VAN MÉG HOVÁ FEJLŐDNI
Talán mindenki számára ismerős az évtizedekkel ezelőtti kabaréjelenet a nyelvtudással kapcsolatosan: a magyar ember külhoni turistát látva vagy külföldön járva hangját emelve nyomatékosította mondandóját, hátha az idegen azt jobban megérti. Még ha ez már rég nem igaz is, a nyelvtudást illetően van hová fejlődnünk. A kormány elkötelezett intézkedései sokat javítanak a helyzeten.
A legújabb céldátumunk – ahogy az 2014 óta már ismert – 2020, ettől kezdve válik a felsőoktatási intézmények bemeneti követelményévé a nyelvvizsga megléte. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) a tájékoztatása szerint a legtöbb intézmény esetében és a legtöbb képzési területen elmondható, hogy a feltételek teljesülnek. A 2018-as számadatok alapján a felsőoktatásba jelentkezők közel hetven százalékának van a bemenethez szükséges középfokú nyelvvizsgája vagy emelt szintű érettségije. „Pontos adatok a felsőoktatás periodikusságára tekintettel nincsenek, azonban kijelenthető, hogy az utóbbi években nőtt azon felvételiző diákok száma, akik nyelvvizsgával vagy emelt szintű érettségivel rendelkeznek” – tájékoztatták az Emmi munkatársai a Figyelőt.
HALASZTÁST KÉRNÉNEK
Oktatási szakértők szerint ugyanakkor még veszélyt jelenthet, hogy az olyan képzési szegmensekben, ahol kicsi a felsőoktatásba nyelvvizsgával érkezők aránya – például pedagógus-, agrárképzés vagy műszaki terület –, csökken a belépők száma. Ez különösen a kisebb, kevésbé népszerű egyetemeket-főiskolákat érintheti. „Nem véletlenül vannak még most is olyan törekvések, amelyek az intézkedés halasztását, enyhítését szeretnék elérni” – mondta a Figyelőnek Nagy Zoltán oktatási szakértő. Kérdésünkre hozzátette: természetesen ezek sikerének a valószínűsége csekély, arra azonban számítani lehet majd, hogy a felsőoktatási intézmények és a leendő hallgatók is igyekeznek valamilyen megoldást találni erre a problémára, akár életkor vagy szak függvényében. „Gondoljunk csak bele: nem csak frissen érettségizők jelentkeznek egy-egy felsőoktatási intézménybe, és az idősebbek körében a nyelvvizsgát szerzettek aránya még kisebb, mint a most 18-19 évesek táborában” – magyarázta Nagy Zoltán. Az elmúlt héten a HÖOK elnöke, Murai László is úgy nyilatkozott, hogy az említett területeken legalább az egyéves türelmi idő lehetőségét szeretnék, ha biztosíthatnák az intézmények.
NÉZZÜNK KÖRÜL EURÓPÁBAN
Bódis Krisztina, a Budapesti Metropolitan Egyetem Idegen Nyelvi Intézetének a vezetője szerint földrészünkön a legjobban a skandináv országokban és Nyugat-Európában beszélik például az angolt, de a nyelvtudás mértéke sok tényezőtől függ. Például attól, hogy mennyire mobilis a népesség, milyen gyakran és hova utaznak a lakosok, milyen közegben dolgoznak, s hogy mennyire homogén vagy sokféle a nyelvi környezet. „Az is számít, ha nincsenek az adott országban szinkronizált filmek és sok az idegen nyelvű csatorna, médium. A legújabb generációhoz tartozók sok YouTube-videót néznek, közösségi médiát használnak, ezért jobb a nyelvtudásuk, bár ez elsősorban a beszédkészséget és a hallás utáni értést fedi le, az írás-olvasást kevésbé” – mondta. Szerinte egyébként az EU-s statisztikák eléggé megbízhatók, legalábbis abban a tekintetben, hogy rendszeresek a mérések, így még ha torzítanak is a számok, a trendek, változások jól kirajzolódnak. „De mivel ezek a felmérések önbevallásokon alapulnak, meglehetősen szubjektívek, és az eredményeket tovább torzíthatják az olyan tényezők is, mint az, hogy mondjuk mennyire számít tanult idegen nyelvnek a horvát, ha valaki szerb létére megérti. Mivel sok országban nincs helyi, intézményesített nyelvvizsgarendszer, nehéz megállapítani, mire építenek az adatok. Ilyen szempontból fontos lehet a nyelvvizsgák száma, vagy az, hogy hány iskolában hány nyelvet tanítanak egy adott országban” – magyarázta a szakértő.
