A szervkereskedelem iránti igény felülkerekedett a rendelkezésre álló forrásokon, ez pedig az illegális beszerzéshez vezet szerte a világon. A képlet elég egyszerűnek tűnik: a gazdag beteg mi-előbb egészséges szervhez szeretne jutni, ezért a szegény egészséges eladja a veséjét. A WHO évi tízezerre becsüli az illegális beavatkozások számát, a szervkereskedelem virágzik, ám a felderítések csak a jéghegy csúcsát jelentik. Megnyugtató hír, hogy hazánk nem érintett ebben a témában.
A PROBLÉMA GLOBÁLIS
Az ezredforduló előtt a szervkereskedelem nagyrészt Indiára és a délkelet-ázsiai térségre korlátozódott, bár a jellemzően vesére váró megrendelők köre szélesebb volt: az Öböl menti államokból, valamint Japánból és egyéb ázsiai országokból származtak. Az Európai Parlament jelentése szerint 2000-től figyelhető meg a fordulópont, a jelenség globalizálódása. Ekkor aktivizálták magukat nagyobb számban izraeli szervkereskedők, s innentől vonódott be donorként Oroszország és Kelet-Európa. 2003-ban moldovai esetekre derült fény; több tucat fiatalt vittek Törökországba, hogy kivegyék a veséjüket.
Ma már tehát globális szintű jelenségről van szó; minden olyan régióban megjelennek a szervkereskedők, ahol gazdasági válság van vagy instabil a politikai helyzet, menekülttáborok működnek.
A Fülöp-szigeteken apáról fiúra száll a szerveladás kötelezettsége, a gyerekek szerveire mint bankbetétre tekintenek a nyomorúságban élő családok. Hivatalosan nem megerősített információk szerint a szíriai konfliktus elől menekülők szervei a libanoni és a török feketepiacon tűnnek fel. Az elmúlt években Kína, India és Pakisztán mellett a latin-amerikai országokban is megélénkült a műtéti turizmus: Costa Rica, Panama, Peru érintett ebben.
Nagy port vert fel az Egyesült Államokban az úgynevezett Rosenbaum-ügy, amikor lebukott egy New Yorkban élő izrae-li férfi. Nehéz sorsú izraelieknek 10 000 dollárt fizetett a veséjükért, majd 120 ezer dollárért adta el amerikai betegeknek. Az eset felgöngyölítése után több mint negyven embert tartóztattak le. Rosenbaum két és fél évet ült; a bíróságon azzal érvelt, hogy ő csak jót akart tenni mindenkivel.
Friss hírek szerint Romániában is virágzik a szervkereskedelem. Tízezer euró-tól indul a vese ára a feketepiacon, a többiért ennek a többszörösét kérik. Az önkéntes donorok az interneten árulják a szerveiket, egy másik potenciális áldozati csoport a pályaudvarokon élő hajléktalanok. Nekik munkát ajánlanak, de előtte orvosi vizsgálatra küldik őket, ahol elaltatják őket és vese nélkül ébrednek. Rendőrségi források szerint az eltűnt személyek zöme szervkereskedők áldozata lesz. A Romániában és Bulgáriában megszerzett szervek elsősorban Izraelbe, Dél-Afrikába, Törökországba kerülnek. Egy 10-20 ezer euróért a keleti szomszédunkban megvásárolt vese Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban 100-140 ezer eurót ér, egy szívért viszont a 350 ezret is megadják. Évente körülbelül száz romániai állampolgár adja el a veséjét például az izraeli „brókereknek”, további 200-300 fő pedig törökországi, brazíliai, olaszországi és egyesült államokbeli kereskedőkkel tárgyal – számolt be a romániai helyzetről a múlt héten a Maszol.ro.
PROFESSZIONÁLIS HÁLÓZAT
Többféle formája is van az illegális szervkereskedelemnek: az önkéntes adományozás országon belül, a szervturizmus, amikor a donor vagy a beteg utazik és fizet a szervért, szövetért, s vannak esetek, amikor a szerveket utaztatják. A nemzetközi bűnügyi hálózat csúcsán a brókerek állnak, ők irányítják a helyi toborzókat, a betegkísérőket, akik elutaznak a donorral az útra, intézik a repülőjegyét, bejelentik a hotelbe. Ők tartják a kapcsolatot a helyi szállítókkal és az egészségügyi intézményekben dolgozó adminisztratív munkatársakkal, szükség esetén az orvosi teammel is. A toborzók gyakran érintettek az emberkereskedelemben és a szexuális kizsákmányolásban is, valamint ők jattolnak a helyi korrupt hatóságoknak. Az ügyletbe bevont kórházaknak illegális vagy félhivatalos megállapodása van a brókerekkel. Sok esetben a műtétet végző személyzet nem is tudja, hogy nem engedélyezett beavatkozásról van szó. Az egész folyamatot végigkíséri a korrupció, az első köteg bankjegyet akár már az útlevél kiállításáért is ki kell fizetni, így lesz a 10 ezer dollárért megvásárolt szervből 100 ezer dolláros áru, ennélfogva a pénzmosás bűncselekménye is elkerülhetetlenül megvalósul.
