Vannak olyan tabusított szempontok, melyeket nem illik bevallani iskolaválasztáskor, de a szülők annak is utánajárnak, mennyi hátrányos helyzetű vagy nehezen kezelhető gyerek kerül a tanintézménybe. Ha azt látják, hogy ez túlnő az általuk elviselhetőnek tartott helyzeten, akkor másik iskolát keresnek. Ezt a fajta elkülönülést nevezik spontán szegregációnak. Ez történt például számos település mellett Hajdúhadházon is, ahol a hátrányos helyzetű, jellemzően cigány származású gyerekek arányának a növekedésével fogytak el a többségi tanulók, mert a szüleik Debrecenbe járatják őket. A folyamat megállíthatatlan, a következménye pedig az, hogy létrejön egy szegregátum, egy iskola, ahol szinte csak cigány gyerekek tanulnak. A jog szerint ebben az esetben ezeknek a diákoknak sérül az integrált oktatáshoz való joguk. Jól láthatóan a helyzet sokkal bonyolultabb annál, semhogy a jog eszközeivel le lehessen követni.
AZ ÍTÉLET
A két hete hozott elsőfokú ítéletben Schöck Beatrix bíró azt állapította meg, hogy 28 általános iskolában megsértették a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulók vonatkozásában az egyenlő bánásmód követelményét. Tehát igazat adott első fokon a már eddig is perek sorát indító Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványnak (CFCF). Egyúttal kötelezte az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), hogy ezekben az intézményekben ne indítson első osztályt. Az iskolák felében időközben megszűnt a szegregáció. A döntés egy 2000-ben készült kutatás eredményeire hivatkozik, mely szerint az oktatási elkülönülés együtt jár a tárgyi feltételek, a pedagógiai munka, a pedagógiai szolgáltatás lényegesen alacsonyabb színvonalával.
Az Emmi azzal védekezett, hogy az Alaptörvény értelmében nem listázhatják a cigány gyerekeket, ezért a hivatalok nem tudják ellenőrizni, hány roma tanuló jár egy osztályba. Mivel két alapjog ütközött ebben az esetben – a személyes adatok védelméhez való jog és a diszkrimináció tilalma –, a bíró szerint mérlegelni kell, melyik a fontosabb. A bíróság a civilek által javasolt módszert tanácsolja az etnikai arányok megállapítására. Az ítélet indoklása szerint a tanúként is beidézett kutatók arra jutottak: a társadalmi hovatartozás szempontjából vegyes összetételű iskolákban, osztályokban a gyermekek legalább annyit tanulnak egymástól, mint a pedagógusoktól. A szegregáció a homogén összetétel miatt ezt a lehetőséget kizárja. Hozzáteszik, hogy a cigány gyerekek elkülönítésének iskolán belüli módszere az is, amikor a felzárkóztatásukra, esélyegyenlőségükre való hivatkozással eltérő (pl. csökkentett követelményrendszerű) tanrenddel vagy tanmenettel oktatják őket. Ennek okait ebben a perben nem vizsgálták, maradt az ítélet, hogy ez rossz.
Nem nehéz észrevenni azt a fajta balliberális idealizmust, amely az integrációt mint egyetlen sikeres kimenetet láttatja, és ezzel a feladattal kizárólag az államot vagy a fenntartót terheli. A gyerekeket nevelő szülők felelősségét a jogvédelem tabusítja, nem szereti firtatni, mert akkor le kellene számolni a mélyszegénységben élők áldozati szerepével.
ERŐS TÖRÉSVONAL
A szegregáció kérdésének értelmezésében kirajzolódik egy törésvonal a kormány és az Emmi, valamint az őt perlő civil jogvédők, ez esetben a CFCF álláspontja között. A kormány szerint a hátrányos helyzetben lévő gyerekeket fel kell zárkóztatni ahhoz, hogy helytálljanak a közoktatásban, többféle területen is fejleszteni szükséges őket, hogy megszerezzék azt a tudást, azokat a képességeket, amelyeket azok a tanulók kapnak, akiknek az esetében a család képes ellátni ezt a feladatát. Ha ezeket megszerzik, akkor sokkal jobb esélyekkel indulnak az integrált oktatásban is.
A szegregációs vita iskolapéldája a nyíregyházi Huszártelepen működő tanintézmény, amelyet a görögkatolikus egyház gondoz. Korábban az elkülönítés miatt bezárták a cigánytelepen üzemelő iskolát, a gyerekeket a város más oktatási helyeire igyekeztek beilleszteni, de a történet nem vett sikeres fordulatot. A görögkatolikus egyház a helyi roma kisebbségi önkormányzat egyetértésével újranyitotta a telepi intézményt, ám Mohácsi Erzsébet jogvédő és a CFCF perre vitte az ügyet. Be akarták záratni az iskolát, ám a Kúrián végül elbuktak. Az ottani határozat szerint nem sérült az egyenlő bánásmód elve, a pedagógiai program eredményességét pedig a civilek sem vitatták. Csak az iskola létét nem látják indokoltnak, ahogy egy CFCF-aktivista fogalmazott, mert a gettót nem csinosítani kell, hanem felszámolni. Az világosan látszik: a civilek szerint csak az integrált oktatás a megoldás, akár olyan áron is, hogy a telepekről el kellene buszoztatni a gyerekeket a többségi iskolákba, előtte meggyőzve mindkét fél szüleit, hogy ezzel mindenki nyer. Abban minden szociálpolitikai szereplő egyetért, hogy az integrációt minél korábban kell elkezdeni, de ezt a feladatot csak az Orbán-kormány vette komolyan a kötelező óvodáztatás bevezetésével. Forgács István romaügyi szakértő szerint az általános iskola kilencosztályosra tervezett bővítése, a plusz egy első év is rendkívül hasznos lehet az esélyek javítása szempontjából.
