REJTETT TARTALÉKOK
A 20–64 éves korcsoport foglalkoztatási rátája sorrendjében Magyarország az uniós tagállamok stabil középmezőnyében, a 15. helyen állt 2018-ban. 2016 óta meghaladjuk az átlagot, és 2014-ben előztük meg Lengyelországot, valamint Szlovákiát. A 2010 óta elért 16 százalékpontos javulásunk Málta után a második legjelentősebb. 2004-ben az unióhoz ötszázalékos lemaradással csatlakoztunk, s ahelyett, hogy elindult volna egy felzárkózási folyamat – ahogy ez rajtunk kívül minden akkor csatlakozott ország esetén tapasztalható volt –, inkább nőtt a leszakadásunk, így értük el a 8,7 százalékos különbséget, és 2010-re mi lettünk az unió legrosszabb mutatójú országa.
2010 februárjában a Bajnai-kormány utolsó intézkedéseinek egyikeként megcélozta az akkor 59,9 százalékos foglalkoztatási ráta 75 százalékra emelését tíz év alatt, 2020-ra. A tagállamok közül mi vállaltuk a legnagyobb javulást. Persze ezt akkor senki sem vette komolyan, hisz ilyen mérvű javulás a magyar gazdaságtörténetben korábban nem volt. S a 2019-es év eddigi két negyedévében a 20–64 éves korcsoportban elértük a 75 százalékos foglalkoztatási rátát. Ennek megvalósulásához kormányváltás kellett. Tény, hogy a 10 évre megcélzott hihetetlennek tűnő szintet 9 esztendő alatt teljesítettük.
BUDAPEST SZÁMOKBAN
Azonban a német és a cseh értékektől még mindig le vagyunk maradva 5 százalékponttal úgy, hogy a munkanélküliségi ráta listáján mindhárman az első négy helyen vagyunk. A legutóbbi magyar munkanélküliségi ráta 3,3 százalék, a 2010-es 11,3 százaléknál 8 százalékponttal jobb. Budapest 2018. január 1. óta önálló régió, ahogy a környékbeli országok fővárosai is, így már külön szerepel az Eurostat adatai között. 2018-ban a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája a fővárosban 77,3 százalék volt, ez a legjelentősebb javulást mutatta a környező nagyvárosokhoz viszonyítva. 2014 óta Bécsnél jobbak az értékeink, Berlinhez hasonlók vagyunk, de Pozsony, Varsó és Prága jóval előttünk jár.
Budapesten 2010-ben még csupán 713 ezren dolgoztak, 2018-ban már 834 ezren, akkor 70 ezer munkanélküli volt, most csupán 27 ezer. Az idei év első két negyedévében a munkanélküliségi ráta 2,6 és 2,3 százalék volt, míg 2010-ben 11,2. A megyék között Budapest általában az első három helyen áll Vas és Győr-Moson-Sopron megyével, a legutóbbi, 2019. júniusi KSH-adatok szerint a főváros a 3. helyen áll.
A MEGYÉKBEN ZÁRULT AZ OLLÓ
Hazánkban a megyék 2010-ben még nagy eltéréseket mutattak. A legjobb és a legrosszabb foglalkoztatási mutatójú régiók különbsége 10 százalékpont felett volt, ez mostanra 6-ra mérséklődött. 2010-ben nálunk nagyobb országon belüli eltérést csak Romániában és Olaszországban találhattunk, mostanra az olló nálunk zárult, a legrosszabb mutatójú helyeink is felzárkóztak, így a belső eltérésben az unió középmezőnyébe kerültünk.
A nálunk jobb mutatókkal büszkélkedő országokban és nagyvárosokban jóval többen dolgoznak és kevesebb az inaktív mind a 20–25, mind az 55–64 évesek, mind a kisgyermekesek között. Természetesen ők máshol többnyire részmunkaidőben dolgoznak az iskola mellett (pl. a duális képzések ezt lehetővé teszik számukra) vagy a gyermeknevelés mellett átmenetileg. A heti 36 órát nem meghaladó munkavégzés – azaz a részmunkaidős munkakörök – aránya Bulgária után nálunk a legalacsonyabb az unióban. Ha a kisgyermekesek számára nem elérhető, hogy például amíg a gyermek óvodás, addig csak napi 7 órában dolgozzon, mert később jön, és korábban el kell menni a gyermekért, vagy péntekenként otthon maradhasson, illetve a nyári szünetben 11 héten át csak 2-3 napot dolgozzon, addig ők sokszor kényszerülnek inaktív állományban otthon maradni. A nők foglalkoztatási mutatói 2014 óta többek közt ezért nem javulnak olyan mértékben, mint a férfiaké. Jelenleg köztük sokkal nagyobb mértékben találunk olyanokat, akiket jobb szervezéssel, rugalmasabb körülmények biztosításával be tudnánk vonni a munka világába. S e csoport kompetenciái nagyon jók, hisz a nők iskolázottsága átlagosan magasabb a férfiakénál.
