Az első Tündérkertet több mint 30 évvel ezelőtt alapította szülő- és lakóhelyén, Göcsejben, pórszombati kertjében Kovács Gyula erdész. Oltóvesszőt vett a fákról a tanyavilágban, a vesszőket vad alanyra oltva ültette el a kertjében. A pórszombati határban ma már 12 kertben háromezer őshonos magyar fajtát őriz, ezerháromszáz-féle körtét, ezeregyszázfajta almát, de cseresznye, meggy, szilva, barack, birs, naspolya, berkenye is van, s ezeken kívül az égvilágon majdnem minden, ami a Kárpát-medencében valaha megtermett és még fellelhető. Az alapító ma már kap oltóvesszőt minden magyar lakta vidékről, sőt a szórványmagyarságtól is, a bukovinai székelyektől, a csángóktól, Őrvidékről. Az elmúlt egy évben közel 400 fajtát küldtek. Mivel a gyűjtemény gyarapítására már nincs lehetőség, a megőrzés a gyűjtőkre hárul. Ők elküldik az oltóágakat, és vad alanyra oltott csemetéket kapnak vissza.
A Tündérkert mozgalom már több mint 150 közösséget számlál. Ezek a szemet gyönyörködtető és finom gyümölcsöket termő kertek tulajdonképpen egyfajta génbankok, a Kárpát-medence őshonos gyümölcseit hivatottak újrateremteni, és a fajtákat megőrizni.
Hogyan lesz valakiből erdő-mező szerelmese? Nos, kora gyermekkorban kezdődött, 5-6 évesen, amikor a kis Gyula édesapjával járta a Göcsej, Őrség, Hetés térségét, olyan helyekre is eljutva, ahová nem sok földi halandó tehette be a lábát. Nagyon szép tájék volt ez, de ha erre gondol, elfacsarodik a szíve: „Nemzetstratégiai cél volt, hogy ezt a térséget elpusztítsák, és hát ez sikerült is, főleg, ha a Hetésre gondolok. Három éve egyetlen fajta vetőmagot sem találtunk az újfehértói génbankunkba. Több mint 30 éven át nem adtak ki építési engedélyt, még egy tyúkólat sem lehetett felhúzni. Bezzeg a méregdrága betonbunkerek épültek csőstül.”
A jó erdész nemcsak az erdőt és az állatokat, hanem az embereket is szereti. Kovács Gyula pedig szeretett beszélgetni az emberekkel, hallgatni a régiek meséjét, körülnézni a portán, megkóstolni pálinkát, gyümölcsöt. A magányos erdei séták mellett erre úgy volt lehetősége, hogy 800-900 hektáros területe a göcseji tanyavilágra esett. Itt éltek még olyan családok, akik teljesen önfenntartók voltak. „Olyan volt, mintha a múlt században lettünk volna, mintha megállt volna az idő.” Kovács Gyula ma is aktív erdész, de a tanyák elpusztultak.
Tulajdonképpen így született meg a gyümölcsmentés, hogy a tanyák kihaltak – részben nyerészkedő emberek vették meg őket, akik kivágták a gyümölcsösöket, eladták a fát. Alig lehetett kimenteni egy-egy vesszőt. Olyan fajtákról van szó, amelyek évszázadokon keresztül tartották el a göcseji embereket. Az itt élők ugyanis mindenhová gyümölcsfát ültettek, még útjelző karónak is, mert tudták, hogy a termésük az életüket jelentheti. Jöttek a portyázó hadak, elpusztították a vetést, de a gyümölcs ott maradt a fán, azon eléldegéltek egy darabig.
Gönczi Ferenc néprajzkutató az 1890-es évek közepén még talált olyan közösségeket, amelyeknek szinte kizárólagos tápláléka a gyümölcs volt. Göcsej legfontosabb gyümölcse a körte – jelenleg több mint négyszáz fajtát őriz a Tündérkert. Nincs még egy hely a világon, ahol egy területen ekkora fajtagazdagság lenne. A göcsejiek szinte mindent tudnak készíteni körtéből. Például megaszalják. A nyál összefut a számban, ahogy Gyula magyarázza: „A göcseji körtefajtáknak legalább a fele »szotykosodó«, már a fán elkezd aszalódni. A háziasszony kenyérsütés után beteszi a kemencébe, kiszárad és tíz évig eláll, mindenre jó.” S itt van természetesen a pálinka. Az igényes gazdának megvolt a körtefajtája, amelyből pálinkát készített. Kovács Gyulának száznyolcféle körtepálinkája van. „A magyar pálinkáról szóló első írásos emlékünk még gyógyszerként említi a rozmaringos égetett bort. De Göcsej orvossága a berkenye. Az 1100-as években írták le először, a gyomor legfontosabb gyógyszere, és a pálinkák pálinkáját is berkenyéből főzték.”
Megakasztom, hátha megtudunk valamit a családjáról is. 55 éves, három fia van, 29, 27 és 22 évesek. Mindannyian részt vesznek a családi vállalkozásokban, a gyümölcsmentésben is, de Gyula szerint nem tudják majd folytatni. Komoly anyagi háttér kell ahhoz, hogy valaki egy nemes ügyet ekkora kapacitásúvá fejlesszen. De egyelőre nem ezen törik a fejüket. A legidősebb fia például informatikus, és kifejlesztett egy olyan alkalmazást, amelynek a segítségével, ha valaki megáll egy okostelefonnal a kezében bármelyik fa alatt a háromezer közül, akkor információt kap a nevéről, származási helyéről, gasztronómiai jelentőségéről. Ez az alkalmazás még csupán náluk működik, fejlesztése túl drága lenne.
Az elmúlt évszázadok során a Kárpát-medencében egyetlen gyümölcsöskert sem maradt meg 100 évnél tovább. Gyula ezért mindig embert, közösséget keresett egy-egy újabb gyümölcsös létrehozásakor. Olyan közösségeket, amelyeken látszik az elszánás, hogy hosszú távon megőrzik a természetnek ezeket a kincseit. Adódik a kérdés, hogy miért erdészek állnak elsősorban a Tündérkertek mögött. „Nem akarok megbántani senkit, de meggyőződésem, hogy az erdész az utolsó olyan szakma, ahol az ember még tényleg együtt él a természettel.”
Szerencsés embernek érzi magát, hisz a hivatását, a hobbiját is szenvedélyesen szereti. Amire talán szeretne egy kis időt szakítani, hogy megírja a Kárpát-medence régi gyümölcsfajtáinak ismertetőjét a néprajz szempontjai szerint. Már elkezdte, de kell még legalább tíz év, mire a végére ér. És az országban létrehozott több mint 150 Tündérkertből is folyamatosan érkeznek a hírek. De Kovács Gyula természetesen örül az új információknak, a gyümölcsmentő kertek szaporodásának, hiszen így egyre biztosabbnak tűnik a Kárpát-medence őshonos gyümölcseinek és gyümölcsnéprajzának a fennmaradása.
