ROSTÁS ÁRPÁD
– Utoljára azt olvastam önről, hogy elkészítette a címert a karmelita kolostor számára, és azt kérte, hogy megmutathassa a patronált gyerekeknek. Sikerült megszervezni?
– A címer készítését a lányom vállalta el, nem én. Mondtam is neki, hogy ez nagyon nagy munka, de azt válaszolta: apu, te vagy a művész, oldd meg. Azt hallottam, többen is próbálkoztak, de végül engem ajánlott valaki. Visszahallottam, hogy voltak olyan hangok, miért a cigánynak adták a munkát. Amikor elkészült, azt mondtam, felajánlom a cigányságnak, a magyar társadalomnak. A címer melletti angyalok megformálásának személyes vonatkozása is van, az egyik a kedvesem, a másik édesanyám, a lányom és a fiam arcát kapta. Azt kívántam, amikor ezt faragtam, hogy még adjon a Jóisten 1000 évet ennek a szép országnak. Olyan megtiszteltetés volt ez a feladat, mint Michelangelónak a Sixtus-kápolna.
A gyerekek utazását is sikerült megszervezni. Azt szerettem volna megmutatni nekik, hogy ha szakmát tanulnak, akkor sikereket érhetnek el, nem lehet mindenki celeb, ezt meg kell érteniük. Az egyik gyereket annyira elbűvölte a címer, hogy azt mondta, ő is asztalos akar lenni. Ennél nagyobb siker nem is kell.
– Nagyon fontos társadalmi kérdés, hogy a cigány gyerekek bent maradjanak az iskolában, és eljussanak a szakmaszerzésig. Miben tud segíteni nekik?
– Büszke vagyok magyar és cigány gyökereimre, s arra is, hogy a két kezem munkájával teremtek szépet és mentek meg halálra ítélt, csodálatos alkotásokat. Fontos nekem, hogy életemmel – kisgyermekként kerültem állami gondozásba és küzdöttem fel magam elismert emberré – példát mutassak a mai fiataloknak, hogy a gyerekek megértsék: csak a tanulás és egy jó szakma biztosít nekik jövőt, s nem az, ha a segélyre várnak. Az elmúlt években több ezer gyereknek szerveztem már tábort, mintegy kétezer fiatalt vettem rá, hogy tanuljon és fejezze be az iskolát. Szeretném folytatni a táboroztatást. Az a célom, hogy legalább 200 ezer hátrányos helyzetű gyermek jusson el táborba s tanulhasson a szakma becsületéről és a tisztességről. Küldetésem az is, hogy a kétkezi munka becsületét visszaadjam, hogy a társadalom is megértse: mesteremberek nélkül nem boldogul, a mesteremberek képzésére pedig erőt és energiát szükséges fordítani. Már 2000-ben megírtam, hogy családban kell nevelni ezeket a gyerekeket, és nagyon örülök, hogy van egy kormány, amelyik felvállalta ezt a gondolatot, és ezen dolgozik. Mert sajnos a cigány társadalmat nem karolták fel, azt látom, a vidéki cigányságnak nagyon rosszak az esélyei. Ebben próbálok segíteni. A cigányokban ugyanis megvan a jó kézügyesség.
– A hétvégén is gyerekeket hoz parlamenti látogatásra. Mi ezzel a célja?
– Olyan gyerekeket utaztatunk Budapestre, akik még a falujukból se nagyon léptek ki, utána virágokkal emlékezünk meg a koreai áldozatokról és a két hős magyar hajósról. Az a célom, hogy a látogatással kapjanak egy élményt és inspirációt arra, hogy szakmát szerezve más, jobb életük legyen. 2000 óta táboroztatok, több mint nyolcezer gyereknek szerveztem meg a nyaralását. 2013-ban az jutott eszembe: akkor tudnám a legjobban megmutatni, mennyit ad egy mesterség, ha élményeket szereznek munka közben a gyerekek, ha bevonom őket. A somogyvári kastély felújításába fogtunk bele, állami támogatással. A gyerekekkel együtt újítottuk fel, Morgós András és Papp Kinga restaurátor szárnyai alatt dolgozunk. Nívódíjat kaptunk erre a munkára, de ami szintén nagyon fontos, hogy az ebben részt vett halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek közül többen is az ott megismert szakmákat választották. Arról nem beszélve, hogy ha a fiatalok is alkotó módon vesznek részt a munkában, sokkal jobban meg fogják becsülni, vigyáznak majd rá
– Úgy érzi, cigány származású mesteremberként többet kell bizonyítani?
– Ó, rengeteget. Sokfelé járok, ahova hívnak, elmegyek. Beszélgetek a sportról, a szakmáról, hogy miért kell tanulni. Arról, hogy kinyílik a világ, van jövő. Ha leülünk a cigányokkal beszélni, akkor elmondják: nem kapnak lehetőséget. Volt olyan buszos, aki megemelte a tarifát, amikor kiderült, hogy cigány gyerekeket kell utaztatni, mert büdös lesz a buszban. Az emberekben sok előítélet van, ez az igazság. Sok munkát nem kapok meg, pont ezért. Akkor azt mondtam, ebből elég, külföldön keresek munkát. Fejembe vettem, hogy tíz katedrálisba bemegyek, tanulni akarok, dolgozni akarok. Mert itthon nem kapok szakmai lehetőséget. Megnyertem egy műemléki munkát. A kiírók kérdezték, van-e műhelyem, van-e rajta ablak, nehogy a cigányok ellopják a fát.
– El van keseredve?
– El. Bedobtam a törülközőt, inkább a gyerekekkel foglalkozom, megtanítom őket intarziát készíteni. Tanítottam egy fél évig egy iskolában. Minden gyerek készített valamit a családjának karácsonyra, elmondták, mekkora örömöt okoztak a szüleiknek, nagyszüleiknek.
– Mi lenne a vágya?
– Dolgozni, alkotni akarok. Ki akarom próbálni magam, mire vagyok képes. Idehaza nincsen olyan lehetőség, hogy egy templom berendezését megcsináljam, mert csak az nyúlhat hozzá, akinek restaurátori végzettsége van. Nem faraghatok, mert nincs faszobrászi végzettségem, a munkáim meg, úgy látszik, nem jelentenek elegendő referenciát. Az is ritkán adódik, hogy valaki barokk szobabútort rendel. Dolgozni akarok, nem vitatkozni. Beadunk egy pályázatot, de már megvan, ki nyeri meg, én ebbe belefáradtam. Amíg itthon vagyok, a gyerekeknek akarok segíteni. Szeretném segíteni a munkába való visszakerülést is, mert a cigány ember szeret és tud is dolgozni.
NÉVJEGY
1996: Budapest asztalosa, 1. helyezett
2011-ben Magyar Örökség Díj
2015-ben nívódíjat kaptak a somogyvári kastély felújítására
2015: Somogy Polgáráért Díj
2015-ben a Szent Lázár Lovagrend lovagjává ütötték
2016-ban Somogy Roma Díszpolgára díjat kapott
2017-ben megkapta a Pro Architectura díj miniszteri elismerést
