Érdekes kísérletet végeztek egy amerikai televízió-műsorban, amely kifejezetten testképzavaros nőknek és férfiaknak szólt: a jelentkezőket arra kérték, hogy megítélésük alapján helyezzék el magukat egy „kövérségi skálán”. Előttük tizenkét ember állt a legsoványabbtól a legkövérebbig, s a közé a kettő közé kellett beállni, ahol az illető reálisnak érezte a saját megjelenését.
Az eredmény megdöbbentő volt: szinte mindenki vagy irreálisan kövérnek vagy jóval soványabbnak értékelte magát, mint amilyen valójában volt.
A FÉRFIAK IS ÉRINTETTEK
A testképzavar mára általános jelenséggé vált, akárcsak a különféle mértékben és súlyosságban előforduló evészavarok. Utóbbiak előfordulása az elmúlt két évtizedben ugrásszerűen megnövekedett, és három típust különböztetünk meg: anorexia nervosa (kóros soványság), bulimia nervosa (falásrohamok és önhánytatás), illetve az elhízás mint kóros jelenség. A tünetek pedig nem csupán a fiatalabb korosztályoknál, hanem minden életkorban jelentkezhetnek, túlnyomórészt a hölgyek körében. Egyes becslések szerint napjainkban tizenöt és harmincéves kora között száz nőből legalább egy anorexiás, de az utóbbi időben a férfiak körében is terjedni kezdett a jelenség.
A Figyelőnek nyilatkozó pszichiáter szerint azonban fontos különválasztani azt, aki egyszerűen csak nagy étvágyú és nem veszi figyelembe az elhízással járó egészségügyi kockázatokat, illetve azt, akinek idegi alapon jelentkeznek kóros evési zavarai. Arról tájékoztatott, hogy az alapvető adottságokon túl pszichológiai és szociokulturális összetevők is befolyásolják, mikor, miből és mennyit eszünk, valamint mit tartunk ideális testsúlynak, és ahhoz képest mit jelent számunkra a kövérség vagy a soványság.
Példaként említette a családi környezetet mint meghatározó tényezőt, amit kutatások is alátámasztanak: ha az egyik szülő túlsúlyos, akkor több mint negyven százalék az esélye annak, hogy a gyermek is elhízik. Amennyiben mindkét szülő komoly súlyproblémákkal küzd, akkor a gyermek esélyei ugyanerre nyolcvan százalékra ugranak.
ÉRZELMEK FOGSÁGÁBAN
A pszichiáter jelezte: az evészavarok egyik kiindulópontja lehet, hogy a táplálkozás és a szeretetadás, elfogadás közé egyenlőségjelet teszünk: egyes eltérések visszavezethetők a korai anya-gyermek kapcsolat során tapasztalt élményekre, amelyek később „evési mintaként” szolgálhatnak. Az egyik alapvető problémát mégis az okozza a szakember szerint, amikor az evést nem a túlélés érdekében végzett szükségszerű tevékenységnek tekinti valaki, hanem érzelmekkel köti össze: vagyis eszik, ha magányos, rosszkedvű, jókedvű, sikertelenség vagy öröm éri, szorong, vagy ami a leggyakoribb, hogy a stressz levezetésére használja. Az ilyen típusú elhízást úgy lehet visszafordítani – folytatta –, ha magát a pszichés okot szüntetjük meg, amivel párhuzamosan az evés gyakorisága és mértéke is visszaállhat a normál értékre. Önmagában viszont a diéta nem nyújt megoldást az ilyen típusú elhízás visszafordítására, mert még ha sikerül is valamennyit fogyni, az hamar, akár kétszer akkora mennyiségben vissza is szalad.
A legkárosabb hatásúnak a táplálkozási zavarok tekintetében a média és a közösségi oldalak bizonyultak a pszichiáter szerint, ugyanis az ott feltüntetett tartalmak akár tudat alatt befolyásolják a gondolkodásunkat.
„A közösségi és képmegosztó oldalakon rengeteg hamis tartalmat tüntetnek fel a felhasználók, ami alatt mára nemcsak a reklámokat értjük, hanem az átlagemberek posztjait is. Például valaki megoszt egy képet magáról edzés közben, amelyen úgy tűnhet, hogy kockás a hasa és feszesek a combjai. Ugyanakkor lehet, hogy ez a felvétel utólag korrigált vagy pont olyan szögből készült, ahonnan az illető teste tökéletesnek látszik” – magyarázza a szakember, aki úgy véli: ez rendkívül káros, hiszen akik ezt látják, azt gondolhatják, más képes elérni a „tökéletességet”, bezzeg nekik nem sikerül, rosszabbak, mint ő.
JÓ PÉLDÁK
A pszichológus felhívta a figyelmet arra is: amellett, hogy a tömegkommunikáció generálja az ilyen típusú káros jelenségeket, meg is állíthatja azokat. Egyre elterjedtebb ugyanis a sztárok között, hogy smink nélküli, retusálatlan képeken mutatják meg természetes kinézetüket, ezzel jelezve az átlagfogyasztónak, hogy ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bárki más.
Az anorexia és a bulimia kezelését illetően annak ellenére, hogy van példa rá, hogy a betegségeken családi környezetben is úrrá lehet lenni, azért a gyógyulást a legtöbb esetben csak a szakember segítségével vezetett terápia hozhatja el. Nem mellékes, hogy anorexia és bulimia esetén is, ha már kialakult a probléma, a súlyosabb szövődmények megelőzése érdekében nem nélkülözhető az orvos beavatkozása. Az evési zavarok pszichoterápiás kezelésének alapvetése az egészséges testsúly visszanyerése, a táplálkozási szokások helyreállítása, a testi szövődmények kezelése, a testsúlyról, testalakról vallott torzult gondolkodási sémák, érzések, hiedelmek korrigálása.
A pszichiáter szerint mindezek mellett szükség van a viselkedés és az érzelmi élet szabályozási zavarainak a rendezésére, valamint a társuló pszichológiai problémák megszüntetésére. Közölte azt is, hogy a barátok és a család bevonása a terápiába a legtöbb esetben elengedhetetlen, a visszaesés megelőzésében a hozzátartozók informálása és felkészítése alapvető fontosságú. Ezenkívül a beteget is meg kell győzni arról, hogy szükségszerű a kezelés, amely legalább fél-egy évig, de néha évekig is eltarthat, és ezalatt nem ritka a visszaesés sem.
Borítófotó: Reklámvállfa. Az anorexia veszélyeire hívja fel a figyelmet
