Talán kevesen gondolják, de az öreg kontinensen az országhatárokat nem ismerő emberkereskedelem áldozatainak több mint kétharmada az Európai Unió állampolgárai közül kerül ki. A 2013–14-es adatok szerint – emelkedő tendencia mellett – a regisztrált áldozatok száma közel 16 ezer fő volt. Az érintett államok kategorizálása annak alapján történik, hogy kibocsátó (hazánk is ilyen), tranzit- vagy célországról van-e szó. A felderítés nem könnyű feladat; mivel egy EU-direktíva alapján a bizonyításnak nem szabad kizárólag az áldozatok vallomásán alapulnia, a hatóságoknak egyebek mellett a pénzügyi mozgásokat is figyelemmel kell kísérniük. Az Europol az így megszerzett információk elemzésével komoly háttértámogatást tud nyújtani az egyes államoknak a bűnügyi hálózatok és a bűnelkövetők szerepére vonatkozóan. A mozgás iránya jellemzően kelet–nyugati, s ugyan a kelet-európai országok rendszeresen szerepelnek az ilyen jellegű hírekben, a látszat csalóka: a gyakori megjelenés a jól működő hatósági rendszerre, az eredményesebb nyomozásra és a más tagállamok illetékes szerveivel való hatékonyabb együttműködésre világít rá. Ha kevés az információ, az nem az emberkereskedelem hiányára, hanem a nagy latenciára utal; a megfélemlített áldozatok – akik szégyellik a velük történteket – nem fordulnak a hatóságokhoz. Emiatt viszont elhúzódnak a nyomozások, a megfelelő erejű bizonyítás sok időbe és nagy erőfeszítésbe kerül. Mondani sem kell: az emberkereskedők eurómilliárdokkal játszanak. A hatalmas összegeket olykor készpénz formájában vagy legális szolgáltatásokon, a feltűnést elkerülve, kis részletekben küldik haza.
Holland tulipánmezők
„A szervezett bűnözői közösségek általában kisebb csoportokból, olykor családokból alakulnak át nagy hálózattá, az albánokat kivéve jellemzően egynemzetiségűek, az áldozataikat egy országból, sőt egy faluból vagy családból toborozzák” – mondta Molnár Angelika, az Europol szakértője, akit a Figyelő arra kért, hogy mutassa be az euró-pai emberkereskedelem főbb tendenciáit. A toborzásnál persze előnyt jelent a nyelv- és helyismeret, hiszen így könnyebb a potenciális áldozatokról zsarolásra is használható információkat szerezni. Például egy a kisgyerekét otthon hagyni kénytelen, mélyszegénységben élő anyát sakkban lehet tartani a hozzátartozók állandó fizikai fenyegetésével. Az elkövetők kreativitása szinte határtalan: a szexuális és munkaerő-kizsákmányolás mellett aktívak a gyermekmunka és az illegális adoptálás területén is. A hazudozás e körök egyik fő vezérelve, például a kiutaztatott lányok sokszor nem is tudják, mi vár rájuk. Az egyik ügyben – említ egy esetet Molnár Angelika – holland tulipánmezőre kerestek munkásokat, ám a lányok végül egy bordélyban kötöttek ki. Olykor viszont, ha a munka jellegével tisztában is vannak, a várható pszichés és fizikai nyomást hallgatják el előlük. Az emberkereskedők pedig semmit sem bíznak a véletlenre. Az újabb és újabb „friss arcok” bevonása az üzletbe nem csupán az anyagiak maximalizálását szolgálja, hanem a helyi kapcsolatok kialakulásának esélyét is ellehetetleníti, minimalizálva a segítségkérés lehetőségét. A szexmunkások kizsákmányolása brutális mértékű: akár 16 órát is dolgoztatják őket, a remélt bevételek elmaradása pedig súlyos bántalmazásokat von maga után. Ám az igaz, hogy a terror a munkaerő-kizsákmányolás esetében is elterjedt, emellett a szerencsétlen sorsú embereket elégtelen élelmezéssel, orvosi ellátás nélkül dolgoztatják, nyomorúságos körülmények között, elzárva a külvilágtól. Időnként azonban a kizsákmányolás e két formája keveredik, például amikor masszázsszalonokban foglalkoztatott nőket szexuális szolgáltatásra is kényszerítenek.
