ZSÁKUTCA
Könyvek, számtalan blogbejegyzés, internetes portálok véleménycikkei, zöldmozgalmak hunynak szemet a valóság fölött, s kampányolnak olyan felfújt és mesterségesen megalkotott jelszavakkal, mint a „gyermektelenség szabadsága”. „My body, my choice” – hangzik a jól ismert szólam, Ronald Reagan pedig még egyet fordul a sírjában.
A Pew Research Center kutatása szerint 1970 óta megduplázódott azoknak a nőknek a száma az Egyesült Államokban, akik megelőzik, hogy gyerekük lehessen. Már egy 2002-es felmérés kimutatta, hogy a 29 év alatti házas nők tizede sterilizáltatta magát az USA-ban. Arra is felhívták kutatók a figyelmet, hogy míg az 1946-ban születettek kilenc százalékának nem született gyermeke, addig az 1970-ben napvilágot látott hölgyek már kétszer ennyien nem vállaltak gyereket. Később, 1976 és 2008 között megháromszorozódott azoknak a 40–44 éves (a termékenységi kor utolsó szakasza) nőknek a száma, akik egyáltalán nem szültek. Kijelenthető tehát, hogy több hölgynek nincs gyermeke napjainkban, mint bármikor a történelem során, s a kutatások azt is kimutatták, hogy ez minden etnikai, vagyoni csoportban és képzettségi szinten így van.
GLOBÁLIS PROBLÉMA
A gyermektelenség nemcsak az Egyesült Államokban gond. Ausztráliában egyes elemzések szerint öt év múlva már több gyermektelen házaspár lesz, mint kicsiket nevelő, olyan népes társadalmi csoportot alkotva, hogy a jelenséggel propagáló politikai párt is született már az országban. Japánban szintén politikai töltetet kapott a téma, miután a Liberális Demokrata Párt egyik politikusa is felszólalt az ügyben. Ott a tavaly publikált statisztikák okoztak kisebb sokkot a társadalomban. Kiderült ugyanis, hogy utoljára 1899-ben született annyira kevés újszülött az országban, mint 2017-ben.
Az öreg kontinensen főként a nyugat-európai államokban okoz problémát a gyermektelenség. Kutatások szerint Németországban, Luxemburgban, Svájcban és Ausztriában a gyerekek nélküli életformát tudatosan választók aránya tartósan nyolc-tíz százalék. Ez a tendencia, késve ugyan, de begyűrűzött Kelet-Közép-Európába is. Magyarországon szerencsére ez az arány két százalék körül van.
HOGYAN ÁLLUNK ITTHON?
A nyugati országokban megfigyelhető trend sajnálatos módon már a rendszerváltás előtt hazánkban is megjelent, így elképesztően nagy sikernek tekinthető, hogy a termékenységi arányszám a 2011-es 1,23-os mélypont után 2017-re 1,5-re nőtt, ez több mint húszszázalékos emelkedés. De az is látható, hogy itthon szintén egyre többen lesznek olyanok, akik a termékenységi korukból kilépve gyermektelenek maradnak. Statisztikusok szerint a most 40–44 évesek között ez az arány már 17-18 százalékos lesz. Bizakodásra az adhat okot, hogy hazánkban a társadalom többsége család-, illetve gyerekcentrikus – ahogy a Magyar Ifjúság 2016 kutatás is mutatja –, de mindenképpen érdemes előre megtalálni a megfelelő válaszokat a „gyerekmentesek” egyre erősödő hangjára, hamis állításaira.
PROPAGANDA FOGSÁGÁBAN
Miközben tehát a nyugati, az európai társadalmak kivétel nélkül demográfiai válsággal küzdenek, és a nyugati liberális elit a migrációt tartja az egyetlen lehetséges kiútnak, hemzseg az internet az olyan hazug válaszoktól, melyek a szélsőségesen értelmezett egyéni szabadság és humanizmus csöpögős buborékjában semmilyen érvényes megoldást nem kínálnak a kialakult helyzetre. „I don’t want children and stop telling me I’ll change my mind” – hangzik el az előadás címe a népszerű TED-konferenciák egyikén. Gyerekeket nem akaró nők „büszke” vallomásai a szalagcímek amerikai portálok oldalain.
