Kihalnak a bognárok meg a gondolakészítők

Társadalom
Adott egy város meg egy értékes tradicionális szakma, amely elválaszthatatlan a településtől, viszont a művelői elöregednek. Mi módon lehet ezt életben tartani, hogy a múlt ne a skanzenekbe kerüljön? Miként lehet bevonni a fiatalokat a városmarketingbe, valamint abba, hogy helyi értékeket teremtsenek? Kísérlet Budafokon és négy másik országban.

JÖVŐÉPÍTÉS

A probléma egyáltalán nem egyedi, szakmák halnak ki és újak keletkeznek. Mondhatjuk, hogy ez a világ rendje, nincs ebben semmi ördögi. De ha a részletekre fókuszálunk és azt vizsgáljuk, mi forog kockán, akkor hamar kiderül: nem csupán egy mesterségről van szó, hanem a hozzá tartozó életformáról, a kulturális kontextusról, a közösségről, annak sokrétű megélhetéséről. Egész konkrétan: komoly erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy Velencében ne szűnjön meg a gondolagyártás, megmaradjon a kitűnő horvát olívaolaj, vagy ne tűnjön el Budafokon a borászkodás – legyen, aki hordót készít, mert ez magyar történet. Innen nézve már jól felmérhető a potenciális veszteség, amellyel ezeknek a városoknak meg kell küzdeniük. Budafokon évek óta dolgoznak a Bornegyed koncepcióján, azon, hogy a hagyományos szeptemberi bor- és pezsgőfesztivál mellé olyan vonzó programot, látnivalót, eseményt kínáljanak, amely kihozza oda a turistákat és az ott lakókat. Örökségmentő projektet indított el Szepesfalvy Anna, Budafok-Tétény alpolgármestere, mert budafoki lokálpatriótaként maga is szembesült azzal, hogy miközben építik a dél-budai Grinzinget, a Bornegyed koncepciót, a helyi lakosság bevonása nehézkesebb, mint gondolták. Márpedig egy városarculat nem csupán az odalátogatóknak szól, hanem munkát, kitörési pontot, vállalkozási lehetőséget és kulturális teret kell adni a helyieknek.

 

YOUINHERIT

A YouInHerit nemzetközi pályázat nyerteseként vezető partnerként vett részt Budafok-Tétény az öt közép-európai országot összefogó programban. A tender keretében a partnerek azt vállalták, hogy bevonják a fiatalokat az olyan tradicionális szakmák megőrzésébe, melyek a városukat vonzóbbá és versenyképesebbé tehetik. 

„Háttértanulmányokra, felmérésekre, kutatásokra mindig szűkösek a forrásai egy önkormányzatnak, márpedig nagyobb léptékű tervekhez a dotáció nélkülözhetetlen. Különösen igaz ez egy komplex, sokpartneres projekt esetében, de tegyük hozzá, ez nem magyar jelenség – fejti ki Szepesfalvy Anna. – A programban részt vevő másik négy állam, Lengyelország, Szlovénia, Horvátország és Olaszország esetében is hasonló a helyzet. A Budafok Borváros projektünk során nemegyszer felvetődött, miként lehet fiatalokat bevonni a különböző munkafolyamatokba. Korábban is megkíséreltük, hogy a Borfesztivál kapcsán együtt gondolkozásra hívjunk az egyetemistákat, de azt tapasztaltuk: nehéz megszólítani őket. Ha viszont sikerül elnyerni a figyelmüket, akkor nagyon lelkesek és innovatívak, rengeteg eredeti ötlettel képesek előrukkolni. A projekt három éve alatt temérdek hasznos információhoz jutottunk menet közben, viszont annyi nehézség van a nemzetközi projektek kapcsán, hogy a szabályozásuk nem eléggé dinamikus, a kiindulási hipotézistől útközben nem lehet eltérni, holott három esztendő alatt rengeteget változik körülöttünk minden. De mindemellett tengernyi értékes tudást állítottunk elő a Bornegyed projekttel összefüggésben, mert nagyon sok szempontból meg kellett mérnünk és vizsgálnunk, s jól kirajzolódtak a hibák is, amelyeket korábban elkövettünk.”

 

VERSENYBEN A ROMKOCSMÁKKAL?

