Nagyon sokan választják ezt a pályát. Ha beírjuk a keresőbe: „lakberendezési tanfolyam”, 26 ezer találatot kapunk. Divatos és idealizált szakmáról van szó tehát, ráadásul az ingatlanpiac mostani boomja megfelelő környezetet teremt ahhoz, hogy a tehetséges tervezők megtalálják a számításukat. Müller Mónika az egyik legsikeresebb hazai lakberendező, őt kérte meg a Figyelő, hogy mondja el, milyen helyzetben van ma Magyarországon ez a szakma.
MI A CÉL?
A szakember úgy látja, két fő csapásiránya van most a lakberendezésnek. Az egyik a rövid távra kiadott lakások piacképessé tétele. Ezeket az ingatlanokat befektetésnek tekintik a tulajdonosaik, s olyan lakberendezőt fogadnak, aki nagyon kevés pénzből próbál elérni látványos vagy megjegyezhető végeredményt. Ezek az otthonok világszerte bizonyos ismétlődő elemeket mutatnak. A másik út, amelyen Müller Mónika is jár, a hosszú távra szóló, magasabb szintű igények kielégítése. A tervező szerint persze mindkettőnek van létjogosultsága. Az airbnb céljára kialakított lakásokban is találhatunk magasabb minőségi kategóriát, de az sem üti meg azt a színvonalat, amit az ember egy családi otthon esetén elvár. Azon egyszerű oknál fogva is, hogy az airbnb-s ingatlanoknak sokkal kevesebb funkciót kell betölteniük, nem szükséges annyi szekrény, tárhely vagy konyhagép, viszont egy látványos ötletre szívesen ugranak az utazók. Vannak lakberendezők, akik csak ezekkel a lakásokkal foglalkoznak. Müller Mónika úgy fogalmaz: azt azonban látni kell, hogy ezek nem személyre szabott terek, nem kell bajlódni azzal, hogy milyen az ügyfél, mi az igénye.
MENNYIBE KERÜL?
A lakberendezők jellemzően négyzetméteralapon számolják ki a munkadíjukat. Ez most 8000–12 000 forint, attól függően, mennyire összetett a feladat – jelzi a szakember. Tehát egy száz négyzetméteres lakás esetén nagyjából egymillió forintról van szó. A megrendelők között hazaiak és külföldiek egyaránt megtalálhatók. Budapest vonzó város, sokan telepednek le itt a világ minden tájáról. Azt azonban tudják: ha igényes lakásban szeretnének élni, annak a bekerülési költsége nagyobb, de áldoznak is erre – ez egy fontos előrelépés Müller Mónika szerint. Az ügyfelek általában ajánlásra fordulnak tervezőhöz, szinte sohasem kérik el a lakberendezők papírjait. Persze a siker csak szubjektíven mérhető, hiszen az már nem derül ki, mi lett volna, ha egy másik szakember kapott volna lehetőséget. Olyasfajta egzakt lista nincs, amelyen az szerepel, mi várható el egy lakberendezőtől, mit kell tartalmaznia a tervdokumentációnak. Müller Mónika azt mondja: jobb lenne, ha mindezt szabályoznák, vagy legalább lenne egy fórum, ahol az ügyfelek jelezhetnék, mennyire elégedettek. De mivel nem tudják, mit várhatnak el, azt sem tudják, mennyire lehetnek elégedettek. A tervező tapasztalatai szerint a visszatérő megrendelői maximális bizalommal vannak iránta. Az új kliensek esetén változó a helyzet, ők jobban belefolynak a tervezésbe. Sokszor előfordul, hogy rengeteg ötletet összegyűjtenek az interneten, konkrét képeket mutatnak és ragaszkodnak azok megvalósításához. Azt azonban laikusként már nem látják, hogy a világhálón mondjuk sokkal nagyobb lakásról, házról van szó, vagy a vágyott enteriőrt jóval több pénzből valósították meg.
KEVÉS A MESTEREMBER
A lakberendezők is küzdenek a mesteremberhiánnyal. „Aki jó, közepesen jó vagy közepesen rossz, kiment külföldre. Aki itthon maradt, európai bérszínvonalat követel magának. Viszont a képzettségük nem mindig elegendő a legújabb, leginnovatívabb anyagok kezeléséhez – jelzi a problémát Müller Mónika. – Drága anyagokkal dolgozunk, ezekhez drága gépek és szerszámok kellenek, nem tudja bárki elvégezni a feladatot. A megrendelők viszont nincsenek tisztában a szakipari munkák áraival. Nagyon gyakori az a szemlélet, hogy örüljenek a mesteremberek, hogy van munkájuk, s ugorjanak azonnal, de ez már rég nem működik. Ha például egészen nagy méretű, 3×1 méteres lapokkal szeretnék egy lakást burkoltatni, ahhoz lasszóval kell fogni az embereket, és hónapokkal előre szükséges egyeztetni.”
A BÉZS CSAPDÁI
A nemzetközi trendek már nem annyira egyértelműek, hogy azt lehessen mondani: van egy konkrét divat, és azt várják a hazai megrendelők – fejti ki a szakember. Nagyon mások az angolszász lakások, mint a skandinávok vagy a francia vidéki otthonok, mindez egyszerre van jelen a nemzetközi lakberendezésben is. „Az ügyfeleimnél az vált be, hogy mesélnek magukról, én meg készítek egy hangulatokat kifejező kollázst, és ebből indulunk ki. Alapvetően a lakberendezőnek sokkal nagyobb rálátása van az újdonságokra. Az üzletekben mindenki forgalmat akar elérni, ezért a legjobban eladható dolgokat árulják: minden bézs és szürke. Ha valaki ennél érdekesebb enteriőrben szeretne lakni, akkor érdemes megbízni egy szakembert, hogy az elképzelések jól működjenek a gyakorlatban – mondja a tervező. – Nincs annál lehangolóbb, amikor már a kész lakásban derül ki, hogy az ajtók színe nem illik a padlóéhoz, se a bútorok frontjához vagy a tapétához. Az ártatlannak tűnő, »örök elegáns« bézs például óriási csapdákat rejteget. Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik árnyalatát választjuk, a sárgásat, a barackosat vagy a szürkéset, ugyanis ezek a színtartományok nem átjárhatók. Ha egymás mellé tesszük a különböző anyagmintákat, csak akkor derül ki, valóban szép-e a látvány.”
MŰVÉSZET NEM KELL
A szakember úgy véli, a minimalnak nincs vége, még jó darabig tartja magát. Az viszont nagyon lényeges, hogy ez a stílus a kifejezetten magas minőségi szintű bútoroktól lesz jó. Az antik bútorok, műtárgyak most teljesen kimentek a divatból, a varázsszó az art deco, de gyakran azon is nagyon mást értenek a rajongói. Szintén igen kedvelt most a mid-century, az ötvenes évek nyugat-európai és amerikai lakberendezési irányzata. Müller Mónika szerint igazán fájó pontja a lakberendezésnek, hogy a kortárs műtárgyakra és festményekre nem nyitottak az emberek. A digitális korszak következménye, hogy mindenki printeket tesz ki a falra. Pedig egy televízió árából már lehetne kortárs képzőművészeti alkotásokat venni, de fel sem merül. „Szintén gyakori, hogy aki megtehetné, az is arra hivatkozik egy képet látva: ilyet ő is tudna festeni” – meséli a tapasztalatait a lakberendező. Nemkülönben a múlté, hogy az emberek úgy gondoljanak egy kvalitásos tárgyra, bútorra, szőnyegre, hogy örök darab; a szakember szerint ennek már nincsen kultúrája.
