Dorka csak jövőre érettségizik, de a közösségi oldalon már eljutottak hozzá a hírek arról, hogy érdemes külföldi egyetemeken is próbálkozni. Önjáró kamaszként elment egy előadásra, ahol holland és brit intézményeket népszerűsítettek. Szüleinek lelkesen mesélte élményeit, hogy milyen könnyű kijutni, sok helyütt nincsen tandíj. Igaz, drága a megélhetés, de könnyű munkát találni, már részmunkaidős állással is hozzá tudna járulni a kiadásokhoz. Mert azt mondták a szervezők, hogy pillanatok alatt kapnak állást az egyetemisták. Szülei hüledezve hallgatták az ötletet, nem értették, miért menne lányuk egy holland egyetemre, ha itthon is tanulhat marketinget, miért nem elég neki egy féléves Erasmus-részképzés, az pont elég arra, hogy a nyelvtudása megerősödjön és tapasztalatokat, élményeket is szerezzen. Másrészt, ha tehetnék, sem akarnának erre a célra havi 1000-1500 eurót biztosítani, és erős kétségeik vannak a téren is, hogy idegen nyelvi környezetben miként lehet egyszerre tanulni, vizsgázni meg munkát vállalni. A beszélgetésből hamar vita lett, mert lányuk elhitte a tájékoztatón hallottakat, hogy itthon már úgysem lehet boldogulni, akinek van esze, az elhagyja az országot. Ugyanis ilyen kijelentésekkel „formálják” a gimnazisták világképét az ügynökök. A gyerekek meg elhiszik, hogy nekik csak a legfontosabb lépést kell megtenni, eldönteni, hogy külföldön tanulnak tovább, a többi gyerekjáték. Az agyelszívás jól ismert mechanizmusa már nem csak a szakmájuk legjobbjait, a kiváló kutatókat érinti, sokkal korábban kezdődik, gimnáziumi csereprogramokkal, nyári nyelvtáborokkal, de a kisebb gyerekekért is megindult a harc, miként Kiszelly Zoltán írta cikkében az osztrák családi pótlék gyakorlatának megváltoztatása kapcsán. Ahogy fogalmazott: „Bécs és Berlin követné London példáját, s a kelet-közép-európai uniós tagországokból érkező vendégmunkásoknak csak azon gyermekei után fizetné az osztrák vagy német családi pótlékot, akik valóban ott is élnek.”
NEM LESZ OLCSÓ
Egy dolog a diákok vágya, lényegesebb tényező szüleik anyagi helyzete. A külföldi intézmény esetleges tandíja mellett számolni kell a lakhatás, a betegbiztosítás, a megélhetés és az utazás költségeivel. A kijutást erre a célra alapított ügynökségek segítik, jutalékért dolgoznak. Börzét, tájékoztató előadásokat tartanak, és bejutnak a gimnáziumok pályaorientációs napjaira is. Ahogy középiskolai tanár informátorunk is említette, nagy az érdeklődés irántuk. A Figyelő talált olyan beetető szöveget, amely egyenesen azt állítja, hogy azoknak a diákoknak is lehetőségük van brit felsőoktatási intézményben tanulni, akiknek az alapképzésekre való közvetlen bejutásra az angoltudásuk és a felvételi követelmények alapján nem lenne esélyük. Ez persze egy külön képzés, busás összegért.
