Az agykutatók egyik legrangosabb lapja, a Cortex, illetve a New Scientist is írt az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar kutatóinak tudományos felfedezéséről, vagyis arról, hogy a Tourette-szindrómás gyermekek sokkal jobban teljesítettek a tanulási feladatokban, mint a kontrollcsoport tipikusan fejlődő tagjai. A betegség jellemzően huszonegy éves kor előtt kezdődik, tehát már gyermekkorban diagnosztizálható. A kórkép közel sem nevezhető gyakorinak: az érintettek száma tízezer főre vetítve öt és ötven között mozog. Érdekesség, hogy a fiúk körében sűrűbben előfordul a jelenség, és nagyjából tíz-tizenkét éves korban tetőzik.
A szindrómát egy XIX. századi francia neurológusról, Georges Gilles de la Tourette-ről nevezték el, ő definiálta elsőként a kórt. A tünetek markánsak és igen nyilvánvalóvá teszik a betegséget: akaratlan mozgások, irányíthatatlan hangadások jellemzik, amelyeket „tik”-nek neveznek.
A kényszermozgások (motoros „tik”-ek) és a hangadások (vokális „tik”-ek) lehetnek nagyon súlyosak vagy enyhébbek, egyszerűek vagy komplexek. Az egyszerű formák többnyire csak egy testrészre szorítkoznak, illetve rövid hangok adásával járnak, s gyakran ismétlődnek. Ilyen például a pislogás vagy a szipogás. A hangadásos tünetek közül gyakori a sóhajtás, a krákogás, a szipogás, esetleg morgó, ugató, horkantó hang kibocsátása.
MAGYAR KUTATÁS
Az ELTE PPK Németh Dezső által vezetett Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány Kutatócsoportja, valamint Tárnok Zsanett, a Vadaskert Kórház klinikai szakpszichológusa azt vizsgálta, mi jellemzi a tanulási és emlékezési folyamatokat a Tourette-szindrómával kezelt gyerekeknél. A szakemberek kutatásának a középpontjában az implicit, vagyis nem tudatos tanulás állt, amely mechanizmus fontos szerepet játszik a mozgásos, a kognitív, a szociális készségek elsajátításában, vagyis a sport és a nyelv területén is.
A csoport tehát arra jutott, hogy a nyolc–tizenöt éves Tourette-szindrómás gyerekek jobban teljesítettek a tanulási feladatokban, mint a kontrollcsapat tipikusan fejlődő tagjai. Ez azért is érdekes az ELTE kutatói szerint, mert az idegrendszeri fejlődési rendellenességeket korábban úgy képzelték el, hogy csak negatív következményekkel és tünetekkel járnak, teljesítményjavulás viszont nagyon kevés esetben tapasztalható.
AZ AUTIZMUS IDEJE
A témához kapcsolódik az a tavaly szep-temberben indult program, amelyet az Inda Galéria, Eperjesi Ágnes képzőművész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar kutatócsoportja (Shakes projekt) és a Gyógypedagógia Fejlesztéséért Alapítvány közösen indított Az autizmus ideje néven. A kezdeményezés egyik lényeges pontja, hogy az innovatív autizmuskutatás összefog a képzőművészettel.
A Shakes projekt névre hallgató kezdeményezés az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán zajlik, magasan képzett autizmuskutatók és klinikai szakemberek részvételével. Céljuk egy olyan digitális szűrőrendszer kidolgozása, amely óvodáskorban segíti az autizmus enyhébb eseteinek felismerését. Ezt nem valamiféle hagyományos orvosi vizsgálatként valósítják meg, hanem a gyerekek érdeklődéséhez illeszkedve, szórakoztató módon, számítógépes játékba ágyazva.
Ezen belül a program fejlesztői olyan intelligens rendszert építenek, amely olcsó, így széles körben elérhető, használata nem igényel speciális körülményeket. Működése autonóm, a szűréshez nem kell különleges szakértelem. Megfogalmazták azt is: nagy nemzetközi felmérések mutatják, hogy míg az autizmusban mélyebben érintett gyermekeket többnyire óvodáskorban diagnosztizálják, addig a kevésbé érintetteket csak iskoláskorban. Ők így akár évekre is eleshetnek a szakértő segítségtől: a kutatócsoport tagjai ezen szeretnének változtatni.
