Anna férje tavaly, karácsony előtt jelentette be, hogy beleszeretett a kisfiuk ovitársának az anyukájába. A férfi februárban különköltözött. A gyerekek megkezdték a vándorlást a szülők között, minden második hétvégét két új „testvérükkel” töltik, nyáron négyesben nyaraltak. A napokban futottunk össze a játszótéren, ahol az ötéves kisfiú egyszer csak azt mondta: neki két anyukája van. Anna szeme könnybe lábadt, sokkoló volt ezt hallani. Bogár Zsuzsa pszichológus, a Mozaik a családom című könyv szerzője szerint akármilyen megdöbbentő, de azok az emberek, akik odakerülnek az elvált házasfelek mellé, szülőszerepbe lépnek, ez a mozaikcsalád lényege.
„Egy családnak kell, hogy legyen szabályrendszere, amelyet a felnőttek alkotnak meg együttesen, ők felelnek ennek betartásáért, tehát szülőszerepről beszélhetünk. Ha úgy kerülnek egymás mellé emberek, hogy mindenki csak a vér szerinti gyerekével »bajlódik«, akkor az két egyszülős família egymás mellett élése, de nem lesz belőle mozaikcsalád” – jelzi a különbséget a szakember. A mozaikcsaládnak rengeteg variációja lehet, idővel születhetnek minden oldalról újabb féltestvérek, és a felnőttek is cserélődhetnek.
ENYÉM, TIED
Sokan gondolják azt, hogy az új társuk gyerekeit nevelje csak a vér szerinti szülő. Udvariasan kiállnak a konfliktusokból, nem akarnak fegyelmezni, mindig azt mondják a gyereknek: az édesszülőjétől kérjen engedélyt. Bogár Zsuzsa maga is mozaikcsaládban él, két-két gyereket hoztak a párjával. Azt mondja, a családban bárki rájuk szólhat, ahogy a tanár is az iskolában, hiszen mindig a felnőtt feladata betartatni a szabályokat; hogy éppen ki szól, ilyen szempontból nem lényeges. Ezekben a famíliákban a felnőttek már túlestek néhány csalódáson, a sérüléseikkel együtt lépnek a friss kapcsolatba. Nagyobbak a félelmek, ezeken kell dolgozni, hogy ne téves elvárásokkal és hiedelmekkel kezdjenek új életet. A mozaikcsaládban az a legfontosabb, hogy az első pillanattól kezdve nyíltan beszéljenek meg mindent a felek. Nem szabad megijedni a nehézségektől. Az, hogy például a gyerekek eleinte csatáznak, még nem ok arra, hogy a felnőttek beáldozzák a kapcsolatukat.
TIPIKUS PROBLÉMÁK
Sokkal erősebben jelentkeznek a hasadás-hasítás érzések, mint a hagyományos családokban. Sok háromszög jöhet létre, mikor ki kivel szövetkezik vagy harcol. Mindig fontos feltárni a motivációkat, amelyek ezeket fenntartják. Vannak famíliák, ahol a mozaikcsaládi lét úgy fejlődik tovább, hogy az exekkel is szoros kapcsolatban maradnak a felek, együtt nyaralnak, karácsonyoznak. Nem is olyan egyszerű eldönteni, hogy hasznos-e, ha mindenki mindenkivel jóban van. A pszichológus azt mondja, nem kell túlzásba esni, sőt inkább a határok megtartására hívja fel a figyelmet. A gyerekeket is nagyon összezavarhatják az ilyen viszonyok, hiszen felmerülhet bennük a kérdés, hogy ha ilyen jóban vannak a szüleik, akkor miért váltak el. Az is egészen valószínű, hogy ezekben az esetekben van egy szereplő, aki csak kényszerből vág jó képet a dologhoz.
SZERETET, FÉLTÉKENYSÉG
A mozaikcsaládokban arra is fel kell készülni a szülőknek, hogy a gyerekek – ideális esetben – megkedvelik a mostohát, adnak a szavára, bizalmas kapcsolatot építenek ki vele. Bogár Zsuzsa szerint sok esetben a külön élő szülők borulnak ezen ki, pedig mennyivel megnyugtatóbb az, ha a gyerekek szeretetteljes környezetben töltik az apás hétvégét, mint ha sírva mennek haza. Minden külön élő szülőnek fel kellene mérnie, hogy mi a gyerek érdeke; nem jut kevesebb szeretet neki, ha a kicsi megszereti a mostoháját. A sarjunkat annyian szívelhetik: a tanáraik, az edzőik, a szomszéd. Akkor miért lenne baj, ha a mostohaszülője is? – kérdi a pszichológus.
IDEGENBŐL MOSTOHASZÜLŐ
Idő kell persze ahhoz, hogy idegenből mostohaszülővé váljon a családba került új személy. Eleinte a gyerekek számára csak annyi történik, hogy találkoznak egy baráttal, elmennek hozzá vendégségbe. Az első hosszabb programokon, de legkésőbb az együttéléssel viszont szülőszerepbe kerülnek a felnőttek. Az nem jó, ha barátnak, cinkostársnak maradnak meg, meg kell őrizni mindenkinek a státuszát, ettől még kialakulhat meghitt, bizalmas kapcsolat. A szakember arra is felhívja a figyelmet: gyakran előfordul, hogy a mostohaszülő nevelési elvei nem egyeznek a külön élő vér szerinti felmenőével, és ez konflikusokba torkollik. Ilyen esetekben azt kell szem előtt tartani, hogy minden család maga hozza a szabályait. A gyerekek attól nem lesznek kevesebbek, hogy két rendszerhez alkalmazkodnak, sőt a javukra is válhat: rugalmasabbak lesznek, meglátják azt, hogy többféle szisztémában is működhetnek családok.
SZABÁLYOK KELLENEK
A mozaikfamíliák jó működésének alappillére Bogár Zsuzsa szerint az átlátható rendszer kialakítása, a családi szokások bevezetése. Az újonnan összeállt közösségben meg kell alkotni a gyerekekre vonatkozó szabályokat a tévénézéstől kezdve a zsebpénzen át a lefekvés idejéig. Nem ritka, hogy a válás után engedékenyebbé válnak a szülők, a felek között megindul egy „ki a jobb fej” verseny, ami a keretek fellazulásával jár, de ez már rövid távon sem lesz jó senkinek. Amikor újra teljessé válik a család, a két felnőtt szövetsége már megadja azt az erőt és alapot, hogy ismét kialakuljon a gyerekek számára fontos és szükséges szabályrendszer. Ebbe beletartozik az is, hogy meghatározzák, hol mennyi időt töltsenek a kicsik, mikor legyenek közös vagy esetleg a szülők számára szabad hétvégék. Ahogy Bogár Zsuzsa fogalmaz: bízni kell abban, hogy az új partnerünk jót akar, beletanul a szülői szerepbe, senki sem lökődik ki belőle, hiszen számos kutatás igazolta, hogy az apák szerepe nagyon fontos a gyermekek hosszú távú lelki egészsége szempontjából.
Borítófotó: Közös platform. A vér szerinti és a mostohaszülő ugyanúgy szülőszerepben funkcionál, együtt alakítják ki a család szabályait (fotós: John Keatley)
