A hétvégi Oscar-gálán az idegen nyelvű filmek kategóriáját megnyerte a chilei A Fantastic Woman című film, amely egy transzszexuális pincérnőről szól, és az idei volt az első alkalom, amikor egy transzszexuális alkotót (Yance Ford) nomináltak a dokumentumfilmes csoportban. Még le sem sikerült ráznia magáról a nemzetközi divatiparnak a gyermektestű, anorexiássá soványított modellek alkalmazásának egyre felháborodottabb bírálatát, új irányt vett a „kulturális forradalom”. Az ez évi New York-i divathét jelszava a diverzitás, a sokszínűség volt. A társadalmi tudatformálást igen magas fokozatra állította az ágazat; a mainstreames sajtóvisszhangok nagyra értékelték a progresszív témát és annak megjelenítését, a színes bőrű, túlsúlyos és transzgender modellek szerepeltetését. Az arányokról mindent elmond, hogy míg 2016-ban három, az idén 33 transznemű modellt választottak ki. Az üzenet tiszta és világos: a jövő a transznemű és nem a bináris modelleké, azaz a nemek nélküli vagy sokszínű társadalom a kívánatos azok számára, akik a háttérben az ideológiai harcot vívják. Friss hír, hogy a Disney-nél már fontolgatják, hogy a kislányok kedvenc meséjét, a Jégvarázs című animációs filmet leszbikus szerelemmel folytatnák.
„GENDER” MINDENÜTT
Ha a magyar online médiában a genderrel kapcsolatos írás jelenik meg, a kommentelők egy része azonnal lesöpri a témát, szerintük ez csak értelmiségi nyavalygás. Miközben a valóságban civil szervezetek folytatnak érzékenyítést a középiskolákban. A magyar melegközösséget is elérte egy értékvita. A feminista Kiss Noémi író épp a New York-i divathéten pózoló Desmond kapcsán emelte fel a hangját, hogy a transzipar ugyanúgy használja ma a gyerekeket, mint a szexipar a prostituáltakat. A véleményére úgy reagált a hazai LMBTQ-közösség, hogy kizárták a Pride-on felszólalók köréből. Belterjes ügynek látszik, pedig nem az, ugyanis jól mutatja a genderlobbi természetét, a szélsőségesen liberális relativizálás mellett a cenzúrát.
CITIZENGO
Zaymus Eszter, a CitizenGo nemzetközi szervezet kampányigazgatója mindeközben arra figyelmeztet, hogy más országokban is eleinte csak legyintettek a haladó gondolatokra, aztán eljött a nap, amikor legalizálták az azonos neműek „házasságát”. A Spanyolországban alapított szervezet keresztény, konzervatív aktivistái fontos témákhoz petíciók révén gyűjtenek támogatókat, hogy aztán konkrét ügyekben forduljanak akár helyi, akár nemzetközi döntéshozókhoz.
„A CitizenGo egyfajta reakcióként jött létre, hogy a liberális elit által konfigurált társadalmi kérdésekre másfajta válaszokat adjon az aktív demokrácia eszközeivel. A nemzetközi levelezőlistára kilencmillió ember iratkozott fel, idehaza negyvenezer. A genderideológia terjedése aggasztó méreteket öltött, ezért kiemelt figyelmet fordítunk a megállítására. Számos eredményünk van. Például 2013-ban sikerült megakadályoznunk az »abortuszjog« előmozdítását célzó Estrela-jelentés aláírását; az EU-képviselők nem szignálták, mert több százezer aláírást küldtünk be egyszerre” – tájékoztat Zaymus Eszter.
A GENDERINVÁZIÓ
„1995-ben, az ENSZ pekingi női konferenciáján került bele először a dokumentumokba maga a gender kifejezés. Akkoriban a férfiak és a nők közötti egyenjogúság biztosítása volt az elsődleges kontextus. Már maga a szó »konstruálása« is felesleges, hiszen a nemi szerep kifejezés minden nyelvben létezik. Hogy kitalálták azt, hogy szükség van a társadalmi nemre, eleve azt sugallja: ez valami más, mint a biológiából jól ismert nemek – fejtette ki az igazgató. – Mára a gendermozgalmaknak sokféle ágazata alakult ki. Magyarországon szintén megjelent a transzszexuálisok radikális ága, de van egy olyan irányvonal is, amely igyekszik csökkenteni és bagatellizálni az ideológia súlyát, azt állítva: csak arról van szó, hogy a lányok is hadd játsszanak kisautókkal. Mi még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nyíltan lehet beszélni ezekről a kérdésekről, de sok nyugat-európai országban azonnal gyűlöletbeszéddel, homofóbiával, kirekesztéssel illetik azt, aki felszólal a gendermozgalom agresszív nyomulása ellen. Ha egy azonos neműekhez vonzódó ember szeretne megszabadulni a homoszexuális érzelmektől, mert saját gyermeket és családot akar, s erről beszél, akkor az LMBT-közeg ezt már nem fogadja el, és gyakran kiközösítik. Viszont ma már vannak a politikai térben olyan szereplők, akik megvédik.”
