Kiszipolyozott generáció

A teniszezők szezonbeli utolsó Grand Slam-tornája topjátékosok sorának a távolmaradásával világít rá a végletekig zsúfolt versenynaptárra, a kizsigerelő körülményekre, miközben a háttérben felsejlik egy nagy generáció hattyúdala.

Novak Ðoković, Andy Murray, Stan Wawrinka, Miloš Raonić, Nisikori Kei. A férfi-világranglista első 11 helyezettjéből öt – csak a legnagyobb nevek, akik kihagyták az amerikai nyílt teniszbajnokság, a US Open küzdelmeit. Az augusz-tus közepéig a világranglistát vezető Murray a tornát megelőző utolsó Flushing Meadows-i edzést követően határozott úgy, hogy nincs értelme erőltetnie a játékot, csípőfájdalmai miatt nem indul az év utolsó Grand Slam-viadalán. Ðoković még júliusban jelentette be, hogy könyöksérülése következtében az idén már nem versenyez. Döntéséhez vélhetőleg hozzájárult, hogy a múlt hét végén megszületett második gyermeke, az ősz folyamán így aligha maradna huzamosabb ideig távol a családjától. A címvédő Wawrinkának a térdét kellett megműteni, ő sem lép már pályára ebben az esztendőben. Az egyaránt a csuklójával bajlódó Raonić és Nisikori esetében is minimális az esély, hogy 2018 előtt ütőt ragadjanak.

FOGHÍJAS TORNÁK

A visszalépések már alapból csapást jelentettek a US Open vonzerejére, amin a sorsolás csak rontott: a fő esélyessé előlépő Roger Federer és Rafael Nadal a felső ágra került, akárcsak a tornán korábban szintén győztes Juan Martín del Potro. Így történhetett az, hogy a horvát Marin Čilić kiesését követően, a harmadik forduló után biztossá vált: az alsó ágon olyan játékos kerül a döntőbe, aki korábban sohasem szerepelt GS-fináléban. Ha hozzátesszük, hogy a női vonalon Serena Williams is hiányzik – a napokban adott életet kislányának –, az eltiltásból visszatérő Marija Sarapova pedig egyelőre csak keresi a formáját és a nyolcaddöntőben kiesett, kijelenthető: Grand Slam-tornának rég kellett hasonló, presztízsbe vágó kihívásokkal szembenéznie.

Bár voltak korábban is foghíjas tornák, a férfiaknál ilyen volumenű visszalépés-sorozatra nem nagyon volt még példa. Ám a tenisz versenyrendszerébe kódolva van a jelenség: a játékosok agyonterheltek, évi öt-hat hetük van pihenni, az elitsors fizikai kívánalmainak rendkívül nehéz megfelelni. Akik részt kívánnak venni az év végi csúcseseményt jelentő világbajnokságon, azoknak – 31 éves kor alatt – a Grand Slamek mellett nyolc mesterversenyen és négy kisebb tornán kötelező részvételt írnak elő, miközben a vb-t november közepén tartják – és még azt követi a Davis-kupa döntője –, az újév pedig rendre egy ázsiai vagy ausztrál viadalon éri a legjobbakat.

A férfi játékosokat összefogó és a tornákat a Grand Slamek kivételével szervező ATP ugyan saját statisztikáira hivatkozva állítja, hogy az elmúlt öt évben hét százalékkal csökkent a sérülések száma, ugyanakkor például a wimbledoni torna első fordulójában hét mérkőzést adtak fel, és ezekből csak két találkozó jutott el legalább három szettig. Miután a szlovák Martin Kližan kezet nyújtott Ðokovićnak a londoni szentélyben, a mindig szókimondó John McEnroe nevetségesnek nevezte a jelenséget. „Egyáltalán nem vet jó fényt a sportág számára, hogy ezt kell látnod a centerpályán. A játékosokat megértem, mert az olyanok számára, mint Kližan, a harmincötezer fontos pénzdíj igenis számít, még ha kellemetlen is a meccset egy játszma után feladni” – utalt rá az amerikai legenda, hogy az átszámítva kb. 11,6 millió forintos, első körös ellentételezés a profi tenisz világában is jelentős összeg.

