A korábbi évek kutatásainak adatai arra utaltak, hogy a „középosztályhoz” tartozók jövedelme nagyobb, mint a fizetése alapján a középrétegbe sorolt lakosságé. És valóban: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) úgy mérte, hogy 2016-ban a szegénységi kockázat kilenc jellemzője közül például az, hogy a váratlan kiadásokra nincs egy családnak fedezete, még most is a lakosok több mint harmadára igaz. 2015-ben ugyanez a népesség több mint felére volt jellemző. Jelentősnek mondható tehát a pozitív irányú változás, legalábbis ebből a szempontból. De emeljünk ki még egyet a hátrányos helyzetet jelző faktorok közül: míg 2012-ben a lakosság majdnem harmadának volt hitellel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátraléka, addig 2015-ben már csak 19 százalékának, 2016-ban pedig csupán hatodának.
Péteréknél például sokéves lakástakarék-szerződés járt le tavaly. Ebből rendezték korábbi devizahitelük maradékát, és jobban is élnek, hiszen Péter több mint 10 százalékos béremelést kapott. Elő is léptették: immár egy kisebb csapat vezetésével bízták meg a fröccsöntőüzemben, ahol három éve dolgozik. Felesége, Kinga sincs már otthon a gyerekekkel, nagyobbik lányuk óvodás, kicsi fiuk pedig most kezdte a bölcsődét, így visszamehetett dolgozni. A családtámogatások növekedésével még jobb évre számítanak az idén.
Az a tény, hogy a társadalom szerkezetét és működését alapvetően meghatározza a középosztály, rávilágít arra, hogy annak stabilitása befolyásolja az ország sikereit. Még ha távol is van a nyugat-európai országokéhoz hasonló életszínvonal, a kormányzati intézkedések – mint az ösztöndíjprogramok, a fizetésemelések, a bértámogatások – kezdenek beérni. Az alábbiakban a 2016-ra vonatkozó egyes eredmények mellett az azokra ható intézkedést is igyekszünk megemlíteni.
JÓL TELJESÍT A GAZDASÁG
A KSH nemrégiben közzétett jelentésének egyik kiindulópontja, hogy a magyar gazdaság 2013-tól van fejlődési pályán. 2016-ban a GDP éves növekedése 2,2 százalékos volt, a fogyasztói árak átlagosan 0,4 százalékkal emelkedtek, tovább bővült a foglalkoztatottság, a munkanélküliség pedig mérséklődött az előző évihez képest. A foglalkoztatottak száma 141 ezerrel volt több, mint 2015-ben: 4,352 millió. A munkanélküliségi ráta több mint másfél százalékos csökkenéssel alig több mint 5 százalékot tett ki. Janák Katalin, a KSH életmód-, foglalkoztatás- és oktatásstatisztikai főosztályának a vezetője azt mondja, a kedvező makrogazdasági környezet tovább javította a háztartások jövedelmi helyzetét. Az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 1,504 millió, míg a nettó 1,199 millió forint volt, ez mindkét esetben több mint 4 százalékkal több, mint a korábbi esztendő adata. A fejenkénti keresetek emelkedése két tényező együttes hatásának eredménye: egyrészt növekedtek a bérek, juttatások, csökkentek a munkaadói járulékok, másrészt nőtt a dolgozók száma. A reáljövedelem 3,8 százalékkal haladta meg az előző évit. Emlékezhetünk: a hatéves megállapodás keretében a minimálbér 2017-ben 15, a garantált bérminimum 25 százalékkal nőtt, az idén pedig 8 és 12 százalékos (127 500-ról 138 000 forintra, valamint 161 000-ről 180 500 forintra) az emelés. Ennek hatása a reálgazdaságra és az egyébként nem a minimálbérhez közelítő jövedelmekre is jelentős: a vállalkozások és a nagyvállalatok nagyobb keresetű dolgozóinak a fizetését is húzta magával. A járulékos eredmények közt van az is, hogy az elvándorlás megállni látszik, sőt több neves kutató és immár itthon is érvényesülni képes szakember tér haza. Szakemberek úgy vélik, ha már csak 40 százaléknyi a különbség az itthoni és a külföldi bérek között, az már nem „elég”, hogy tartósan elhagyja valaki az országot.
MIBŐL ÉLÜNK?
A háztartások jövedelme három fő típusból tevődik össze: munkabérből, társadalmi és egyéb bevételekből. Minél nagyobb a munkajövedelem aránya egy országban, annál kedvezőbb a jövedelemszerkezet, hiszen nem segélyből és támogatásokból élnek a legtöbben, hanem megdolgoznak a pénzükért. Mára 70 százalékra nőtt a munkából származó bevételek részaránya Magyarországon – ez 5 százalékkal több, mint 2010-ben. Az egy főre jutó bruttó munkajövedelem 2015-höz viszonyítva 6 százalékkal emelkedett, s 1,054 millió forintot tett ki. A foglalkoztatásösztönző intézkedések – mint a járulékkedvezmények (pályakezdők és kismamák, valamint ötven éven felüliek esetében), a felnőttképzés, a szakképzés segítése és például a közmunkaprogramok vagy az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások – állnak a jó irányú folyamatok hátterében. A munkajövedelem mintegy 90 százalékát munkaviszonyból származó kereset alkotta, és nagyjából a tizede eredt vállalkozásból. A társadalmi bevételek az összjövedelem kicsit több mint 28 százalékát adták. Országos szinten ennek a legjelentősebb – a teljes tétel háromnegyedét kitevő – összetevői az öregségi és hozzátartozói ellátások. Az egy főre jutó nyugdíjak éves átlagos növekedése majdnem 3 százalékos volt, míg a munkanélküli-ellátások 4,6 százalékkal elmaradtak az előző évitől, ami a tartós állástalanság csökkenését is jelzi. Janák Katalin tájékoztatásában elmondta, hogy számításaik szerint hazánkban több mint négyszeres a különbség a legnagyobb és a legkisebb jövedelmek között. „Ez lényegében az európai országokhoz viszonyítva közepes eltérésnek számít. Bulgáriában, a balti államokban, Romániában nagyobb, míg Szlovákiában kisebb a leggazdagabbak és a legszegényebbek közti különbség” – emelte ki a főosztályvezető.