AHOL AZ ÁLLAM A BŰNÖS
Tíz évvel ezelőtt röppentek fel a döbbenetes hírek, hogy a kínai börtönökben fogva tartott politikai foglyokat szervbanknak tekinti az állam. 2009-től már nem is tagadták. Az egész világ tiltakozott, s a nemzetközi nyomás hatására két évvel ezelőtt jelentették be, hogy áttérnek az önkéntes adományozásra, és véget vetnek az embertelen gyakorlatnak. Hivatalosan évi tízezer transzplantációt vallanak be a kínaiak, szakértők szerint azonban valójában ennek a tízszerese sem zárható ki. A szervadományozók alacsony száma nincsen arányban a kórházak és az orvosok jelentéseivel. Tavaly a CNN közölte kanadai jogvédők jelentését; ebben a szerzők leírják, hogy hivatalosan száz kórházban végezhetnek átültetéseket, ehhez képest 712-ben kaphatnak új vesét vagy májat a rászorulók. A kínai külügyminisztérium tagadta az állításokat, alaptalan fantáziálásnak minősítette ezeket. A tanulmány szerint a donorok elsősorban a bebörtönzött etnikai kisebbségek közül kerülnek ki: ujgurok, tibetiek, keresztények és a betiltott Falun Kung spirituális mozgalom hívei az áldozatok.
ELLENŐRIZETLEN VISZONYOK
Az Organs Watch nevű amerikai szervezet orvosszakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy a felvilágosítás mind a betegek, mind az egészségesek számára létkérdés. Ugyanis aki illegálisan vesét vásárol, az tönkretesz egy életet. Az már nem jut el a közvéleményhez, hogy a vese eladásának hosszú távú orvosi, pszichés és társadalmi következményei lehetnek, a krónikus fájdalomtól kezdve a depresszión át az öngyilkosságig. A szervüket eladók sok esetben nem tudják feldolgozni a történteket, „félembernek” tartják magukat, fizikai ürességet, haragot, megbánást éreznek. De az is előfordul, hogy száműzetésbe kényszerülnek a megszokott közösségükből, kiutálják őket a faluból. Bangladesben és Pakisztánban a veseműtét napját a „halálom napjának” nevezik a donorok, utalva fizikai, gazdasági, társadalmi hanyatlásukra.
A vásárlók viszont hatalmas egészségügyi kockázatnak teszik ki magukat, ugyanis nem lehet pontosan tudni, hogy a donorszerv hordoz-e valamilyen súlyos fertőző betegséget (HIV, CMV, hepatitiszvírust, fertőző gombákat). Az is súlyosbíthatja a helyzetet, ha nem ismertek a donor korábbi betegségei, egészségügyi élettörténete.
A betegek motivációja mindenütt nagyon hasonló: túl hosszúnak találják a várólistát vagy lekerülnek arról egészségügyi állapotuk miatt. Arra is sokan gondolnak, hogy egy gyors műtéttel megelőzhetik a dialízist. Az is gyakori indok, hogy nem akarják a rokonaikat felkérni élő donornak. De az is előfordul, hogy az adott országban egyáltalán nem végeznek szervátültetést, vagy etnikai kisebbségként rosszabbnak ítélik meg az esélyeiket. A donorok jellemzően nehéz anyagi körülmények között, szegénységben élnek, sok esetben menekülttáborokban, aluliskolázottak, nincsenek megfelelő ismereteik felmérni a donáció veszélyeit. A pénz azonban felülír minden óvatosságot, így rávehetők ezek az emberek, hogy eladják a fél veséjüket.
A MEGOLDÁS NEM EGYSZERŰ
Az illegális szervkereskedelmet csak a legális adományozás népszerűsítésével és államok közötti megállapodásokkal lehet visszaszorítani. A transzplantációs tevékenység összehangolásával rövidülhetnek a várólisták, így csökkenhet a kereslet. Folyamatosan képezni kell az érintett térségek szociális munkásait, a reptéri, az egészségügyi dolgozókat, hogy észrevegyék és jelentsék a hatóságoknak, ha illegális szervkereskedelem gyanúja áll fenn.
Botítófotó: Baseco, Manila egyik nyomornegyede, ahol a lakosság abból él, hogy élő donorként eladja a veséjét. A helyi hivatalok becslése szerint háromezer főre tehető azoknak a száma, akik megélhetési okokból eladták a veséjüket, átlagosan 3848 dollárért. A Fülöp-szigetek az illegális nemzetközi szervkereskedelem egyik bázisa (Getty Images Hungary)