AZ „ÖSSZESZERELŐ ORSZÁG” MÍTOSZ
Budapesten a munkaerőpiac struktúrája jelentősen átalakult az elmúlt években. 2018-ra az EU-régiók közül Oxford után nálunk a legmagasabb a csúcstechnológiai iparban és a tudásintenzív szolgáltatások területén dolgozók aránya az összes foglalkoztatotton belül, ami 10,2 százalékot jelent. Ez azért is figyelemre méltó, mert az unió átlaga 4,1 százalék. Hazánk az utóbbi években az unió legjobbjainak egyike a gyors növekedésű vállalkozások arányában is. 2015 óta az összes versenyszférabeli foglalkoztatott ötöde olyan vállalkozásokban dolgozik, ahol az éves létszámbővülés meghaladja a 10 százalékot. Nálunk általában csupán Írország szokott magasabb arányt elérni, az uniós átlag 15 százalék.
Magyarország évek óta dobogós abban a tekintetben is, hogy a vállalkozások 27 százaléka alkalmaz IT-szakembert. Írország aránya ezen a területen is jobb, míg az unió átlaga 20 százalék. A digitalizáció területén sokak által mintaként emlegetett Észtországban csupán 15 százalék ez az arány. Csehország 19, Szlovákia 18, Lengyelország 13 százalékot mutathat fel. Az utóbbi években a közfoglalkoztatás visszaszorulásával folyamatosan javul a nemzetgazdaságban az egy főre jutó termelékenység is, ám a versenyképességünk javításához itt még bőven van tennivalónk. Ezek a tények is alátámasztják azt, hogy hazánk már nem összeszerelő ország, mint 2010 előtt, Budapest pedig nem véletlenül végez különböző rangos városlistákon előkelő helyen. Például az Economist élhető városok rangsorában 9 év alatt 20 helyet előrelépve már a világ településeinek első negyedébe került, a turisták számára a legjobb európai célváros, a legjobb hely Európában a startupoknak, illetve számukra Budapesten található a legjobb közigazgatás.
HOL VANNAK A TARTALÉKOK?
Ahhoz, hogy német vagy cseh szintre javuljon a foglalkoztatási rátánk, közel 300 ezer fővel kellene tovább csökkennie az inaktívak számának.
A 20–64 évesek között még mindig 1,3 millióan inaktívak, igaz, 2010-ben még 2 millió felett volt a számuk. A legutóbbi adatok szerint a 25–54 éves legjobb foglalkoztatási korban lévők között és az 55–64 éves korú szegmensben egyformán kicsit több mint 500 ezer inaktívat találunk. A félmillió 25–54 éves háromnegyede, közel 400 ezer fő nő, és jelentős részük kisgyermeket nevel. Az 55 év felettiek 68 százaléka szintén nő, köztük számos nyugdíjas – vagy azért, mert betöltötte a nyugdíjkorhatárt, vagy azért, mert a Nők 40+ program keretében vált jogosulttá a nyugellátásra. Mindkét szegmensben rengeteg nagyon jó kompetenciákkal büszkélkedő hölgyet találunk, de őket jórészt csak rugalmas foglalkoztatási formákban tudjuk ismét behívni a munka világába. Közülük jó néhányan a heti 36 óránál alacsonyabb részfoglalkoztatás keretében tudnának csak dolgozni, vagy részben otthon is végezhető munkát vállalnának. E két csoportban található 755 ezer inaktív nőből nagyon sok olyan van, aki atipikus módon szívesen vállalna munkát, így ők az egyik legfontosabb tartalékai a munkaerőpiacnak.
A 20–24 évesek közt további 250 ezer inaktívat találunk, 100 ezer férfit és 150 ezer nőt. E csoportban sokan diákok. A duális képzés terjedésével és a gyakornoki programok bővülésével közel 90 ezer fővel csökkent a számuk 9 év alatt, de még mindig nagyon kevés olyan foglalkoztatott fiatalt látnak a statisztikáink, akik a tanulás mellett dolgoznak. A szakmájuk megszerzéséhez közel álló diákok rugalmas módon való még jelentősebb bevonása a munkaerőpiacra további tartalékokat jelent, a fiatalok számára pedig nagyon jó munkatapasztalat-szerzési lehetőséget.
