SZŰK KERESZTMETSZET
Annak ellenére, hogy a bérek folyamatosan emelkednek, kevesen vállalják a kifejezetten kemény fizikai munkával járó életformát. A korszerű anyagfelhasználásnak és technológiának köszönhetően télen sem állnak le az építkezések, a munkásoknak az időjárási viszontagságokat is jól kell tűrniük. Másfél éve figyelem egy kb. százlakásos lakópark építését az első kapavágástól, már ha lett volna, de azok az idők már rég elmúltak. A kőművesek számára mobilházakat állítottak fel, kaptak mosógépet, parabolaantennát, román rendszámú kocsijaikkal a telken parkoltak, csak karácsonykor mentek haza egy hétre. Hol magyar, hol román ordibálás szűrődött át, hétvégenként szólt a mulatós román zene, a környékbeli kifőzdék forgalmát fellendítették. Ez az életforma sok lemondással jár, nem is való mindenkinek, mégis sokan vállalnak munkát külföldön. Egy dunántúli építőipari középvállalkozás tulajdonosa elmondta: ma már vadászni kell az embereket; míg két éve huszonegy főt foglalkoztatott, ma már csak tizennégyen vannak. Ebből tíz-tizenegy szakmunkás stabil, a segédmunkások hol jönnek, hol nem, egy nagyobb hétvégi buli után nem mindig sikerül kijózanodni. A szakmunkásokat egymás elől szipkázzák el a vállalkozók, akár az építkezésről – a munka végeztével megkeresik őket és többet ajánlanak. Egy szerkezetépítő nála közel négyszázezer nettót keres, a segédmunkás is megkapja a 250-300 ezer forintot. Hogy ezt legálisan fizeti-e, vagy zsebbe is megy? Kitért az egyenes válasz elől.
ÁGAZATI PROBLÉMÁK
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) a problémákat látva egy javaslatcsomaggal állt elő, amelyben vannak elképzelések a munkaerőhiány csökkentésére is. Koji László elnök a Figyelőnek elmondta: egyelőre nehéz számszerűsíteni, mekkora versenyhátrányt okoz ez a helyzet az ágazatnak. Hozzátette: a növekedés másik korlátja a vállalkozások gépesítése. „Lényegesen több munkát is el tudnának vállalni a cégek, de a felelős kivitelezők ezt nem teszik. Annyit vállalnak el, amennyit valóban el tudnak végezni. Vannak olyan nehézségek, hogy az ütemezéshez képest csúszik a projekt, vagy késedelemmel indul a beruházás.” A vállalkozóknak hosszasan szükséges mérlegelniük a nagyobb beruházások megkezdése előtt, mert súlyos kötbérrel kell számolniuk, ha nem tartják a határidőket. Az ÉVOSZ elnöke azt is elmondta: megszaporodtak a közepes és a nagy értékű projektek, az uniós forrásból megvalósuló létesítmények jelentős része ebbe a kategóriába tartozik. Arról is beszélt, hogy az ezeket kivitelező cégeknek egyértelműen munkaerő-ellátottsági problémáik vannak, az alvállalkozók sem tudják biztosítani a megfelelő létszámú szakembert.
„2017–18-ban az építőipar 52 százalékkal bővítette a teljesítményét, amely az idén nagy valószínűséggel még tizenöt százalékkal bővül. Nem nagyon talál másik olyan ágazatot, ahol ilyen mértékben nő a kapacitás, ennek pedig munkaerő- és hatékonysági korlátai vannak. Jelen pillanatban ez a piaci helyzet kikényszeríti, hogy sokkal hatékonyabbak legyenek a cégek, azaz gépesítsenek, jobban szervezzenek és képezzék az embereiket” – fűzte hozzá.
A BÉREMELÉS ELKERÜLHETETLEN
Koji László elmondta: két év alatt harmincszázalékos béremelés volt az építőiparban, de nagy a szóródás a cégek között, például a tekintetben is, mennyire képzett a felvett foglalkoztatott. A mérnökök tárgyalási pozíciója sokat erősödött, ők akár 35-40 százalékos keresetjavulást is el tudtak érni. A versenyszféra átlagához képest az építőipar a bérek nyolcvan százalékát fizeti, ezt a hátrányt le kell dolgozni.
„Egy magára valamit adó építési vállalkozó ezt nagyon szívesen ledolgozná. De ez esetben nagy kérdés merül fel: van-e mögötte termelékenység, illetve a piac megfizeti-e?” – mondta a szakember.
„Segédmunkás van elegendő, szakmunkások és mérnökök hiányoznak a rendszerből, illetve a középvezetők, akiket művezetőnek, brigádvezetőnek hívunk. Utóbbi képzés jelenleg nincsen Magyarországon. Az építőipar nyolcvanezer segédmunkást vett fel a múlt évben. Azért, hogy a minőség, a szakszerűség ne szenvedjen csorbát, s a határidő se csússzon, a mérnököknek reggeltől estig a brigád mellett kell állniuk, holott ezt a feladatot a művezető el tudná végezni. A mérnökök emiatt rendkívül leterheltek” – fejtette ki.
Koji László azt is elmondta: többféle nehézséggel jár a képzetlen munkaerő alkalmazása. Az egyik, hogy felügyelni kell az embereket, a másik, hogy a képzésük élőmunka mellett nagyon nehézkes.
HAZAHÍVÓ BÖRZE
Az ÉVOSZ azzal a kezdeményezéssel állt elő, hogy hazahívó börzékkel kellene visszacsábítani a Németországban és Ausztriában dolgozó szakképzett munkaerőt. Az ezeken megjelenő munkáltatók konkrét projektekre konkrét ajánlatokat kínálnának az érdeklődőknek. Arra a kérdésre, hogy kutatták-e, mi lenne az, amiért hazajönnének a vendégmunkások, a szakember elmondta: nyilván a megfelelő fizetés, az egyéb juttatás, a minőségi munka és a dolgozó megbecsülése az, amit elvárnak az emberek. Elsősorban szakmunkásokat és mérnököket szeretnének hazahozni. A magyar építőipar továbbra sem tud annyi bért fizetni, mint a német vagy az osztrák, de ennek a 60-65 százalékát már meg tudják adni egyes cégek. A németországi magyarok weboldalának nem reprezentatív felmérése szerint a kint dolgozó megkérdezettek fele 1800-2000 euróért azonnal jönne, harmaduk beérné 1600, egytizedük pedig 1200 nettóval. Az építőiparban nálunk 1400-1600 euró körül keres egy szakmunkás. Ez 450–510 ezer forint, ami jelenleg még az ágazati bruttótól is nagyon messze van. Koji László úgy fogalmazott: azt is kell nézni, hogy kint a megélhetés is jóval drágább. Ha megélhetési paritáson nézzük, akkor nem rosszabbak a lehetőségek idehaza. A család közelében dolgozni nagy hazahúzó erő lehet.
