Manapság a számítógép animál

Rofusz Arról, hogyan készült 1977 és 1980 között a később Oscar-díjat nyert A légy és miképpen készülne ma, kik azok a hoppik, valamint egy első filmes látványtervező hogyan nyeri meg a legrangosabb hazai fesztivál fődíját, hogyan szeret egy macska, még szó esik az alábbi dolgozatban.

Kezdjük azonban egy szintén örömteli hírrel: beszélgetésünk reggelén kapott Rofusz Ferenc, hazánk első Oscar-díjas filmrendezője egy e-mailt, amelyben tájékoztatják: az Amerikai Filmakadémia beválasztotta abba a zsűribe, amelyik válogatja, Oscarra jelöli a pályázó animációs műveket, majd a végén eldönti, ki legyen a győztes. „Igaz, hogy 36 év után ért ez a tisztesség, de azért nagyon jólesik, hogy gondoltak rám” – árulta el az alkotó. A hetvenegy éves mester halad a korral, s szereti annak vívmányait. „Itt van például ez a zsűrizés. Most, az internet korában sokkal dinamikusabbá és igazságosabbá vált minden, a filmeket mindenkinek elküldik, akkor nézzük meg azokat, amikor igazán ráérünk, a saját monitorunkon, kényelmes fotelunkban. A zsűri nem egy szobában izzad napokon át, ráadásul névtelenek maradunk, van egy kódunk, így az alkotásokat is teljesen pártatlanul ítéljük meg. Szóval ez is a világhálónak köszönhető, és ez nagyon jó dolog. A filmek számítógépen készülnek, gyorsan és jól.”

A légyhez négyezer rajzot készítettek. Rofusz Ferenc is csak három hónap elteltével szembesült azzal, hogy mire vállalkozott. Minta nem volt, hiszen sem előtte, sem azóta nem készített senki olyan rajzfilmet, amely teljesen háttér-animációból állt. Felkért tehát több rajzolót, de a végén csak hárman maradtak. Visnyei Ilona grafikusművész, Dévényi Mónika festőművész megfogadta, hogy soha többé nem lép be a rajzfilmstúdió ajtaján. Ezt be is tartották. A harmadik rajzoló, Kukányi Imre a szakmában maradt. A rajzolás után 35 mm-es filmre rögzítették az anyagot. Két esztendeig tartott a munka. Mivel a stúdió csak hat hónapnyi munkabért folyósított, ezért a hátralévő időben a felesége tartotta el a családot.

De megérte, hiszen ott volt az Oscar. Amit Rofusz Ferenc nem vehetett át, nem mehetett ki Amerikába, helyette még a színpadra is Dósai elvtárs, a Hungarofilm akkori vezérigazgatója ment fel átvenni a szobrot. Amikor erről a rendezők értesültek, még aznap éjszaka, a szállodában visszavették a szobrot, amelyet jóval később tudtak csak átadni az akkor 34 éves filmesnek Los Angelesben. Kínáltak is rögtön neki egy több mint előnyös szerződést, letelepedési engedélyt, de ő részben a családja miatt, részben optimizmusból inkább hazajött. 1984-től Németországban dolgozott hivatalosan, majd az animáció akkori fellegvárába, Kanadába emigrált családjával 1988-ban. 2001-től újra Budapesten él, és számos ötletén dolgozik. Két fia kint maradt, az ő gyökereik már ott sarjadtak. Mindketten 3D-s komputeranimációkat készítenek, és gyakran összedolgoznak apjukkal, aki a nemrég lezajlott 13. KAFF-on (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál) az MTVA különdíját nyerte a Hoppi mesék – Az emlékezés ünnepe című alkotásával, amely már természetesen számítógépes programok segítségével készült. A gyereksorozat egy-egy epizódja egy-egy ünnepről szól (karácsony, hanuka, kínai újév stb.), és az első vetítések sikere után – 13 epizód készült el eddig – a médiahatóság Dargay-pályázatán nyert összeg segítségével egész estés film készül belőle, amelyet szeptemberben adnak át.

Apropó, Dargay. Ma már külön animációs szak működik a MOME-n. De hogyan tanultak 30-40 évvel ezelőtt a fiatalok? „Elsőként a nagy öregektől: Nepp Józseftől, Dargay Attilától, Jankovics Marcelltől, sőt nekem még volt szerencsém ismerni Macskássy Gyula bácsit. Szóval ők tanultak egymástól, mi meg tőlük. Ha valaki kikísérletezett valami újat, azt megosztotta a többiekkel. Óriási vizuális képzelőerő és rajztudás kellett ahhoz, hogy valaki jó animátor legyen. Ma már ez nem kell, mert egy figurát megtervez az ember, azt beszkennelik a számítógépbe, s ha valaki ismeri a programokat és jó ütemérzéke van, remek animátor válhat belőle.”

Rofusz Ferenc ismeri ezeket a programokat, sőt élvezettel használja őket. Az egész estés gyerekfilm mellett egyedi alkotáson is dolgozik, egy freskót „mozgat meg”. Storyboardja még 1978-ban született, és ma már nagyon örül, hogy akkor nem fogadták el, nem csinálhatta meg a filmet, ugyanis így sokkal látványosabb mű születik majd.

A már említett 13. KAFF fődíját Wunder Judit első filmes nyerte el Kötelék című alkotásával. Judit alapképzését a Képzőművészeti Egyetemen szerezte mint alkalmazott látványtervező. Aktívan dolgozik ma is tervezőként, főképpen bábszínházakban. Mesterképzésre azonban a MOME animáció szakára jelentkezett, a fődíjas Kötelék a diplomafilmje. Erre mondjuk, hogy erős kezdés.

Judit azért szeretett bele az animáció műfajába, mert rendkívül dinamikus, az alkotásnak gyakorlatilag csak a képzelet szab határt, a folyamat bármelyik fázisában megváltoztathatók a részletek. Ő már abszolút „digitálisan” gondolkozik.

„Annyira megszoktam, hogy néha azon kapom magam: a valós életben is szeretnék egy gombot megnyomni és visszalépni.”

Szomorú a film, pedig alkotója párkapcsolatban él, egy másfél éves gyermek boldog anyukája. „Amikor a storyboard született, éppen szakítottunk. Bár mi kibékültünk, a film ötletét megtartottam.”

A technológiát tekintve azért maradt valami a régi időkből. A mű olyan programmal készült, amelyik képes valódi ecseteket imitálni. Több mint két évig dolgozott a fődíjas munkán. „Jó lenne évente egy filmet produkálni, nehogy lemaradjon az ember. Egyre több egész estés rajzfilm is készül, és ebben a mezőnyben szintén fontos szerepe lehet a magyar alkotóknak. Egy nemzetközi fesztiválon az animációs műről nagy százalékban meg lehet állapítani, hogy hol készült, kik az alkotói, s szerintem a magyar filmek roppant igényesek és egyediek.”

További tervei között gyerekfilmek is szerepelnek, mert most már tudja, milyen felelősségteljes dolog pontos és igényes animációt készíteni a kicsiknek. Kutatott ebben a témakörben, így derült ki számára, hogy az animációknak milyen fontos szerepük van a gyermekek vizuális, zenei képességének és beszédkészségének a fejlődésében. Anyukaként fontos feladatot lát abban, hogy a fejlesztés ezen formájához ő is hozzájáruljon.

 

Borítófotó: Hoppi mesék. a gyerekek imádják

Ezek is érdekelhetnek

További híreink