A hírre azonnal reagált a Színházi Dolgozók Szakszervezete (SzíDoSz) Szinkron Alapszervezete, amelynek a nevében az utóbbi elnöke, Rajkai Zoltán színművész közleményt adott ki. Ebben többek között azt írja, hogy nincs közvetlen összefüggés a szinkronizálás és a lakosság nyelvtudása között. „Ez a kérdés nem aktuális, erről akkor kellett volna dönteni, amikor kialakult Magyarországon a televíziózás, tehát nagyjából nyolcvan évvel ezelőtt, vagy legfeljebb a rendszerváltáskor, amikor az állami televíziózás piaci alapokra helyeződött, és piaci versenyhelyzetbe került nálunk az egész médiaszektor. De ez elmaradt – fejtette ki a Figyelőnek Rajkai Zoltán. – A szinkron ma már a kulturális örökség, a magyar kultúra része. Ez nem egy olyan valami szerintem, amelyet egy miniszteri rendelettel vagy törvényalkotással meg kell vagy meg lehet szüntetni. A másik dolog valóban az, hogy a hazai lakosság nyelvtudása alacsony szintű, s a versenyképesség növeléséhez ezen a helyzeten tényleg javítani kellene. De mindkettőre szükség van: más a céljuk, valamint a hasznuk a felirattal és eredeti hanggal játszott filmeknek, mint a szinkronizált tartalmaknak. Mindegyiknek nagyon komoly és fontos szerepe van a magyar kulturális életben és a hazai gazdaságban is.”
A szinkronizálók érdekvédelmi szervezete szerint csak egy járható út van, mégpedig az, hogy az állam mind a két lehetőséget törvényben garantálja. Ez azt jelentené, hogy a döntéshozó határozza meg jogszabályban, hogy a médiaszolgáltatóknak eredeti nyelven, felirattal kell vetíteniük a tartalmakat, de garantálja a szinkronizált műsorokhoz való hozzáférést is. Úgy vélik, a lakosság nyelvtudását önmagában a szinkronizálás elhagyása nem serkenti hatékonyan, ellenben az kétségtelen tény: segítséget nyújt ebben. Azonban önmagában attól, hogy nem magyarul szól a tévé, nem tanulnak meg az emberek nyelveket. „A másik, hogy a szinkronizálásnak rengeteg egyéb vonatkozása van – mondta Rajkai Zoltán. – Kulturális hagyaték, örökség. Mindenkinek érzelmi viszonya fűződik hozzá, a fordításoknak adott esetben kulturálisan meghatározó a szerepük. Az emberek idézgetnek a filmekből mondatokat, ami segíti az anyanyelv mélyítését. Azonkívül, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar nemzet nem csak a határokon belül él, akkor láthatjuk: a szinkronizálás a magyar nyelv megőrzését és ápolását is szolgálja. Esélyegyenlőséget biztosít a nemzet többi tagjának, valamint a fogyatékkal élőknek, az időseknek is, továbbá azoknak, akiknek nehézséget okozna, ha felirattal kellene nézniük egy filmet. A magyar egy nagyon különleges és elszigetelt nyelv. Bármilyen területen történő visszaszorítása, megvonása, csökkentése nemzetromboló hatású.”
A szinkronizálók szerint javaslatuk a digitális korban könnyen megvalósítható: mindenki ki tudja választani a számára megfelelő opciót a megfelelő eszközökről, televíziókról, számítógépekről. A békát a médiaszolgáltatóknak kell lenyelniük, hiszen a feliratozás mellett változatlanul szinkronizáltatniuk is kellene a produkciókat, azonban a szinkron tagozat szerint bőven van ennyi pénz a szektorban. Példának Hollandiát és Belgiumot hozzák, ahol régóta jól működik a kettős rendszer.
Berényi Milán, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke örül annak, hogy egyre több fórumon megjelent versenyképességi kritériumként a nyelvtudás, hiszen valóban meghatározó tényező, elsősorban az angol ismerete. „A mi szakmai véleményünk az, hogy összességében a nyelvtanuláshoz és -oktatáshoz az a leghelyesebb hozzáállás, ha a nyelvet nem csupán egy tantárgyként kezeljük, hanem megpróbáljuk beépíteni a tanulók életébe a használatát is – így az elnök. – Mindenképpen pozitívum, ha az órai munkán kívül tevékenységek is – például filmnézés – kötődnek a nyelvtanuláshoz. A tanuló sokkal jobban meg fog érteni bizonyos kifejezéseket, élmények tapadnak majd hozzájuk, motivált lesz, meg fogja tapasztalni a saját bőrén azt, hogy miért tanult, s hogy ennek van értelme.”