SOKFÉLESÉG A SZÁMOKBAN
Az Emmitől is úgy tájékoztattak minket, hogy EU-s szinten nincs a nyelvvizsgát szerzettekre vonatkozó statisztika. Az Európai Bizottság felkérte az Eurydice hálózatot arra, hogy térképezze fel a nyelvtudás terén létező tagállami adatgyűjtéseket. Összességében arra a következtetésre jutottak, hogy az utóbbiak nagyon sokszínűek. Saját kutakodásunk is hasonló eredményre vezetett, lássunk néhány példát!
Az Eurobarometer eredményei alapján jól megállapítható, hogy az unióban a lakosság hány százaléka beszéli az adott nyelvet (lásd ábráinkat).
Érdekes adalék, hogy – szintén EU-s felmérés alapján – Magyarországon a lakosság 42,3 százaléka vallja azt, hogy egy vagy több idegen nyelven beszél. Mindeközben a Europe Language Jobs nevű portál tanulmánya szerint az angolt a legjobban beszélő tíz ország közé csak egyetlen kelet-európai kerülhetett be (lásd ábránkat a 72. oldalon).
A nyelvtudás szintje
A nyelvtanulás ösztönzését erősíti a kormány tavaly bevezetett intézkedése is, melynek értelmében mindenkinek lehet egy ingyenes nyelvvizsgája. Megkérdeztük: a múlt évben összesen 31 475 nyelvvizsga-támogatás iránti kérelem érkezett be a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, és 27 967 vizsgázó jogosultságát el is ismerték. Tehát az intézkedéssel sokan élnek, ha megnézzük, hogy éves szinten hetvenezer körüli a frissen érettségizettek és a sikeres nyelvvizsgák száma is (lásd az Oktatási Hivatal adataira épülő ábránkat a 72. oldalon).
A nyelvtudás másik aspektusa az ismeret szintje, minősége. Ezt egyrészt az egyes vizsgákon szerzett eredmények mutathatják meg (lásd a fenti ábrán a TOEFL nyelvvizsgák átlagát jelző adatsorunkat), másrészt például az EF English Proficiency Index, melyből kiderül, hogy Magyarország 59,51-os értékkel High Proficiency minősítést ért el. Ennél jobb minősítés a Very High Proficiency, amelynek legjobbja Svédország 70,72-os értékkel és leggyengébbje Ausztria 63,13 ponttal. A hazánknál gyengébben teljesítő csoport értékelése a Moderate Proficiency, köztük Ukrajnával, Francia- és Spanyolországgal, és 52 és 56 közti pontszámokkal. Meglepő módon a Low Proficiency körbe tartozók között találjuk Japánt és Chilét, a pontszámok legalacsonyabbja viszont 51 pont körül megáll. A 2017-es felmérés 2018-ban közzétett számai 1,3 millió vizsgálatban részt vevő válaszain alapulnak. A felmérést 85 országban végezték azzal a feltétellel, hogy egy-egy államban minimum négyszáz kitöltőnek kellett lennie. A kutatás végeredményeként azt találták, hogy az adott ország egy főre eső exportja és egy főre eső GDP-je korrelált a nyelvhasználat szintjével, valamint azt, hogy az angol nyelvet Európában beszélik a legjobban, míg a Közel-Keleten a legrosszabbul.
