Magyarország 17 éven aluliakból álló együttese úgy jutott ki a selejtező elitköréből az Európa-bajnokságra, hogy összesen ha egy percig vezetett három mérkőzésén. Akkor, amikor nagyon kellett. Az eredmény: 11 év után Eb-szereplés, a kontinenstornát május 3. és 19. között, Horvátországban rendezik meg. A tizenhatos mezőny két újonca Norvégia és a selejtezők szenzációját okozó Feröer, melynek Turi Géza kapusedző személyében magyar stábtagja is van. Az Eb öt legjobb csapata képviselheti Európát az októberi U17-es világbajnokságon, melynek India a házigazdája – a hatalmas ország most először rendez FIFA-tornát. Magyarország az U17-es vb első, 1985-ös kiírása óta egyszer sem kvalifikálta magát a korosztály világbajnokságára, tehát lehet még fokozni a bravúrt.
A selejtező elitkörében háromszor is betaláló, már az eggyel idősebb korosztályba is feljátszó Szoboszlai Dominik az érdeklődés középpontjába került, a Szélesi Zoltán szövetségi edző vezette „kétezresek évjáratát” – ebben a korosztályban a 2000. január 1-jén vagy később születettek játszhatnak – pedig nem véletlenül tartják számon a legígéretesebbek között. A magyar U17-es válogatott keretébe a hazai akadémiák közül a Bp. Honvéd, a DVSC, az ETO FC Győr, a Ferencváros, az Illés Akadémia, a Puskás Akadémia és a Vasas adott játékosokat.
Még érdekesebb, hogy a 17 éven aluliak között több légiós van, mint az U19-es és az U21-es nemzeti csapat legutóbbi keretében együttvéve. Majnovics Martin az osztrák Mattersburg, a csapatkapitány Szoboszlai Dominik a szintén osztrák Salzburg, Schön Szabolcs a holland Ajax, Bencze Márk az ugyancsak holland Vitesse, Csoboth Kevin a portugál Benfica, Szerető Krisztofer pedig az angol Stoke City futballistája. Mind kiváló hely a fejlődésre.
Az osztrák, a holland és a portugál bajnokság az InStat Football elemzőcég 2017 elején publikált felmérése szerint az európai élvonalba tartozik a fiatalok bevetése szempontjából, ráadásul az utánpótláskorú futballisták és az idősebbek teljesítménye között minimális a különbség. Azaz: aki előlép az ifiből vagy a B csapatból a felnőttfoci világába, az általában meg is állja ott a helyét, a játékosokat a legmagasabb szinten készítik fel a bevetésre. Ez pedig egy rendkívül fontos mutató.
AKI NAGYON NEM SZERET VESZÍTENI
Ami minden szurkolónak megragadt az emlékezetében: a csapatkapitány Szoboszlai Dominik három parádés, mintaszerű rúgótechnikával szerzett gólja. Mindegyiket a mérkőzések hajrájában lőtte, a győzelmet jelentőket a rendes játékidő meghosszabbításában. A technika a magyar futballban újító szemléletű, nem eredménycentrikus, kis létszámú korosztályos csapatoknak kiemelt szintű szakmai munkát nyújtó székesfehérvári Főnix Gold FC képzését dicséri – ahonnan Szoboszlai Dominik elindult, és ahol édesapja, az egykori NB I-es futballista Szoboszlai Zsolt az egyik alapító és szakmai vezető. Az MTK érintésével a fiatal középpályás útja Salzburgba vezetett. No de hogy látta az edző-édesapa a kulcsfontosságú pillanatokat, és miért van nagyon jó helyen egy utánpótláskorú játékos Ausztriában?
„Dominik mindig is szerette az ilyen kiélezett helyzeteket, amelyekben nagy a tét, ráadásul nagyon nem szeret veszíteni. A gólnál lepergett előttem, hogy mennyit dolgoztunk, miként jutottunk el idáig… és persze nekem ez óriási boldogság, büszkeség is. Nyilván tovább kell dolgozni és fejlődni, elsősorban agresszivitásban – és ennek a megtanulására Salzburg nagyon jó hely. Az edzéseken úgy mennek a játékosok, mintha mérkőzésen lennének, nem okoznak egymásban kárt, de igen keményen odalépnek. Ebből nagyon sokat lehet tanulni. Nagy a rivalizálás, erős a keret, nem kényelmesedhetnek el, hiszen nem lehet gyengébb edzésmunka mellett kiemelkedni a csapatból. Ez Magyarországon létező jelenség. A Salzburg igen jól felépített klub, erős második csapata is van, mely megfelelően felkészíti a fiatalokat a továbblépésre. A nyáron már cél a második csapattal edzeni, plusz játszani a saját korosztályban is” – mondta a Figyelőnek Szoboszlai Zsolt.
Ausztria valóban az európai élvonalba tartozik a fiatal futballisták bevetése terén – ezt az Österreicher-Topf nevű pénzügyi ösztönző rendszer is segíti, mely jutalmazza a helyi nevelésű, utánpótláskorú játékosok pályára küldését. A Red Bull Salzburgnál ráadásul a kontinens egyik legjobban felszerelt, 60 millió eurós költségvetéssel felhúzott akadémiája várja a fiatalokat, melynél világszerte sem sok modernebb akad. A klub második csapata, a Liefering az osztrák másodosztály élmezőnyében van, a Salzburg pedig vezeti az élvonalbeli tabellát.
MÉG NEM GARANCIA
Nyitott kérdés, hogy egy utánpótlássiker – főleg, ha mindössze 17 évesekről van szó – mit vetít előre. Az biztató, hogy számos kerettag már ilyen fiatalon kiváló utánpótlás-nevelésről híres külföldi csapatok játékosa. Az is, hogy a hazai futballösztönző rendszer miatt a klubok már anyagilag is motiváltak utánpótláskorú játékosok bevetésére, ez pedig korán értékes meccstapasztalathoz juttathatja őket.
Messzemenő következtetéseket viszont még nem lehet levonni az U17-es kvalifikációból. A legutóbbi ennyire reflektorfénybe került évjárat az 1989–90-es volt, mely az U19-es Eb-n a 4., az U20-as vb-n a 3. helyet szerezte meg, a magyar utánpótlás közelmúltbeli legnagyobb sikereit elérve. E csapat játékosai pont most vannak a legjobb korban – átlagosan 28 évesek –, ám a korosztályból mégis csak hárman – Gulácsi Péter, Németh Krisztián, valamint Kádár Tamás – szerepelhettek a 2016-os Eb-n, és állandó tagjai az A válogatottnak.
Futballmegváltóként egyelőre felelőtlenség lenne ünnepelni az U17-eseket, még ha a továbbjutásuk valóban katartikus élmény volt is a szurkolóknak. A lényeg viszont még nem az eredmény, hanem a fejlődés, a játék élvezete, és hogy minél magasabb szintű felnőtt játékossá nőjék ki magukat. S ha eredmény is van mellette – az egy óriási, megerősítő bónusz.