A szakember ugyanakkor hozzátette: rengeteg jó magyar szinkron van, és vannak olyan sorozatok vagy filmek, amelyeket jobb, ha szinkronizálnak, mert értelemzavaró lenne a feliratozás. A sci-fikben például gyakran mesterségesen alkotott szavak, kifejezések szerepelnek, amelyeket még az anyanyelvi néző is nehezen ért, azután vannak olyan alkotások, ahol különféle szlengekben, egy-egy szubkultúra sajátos nyelvén beszélnek. Ezeket sem jó pusztán feliratozni, s nem ezekkel kell elkezdeni nyelvet tanulni. „Nyilván a megfelelő egyensúlyt kell megtalálni, mint mindenben. De az, hogy minél több helyen találkozik az ember az idegen nyelvvel, az szinten tart, motivál, tehát mindenképpen szerencsés” – fűzte hozzá az elnök.
A Nemzeti Versenyképességi Tanácsot 2016-ban hozta létre a kormány, javaslattevő testületeként. Nem az a feladata, hogy részleteiben dolgozzon ki ügyeket, hanem az, hogy feltárja azokat a területeket, ahol a versenyképesség további fejlesztésére van szükség és lehetőség. A tanács titkársági feladatait Rákossy Balázs, a pénzügyi tárca európai uniós források felhasználásáért felelős államtitkára látja el, egyben ő felügyeli a gazdaságtervezésért és versenyképességért felelős területet a Pénzügyminisztériumban.
„A használható nyelvtudás alapjaiban határozza meg az egyének versenyképességét és ezen keresztül a teljes társadalom sikerességét. Ebben a témában 14 javaslatot fogalmazott meg a Nemzeti Versenyképességi Tanács az idegennyelv-tudás javításához szükséges lépésekről szóló előterjesztésében. Ezen javaslatok egyike a külföldi filmek feliratozása, amelyet mély meggyőződéssel képviseltem a Nemzeti Versenyképességi Tanács előtti vitáján – fejtette ki az államtitkár. – Nekem életre szóló élményem volt a gyermekkori angol nyelvű televíziózás. Pécsiként annak idején remekül fogtuk a jugoszláv adást; a szomszédunkban nálunk még nem játszott külföldi filmeket vetítettek eredeti nyelven, feliratozással. Ez sokat segített a nyelvtanulásban, hiszen Jugoszláviában minden külföldi produkció feliratozva került műsorra. A nyolcadik utas: a Halált és az E. T.-t így már a magyarországi vetítés előtt megnézhették azok, akik tudtak vagy még csak tanultak angolul. Sokan ezért is kezdték el tanulni a nyelvet. A nyelvtudás kérdése mindig is fontos volt, de a mai világban és a modern gazdaságban felértékelődött annak a jelentősége, hogy mindenki tudjon legalább egy idegen nyelvet. Hozzáteszem: fontos, hogy lehetőség szerint ez az angol legyen, a mindennapi és az üzleti életben ez már alapkövetelmény. Ha megnézzük a magyarországi befektetők, munkáltatók igényeit, most már lassan nem lehet munkához jutni anélkül, hogy a jelentkező a gyakorlatban használható szinten ne tudjon angolul. Áttekintettük a vonatkozó európai statisztikákat és mérőszámokat, amelyek szerint az elmúlt nyolc-tíz évben volt egy jelentős emelkedés a magyarok nyelvismereti szintjében. Sajnos azonban máig jelentősen elmaradunk az EU 28 átlagától, nem beszélve arról, hogy például Svájcban vagy az északi államokban, Svédországban, Dániában, Finnországban, de Észtországban, Lettországban is a lakosság kilencven százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet, ha nem többet. Ma már nem csupán előny lenne a nyelvismeret, hanem annak hiánya számít hátránynak; a biztos nyelvtudás alapfeltétellé vált a mai világban” – jelentette ki az államtitkár.
Magyarországon a felnőtt népesség csupán 42 százaléka beszél (saját bevallása szerint) elfogadható szinten legalább egy idegen nyelvet, az Európai Unió országai közül csak Romániát előzzük meg. Eközben az idegennyelv-tanulásra való motiváltság szintje is alacsony: a 18–30 éves magyar fiatalok 38 százaléka nem szeretne új idegen nyelvet tanulni, ami a legnagyobb arány az EU-ban. A műsorok nagyobb arányú feliratozásától önmagában természetesen nem várható az idegennyelv-tudás általános szintjének ugrásszerű javulása, de elősegíti, hogy a filmnézés ösztönözze, támogassa az elsajátításukat – tartalmazza többek között a versenyképességi tanács javaslata.
Borítófotó: Horst Tappert, Derrick főfelügyelő és Molnár Margit a „Főzőcskében”. Nincs mindenkinek magyar hangja
