Magyarországon jelenleg körülbelül kétszázezer Alzheimer-kóros beteget tartanak számon, amely a szellemi hanyatlás, vagyis a demencia leggyakoribb oka. Az elbutulás lassan fejlődik ki, és az állapotromlás sem egyik pillanatról a másikra történik, hanem fokozatosan. A betegség legjellemzőbb tünetei az emlékező- és ítélőképesség romlása, de akár személyiségzavar is kialakulhat azoknál az embereknél, akik Alzheimer-kórban szenvednek.
Az állapot sajnos nem visszafordítható és nem gyógyítható, ám a szellemi leépülési folyamat, amennyiben időben diagnosztizálják, lelassítható, ideig-óráig szinten is tartható.
A hazai gyógyításban áttörő lehet az a speciális vizsgálat, amely a korábbiaknál jóval nagyobb biztonsággal mutatja ki a kór jelenlétét a szervezetben, már a betegség korai fázisában is. Az úgynevezett Pozitron Emissziós Tomográfiát, azaz a PET-et a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Nukleáris Medicina Intézetében alkalmazzák, ennek kapcsán nyilatkozott a témában Pávics László intézetvezető.
Tudni kell, hogy a PET-vizsgálat működési mechanizmusának lényege, hogy azokat a kóros fehérjéket – amiloidlerakódásokat – mutatja ki, amelyek igen komoly szerepet játszanak az Alzheimer-kór kialakulásában.
„A Pozitron Emissziós Tomográfia berendezéssel pozitronsugárzó izotópokkal jelölt anyagokat tudunk leképezni, és ezeket fel tudjuk használni a betegségek megállapításában. A vizsgálat során intravénásan adunk be egy készítményt, vagyis egy molekulát a páciensnek. A szervezetbe bejuttatott anyag az, ami alkalmas az úgynevezett amiloidplakkok megjelenítésére. Ezeket a plakkokat nagyon jó felbontással teszi láthatóvá az eljárás – fogalmazott Pávics László, kitérve az eljárás részleteire, amelyet jelenleg a szegedi Nukleáris Medicina Intézetben már két készülékkel végeznek.
Ennek ellenére az intézetvezető elmondta azt is, hogy az Alzheimer diagnosztikájához a jelenleg rendelkezésre álló minden lehetséges eszközt felhasználva is csak körülbelül hetvenszázalékos biztonsággal lehet megállapítani a kórt. Ennek egyik oka, hogy az elbutuláshoz sok kiváltó ok vezethet. Ezek között Magyarországon az első az Alzheimer-kór, a második vezető indok az érelmeszesedés okozta elbutulásos betegségek, de megfogalmazása szerint egy idősebb embereknél akár egy „egyszerű” depresszió is kiválthat átmeneti tüneteket.
Pávics László ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy azoknál a pácienseknél, akiknél a klasszikus vizsgálati módszerrel arra a következtetésre jutnak, hogy a beteg nem Alzheimer-kóros, később a betegek negyven százalékánál mégis kiderül, hogy ez áll az elbutulás hátterében. „Ezért a diagnosztikát mindenképpen javítani kell. Ennek egy új, a korábbiaknál lényegesen megbízhatóbb módszere az amiloidspecifikus pozitronemissziós tomográfia” – fogalmazott az intézetvezető, majd hozzáfűzte, hogy az új módszer révén a páciensek már a betegség igen korai fázisában megtudhatják, ha az Alzheimer-kór kialakult náluk.
Felmerül azonban a kérdés, hogy egy gyógyíthatatlan betegség esetén min tud változtatni a korai diagnosztika és felismerés. Az intézetvezető szerint sokan úgy gondolkodnak, hogy mivel gyógyíthatatlan betegségről van szó, a korai diagnózis nemcsak haszontalan, de a még csaknem tünetmentes beteg számára felesleges pszichés terhet is jelent.
Megfogalmazása szerint tény, hogy egyelőre gyógyíthatatlan betegségről van szó, de a korai felismerés több szempontból is fontos, ugyanis nem mindegy, hogy a ma elérhető gyógyszeres kezeléseket a betegség mely stádiumában kezdik el. Továbbá az sem mindegy – folytatta –, hogy a beteg még beszámítható állapotban tudhatja meg azt, hogy milyen betegségben szenved, és mi várható a további élete során. Vagyis hogy lesz-e ideje elrendezni az ügyeit önmaga és családja számára, hiszen a betegség folyamatos leépüléssel jár.
Pávics szerint a korai diagnosztika tehát biztosítja a beteg számára az önrendelkezést. Ugyanígy a hozzátartozók számára is fontos a tájékoztatás, hiszen a betegek egy idő után ápolásra szorulnak, és a családnak is gondoskodnia kell erről. Az egészségügyi hálózat ugyancsak fel tud készülni a későbbi gondozásra: például ha a páciens cukorbeteg, a betegsége előrehaladott stádiumában a gyógyszer-, illetve inzulinadagolást már nem lehet rábízni.
„Ha időben tudunk intézkedni arról, hogy erre megoldás szülessen, akkor például elkerülhető az, hogy a beteget ne kelljen a téves inzulinadagolásból eredő szövődmény miatt kórházban ápolni. A vizsgálatok eddigi eredményei azt bizonyították, hogy az amiloid PET-vizsgálat eredménye a betegek hatvanöt százalékánál megváltoztatta az addigi kezelést” – számolt be a beszédes adatokról az intézetvezető.
Összességében tehát, mivel az Alzheimer-kór esetén nagyon fontos a diagnosztika, különösen a korai betegségfelismerés, addig a szegedi egyetemen elérhető új eljárás tovább javítja a pontosságot. A másik fontos pillér a terápia, az ápolás megtervezése, a harmadik pedig a standardok kidolgozása arra, hogy miként kell a gyógyszerkipróbálási protokollokat megváltoztatni ennél a betegségnél – vonta le a végső következtetést az intézetvezető.