Budapest gasztronómiai és partihelyszíneit tekintve a belvárosi bulinegyed valószínűleg verhetetlen. A kérdés az, hogy vajon ennek az alternatíváját kell-e megteremteni Budafokon. Szepesfalvy Anna úgy fogalmaz: a városrésznek nem a romkocsmákkal kell versenyeznie, nem feltétlenül a bulizó fiatalok az elsődleges fogyasztói célcsoportja. Budafok a bécsi Grinzing mintájára fogalmazná meg a terveit. Nem a zajos buliturizmus a cél, hanem a minőségi borfogyasztás hangulatos és autentikus kertvárosi környezetben. Viszont a Bornegyed működtetésében, népszerűsítésében és a háttérmunkában nagyon számítanak a helyi fiatalok közreműködésére. A projekt fináléja az ifjak számára kiírt városmarketing-ötletpályázat lebonyolítása és zsűrizése volt. „Bevallom, volt bennem félelem, hogy mekkora lesz az érdeklődés és mennyire lesz használható, amit kapunk, de kiderült: mindez alaptalan. Sok fiatal marketing és turisztika szakon tanuló hallgató és már a szakmában dolgozó ifjú szakember állt neki, hogy utánaolvasson Budafok történetének, feltérképezze a kerület adottságait. Külön öröm volt, hogy nem a marketingközhelyeket pufogtatták. A győztesek jutalmazása mellett mindenkinek adunk lehetőséget, hogy részt vegyen a városmarketing-munkacsoportban. Ennek a felhajtóerőnek a hozadéka lett, hogy tesztüzemben elindult a www.bornegyed.hu portál, amely összefogja az összes fontos kulturális és gasztronómiai információt” – részletezte a szakember. Nem állnak itt meg, közeli terveik között az is szerepel, hogy bevonják a Borváros koncepció munkafolyamataiba a helyi kreatív, vállalkozó szellemű anyukákat, friss nyugdíjasokat, vagy olyan szolgáltatókat szándékoznak aktivizálni, akiknek a tevékenysége fölött elrepült az idő. A Bornegyed számára elengedhetetlen, hogy bővüljön a szolgáltatói háttér, mert e nélkül nem lesz vonzó turisztikai desztináció. Már az is nagy előrelépés lenne, ha valamelyik taxitársaság hajlandó volna a rendezvények idején a kerületbe irányítani a kocsijait, ugyanis ilyen alapvető háttérszolgáltatások is hiányoznak.

Budafokon, a Soós István Borászati Szakközépiskola mentorálásával vehettek részt a programra jelentkezők a féléves képzésben. Az elméleti tudás mellé gyakorlati tapasztalatokat is szerezhettek, sokan önkéntesként dolgoztak a Pincejárat elnevezésű gasztrokulturális programban. „Nagy tanulsága a projektnek, hogy az ingyenes képzést nem becsülik eléggé a fiatalok, hajlamosak lemorzsolódni” – mondja az alpolgármester.

 

MINDENÜTT KOPIK A HAGYOMÁNY

A nemzetközi projektben részt vevő városok közül a magyar települések gondjai mellett Velence problémája üti szíven a mezei turistát. A Veneto tartománybeli turisztikai szakemberek arra keresik a megoldást, hogyan lehet utánpótlásuk a nagy hírű velencei gondolaépítő műhelyeknek, mert a mai fiatalokban már fel sem merül, hogy ezt a szakmát űzzék. Az örökségmentő projektnek köszönhetően az ottani ifjak fejlesztettek például egy tematikus applikációt, amelynek a segítségével be lehet járni a hajóépítés fontos helyszíneit. A szlovén Piran a hagyományos, ősi sólepárlást szeretné megmenteni, mert senki sem akarja átvenni az öregektől ezt a szakmát. A horvát Vodnjan az olívaolaj-gyártást, a lengyelek a saját ciderüket állították ennek a programnak a fókuszába. Nem feltétlenül az volt a cél, hogy egy-egy fiatalt megnyerjenek ezeknek a régi szakmáknak, hanem az, hogy a figyelmet ráirányítsák, produktív médiazaj legyen a helyi problémák körül.

Nem kétséges, hogy Kína pillanatok alatt megoldaná a világ leglátogatottabb városának a gondjait; annyi gondolát gyártanának, amennyit Velence rendel. De ha a helyi közösségek hagyják, hogy őseik hagyatéka, a kulturális és mesterségbeli örökség elvesszen, az újabb fájdalmas csapás a lokális identitásra, az egyedire, az ottani szellemiségre – mindenre, ami egyedi és autentikus.

 

Borítófotó: Kihaló mesterség. Hamarosan nem lesz, aki megépítse a gondolákat