A katari zárókép mindent elárul. A volvós Thed Björk világbajnokként áll kék autója tetején, diadalmasan az égre mutat. Ugyanezt teszi egyik oldalán Tom Chilton, a nem gyári pilótáknak kiírt WTCC Trophy győztese, a vb-pontverseny 3. helyezettje. A másik oldalán Michelisz Norbert ül a Hondáján, azt mutatja ujjával, minden rendben – de ugyanakkor valami végtelen, halálos kimerültség érződik rajta. Egy ilyen érzelmi és mentális hullámvasút után nem is csoda.
MÉG EMÉSZTENI KELL
„Nem tudok mosolyogni, nagyon csalódott vagyok. Ez nem volt egy szerencsés nap… Nyilván igyekszem a pozitív részét nézni a szezonnak, ám ez egyelőre nem könnyű. Néhány nap múlva, mikor alszok rá egyet-kettőt, valószínűleg rózsásabban látom majd a helyzetet. Világbajnoki második lettem az év végén – van ennél rosszabb is, de most az elszalasztott világbajnoki cím miatti csalódás van bennem” – értékelt videóüzenetében Michelisz, közvetlenül a katari futam után. Aztán pakolt és utazott: a Honda pilótájaként ugyanis részt vett a japán gyár hagyományos „köszönetnyilvánító napján” (Honda Thanks Day), Motegiben. „A szabadedzéseken látszott, hogy Norbi a legerősebb, de aztán egy műszaki hiba miatt nem tudott úgy szerepelni, mint ahogy azt megérdemelte volna. Az egész idényben a miénk volt a leggyorsabb autó: mi nyertük meg a legtöbb főversenyt, mi szereztük meg a legtöbb első rajthelyet. Nagyon csalódott vagyok, hogy nem Norbi lett a világbajnok, de büszke vagyok arra, hogy a világ leggyorsabb TC1-es túraautója a miénk” – sajnálkozott Michelisz csapatfőnöke, Alessandro Mariani.
Egészen biztosan felhőtlenebb lett volna az év végi japán túra, ha a Honda fékhibája nem „dönti romba” Michelisz katari versenyét, ahol a szabadedzésen a magyar pilóta volt a leggyorsabb, hogy aztán a műszaki hiba megfossza a jó helyezéstől az időmérőn, ezután pedig nem volt esélye Thed Björköt megelőzni összetettben. Ez volt az utolsó „ütés” ebben az évben, amely irgalmatlanul megterhelő lehetett. Michelisznek meg kellett küzdenie saját magával – bevallása szerint a szezon első felében rossz hozzáállással versenyzett –, azzal, hogy több balesetnek is vétlen elszenvedője volt, a kínai futam után pontjainak törlésével (a Hondát kollektíve megbüntették egy technikai vétség miatt), majd jött Katar és a fékhiba. Mindez egy olyan évben, amely a magyar pilóta fizikai-szellemi tartalékait a végsőkig elszívta. Egyszerre kellett teljes erőbedobással teljesítenie a versenypályán pilótaként, csapatvezetőként (újonnan alapított istállója, az M1RA megnyerte a TCR International Series túraautó-bajnokságot), ráadásul márciusban megszületett kislánya, Mira Léna is. Könnyű évnek semmiképp sem mondható ez, emlékezetesnek viszont annál inkább.
A világbajnoki második helyezés a magyar autósport történetének a legjobb, a magyar autó-motor sporténak pedig az egyik legértékesebb eredménye. Világbajnoki versenysorozatban egyedül Talmácsi Gábor (2007, gyorsasági motor, 125 cm2-es kategória) ünnepelhetett szezon végi elsőséget a magyar pilóták közül, az ő „aranyszezonja” mellett alighanem Baumgartner Zsolt Formula–1-es pontszerzése és Drapál János gyorsasági motoros futamgyőzelmei kerülnének a dicsőséglista elejére. Michelisz 2017-es teljesítményével beírta magát a történelemkönyvbe – de hogy miként folytatja 2018-ban, azt egyelőre nem tudni.
BIZONYTALAN JÖVŐ
A versenyző szerződése lejár 2017 végén, hondás gyári pilóta kollégáihoz, Tiago Monteiróhoz és Esteban Guerrierihez hasonlóan ő is szabaddá válik. Egyelőre a Honda terveit, sőt, a túraautó-világbajnokság jövőjét is részleges homály fedi – kevéssel az év vége előtt még nagyon sok a kérdőjel. Különösen a gyári pilóták számára. Minden jel arra mutat, hogy Thed Björk lesz a WTCC versenysorozat utolsó világbajnoka, Michelisz pedig az utolsó ezüstérmese. A felvázolt forgatókönyv szerint az eddig méregdrága, csúcskategóriás TC1-es autókat alkalmazó WTCC átáll a jóval megfizethetőbb, TCR-es szabályrendszerhez igazított gépekre. A TC1-es szabályrendszernek megfelelő autók ugyanis akkora anyagi megterhelést jelentettek, amelyet a privát csapatok alig tudtak fizetni, a gyáriak közül pedig ez évre már csak a Honda és a Volvo maradt, a létszám alaposan lecsökkent.
2005-ben, amikor a WTCC megkapta a világbajnoki versenysorozat rangját, 25 csapat próbálta ki magát. 2010-ben, amikor Michelisz első teljes szezonját futotta, 28, beleszámolva a szabadkártyával meghívottakat is, amelyek csak egy-két futamon rajtoltak. Az apadás pedig ezután folyamatos volt: a 2017-es idényben már csupán 8 istálló állt rajthoz. Hogy Rob Huffot, a britek klasszis versenyzőjét idézzük: fenntartható sorozatra van szükség, ám a jelenlegi egészen biztosan nem az.
Ha 2018-ban TCR-autókkal versenyez mindenki (ez tűnik az egyetlen megoldásnak), akkor a logikus lépés a WTCC és a TCR International Series összeolvadása. A kérdés, hogy az új versenysorozat világbajnoki rangot kap-e – amennyiben nem vehetnek részt benne gyári csapatok, a válasz nemleges. Másik kérdés, hogy ha csak privát csapatok indulhatnak, mennyi gyári támogatás érkezhet, ugyanis ez alapvetően befolyásolná az esemény színvonalát is. A harmadik: mennyire lesz vonzó a szponzoroknak egy nagyobb létszámú, ám nem világbajnoki rangú és lassabb autókkal operáló sorozat?
Michelisz már novemberben jelezte: el tudja képzelni, hogy a jövőben saját magáncsapata színeiben versenyezzen. Szezonzáró blogbejegyzésében rámutatott: ugyan szeretne gyári pilóta maradni, de reális forgatókönyv, hogy magának kell megteremtenie versenyzése anyagi feltételét. Ez pedig egy meglehetősen bizonytalan pálya még úgy is, hogy rendkívül népszerű, sorozatosan kiemelkedő eredményeket elérő versenyzőről van szó, akinek még saját csapata is van a TCR kategóriában. Mondhatni, a 2017-es hullámvasút még mozgásban van – a pályán történtek után most a pályán kívüli események miatt kell izgulni