A jó nyelvtudás Bódis Krisztina szerint csak úgy értelmezhető, ha azt nézzük, ki milyen célra szeretné használni. „Ha a cél és a helyzet világos, és annak mentén/abban képes szépen eligazodni az egyén, akkor jól ismeri az adott nyelvet. Ez a tudás mindig szituációfüggő. Nemcsak úgy általában érdemes ismerni egy nyelvet, de persze az is szuper” – mondta. Ilyen szempontból a vizsgák csak tájékoztatásul szolgálhatnak mint mérőeszközök, nem követik le a célhozkötöttséget. „Az Oktatási Hivatal (OH) adatai alapján (lásd az ábrát alább) látható: a nyelvvizsgák száma annak ellenére viszonylag stabil, hogy a felsőoktatásban részt vevők száma apadt az évek során (részben demográfiai okokból, részben a korábban diplomát szerzők arányának jelentős növekedése miatt). A kétszintű érettségi bevezetése is csökkentette a nyelvvizsgázók számát, hiszen az emelt szint a B2-es nyelvvizsgával egyenértékű, így most pluszpontként, 2020-tól bemeneti követelményként is elfogadható” – magyarázta Nagy Zoltán.
KÉTSZER KÉT HÉT KÜLFÖLDÖN
Az OH által 2017–18-ban lefolytatott, az idegennyelv-oktatás helyzetét felmérő nagymintás kutatás igazolta, hogy a köznevelés rendszerében jelenleg is adottak azok a tárgyi feltételek, amelyek elvileg lehetővé teszik a jól használható nyelvtudás elsajátítását. Felmérések alapján egy középfokú vizsga megszerzéséhez nagyjából kilencszáz óra tanulás szükséges, ennek megfelelően a magyar köznevelés szabályozói szerint az idegen nyelvekre átlagosan 924 óra fordítható iskolai keretek között. A megoldás tehát elsősorban nem az óraszámok növelésében, hanem a tanítás és a tanulás hatékonyságának a növelésében rejlik. Ehhez a kormány a 2019–27 közötti idegen nyelvi stratégia keretében számos intézkedéssel hozzájárul, melyek közül a legjelentősebb, hogy a 9. és a 11. évfolyamos tanulók részére 2020-tól kétszer kéthetes ingyenes külföldi nyelvtanfolyamot biztosít. Ezzel több százezer forintos terhet vesz le a szülők válláról, és segít a fiataloknak a nyelvtanulásban, hogy később a továbbtanulásban, -képzésben, a munkavállalásban jobb esélyeik legyenek. Bódis Krisztina szerint azonban egy kéthetes tanfolyam nem tud látványosan hozzájárulni a nyelvi készségek fejlődéséhez, hiszen ez nagyjából annyi idő, amit egy nyaralás alkalmából turistaként eltölt az ember külföldön. „Jó lehet motivációnak vagy némi tapasztalatnak. Ha a tudás fejlesztése a cél, akkor csak úgy lenne értelme, ha már elég alapos tudással mennének ki a diákok, nem lennének kapcsolatban más magyar tanulókkal, és például családoknál laknának. Ezen túlmenően szerintem ösztönzőbb lenne, ha ez egyfajta jutalomként jelenne meg a rendszerben” – javasolja. „A nyelvtanulásnak az is hatékony módja, ha a külföldi diákokkal lehet gyakorolni a nyelvet órán és órán kívül egyaránt. Ők később nagyon jó üzleti vagy más kapcsolatot jelenthetnek a világ sok pontján. Ami még segíti az elsajátítást az egyetemi évek alatt, az az Erasmus és más ösztöndíjak, amelyek legalább fél évre szólnak” – tette hozzá.
Emellett az otthoni gyakorlásra motiválás sem elhanyagolandó szempont, mert nem érdemes elfelejteni, hogy az otthoni felkészülés nélkül semmit, még nyelvet sem lehet tanulni.
