BEFOLYÁSOLÁS
A Figyelő korábban is foglalkozott azokkal az esettanulmányokkal, melyeket a bevándorlást támogató szervezetek tettek időnként közzé, és amelyeket dr. Katona Nasrin orientalista, tolmács antropológiai érvekkel pontról pontra cáfolt. Az esettanulmányok azóta eltűntek a nyilvánosság elől, most azonban szívszorító történetet olvashatunk magyarul az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) honlapján. A sztori főhőse egy harmincéves nigériai nő, Anne, aki két állásban is dolgozik Budapesten, lakást bérel, de négy gyermeke még mindig Nigériában van, mert a magyar hatóságok nem engedélyezik a családegyesítést. Anne ugyanis oltalmazotti státuszban van, nem menekült, így ezt a törvények nem teszik lehetővé. A hölgy írástudatlan, sosem járt iskolába – derül ki a cikkből. Tizenkét évesen férjhez adták a szülei egy gyógyítóhoz, harmadik feleség lett belőle. Hamar teherbe esett, megszülte első gyermekét, majd még hármat. Aztán egy helyi asszony segítségével sikerült megszöknie. Így szól Anne története, aki néhány hónap múlva Magyarországra keveredett, ahol már biztonságban volt. Arról nem szól az írás, hogy mely biztonságos országokon keresztül vezetett ide az útja, de valószínűleg járt még néhányban. A cikk üzenete egyértelmű: a családot egyesíteni kell. Nehéz is ez ellen jó ízléssel érvelni, de azért tegyük fel a kérdést: valóban az az optimális megoldás, ha öt-nyolc fő érkezik a már itt lévő migránsokhoz?
EGYEDI TÖRTÉNET?
Katona Nasrin szerint azonban egy gyakran felhasznált históriáról van szó. „A klisé ismételten visszaköszön, szóról szóra ugyanezt a történetet olvashattuk az Iránban élt »afgán« nők esetében. Anne, ahhoz képest, hogy írástudatlan, igen jól eltalált Magyarországra, és igen befolyásos kapcsolatokra tett szert. A sztori már az 1990-es évek első feléből is ismerős. Akkoriban is nagy létszámú női csoportokat hoztak be Nigériából. A végcél a nyugat-európai szexipar lett volna, főleg az amszterdami piros lámpás házak. A hölgyek már akkor is a polgárháborús Libériából, később a törzsi konfliktusok sújtotta Ruandából menekülőknek vallották magukat, sokszor lehetett hallani szóról szóra Anne történetét – fejti ki. – Mivel Magyarország területi korlátozással csatlakozott az 1951-es genfi menekültügyi konvencióhoz, vagyis csak Európából fogadhatott oltalomkeresőket, az öreg kontinensen kívüli mendékkérők ügyét az UNHCR intézte, egészen az 1997-es magyar menekültügyi törvény hatálybalépéséig, amely már akkor ránk akarta oktrojálni ezeket a nőket. A nigériai férfiakat, akik a kábítószer-maffiához tartoztak, a magyar Helsinki Bizottság szintén 1993-ban alakult társszervezete, a Magyar Jogvédő Központ (Mejok) vette a szárnyai alá, a hölgyeket a Cordelia Alapítvány és a Helsinki Bizottság, az UNHCR patronálásával. A Mejoknak úgy lett vége, hogy az általa bérelt lakásokban, ahova jogvédő szervezeti garanciával kihozta a »libériaiakat« és a »ruandaiakat« a táborokból, kábítószer-kereskedelmi tevékenységet találtak a nyomozók. A szervezet vezetője, Ill Márton nemcsak pénzt kért tőlük, de több afrikai férfi szexuális zaklatással vádolta.”
CSALÁDEGYESÍTÉS VAGY EMBERCSEMPÉSZET?
Ami a családegyesítést illeti, felfogható az embercsempészet legalizálásának is. Anne-t is népes „família” követné, és ezzel valakik megint jól járnának – teszi hozzá a szakértő.
Úgy fogalmaz: a nigériai nő személye az európai társadalom felcserélésének a jelképe. „Hivatalosan a legtöbb afrikai hölgy Magyarországon hajfonó vállalkozó. Meg lehet ebből élni? Elengedhetetlen szükség van rájuk? De nemcsak az európai munkás, hanem az európai kvalifikált értelmiségi is lecserélhető rájuk a terv szerint. Nem csupán arra kell figyelnünk, hogy ki mondja fel a történetet, hanem arra, hogy miért ismétlődik, ki írja, s mit akar valójában. A cél nyilván Európa felhígítása és meggyengítése. Ez a szupranacionális multivállalatok és politikai szószólóik érdeke – mondja az orientalista.
A KÖVETKEZŐ TÖRTÉNETEK
Az amerikai kormány a tálibok képviselőivel tárgyal az Egyesült Államok történelme leghosszabb háborújának a lezárásáról, az afgán kormány megkerülésével. Kicsi a valószínűsége, hogy ebből valóban béke legyen, de a destabilizálódó helyzet újabb afgán exodust indíthat el, amelyre az iráni hatóságok a Meshed környéki táborokban már javában felkészítik embereiket és asszonyaikat. A kiújuló harcok elől menekülőknek, a rivális etnikai csoport által lemészárolandóknak vallják majd magukat. Anne történetét is újra halljuk majd szinte szóról szóra perzsa nyelven, csak akkor Nilufarnak vagy Fatimának fogják hívni. Amíg a megélhetési jogvédelem ilyen jó üzlet, lesznek segítőik.
