PARADIGMAVÁLTÁS
Magyarországon a korai iskolaelhagyás a roma kisebbség gyermekeit érinti nagy számban. A fiatalok, ha el is végzik az általános iskolát, nem tudnak gyökeret verni a középfokú oktatásban, képzettség nélkül hagyják el az intézményeket. Ennek több oka van a hangadó balliberális oktatáskutatók szerint, de leginkább a közoktatást okolják. Szerintük nem képes az elvárható hátránykiegyenlítésre. Arról sosem esik szó a narratívában, hogy mi lenne az elvárható hozzáállás, a személyes felelősség. Hogyan tudná az iskola, egészen pontosan a gyerekekkel foglalkozó tanár kiegyenlíteni azt a szemléletbeli különbséget, amely a férjhez menésről meg az anyaságról ábrándozó hatodikos cigány lány meg egy alsó középosztálybeli többségi gyerek között van?
Számos riportból kiderült, a terepen dolgozó szociális munkások és a civilek elmondták, hogy a cigány lányok már felsős koruktól készülnek az anyaszerepre, a fiúk meg az üzletelésre, a világképükben nem is szerepel a továbbtanulás. A helyzet ott javul, ahol a szülők is dolgoznak. Ők már a példájukkal és észérvekkel egyaránt képesek hatni a gyerekeikre, olyan utat tudnak mutatni, amely kivezet a mélyszegénységből, a perspektívátlan életből, a szegregációból.
ÍGÉRETES ELKÉPZELÉSEK
Ha már kiszivárgott a tervezet, tekintsük át, milyen elképzeléseket dolgoztak ki a minisztériumok a cigányság további felzárkóztatására. Nagyon is kézenfekvő megoldásnak tűnik az agrárium munkaerőhiányának a pótlására a vidéken élő cigányság képzése és munkához juttatása. A tervezetet több érintett tárca, így az Emmi, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a Belügyminisztérium is támogatja. Az Emmi szerepe azért is fontos, mert ez a tárca lesz a gazdája a képzést végző iskoláknak. A program átgondoltságát mutatja, hogy mentorokat és tanárokat is képeznének ezzel párhuzamosan, mert az is égető gond, hogy a hátrányos helyzetű térségekben nincsen elegendő jól képzett pedagógus.
A tervek szerint országosan bő egy tucat bentlakásos iskolát hoznának létre, ami azonnal kiverte a biztosítékot, és megjelentek olyan hangok, hogy itt bizony nem másról, mint súlyos szegregációról van szó. A Figyelő arról kérdezte Forgács István romaügyi szakértőt, mit gondol az Agroma projektről: valóban szegregálja a cigány gyerekeket, ha kollégisták lesznek? A szakember személyes, terepen szerzett tapasztalatait is megosztotta.
„Nagykörűben tartottam néhány napja előadást. A község természetesen a Nagykörúton kívül eső, egészen tipikusnak tekinthető alföldi település Jász-Nagykun-Szolnok megyében, másfél ezer ember otthona. Az itt élő cigányok és nem cigányok abban biztosan különböznek a Nagykörúton belül élőktől, hogy értik a világ egyszerű összefüggéseit is, nem csak a tudományosan bonyolultakat. Ebben az irigyelt, tiszta, racionális egyszerűségben tudom megbeszélni immár sokadszorra a hallgatóságommal, hogy rengeteg a lehetőség a társadalmi felzárkózásra, csak élni kellene végre velük. Aztán a mindig hosszúra nyúló búcsúzkodásban aprót biccent valaki kézfogás közben, és arra kérdez rá, tényleg komolyan gondolom-e, hogy a cigányoknak a mezőgazdaságban kellene megtalálniuk a helyüket. A válasz neki is csak az, mint annyi mindenkinek az elmúlt napokban: az agrárium komoly esély lehet a hazai vidéki cigány közösségek tagjai számára, hogy szakmát tanuljanak és gyakorlatilag azonnal elhelyezkedjenek, s tehessék ezt úgy, hogy jó eséllyel a lakóhelyüktől, a családjuktól se kelljen messzire kerülniük. De ehhez végzettség kell elsősorban, valamint az a minimális belső késztetés, amely elég lehet ahhoz, hogy a szakmát meg is lehessen szerezni. A munkaerőhiány az agráriumban is komoly gond, miközben a kormány kiemelt kérdésként tekint rá, és várható, hogy valós, komoly fejlesztések tere lesz az elkövetkezendőkben” – mondta Forgács István.
Arról is beszámolt, hogy az agrárképzésben már most is jelen vannak a cigány fiatalok. „Sellyén jártam Nagykörű előtt néhány nappal. A helyi agrár-szakközépiskolát látogathattam meg és mérhettem fel, mit hogyan és kik tanulnak a térség egyik meghatározó iskolájában. Itt is kiderült: sok a cigány diák, és közöttük egészen nagy azoknak a száma, akik idő előtt, a tankötelezettség lejártakor otthagyják az iskolát, mert nem értik meg, nem fogják fel, hogy ezzel a döntéssel önként mondanak le egy olyan lehetőségről (ingyenes szakmaszerzés és közösségi szocializáció), amelyet a későbbiekben sokkal nehezebben érhetnek el, ha újra a közelébe kerülhetnek egyáltalán. Az iskola korszerű, folyamatos fejlesztésekben gondolkodik, több száz fős modern kollégium várja a diákokat, valamint üvegházfejlesztés, továbbá többhektárnyi saját föld a megfelelő szakmai tartalom elsajátítását. Sőt, többtucatnyi másik agráriskola is nyitott kapukkal és reményeink szerint komoly fejlesztésekkel várja azokat, akik végre tennének önmagukért és a saját közösségükért. Megtisztelő, hogy ennek a törekvésnek magam is a részese lehetek az elkövetkezendő időkben, és biztos vagyok benne: nagyon sok cigány fiatal fogja megérteni, mit is akarunk a kormányzattal közösen. Magot vetünk, reményt serkentünk” – foglalta össze tapasztalatait a szakember.
Csatkai búcsú. A közösségnek kell meghoznia a döntést, hogy él-e a felkínált lehetőségekkel