NINCS IDŐ PIHENNI

McEnroe amúgy is a jelenlegi rendszer egyik nagy kritikusa, s esetében ez azért is különösen hiteles, mert amikor az ATP történetének legjobb éves győzelmi arányát produkálta 1984-ben, 85-ször lépett pályára. Ðoković elmúlt tízévi átlaga ehhez képest alig kevesebb (82), ám azt még a szabadszájú amerikai is elismeri, hogy az utóbbi húsz esztendőben sokat változott a világ. A versenynaptárt ugyan a 2019-es szezonra felülvizsgálják, de jelentős változások nem várhatók, a legnagyobb tornák helyei biztosak, többoldalú szerződésekkel rögzítettek, a pénz pedig nagy úr.

A játékosoknak és a szakértőknek azonban nem is feltétlenül a meccs- és a tornaszámmal van problémájuk, a szettek hosszúsága – a Grand Slameken és a Davis-kupában a férfiak három nyert szettig játszanak –, valamint a pályán töltött idő, illetve a pihenést és a rehabilitációt nélkülöző hetek súlyosbítják igazán a helyzetet. „A sportágra jellemző, folyamatosan visszatérő hát-, csípő- és vállproblémák esetén sokkal több idő kellene az adott testrészek megfelelő kezelésére és regenerálására” – ismerte el Todd Ellenbecker, az ATP egészségügyi bizottságának alelnöke.

A körülmények is a játékosok ellen dolgoznak: a meccsek többségét kemény pályán rendezik, ami a leginkább ellenálló az időjárási viszontagságokkal szemben, ám a legjobban igénybe veszi az emberi testet. Ráadásul a sportolók felkészülését nehezíti, hogy a pályaviszonyok és a körítés részletei sem egységesek tornánként. „Nagyon rossz döntés, hogy Torontóban és Cincinnatiben is más labdákkal játszottunk, mint itt. Ártalmas a csuklónak, a könyöknek és a vállnak is. Higgyék el, ez borzalmas. Tudom, hogy vannak szerződések, de ezen csak tudnának változtatni, nem?” – panaszkodott Nadal a US Open előtt. A Grand Slameken, illetve az azokat felvezető tornákon különböző labdákat használnak.

A jelenlegi versenynaptár 2009 óta szinte állandó az ATP-nél, és már akkor is elégedetlenséget szült. „Úgy vélem, egyszerűen túl nagy elvárás, hogy tizenegy hónapot játsszunk egy évben. Semmi értelme az egésznek” – hangzott annak idején Andy Roddick más szavakkal többször megismételt kirohanása. Ő néhány évvel később, alig harmincévesen inkább a visszavonulást választotta. Kortársai és a nála alig fiatalabbak közül azonban még sokan a pályán vannak, mert a juniorversenyek világából kilépő legtehetségesebbek számára is hatalmas kihívást jelent megragadni az elitben, top százon kívülről vb-részvételt és világelsőséget megcélozni pedig lehetetlen. A mostani visszalépések utáni hiányérzet kiválóan rámutat arra, hogy a Federer, Nadal, Ðoković, Murray, Wawrinka ötös micsoda dominanciát alakított ki az elmúlt bő évtizedben, ám az idő vasfoga lassan az „aranygenerációt” is megeszi: ma már mindegyikük harminc felett jár. Mögöttük pedig egyelőre csak az űrt érzékelni.

Borítófotó: Venus Williams 37 évesen is tartja a lépést a fiatalokkal, semmi oka egyelőre, hogy visszavonuljon. Az sem kizárt, hogy húga szülési szabadsága is motiválja, mert ha visszatér Serena, a testvérpárharcban nem lesz sok esélye (Jerry Lai / Reuters)

Ezek is érdekelhetnek

További híreink