lehet engedni a gőzt. Egy csocsóasztal vagy egy közös videojáték-program olyan élményt adhat a résztvevők számára, ahol nem kell döntéseket hozni és a teljesítménykényszerrel sem kell számolni. Ebben a rendszerben Polyánki szerint a feltöltődésre adott lehetőséget érdemes meglátni, s ha ezt jól szabályozzák, akkor nemcsak a teljesítmény javulhat, de jó hatással van a motivációra, a munkahely és a kollégák iránti elköteleződésre is, összességében pedig növekedhet a megelégedettség szintje. Mindemellett az ember jobban szereti az olyan munkahelyeket, ahol a közösségi terek mellett van lehetőség a visszahúzódásra és az egyedüllétre, elmélkedésre akár egy relaxszobában.
