– Milyen arányokról lehet beszélni, ha a felsőoktatásba jelentkezőket vizsgáljuk? Mik az elmúlt évek tendenciái?
– Bármilyen meglepő, ma az nem releváns kérdés, hogy egy gimnáziumból felvételt nyer-e egy diák, mert nagy valószínűséggel igen. Inkább az az érdekes, hogy azért nyert-e felvételt, mert oda járt, vagy más képességei miatt. Az a kérdés, hogy miért egy adott intézményt választ valaki. Rengeteg adattal rendelkezünk, amelyeket sokféleképpen lehet használni. A felsőoktatásba jelentkezők száma a demográfiai hullám ellenére évente váltakozóan 72-75 ezer fő. Ha leszámítjuk a mesterképzésre aspirálókat és a nem az adott korcsoportba tartozókat mint felvételizőket, akkor az alap- és osztatlan képzésre jelentkező érettségizők 2017-ben 15-20 százalékkal többen voltak, mint 2012-ben. Két év múlva egy középfokú nyelvvizsga megléte kötelező felvételi követelmény lesz. Bár az első sikeres nyelvvizsga díját már az idén visszafizeti az állam, a nyelvoktatás színvonalát tovább kell javítani. A közhiedelemmel ellentétben a NAT-ban nincsenek meghatározva óraszámok, azaz az adott iskola választja meg, hogy milyen óraszámban oktat egy-egy nyelvet. A nyelvvizsgával rendelkező felvételizők száma négy év alatt 35-ről 45 ezerre nőtt, de ez még mindig nagyon kevés.
– Melyek voltak öt-tíz éve és melyek ma a keresett szakok?
– Azt általában lehet tudni vagy legalább érezni, hogy egy-egy hullám csak divat, vagy valódi trend és támogatottság áll mögötte. Az öt-tíz éve az egyik legnépszerűbbnek számító androgógia iránti érdeklődés lényegében megszűnt. Most a műszaki, a pedagógiai és az informatikai pályára jelentkezők száma nőtt. Az óvodapedagógusi szakma évek óta egyre népszerűbb, talán éppen azért, mert jól körvonalazott és érthető, hogy annak a szakembere mit csinál. Mind a pedagógusi, mind a műszaki képzési területen átalakított, versenyképes, korszerű tananyagokkal dolgozunk már, de a pedagógusok esetében az életkori problémák és a digitális írástudás hiánya miatt lemaradásban vagyunk. A munkaerőpiacon bizonyos speciális tudáshoz ma BA-képesítés kell, amelyhez korábban például egy középfokú szint is elég volt. Amihez jó volt az egyetemi végzettség, ma már mesterdiplomát vagy PhD-s végzettséget igényel. Ez az egész világon inkább a közoktatás kritikája.
– Hol tart a magyar oktatási rendszer a digitalizációs folyamatban?
– A pedagógusminősítési rendszerből tudható, hogy az alap informatikai kompetencia területén komoly lemaradás van, és ez fentről lefelé egyre kevésbé felel meg a követelményeknek. Jó hír, hogy maga a minősítés ösztönzőleg hat. Az itthon sok helyen tiltott sajáteszköz-használatot az Európai Unióban több helyen motiválják. A magyar kormány most nemcsak vezeték nélküli internet-hozzáférésről gondoskodik minden iskolában, de az eszközbeszerzéseket is finanszírozza. Egyetemeink ebben a kérdésben előrébb állnak, de az e-learning keretrendszerek használatában van még hova fejlődnünk.
– Az Oktatási Hivatal adatkezelésében milyen változások várhatók?
– Most azon dolgozunk, hogy a különböző rendszerekben elérhető adatokat összekapcsolhassuk, lehetővé téve például azt, hogy a diákok azonos oktatási azonosítóval rendelkezzenek a tanulmányaik során, így maguk könnyebben jussanak hozzá korábbi adataikhoz, eredményeikhez – egyszerűbbé váljon a diákigazolványok kezelése is. A más hivatalokkal való együttműködésben is hasznos lesz, hogy az adatbázisaink egy olyan informatikai rendszerben lesznek, amelyből könnyebben lehet különböző típusú adattartalmakat kinyerni.
NÉVJEGY
Az Oktatási Hivatal elnöke
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának a fejlesztési és stratégiai, majd oktatási dékánhelyettese, korábban tanszékvezető, intézetvezető egyetemi docense is volt, 2010–13-ban a közoktatásért/köznevelésért felelős helyettes államtitkárként tevékenykedett
A nyelvtudományok/ókortudomány doktora, levéltáros, latin nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár
Hivatásos bűvész végzettsége is van
Nős, öt gyermek édesapja