KEVESEBB A SZEGÉNY
A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata a teljes lakosság alig több mint negyedét érintette, a pontos szám az egy esztendővel korábbinál 76 ezerrel kisebb. Mélyszegénységben 114 ezren élnek. Az elmúlt években folyamatosan csökkent azok száma, akik több tekintetben is a veszélyeztetettek közé tartoztak. A megelőző esztendőben 25 százalékot meghaladóan mérséklődött azok aránya, akik két, s majdnem negyven százalékkal azoké, akik három szegénységi dimenzióban is érintettek voltak. Egy részük átkerült az egy vonatkozásban érintettek közé, másik hányaduk pedig kikerült a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség közül. „Ez a folyamat a szegénység mélyülésének a csökkenését jelzi” – fejtette ki Janák Katalin. Mint a főosztályvezető elmondta, a veszélyeztetettebb csoportok közé tartoznak a gyermekek, a fiatalok, a romák, a szegényebb régiókban élők, azok, akiknek tartósan nincs munkájuk, valamint az egyszülős családok. Magyarországon 1,293 millió ember élt a szegénységi küszöb (77 680 forint egy főre vetítve) alatt, 105 ezerrel kevesebb, mint 2015-ben. „A jövedelmi szegénység – amely a lakosság 13,4 százalékát érinti – mérséklésében jelentős szerepe van a szociális ellátórendszernek. Kiszámoltuk: ha a társadalmi juttatások elmaradnának, akkor ez a szám 25 százalékra emelkedne” – fogalmazott a szakember. Azt is elárulta, hogy becsléseket készítettek arra vonatkozóan, miként alakulna a jövedelmi szegénységi ráta, ha a nem pénzbeli társadalmi juttatásokat is beleszámolnák a bevételekbe. Ha a tankönyv-, étkezési és egyéb támogatásokat is pénzbeli jövedelemnek tekintenék, akkor egy kicsit alacsonyabb, 12,1 százalékos lenne az arány.
A FOGYASZTÁSRÓL
Az egy főre eső fogyasztás 1,022 millió forint volt, ez 4 százalékkal haladja meg az előző évit (inflációval korrigálva). A három legnagyobb kiadási terület közül az élelmiszerekre és alkoholmentes italokra fejenként 246 500, lakásfenntartásra és háztartási energiára csaknem 216 000, míg közlekedésre és szállításra 117 500 forintot fordítottak a családok éves szinten. „Bár minden területen növelték a kiadásaikat, az előbb említett három legnagyobb – megélhetéssel kapcsolatos – költségtétel aránya a teljes háztartási kiadást tekintve csökkent, 56,7 százalékos volt, szemben a 2012-es 60,4-del. Ez annyit tesz, hogy a családoknál több szabadon elkölthető jövedelem maradt” – magyarázta a főosztályvezető. A megélhetési költségek jövedelmen belüli arányának a zsugorodása lehetőséget jelent a családok számára, hogy többet fordítsanak tartós fogyasztási cikkekre, megtakarításra, hiteltörlesztésre vagy utazásra. A nyugati társadalmakban ez a ráta még alacsonyabb. A szembetűnő, de átlagos társadalmi egyenlőtlenségeket persze a költések közti különbségek is jelzik: a legszegényebbek az országos átlagköltés kevesebb mint felét „fogyasztják”, míg a legfelső ötödben élők több mint a másfélszeresét költhetik el.
AZ EUROSTAT SZÁMAI
Az Európai Unió lakosságának a 23,4 százalékát (mintegy 117,5 millió fő) fenyegette a szegénység vagy a társadalomból való kirekesztettség 2016-ban az uniós statisztikai hivatal (Eurostat) korábbi jelentése szerint. Az elszegényedés által veszélyeztetettek aránya 2014-hez képest 1 százalékot javult, de még mindig hajszálnyival a 2009-es számok felett van. Az Európa 2020 stratégia egyik célja, hogy tartósan csökkenjen ez az arány. Az Eurostat módszertana szerint azokat fenyegeti a szegénység, akiknek a havi jövedelme nem éri el az adott ország átlagjövedelmének a 60 százalékát, vagy komoly gondot okoz nekik a megfelelő életkörülmények biztosítása (például a közüzemi számlák befizetése, bizonyos tartós fogyasztási cikkek megvásárlása), avagy tartósan problémájuk van a munkakereséssel. Tavaly három uniós tagállamban a lakosság több mint harmadát fenyegette a szegénység vagy a kirekesztettség (Bulgária – 40,4, Románia – 38,8, Görögország – 35,6 százalék). A skála másik végén a kockázatnak kitettek a legkevesebben Csehországban (13,3), Finnországban (16,6), Dániában (16,7) és Hollandiában (16,8) vannak. Magyarországon ez az arány 26,3 százalékra csökkent a 2013-as 33,5, illetve a 2008-as 28,2 százalékról.
Borítófotó: Getty Images Hungary
