FORRÓ A FEJÜNK
A nyári kánikulában a szervezetet két módon is érheti hőterhelés. Az egyik tényező a környezeti levegő hőmérséklete – a hírekben bemondott Celsius-fok az árnyékban mért értéket jelenti –, a másik az infravörös sugárzás. Ez utóbbi származhat a direkt napsütésből, de a felmelegedett tárgyak, épületek is így sugározzák a hőt. A tűző napon sokkal nagyobb terhelés éri a szervezetet, mint árnyékban.
HOGYAN MŰKÖDÜNK?
A meleg vérű élőlények szervezetének optimális működéséhez a test hőmérsékletét egy viszonylag szűk sávban kell tartani, erről az agyban található hőszabályozási központ gondoskodik.
Az embernél a legfőbb hőszabályozó szerv a bőr, amely bőven ellátott vérerekkel, verejtékmirigyekkel, ezért hőleadáskor a bőr erei kitágulnak, hogy minél több vér áramolhasson át rajtuk. Nagyjából szobahőmérsékleten képes külső szövetünk a megfelelő hőleadásra. Ha ennél melegebb van, a verejtékmirigyek izzadságot termelnek, hogy a folyadék párolgása hűtse a bőrfelszínt. A sportoláskor vagy nehéz munka közben fellépő izzadás is ugyanezt a célt szolgálja, az izmok által termelt hőt adja le a szervezet. A bőr véráramlása széles határok között képes változni, a normál hőmérseklet melletti érték akár a harmincszorosára képes fokozódni. Ez a nagy fokú áramlásnövekedés jelentős munkát ró a szívre, ez a magyarázata annak, hogy a szívbetegek miért tűrik sokkal nehezebben a hőséget.
A párologtatással való hűtés hatásossága nagyban függ a környezeti levegő páratartalmától. Ugyanazon hőmérséklet mellett ezért érezzük lényegesen kellemetlenebbnek a fülledt meleget. Amennyiben nincs légmozgás, a bőrünk környezetében alakul ki párás mikroklíma, nehezítve a hőleadást. A szellő és a ventilátorok hűsítő hatása abban rejlik, hogy kicserélik a nedves levegőt a bőr felett a környezet szárazabb levegőjére, lehetővé téve a gyorsabb párolgást.
HŐKIMERÜLÉS
Gyakran előforduló rosszullét, melynek lényege, hogy a meleg következtében fellépő fokozott izzadás miatt több vizet és sót veszít a szervezet. Az izzadság ugyanis nemcsak vízből, hanem ásványi sókból – leginkább konyhasóból – is áll. A normálisan 2-2,5 liter napi folyadékszükséglet a nagy melegben három-négyszeresére, megerőltető munka vagy sportolás esetén akár ötszörösére nőhet. A sószükséglet is hasonló arányban változik. A sóbevitel korlátozásáról szóló orvosi figyelmeztetések nagy fokú izzadás esetén nem érvényesek.
A tünetek sokszor bizonytalanok, a beteg gyakran nem is sejti, hogy a meleg a kiváltó ok. Gyengeség, szédülés, fejfájás és hányinger jelentkezhet. A páciens elájulhat, ha hosszabb ideig áll a melegben. Általában izzad, szapora a szívverése. A tudata tiszta, és ez fontos különbség az életveszélyt jelentő hőgutához képest. A testhőmérséklet ritkán emelkedett, de a negyven fokot nem éri el.
Általában elég, ha hűvös helyre viszik a beteget, lefektetik és folyadékot, sót adnak neki. Hűteni szükségtelen. Ha egy órán belül nem javul az érintett állapota, érdemes orvoshoz fordulni, hiszen a panaszoknak más oka is lehet.
HŐGUTA
Ellentétben a hőkimerüléssel, melynek esetében a szervezet hőszabályozása nem károsodik, a hőgutánál a problémát az okozza, hogy a szervezet már nem képes fenntartani az optimális értéket, és a maghőmérséklet jelentősen megemelkedik. A magas hőmérséklet hatására gyulladásos reakciók indulnak be, és több létfontosságú szerv károsodhat: az agy, a vázizomzat, a máj, a vese, a tüdők és a szív. Kóros véralvadási folyamatok is elindulhatnak.
Két variánsa van a hőgutának: a klasszikus és a terhelési. Előbbi a hőség kezdete után két-három nappal jelentkezik. Jellemzően idős, helyhez kötött, nem légkondicionált helyiségben tartózkodó embereknél lép fel, akiknek általában a folyadékfelvétele is korlátozott. Az utóbbi hirtelen támad, forró környezetben végzett intenzív erőkifejtés hatására, egészséges, fiatal emberek esetében is. A nagyon intenzív fizikai munkával járó hőtermelés és a magas külső hőmérséklet együttes hatását a szervezet már nem képes kompenzálni.
Mindkét típusnál jellemző az agy működészavara, amely a zavartságtól a delíriumig és a kómáig terjedhet. Klasszikus esetben a beteg bőre forró és száraz, a terhelés hatására kialakuló hőgutánál gyakran izzadás is fellép. Mindkét variánsnál 40 fok feletti láz mérhető.
A klasszikus és a terhelési hőguta egyaránt életveszélyes, esetükben azonnali orvosi beavatkozás szükséges. A segítség megérkezéséig a beteg hűtését azonnal meg kell kezdeni a rendelkezésre álló eszközökkel, akár csak a test nedvesítésével és ventilátorral.
ELŐZZÜK MEG!
A fentiek ismeretében a józan ész a megelőzés legfontosabb eszköze. A testet a napsugárzástól laza, jól szellőző, világos ruházattal szükséges védeni. Kerülni kell a tűző napon való tartózkodást. Különösen az időseket és a gyerekeket ne engedjük huzamosabban nem jól szellőző, nem légkondicionált helyen tartózkodni. Zárt gépjárműben semmilyen élőlény nem hagyható, rövid időre sem. Árnyékban, résnyire nyitott ablakokkal sem.
A megfelelő folyadékpótlás legjobb indikátora a vizelet mennyisége és színe. Ha néhány óránként van vizelet, amely világos színű, akkor megfelelő a folyadékellátottság. A sötét színű, kevés vizelet vízhiányra utal. A szomjúságérzet nem megbízható jelzése a vízhiánynak.
Az alkoholtartalmú italok NEM alkalmasak folyadékpótlásra hőségben, egyrészt vízhajtó hatásuk, másrészt a szervezet hőközpontjának megzavarása okán.
A folyadék mellett, mint fentebb jeleztük, a só pótlása is szükséges, különösen erőteljes izzadásnál. Száraz hőség esetén az izzadás mértéke nehezen megítélhető. Bőségesen sózott ételek fogyasztása általában elegendő a nátriumhiány elkerülésére.
A strandokon, természetes vizekben való fürdés két úton is alkalmas a test hűtésére. A vízbe mártott test direkt hőcsere folytán gyorsan képes hűlni, utána a bőrfelületről párolgó víz is jelentős hűtő hatást gyakorol. Utóbbit használják ki a párakapuk is szabadtéri rendezvényeken.
A bőr nedves áttörlése segíthet a hő-leadás-ban, ventilátorok használatával segíthetjük a párolgást. Nincs szükség hideg vízre hozzá, a testmeleg víz párolgása önmagában elég hűtő hatást biztosít.