A hazai feminista és gendermozgalom rendszeresen követeli a nők elleni erőszak szankcionálása kapcsán megfogalmazott isztambuli egyezmény ratifikálását, ami hazánkban az aláírást követően nem történt meg. „A tervezett ratifikálás megtárgyalása előtti egy hónapban összegyűjtöttünk 6000 tiltakozó aláírást, és elküldtük a hazai döntéshozóknak. Gyakorlatilag sokkolta őket, mert korábban néhány cikket leszámítva nem volt semmiféle szerveződés. Holott Szlovákiában a katolikus egyház is felszólalt a megállapodás ellen. Teljesen egyedül vágtunk neki az aláírásgyűjtésnek, s pillanatokon belül érkeztek is a fenyegetések: vigyázzunk, mert ezzel kiírjuk magunkat a civil életből. Mernünk kell megtörni a csendet! – hívja fel a figyelmet a kampányfőnök. – Nem kell attól félni, hogy a liberális sajtó megtámad bennünket, mert úgyis megteszik.”
AZ ISZTAMBULI CSAPDA
„A magyar jogi rendszerbe bekerülne a gender kifejezés, és onnantól kezdve ezzel bárki bármire hivatkozhatna – magyarázza Zaymus Eszter. – Gondoljunk vissza az első megjelenésre, Pekingre, és arra, hogy mára mivé korcsosult. Az isztambuli egyezmény a nők elleni erőszak kapcsán kifejezetten diszkriminálja a fiúgyermekeket. Ha az apa vagy a nevelőapa bántalmazza a lánygyereket, akkor a kicsinek extra védelem jár, az oltalom viszont csak ajánlott, amikor az anya vagy az apa bántalmazza a fiút. A megállapodás a két nemet teljesen szembeállítja egymással, »az uralkodó férfi elnyomja szegény nőt«. Ha ezzel a szemlélettel formáljuk a társadalom gondolkodását, akkor milyen alapon várhatjuk, hogy szeretetkapcsolatban éljenek férfiak és nők, családot alapítva?” Az igazgató azt is hozzáteszi: a magyar büntetőjog kellően szabályozza az erőszak kérdését, s a költséges ellenőrző szerv (Grevio) helyett, amelyet az egyezmény ürügyén az Európa Tanács fel akarna állítani, a megelőzésre és az áldozatok segítésére kellene költeni.
„Arra kértük a kormányt, hogy a jogi keretek biztosításán túl minden további lehetséges eszközzel lépjen fel az erőszak ellen, de ne az isztambuli egyezmény ratifikálásával, hanem a prevencióval, az áldozatokat segítő ellátórendszer fejlesztésével, a kapcsolati kultúra javításával, például a családi életre neveléssel, illetve szakemberek képzésével. Sikernek tekintjük, hogy néhány héttel a petíciónk után bejelentették: a következő négy évben 1,16 milliárd forintot fordítanak a kapcsolati erőszak áldozatait segítő telefonszolgálat fejlesztésére és a területen dolgozó szakemberek képzésére. Hol van a bizalom, amely egy szuverén országot megillet? A semmiféle demokratikus felhatalmazással nem rendelkező szervezetek az emberi jogokra hivatkozva a szuverén államok belügyeibe akarnak beavatkozni, olyan jogokat evidenciának tartva, amelyek a kötőerejű dokumentumokban nincsenek is benne” – hívja fel a figyelmet a kampányfőnök.
A MADRIDI NYILATKOZAT
A CitizenGo nemzetközi konferenciát rendezett The gender and sex címmel Madridban február végén, ahol orvosok, kutatók, jogi, szociális és politikai területek szakértői, civil szervezetek képviselői és homoszexuális emberek gyűltek össze azzal a céllal, hogy megvitassák a genderideológia stratégiáit és következményeit. Az amerikai orvosok elmondták – miként a Figyelő Online-on is írtunk már erről –, hogyan változott meg az elmúlt húsz évben a nemi identitásukban bizonytalan gyerekek kezelése.
