Felül a lelátóra, előveszi a jegyzeteit és a mappáját. Szorgosan jegyzetelget, soraiból sok millió eurós üzletek származhatnak. Legalábbis így képzelünk el egy játékosmegfigyelőt, angol nevén scoutot. Természetesen ma is ez a hagyományos értelemben vett scout – megkülönböztetünk talent és tactical scoutot (előbbi felel a tehetségek felkutatásáért, utóbbi az ellenfelek feltérképezéséért) – feladata, de a szakma mögött egyre nagyobb tudományos háttér áll. Azt, hogy a játékosmegfigyelés milyen tradicionális hivatás, jól bizonyítja Billy Behan története. Az egykori kapus az ír Shelbourne mezét cserélte 1933-ban a Manchester Unitedére (MU), de egy szezon után már ment is vissza a hazájába. Folytatta karrierjét, ám közben már tehetségeket is keresett. Az MU Nagy-Britanniát és Írországot is behálózta: tanárok és megfigyelők kutatták a talentumokat és jelentettek a klub fő scoutjának. A Behanhez hasonló munkatársak helyismerete előnyt jelentett a más klubokkal folytatott versengésben. A scoutok elsősorban a technikai képzettséget, a fegyelmezettséget és a futballösztönt tanulmányozták – írja Søren Frank a Manchester United kulturális analíziséről szóló könyvében. Behan megfigyelői karrierje közel ötven évig tartott, és a szakma ezalatt keveset változott: a scoutok meccsekre jártak, javaslataik személyes vizsgálódásokon alapultak.
A BIG DATA VARÁZSA
Billy Behan ma elképedve szemlélné a játékosmegfigyelés megváltozott világát. A változást a futballanalitikai rendszerek térnyerése hozta el, hódító útjára indult a technikai scouting, amely mára több millió eurós üzletággá vált. A számítógépes elemzőrendszerek minden eddiginél nagyobb adatbázist adnak a klubok kezébe, melyek alkalmazottjai játékosok százezreinek a teljesítményét követhetik figyelemmel anélkül, hogy kimozdulnának az irodából.
Az elemzőszoftverekkel dolgozó szakemberek a futballisták minden megmozdulását rögzítik a rendszerben. Csapatszintű statisztikák is készülnek; az adatbázisok tehetségkutatásra és az ellenfelek feltérképezésére egyaránt kiválóan használhatók, sőt maguk a játékosok is kaphatnak személyre szabott elemzéseket következő versenytársaikról. Egyre több az olyan megfigyelő, aki sosem futballozott magas szinten, a tudományos világból jött; az IT-szakembertől a sportpszichológusig számos eltérő életpályát futnak be a scoutok. A személyes megfigyelés az első és gyakran egyetlen módszerből a végső lépés lett a mozaik összeállításánál.
Mire elküldenek egy scoutot, hogy személyesen is tanulmányozzon egy futballistát, a háttérelemzéssel már riválisok sorát szűrték ki. Az elemzőrendszerek pontosabbá, gazdaságosabbá és hatékonyabbá teszik a megfigyelést, időt és pénzt takarítanak meg a kluboknak. A piac legfőbb szereplője az oroszországi székhelyű InStat és az olasz Wyscout, előbbi 1109 ügyfelet, utóbbi 600-nál több klubot és 500-nál több játékosközvetítő irodát sorol fel a kliensei között. Itthon az NB I. és az NB II. csapatai mind hozzáférnek az InStat rendszeréhez. „Öt éve Magyarországon csak egy vagy két klub használt scoutingrendszert. A DVD-k megnézése, a próbajáték volt a bevett módszer átigazolásoknál. Ekkor az MLSZ adott egy lehetőséget a scouting kihasználására itthon, ezzel próbálták elősegíteni, hogy a klubok minőségi labdarúgókat igazolhassanak. Öt év alatt scoutingosztályok jöttek létre; a csapatok rájöttek, hogy ez fontos dolog, a Videoton és az FTC például magas szinten végzi ezt a tevékenységet. Vannak akadémiák és klubok, amelyek azért fizetnek, hogy bekerüljenek az adatbázisokba, hiszen így lesznek szem előtt. Egy magyar sportigazgató megmutatta a 16 éveseinek a rendszert: úgy dolgozzanak, hogy itt minden megmozdulásukat rögzítik. Egy adatbázis kitűnő előszűrő, amelynek alapján portfóliót készíthetnek a játékosokról. Objektív alapot szolgáltat a szakembereknek. Ugyanakkor az emberi tényező is fontos, a megfigyeléshez nélkülözhetetlen a scout szeme és a szaktudása” – magyarázta a Figyelőnek Kovács István, az InStat Football regionális szakértője.
BUSÁS JUTALOM
Több európai klubnál a megfigyelőrészlegnek gazdaságilag is meghatározó szerepe van: ilyen az olasz Udinese, melynek üzleti modellje a kitűnő scoutingra, az olcsón, fiatalon megszerzett tehetségek fejlesztésére és sztárkluboknak való továbbadására épít. Az udineiek a játékoskereskedelemhez igazítják a klubmodellt, a megfigyelők főnöke pedig komolyabb státusban van, mint a sportigazgató. Az egyesület volt vezető játékosmegfigyelője, Riccardo Guffanti többször Magyarországon is előadott a Center Sport menedzseriroda és a Wyscout közös scoutingképzésén. „Számomra megdöbbentő módon a privát szférából nagyobb volt az érdeklődés, mint a klubok részéről. Három kurzus tapasztalata alapján tíz hallgatóból átlagosan három volt szakmabeli. A Videoton, az FTC és a Vasas Kubala Akadémia veszi nagyon komolyan a scoutingot, az NB II.-es csapatok közül a Kisvárda és a Békéscsaba képviselői is részt vettek a tanfolyamon, de úgy gondolom, itthon minden egyesületnek szüksége lenne képzett, tanfolyamot végzett szakemberekre. Ha hosszú távon gondolkodunk a magyar futballban, akkor a klubok legnagyobb bevételi forrása a játékoseladásból származhat, erre kellene fókuszálni. Az eladás alfája és ómegája pedig a játékosmegfigyelés” – mondta lapunknak Paunoch Péter, a Center Sport tulajdonosa.
Az innováció befogadása busásan megjutalmazhatja a csapatokat. Az angol Leicester City csodaszámba menő bajnoki címében nagy szerepet játszott a remek megfigyelői hálózat, amely Steve Walsh vezetésével telitalálatok sorát érte el. Rijad Mahrez 400 ezer fontért (ez aprópénz a Premier League szintjén) érkezett, és az év játékosa lett. N’Golo Kantéért ugyan közel 6 millió fontot fizettek ki, ám egy szezonnal és egy bajnoki címmel később 30 millióért adták tovább a Chelsea-nek. Jamie Vardyt az ötödik ligás Fleetwood Townból emelték ki. Nem csoda, hogy a Leicesternek nemcsak a játékosai, hanem a megfigyelői is kapósak lettek: a scoutingcsapat tagjainak meghatározó embereit sorra kivásárolták szerződésükből nagyobb klubok. Mondhatni: most már nemcsak a futballisták, hanem a legjobb megfigyelők is eurómilliós értéket képviselnek a piacon.
