GENDEREGYEZMÉNY HELYETT
Nem a balliberális politikusok és véleményformálók által erőltetett isztambuli egyezmény parlamenti ratifikációjával, hanem az ellátórendszer fejlesztésével, a szolgáltatások bővítésével kíván a kapcsolati, illetve a családon belüli erőszak ellen tenni a kormány – derül ki az elmúlt időszak nyilatkozataiból. Völner Pál igazságügyi államtitkár egy ellenzéki parlamenti kérdésre adott írásbeli válaszában például kiemelte: hárommilliárd forintot fordítanak a következő években számos példaértékű kezdeményezésre.
Az Országos Kríziskezelő és Infor-mációs Telefonszolgálat kialakítására, valamint a gyermekvédelmi jelző-rendszerhez tartozó mintegy ötezer szakember képzésére majdnem 1,2 milliárd jut, s több mint 1,6 milliárd a Biztos menedék elnevezés alatt futó konstrukcióra.
SZÉLESEBB SPEKTRUM
Völner szerint a kapcsolati erőszak sértettjeit segítő ellátórendszer bővítése és fejlesztése mellett a kormány kiemelt figyelmet fordít az áldozattá válás megelőzésére is, továbbá az ezzel kapcsolatos kutatásokra meg a társadalmi szemléletformálásra, olyan kampányok megvalósítására, melyek üzenete, hogy a kapcsolati erőszak elfogadhatatlan. Egy új fejlesztési forrásnak köszönhetően a jövőben kríziskezelő ambulanciák is nyílhatnak, ahol segítséget kérhetnek a rászorulók. Az állam tehát elsősorban a prevencióra helyezi a hangsúlyt.
Erre vonatkozóan évekkel ezelőtt született egy áldozatsegítő stratégia is, mely az Igazságügyi Minisztérium korábbi tájékoztatása alapján előrevetíti az önkéntes és civil szervezetek, a segíteni tudó és akaró személyek szándékainak a támogatását, végeredményben erőik egyesítését. Ugyanakkor szélesebb spektrumot kíván lefedni ezen a téren, mint maga az emlegetett isztambuli egyezmény. Ennek megfelelően dolgozták ki az úgynevezett áldozatsegítő központok koncepcióját is. Ilyen létesítményből már három működik.
A törvényi szigorításokkal jogszabályi oldalról is megerősített szolgálat személyre szabott támogatásokat nyújt, ezek köre pedig kiterjed az isztambuli irányelv által nevesített szolgáltatások többségére: a jogi és pszichológiai tanácsadásra, vagy akár a pénzügyi patronálásra. Sőt, krízishelyzetben az ideiglenes lakhatás is biztosított az érintettek számára. Az ingyenesen hívható áldozatsegítő vonal, a tárca által működtetett, huszonnégy órás telefonos szolgálat azt is szavatolja, hogy a bántalmazottak haladéktalanul érdemi segítséget, illetve iránymutatást kaphassanak.
IDEOLÓGIAI MAGYARÁZKODÁS
Mindezek dacára rendre felmerül az isztambuli egyezmény parlamenti ratifikációjának a kérdése. Németh Szilárd Fidesz-alelnök még a választás előtt jelentette ki egy tévéműsorban, hogy amíg a kormánypártnak többsége van, erre nem kerülhet sor. Völner óvatosabban fogalmazott, a halogatás okaként részben a további társadalmi egyeztetés szükségességét jelölte meg. Magyarország amúgy csatlakozott a megállapodáshoz, vagyis aláírta azt, „csupán” az abban foglaltak hazai jogrendbe való illesztése maradt el eddig. Megjegyzendő, hogy nem csupán nálunk: az Európa Tanács negyvenhét tagállamából csupán harmincan ratifikálták eddig.
De mi is a gond a hangzatos célokat megfogalmazó, általánosságban aligha vitatható elkötelezettséget rögzítő dokumentummal? Az Emberi Méltóság Központ szerint végül is semmi, csak törölni kellene belőle a genderideológia elemeit, nem beszélve a férfi mint elkövető, a nő mint áldozat kategorizálásról. Tavalyi állásfoglalásuk nyomán egyfajta társadalmi vita is kibontakozott az ügyben, ezért úgy vélik, az Európa Tanács magyarázkodásba kezdett. „A genderideológia trójai falova egy időre megállni látszik” – fogalmaztak már ez év márciusában kiadott közleményükben. Egy konkrét példa az aggályok közül: az egyezmény megbélyegzi a legnagyobb vallások kiállását a férfi-női különbségek, értékek, valamint a házasság mellett, olyan hagyománynak tartva azokat, amelyek káros tradicionális nemi szerepeken, sztereotípiákon alapulnak, s amelyeket cáfolni „kell” az iskolai tananyagokban. A dokumentum alapján az egyházi iskolák sem vonhatják ki magukat a kötelező tananyagok oktatása és a gender kötelező érvényű definíciója alól, így a ratifikáció esetén akár hazánkban is előállhat egy olyan helyzet, hogy azért szankcionálnak egy lányiskolát, mert nem vesz föl a hallgatói közé olyan fiúkat, akik lánynak érzik magukat – figyelmeztetett az Emberi Méltóság Központ.
Nem ért egyet a felmerülő kifogásokkal, ám érzékeli őket Bridget O’Loughlin, a konvencióért felelős ügyvezető titkár. Aki, miután kénytelen volt tudomásul venni, hogy hazánk mellett Bulgáriában, Horvátországban és Lengyelországban is komoly tiltakozást váltott ki az egyezmény, ez év tavaszán valóban magyarázkodásba kezdett. Állítása szerint szó sincs a genderszemlélet ránk kényszerítéséről, ám azt elismerte, hogy a szöveg különbséget tesz a „nem” és a „gender”, vagyis a biológiai és az úgynevezett társadalmi nem között. Márpedig az említett ideológia elvakultabb hirdetői azt állítják, hogy az utóbbi csupán konstruált, így meghaladható kategória. Végeredményben személyes döntés kérdése. Az aggódók éppen ettől tartanak.
FARKAS BÁRÁNYBŐRBEN
A feminista genderkurzus báránybőrbe bújtatott farkasa – ezt már Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója mondta az egyezményről. Az utóbbi évtizedeket tekintve ugyanis nyilvánvaló tendencia, hogy amikor hasonló konvenciókkal egy nemzetállam jóhiszeműen aláveti magát meghatározó társadalompolitikai kérdésekben a nemzetközi jognak és testületeknek, a „progresszív nemzetközi jogászréteg és emberi jogi fundamentalista civil szervezetek” a lehető legszélsőségesebb jogértelmezéseket tulajdonítják a nemzeti jogba becsempészett fogalmaknak. Az isztambuli egyezmény ráadásul egyfajta, kissé tisztázatlan forrásból működő monitoringrendszert is felállíttatna, illetve egy „nagy tekintélyű jogászokból” álló ellenőrző szervet. Vagyis meglenne az „ideológiai furkósbot” is. Szánthó úgy fogalmazott: az Országgyűlés józan többségének ellen kell állnia a politikai korrektség nyomásának. Úgy tűnik, egyelőre így tesznek.