A GYEREK MINT ÁRU
A legmegrázóbbak viszont azok az esetek, amelyekben nemritkán a családtagok asszisztálása mellett kiskorúak válnak áldozatokká. A kizsákmányolásba így bevont gyerekeket főleg koldulásra, később zsebtolvajlásra, bolti lopásokra, majd betörésekre kényszerítik. Előfordult, hogy egy kisgyereknek levágták az egyik ujját, hogy a keze jobban beleférjen a zsebekbe – mondott el egy elképesztő történetet Molnár Angelika. Az emberkereskedelem gátlástalanságát mutatja az is, hogy az illegális adoptáció révén a még meg sem születettek is áruvá válhatnak. Az Europol szakértője megemlít egy esetet: Görögországba toboroztak bolgár nőket, akiknek pénzért kellett átadniuk a megszült gyermekeiket. Az illegális tevékenységet nagyban segítették a jogi kiskapuk, a folyamatba bevont orvosok és ügyvédek is. Az ilyen ügyek csak akkor kerülnek a hatóságok látókörébe, ha az anya a megállapodás ellenére nem adja át a kicsit – vagy őt nem fizetik ki.
Ugyanakkor van az emberkereskedelemnek egy az illegális migrációhoz kapcsolódó, kevésbé ismert formája is. E szerint – gyakran pakisztáni vagy indiai – férfiak névházassággal igyekeznek legális tartózkodási lehetőséghez jutni valamelyik harmadik államban. Molnár Angelika maga számolt be egy konkrét esetről a BBC riportjában; szlovák cigánytelepekről vittek nőket Skóciába, hogy némi pénzért házasodjanak össze pakisztáni migránsokkal. A hölgyek korábban sok esetben önként, pénzért vállalták az aktust, s a házasság megkötése után idővel szabadultak is. Az újabb jelenség az – s ebben már magyar szervezett bűnözői csoportok is részt vesznek –, hogy már szexuális kizsákmányolást elszenvedett lányokat adnak el harmadik állambeli csoportoknak, és házasságra kényszerítik őket.
HASONLÓ A HASONLÓT
A társadalmi hátteret megpiszkálva az látszik, hogy az áldozatok zöméhez hasonlóan az elkövetők szintén aluliskolázott, nehéz sorsú, mélyszegénységben élő emberek. S mégis: iskolázottság és nyelvtudás hiányában is professzionálisan működtetnek nemzetközi hálózatokat. Ehhez pedig komoly helyismeretre van szükség, hiszen a bűnözőknek tudniuk kell, hogy az adott célországban milyen a jogi szabályozás, hol vannak a kiskapuk. Hollandiában a prostitúció legális mesterség, de a gyakorlása sok engedélyhez kötött – hoz egy példát Molnár Angelika. Szabályozottak a kirakatok paraméterei, s hogy ki veheti azokat bérbe, illetve az orvosi, adó- és egyéb papírokat holland nyelven kell kitölteni. Ahhoz, hogy egy kelet-európai lány kizsákmányolása kezdetét vehesse Amszterdamban, pontosan tisztában kell lenni a regulákkal. Mindehhez szükség van segítőkre is, tehát az ilyen bűnügyek egy részében helyi ügyvédek és jogászok is közreműködnek. A megelőzés legfontosabb tényezői: a felvilágosítás és az edukáció – hívja fel a figyelmet Molnár Angelika. Az áldozatok rehabilitálását, a normál életbe történő visszavezetését egész Európában civil szervezetek végzik, amelyek sok esetben állami támogatásban részesülnek. A célországokra sajnálatosan jellemző, hogy a társadalom nem elég érzékeny a külföldi áldozatok problémáira. Nagyon fontos, hogy az átlagember is nyitott szemmel járjon, s adott esetben értesítse a hatóságokat. Nagyobb odafigyeléssel több ilyen bűnügyet lehetne megoldani, s több ember szabadulhatna ki a méltatlan, jogfosztott helyzetből.
MAGYAR MADÁM
Pontos adatok nincsenek, de becslések szerint több ezer magyar prostituált dolgozik külföldön, jellemzően Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Svájcban, Olaszországban és Nagy-Britanniában. Híre volt a nyíregyházi utcának Amszterdamban, de vannak olyan német városok is, ahol a szexmunkások 80 százaléka magyar. Motivációjuk a pénzkeresés; a kerítők sokszor állami gondozott vagy mélyszegénységben élő nőket hálóznak be. Néhány napja három férfira és egy nőre Magyarországon csaptak le a hatóságok, ők prostitúcióra fogva fiatal hölgyeket utaztattak Berlinbe. A tagok elfogásával a rendőrség a teljes bűnszervezetet felszámolta. Az pedig tavaly decemberi hír, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda elfogatóparancsot adott ki egy Németországban tevékenykedő magyar madám ellen. Az eset azért is komplikált, mert a két ország jogi szabályozása eltér a tevékenység megítélésében: ami Németországban legális, a magyar törvények szerint bűncselekmény.
Borítófotó: Leonhard Foeger / Reuters