A LÁNYOK MENNÉNEK
Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet 2017-ben végzett kutatása keretében 961 gimnazistát kérdeztek meg. Nyírő Zsanna elemző az országos kompetenciamérés eredményei alapján készült rangsor felső tizedébe tartozó budapesti, Pest és Győr-Moson-Sopron megyei végzős gimnazisták válaszait analizálta. Kiderült: a kiemelkedő hazai gimnáziumok végzős tanulói közül minden tizedik (9,9 százalék) adta be jelentkezését tavaly külföldi felsőoktatási intézménybe (is). Azt találták, hogy utóbbiakba nagyobb valószínűséggel jelentkeznek a lányok, a felsőfokú végzettségű apák gyermekei, a több idegen nyelvet beszélő tanulók, valamint azok, akik korábban részt vettek kinti nyelvtanulási programon. Az eredmények arra is utalnak, hogy a jobb anyagi helyzetű diákok szintén nagyobb eséllyel adják be a jelentkezésüket határon túlra. A gimnazisták elsősorban Nagy-Britanniában, Ausztriában vagy Németországban szeretnének tanulni. A tudományterületek közül a gazdasági képzés emelkedik ki. A legtöbb diák tandíjmentes helyre igyekszik bekerülni. Az intézet kutatói arra is rákérdeztek, hogy a tanulók milyen időtávra tervezik külföldi tartózkodásukat: jelentős részük (41 százalék) szeretne hosszabb távon kint maradni, további 17 százalékuk az egyetem elvégzése után még egy ideig külföldön dolgozna. Magas (21 százalék) azoknak az aránya, akik még nem tudják, mennyi ideig tartózkodnának kint. Tizennyolc százalékuk szeretne a képzés befejezése után azonnal visszajönni Magyarországra. A külföldi továbbtanulást a legtöbben a jobb minőségű képzéssel és oktatási rendszerrel indokolják. Továbbá sok tanuló véli úgy, hogy odakint több lehetősége, jobb munkája vagy magasabb életszínvonala lesz. A harmadik leggyakoribb válasz a nyelvtudás fejlesztése volt.
FONTOS A VISSZATÉRÉS
Az egész kelet-európai régió küzd a magasan képzett munkaerő globális hiányából fakadó agyelszívással. Az itteni fizetések nyilvánvalóan nem versenyképesek a német, a brit vagy a dán bérekkel. Abban a témában egyelőre nincs kutatás, hogy a külföldön diplomázott magyar fiatalok miként állják meg a helyüket, mennyire válnak valóra álmaik. A Figyelő korábbi, a kinti munkavállalók életformáját vizsgáló cikkéből az derült ki: kevesen számolnak azzal, mekkora szenvedést okoz a honvágy, szeretteik távolléte. Nem kérdés: minél korábban szakad el egy fiatal a gyökereitől, annál könnyebb befolyásolni, maradásra bírni. Azt viszont tisztán kell látni, hogy az „ismerj meg más kultúrákat” szlogennel eladott idegenbeli tanulás drámai következménnyel járhat. A fiatal kint maradása szétszakítja a családokat, az unokák évente kétszer találkoznak a nagyszülőkkel, rokonaikat alig ismerik, így kitermelődik egy gyökértelen generáció, amelyik nem tartozik sehova, identitása sérül.
PÁLYAKEZDÉSI NEHÉZSÉGEK
Szerte Európában jellemző, hogy a pályakezdők (25 év alattiak) körében nagyobb a munkanélküliségi ráta, mint az összlakosságra vetített érték. Az Európai Unióban az állástalan fiatalok aránya 2016-ban 20,8 százalék volt, a legalacsonyabb, 7 százalékos ráta Németországban van. Kirívóan magasak, 40 százalék felettiek az értékek Spanyolországban és Görögországban, közel 40 százalékos az arány Olaszországban. Hazánkban 2016-ban a 25 év alatti korosztályban 12,9 százalékot mért az Eurostat. Ez jelentős csökkenés a 2014-es 20,4-hez képest, és kifejezetten jó adatnak számít. Nagyon jók az esélyeik a műszaki, informatikai és pedagógiai pályára készülő gimnazistáknak, a középfokú végzettségű informatikai szakmákkal rendelkezőknek. Pályakezdőnek lenni az élet egyik nagy kihívása, de sokkal könnyebb beleállni a feladatba egy ismerős, „védett” környezetben, ahol a segítő szülői kéz elérhető.