„Míg korábban pszichoterápiával igyekeztek feltárni azt a traumát, amely elfordította a kicsit a saját nemétől, addig ma már hormonkezeléssel támogatják a gyerekeket egy olyan döntésben, amelyet nem is tudnak felelősséggel meghozni. Paul Hruz amerikai endokrinológus arról beszélt, hogy korábban mentális zavarként definiálták a kicsik nemi identitászavarát, és családterápiával kezelték. De ha békén hagyták őket, nem avatkoztak be, akkor is helyreállt az identitás a kamaszkorra az esetek nyolcvan százalékában, és ezt tanulmányok tucatjai igazolják. Az orvos elmondta: veszélyes hormonokkal tömni ezeket a gyerekeket. Utalt arra is, hogy míg a depressziót hosszasan vizsgálják a szakemberek, a kicsik állításait a nemükkel kapcsolatban készpénznek veszik. Az orvostársadalomban is már olyan erős a genderlobbi, hogy aki ellene szól, annak a kutatásait és szakmai karrierjét ellehetetlenítik” – számolt be a konferencián szerzett tapasztalatairól Zaymus Eszter.
A GYŰLÖLKÖDÉS AZ ADU ÁSZ
Mind a kulturális, mind a tudományos szférában a genderrel szembemenőkre azonnal rásütik, hogy gyűlölködnek, így sokan nem is merik kifejteni a valódi véleményüket, elhiszik, hogy tényleg az a haladó, aki elfogadja és támogatja ezt az ideológiát. Ezért van az a látszat, mintha ez már hivatalos álláspont lenne mindenütt, de legyen világos, hogy nem az.
„Pont elég, ha a liberális sajtó rásüti valakire, ahogy a tavalyi budapesti családkonferenciára, hogy homofób, onnantól kezdve az emberek jelentős része ezt gondolja. Zajos támogatást kapnak a nemváltó műtétek, miközben semmi sem igazolja, hogy ezek az emberek boldogabbak lettek, sőt az öngyilkossági mutatóik kifejezetten magasak. Eközben az olimpiai mozgalom is teret ad annak, hogy szemmel láthatóan férfitulajdonságokkal bíró versenyzők a női mezőnyben induljanak. Mutassunk már rá, hogy ez agyrém!” – mondja markánsan a kampányigazgató.
RÉSZLETEKBEN AZ ÖRDÖG
A baloldali kultúrharc definiálási és szabályozási kényszere arra irányul, hogy az organikus társadalom építőköveit, a két nemet, a családot kivegye a tradicionális értelmezési keretből, és a progresszió jegyében újrafogalmazza. Ennek révén hoz helyzetbe szexuális kisebbséget és ad teret a homoszexualitás mellett olyan transzneműségnek, amelynek biológiai alapja már nincsen. Az ideológia az aktivisták révén beszivárog a nemzetközi szervezetekbe; a lobbisták nyomásgyakorlása olyan erős, hogy senki sem kérdőjelezi meg, van-e bármilyen alapjuk az általuk képviselt gondolatoknak.
„Így fordulhat elő, hogy az ENSZ, amely azzal a céllal jött létre a II. világháború után, hogy többet ilyen szörnyűségek ne forduljanak elő, a bizalommal visszaélve helyt ad olyan nézeteknek is, mint az eugenika, a fajok kvalitásának javítását szolgáló elmélet. Videofelvétel van arról, hogy egy ENSZ-szakértő arról beszél, hogy a Down-szindrómás magzatokat abortálni kellene. Ki lesz a következő, aki nem lesz kényelmes a társadalomnak? Mert ahogy az eugenika, úgy a genderideológia is teljes mértékben ellentmond Isten tervének, keresztényként ezt nem mondhatom másként” – mutat rá Zaymus Eszter.
DESMOND NAPOLES, A TÍZÉVES AKTIVISTA
Az idei divathét egyik sztárja a tízéves Desmond volt, aki magát LMBTQ-aktivistának tartja. Saját honlapja van, az Instagramon közel 35 ezren követik. Hivatalos életrajza szerint már egészen kicsi korában is szeretett öltözködőset játszani, Barbie babázni, kisvonatozni, színezni, aztán ötévesen balettozni kezdett. Hatesztendősen már a hercegnős ruhákhoz vonzódott. A szülei eleinte aggódtak, de aztán megnyugodtak, hogy ez valóban Desmond személyes döntése. Megértették ezt, elfogadták fiuk saját ízlését és preferenciáit, ebben egy terapeuta is segítette és bátorította őket. A terápián azt a tanácsot kapták: a legjobb dolog, amit tehetnek, hogy lehetővé teszik, hogy Desmond „természetes” módon fejlődjön. 2015-ben már a New York-i Pride legifjabb sztárja volt. Most nyíltan vállalja, hogy meleg, biztos abban, hogy fiúval jár majd, nem lánnyal.