TOVÁBBI DILEMMÁK
Valóban csak ez lehet a cél, a gettók felszámolása, ahogy a civil jogvédők állítják? El kellene költöztetni az embereket, a gyerekeket naponta busszal utaztatni? Súlyos kérdések ezek; persze egyáltalán nem biztos, hogy csak a civilek által erőltetett megoldások léteznek. Forgács István azt mondja, a gettókat alapjában véve nem felszámolni kell, hanem olyan közösségekké formálni, ahonnan van esély a túlnyomó többség társadalmi felzárkóztatására. „Ha ez sikerül, akkor a fizikai értelemben vett gettó sem lesz gettó egy idő után. Ehhez pedig egyértelműen az oktatás és a nevelés az út. Amennyiben van helyben vagy az adott városrészben iskola, akkor azt nem megszüntetni kell (függetlenül az ott tanuló gyerekek etnikai összetételétől), hanem fejleszteni – jobb infrastruktúra, jobb tanárok, jobb megközelíthetőség –, és ez magával hozhatja azt is, hogy az oly nagyon számonkért minőségi oktatás elérhető lesz helyben. Azt vallom, ne hordjuk a cigány gyerekeket a többségiek után az azok által választott, jobbnak tartott iskolákba, hanem maradjunk, és a lokális tanintézményeket fejlesszük. Ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy lesznek olyan járások, olyan területek az országban, ahol szükségszerű lehet egyes iskolákat összevonni vagy bezárni, s itt a térségi jó minőségű tanítási helyekre való buszoztatás kimondottan támogatandó felvetés lehet a jövőben. De ennek alapja abban gyökerezik majd, hogy minden térségben kellenek megfelelő színvonalú, központosított iskolák, amelyek egyszerre kínálnak heterogén és jó minőségű oktatást. A szabad iskolaválasztás joga mindenkit megillet, ez ellen felesleges küzdeni, azaz helyben és a térségben mindenki oda járatja a gyermekét, ahová szeretné, illetve ahová tudja. Az intézményen belüli elkülönítés viszont súlyos bűn, azaz az iskola falai között létrejövő szegregáció ellen minden eszközzel küzdeni kell.”
SZEGREGÁTUMBÓL EGYETEMRE
A szegregált iskolákból nehezebb kitörni, ez vitán felül áll, de vajon lehet-e reális cél az egyetemi felvételi a hátrányos helyzetű gyermekek számára, ahogy a civilek gyakran hangoztatják? Forgács István szerint a reális cél elsőként az, hogy úgy fejezzék be az általános iskolát a hátrányos helyzetű/cigány gyerekek, hogy az alapképességeik alapján az elemi tudással felvértezett emberek közé tartozzanak majd. Ennek hiányában – akár továbbtanulnak, akár nem – komoly nehézségeik lesznek a későbbiekben, és ezeket a hiányosságokat pótolni utólag szinte lehetetlen. Ha viszont sikerül teljesíteni az alapot – vagyis az általános iskolai, minimális tudással és képességekkel magabiztosan rendelkező, az élet alapvető kihívásaira felkészült tinédzser válik belőlük –, akkor minden esélyük meglesz arra, hogy szakmát is szerezve már speciális tudás birtokosai legyenek, amellyel biztosan el tudnak helyezkedni.
„A hazai cigány közösségek felzárkózásának első komoly lépése az, hogy több tízezres számban jelenjenek meg azok a roma fiatalok, akik szakmát szereznek az elkövetkezendő években, és ők már nem a szüleiket követik majd a közfoglalkoztatásban, hanem a valódi munkaerőpiacon lesz munkájuk. S az ő gyermekeik minden korábbinál több esélyt kapnak majd arra, hogy ezrével menjenek egyetemekre” – teszi hozzá a szakértő.
MIRŐL SZÓLNAK A PEREK?
Forgács István úgy fogalmaz, sok esetben muszájpereknek tűnnek. „A muszájság abból ered, hogy az, aki kezdeményezi, erre a feladatra van »kárhoztatva«, muszáj, hogy bebizonyítsa: szándékkal történő és mindenképpen a cigány fiataloknak hátrányt okozni kívánó döntések vannak olyan folyamatok mögött, amelyek sok esetben demográfiai alapúak. Kimondottan hasznos front, tökéletes témakör a jelenlegi kormányzattal szembeni kiállásban, hiszen a nemzetközi közvélemény sem ismeri a mindennapok oktatási nehézségeit, és a kabinetet kritizálókkal együttesen ők mindannyian egyfajta idealizált, békés, boldog együttélésen alapuló tanítási rendszert vizionálnak, amelyet viszont a balliberális kormányok sem voltak képesek soha megteremteni. Időközben tovább nehezedett a demográfiai helyzet, még nagyobb a roma gyerekek aránya a tíz és az öt év alatti korosztályban, ami fizikailag is lehetetlenné teszi az ország jól meghatározható térségeiben a heterogén iskolai összetétel fenntartását.”
Forgács úgy látja, ez egy ideológiai vita, amelyben nem lehet 2000-ben kelt adatokra és tanulmányokra hivatkozni. Egész egyszerűen nem reális az a nézet, az a megközelítés, amellyel sok esetben erőltetik a vegyes iskolákat olyan helyeken is, ahol azokat képtelenség biztosítani. Erre biztosan nem az a megoldás, hogy bezáratják a passzív szegregáció révén elcigányosodó intézményeket. Abban bízik a szakértő, hogy a továbbiakban ez nem hitvita marad, hanem reális érvekkel a valóságot is meg lehet majd jeleníteni ezekben a perekben.