Tipikus példái annak, amikor az egyén szintjén értelmezett liberális szabadságfelfogás és a valóság áll szöges ellentétben egymással. A „szeretem az időm és a nyugalmam” szintű kijelentések és egy nemzet „fenntarthatósága” – ha már oly sokat emlegetik a manapság divatos varázsszót – nem egyeztethető össze. A propaganda egyre erősebb; könyvek, nonprofit szervezetek, zöldmozgalmak népszerűsítik a gyermekmentes élet ideáját – pl. Zero Population Growth –, melyek szerint egy fejlett országban születettnek sokkal nagyobb az ökológiai lábnyoma, ezért a helyes hozzáállás a gyermekvállalástól való tartózkodás. Ezek az érvek nem is annyira új keletűek. Már évtizedekkel ezelőtt megjelentek a tudományos világban azok az állásfoglalások, melyek szerint a következő évtizedben a túlnépesedés okozza bolygónk legnagyobb problémáját. Paul Ehrlich, a Stanford biológusa 1968-ban írta meg A népességbomba című könyvét. A mai napig azt állítja, hogy az ökoszisztéma szempontjából az optimális népességszám 1,5-2 milliárd lenne. A legvitathatóbb érvei a fogamzásgátlással és az abortusszal állnak összefüggésben, hiszen Ehrlich ezek mindenki számára elérhető tétele mellett érvel, mivel a népességcsökkenés szerinte csak ebben az esetben valósítható meg.
A legprovokatívabb kijelentései megosztják a társadalmat, s a túlnépesedésről szóló diskurzus óriási hatást váltott ki az USA-ban. Számos szupergazdag, köztük Bill Gates dollármilliókat szán olyan programokra, melyek a családtervezést és a szexuális edukációt kívánják eljuttatni a fejlődő országokba.
A nők jogairól szóló kezdeményezésekről nemegyszer kiderül azonban, hogy a gyakorlatban több száz millió dollár értékű abortusztabletta afrikai országokba importálását jelenti. Bill Gates egyébként nyilvánosan is elismeri, hogy a népességnövekedést tartja az egyik legnagyobb problémának. Többször hangoztatta már, hogy reproduktív eljárásokkal tíz-tizenöt százalékkal is csökkenthető lenne a várhatóhoz képest. Feleségével létrehozták a Bill & Melinda Gates Institute for Population and Reproductive Healthet, amely családtervezés, fogamzásgátlás elérhetővé tétele címszóval ezen folyamatokat kívánja befolyásolni harmadik világbeli országokban.
KIZÁRÓLAGOS VÉLEMÉNY
A téma nem csak a szupergazdagokat foglalkoztatja, a „túlnépesedés” gondolata fokozatosan váltott ki egyre nagyobb hatást. Ma már szinte megkérdőjelezhetetlenné vált, a vitákat inkább annak „kezelése”, megoldhatósága váltja ki. Minden bizonnyal ez is hatással lehetett arra, hogy a gyermekmentes élet ideája kialakulhatott, és mindenféle ellenpólus nélkül egy lett a rengeteg népesedéssel kapcsolatos vélemény közül.
„Mindig is azt gondoltam, hogy szeretnék gyereket, de most egy rakat pénzt keresek, és meg akarom tartani az egészet magamnak, hogy szórakozzak és új cuccokat vegyek. Nem érzem magam önzőnek. Elég gyerek van már a világon” – mondja a Whisper nevű telefonos alkalmazás felhasználója. Sajátos interpretációja a túlnépesedés gondolatának.
A magyar társadalom erősen konzervatív a gyerekvállalás kérdésében, de naponta kapja a megfelelő impulzusokat a haladó liberálfeminista sajtóból. Ebben élenjár a D. Tóth Kriszta tulajdonában lévő Wmn.hu feminista portál, ahol hetente írnak az anyaság elképzelhetetlen nehézségeiről. A „szálljatok ki a méhemből” zászló alá is elsőként állt be az újságíró meg a neomarxista Mérce. Cikkek tömegeit gyártják, melyekkel igyekeznek hitelteleníteni és lejáratni az állami szerepvállalást a nemzet megmaradásáért.
BIZTATÓ JELEK
Ezekkel a trendekkel szemben csak akkor lehetünk sikeresek, ha elfogadjuk, hogy a liberalizmus identitásválságára a „szabadság és felelősség” jelszava a válasz, s nem a szabadság kizárólagos primátusát hirdetjük a közösség jövőjével szemben. A kormányzat gyermekvállalást bátorító és a családokat támogató törekvése az egyetlen lehetséges kitörési pont a demográfiai válságból.
Biztató jel, hogy a magyar egyetemista fiatalok kilencven százaléka biztos abban, hogy családban szeretne élni – derült ki a Három Királyfi kutatásából. Ráadásul egyértelmű elmozdulás látható a kétgyermekes modell felé a jelenlegi „egykézés” trendjétől. Lényeges az is, hogy a fiatalok az olyan posztmateriális értékeket tekintik elsődleges alapnak, mint a megfelelő partner megléte vagy a szülői szerepre való érettség, mindezek mögé sorolva az anyagi tőkét. Minden lehetséges módon segíteni kell őket, hogy szülői szerepben is ki tudjanak teljesedni.
