Lassan gyülekező, félénken körbetekintő ifjak érkeznek hétfő este az egyik belvárosi kávézóba, a Szólj be a papnak Budapesten! rendezvényre. Az egyetemi vizsgaidőszak közepén, karácsony közeledtével csekélyebb létszámban gyűlnek össze, de az elmúlt hónapokban zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők a fővárosi kávézókat, kocsmákat, hogy meghallgassák a különböző felekezetekből érkező papok és lelkészek beszélgetését, s persze feltegyék a kérdéseiket.
A KEZDETEK
A kezdeményezés Debrecenből indult, ahol pár fiatal szervezte meg a szókimondó, tabudöntögető rendezvényt, amely idővel hagyománnyá, később pedig budapesti folytatásával országossá vált. A céljuk, hogy hitről, egyházról, vallásról és a húszas, harmincas korosztály kérdéseiről tudjanak beszélgetni, válaszokat keresni tabuk nélkül. Ha a szexualitásról vagy hasonlóan kényes témákról volt szó a közösségi oldalakon szervezett események meghívójában, a kibérelt sörözők tömve voltak érdeklődőkkel – mesélték a program lelkes elindítói, mielőtt elkezdődött a Szólj be a papnak Budapesten! decemberi rendezvénye az advent témakörében, Mit hoz neked karácsonyra a Jézuska? címmel.
HA TABUKRÓL BESZÉLÜNK
„Miért van az, hogy ha a szexről beszélgetünk, akkor kígyózik a sor az épület előtt, de ha az adventről és a szeretetről, akkor családiasan vagyunk?” – indította a moderátor a beszélgetést Gombkötő Bea evangélikus lelkész, Boros Dávid baptista lelkipásztor, Kiss Didák testvér ferences szerzetes és Michels Antal római katolikus pap részvételével. Gombkötő Bea pedig egy korábbi élményével választ is adott a kérdésre: „Amikor megkérdeztem egyetemista fiatalokat, hogy milyen programot szervezzek nekik, és feltettem a kérdést, mi érdekli őket, akkor az egyik srác így válaszolt: a fiúkat a lányok érdeklik, a lányokat pedig a fiúk.” A városban csak Tóni atyaként ismert józsefvárosi plébános, Michels Antal szerint nem kell csodálkozni, ha az advent témaköre kevésbé vonzza a fiatalokat, amikor korunkban az internetezők 60 százaléka pornográf tartalomra keres rá a világhálón. Ráadásul a karácsonyról – hiába ünnep – nehéz vidáman beszélni, mert nem egy könnyű, vonzó tárgykör. Hiszen az adventi időszakban mélyebb titkokról beszélgetnek a hívő emberek, amelyeket mindenki nehezebben oszt meg másokkal – tette hozzá Kiss Didák ferences szerzetes. De mik is ezek a nagy titkok?
ADVENT MINT BEFUTÓ VONAT
Az időszak lényege, hogy mindenki ráérezhessen, mire van szüksége a másiknak és mire saját magának – definiálta az advent fogalmát Tóni atya, aki egy állomásra befutó vonathoz hasonlította a keresztény várakozás időszakát. „Nekünk is szükségünk van lassításra, hogy megérkezhessünk az ünnepbe” – tette hozzá. Boros Dávid szerint furcsa ellentmondása korunknak, hogy ebben az időszakban „mindent el lehet adni, kivéve az adventet”. De a lelkészek és a papok szerint épp erre, az egyik legszebb és legfontosabb dologra jut a legkevesebb figyelem manapság.
KELLEMES VAGY BOLDOG?
Sokkal inkább figyelünk arra, hogy mindenkinek kellemes ünnepeket vagy boldog karácsonyt kívánjunk, tekintet nélkül arra, ki hogyan ünnepli ezt az időszakot. Ráadásul Didák testvér szerint nem is használjuk helyesen az üdvözléseket. Úgy véli, boldog nem lehet a karácsony, hiszen a boldogság állapotát csak a túlvilágon tapasztalhatjuk meg, sokkal inkább törekedhetünk arra, hogy szeretetben eltöltött, örömteli ünnepet éljünk meg, s azt kívánjuk másoknak is. Boros Dávid hozzátette: ha el is fogadjuk, hogy boldogság vagy örömteli pillanatok léteznek, azok sem biztos, hogy éppen karácsonykor történnek meg. Ez nem lehet egy elvárás az ünnep, a vallás felé.
PROTESTÁNS VAGY KATOLIKUS
A beszélgetés vége felé a közönség sorai-ból érkezett egy kérdés, hogy mi a különbség a katolikus és a protestáns karácsony között. Azonban vita helyett a részt vevő papok és lelkészek most konszenzusra törekedtek. Szerintük a karácsonynak épp az a lényege, hogy egység és szeretet legyen, a vallások szimbólumainak a különbözőségétől pedig ebben az esetben el is tekinthetünk. Persze azt a katolikusok is elismerték, hogy az ünnepi rózsaszín és lila miseruha a papoknak sem tartozik a kedvencei közé, de a hagyománytisztelet sok mindent felülír.
„KOCSMAMISSZIÓ”
A beszélgetés végén a kerekasztal összes résztvevője és a hallgatóság egy része egy asztalhoz ült, s kisebb-nagyobb csoportokban folytatta a diskurzust. „A kérdésekkel pedig segítséget kérünk világképünk újrarajzolásához” – vallja Kiss Didák, aki úgy véli, minden dilemma mögött felsejlik egy igazi talány, amelyre a választ sokkal mélyebben keresi az érdeklődő. Boros Dávid szerint azonban sokszor a kérdések félrevisznek, és éppen a lényegről, az egyházak, a vallások közös alapjáról s együttes üzenetéről feledkezik meg az ember, miközben a különbségeket keresi két egyház között. Michels Antal épp azért tartja fontosnak a Szólj be a papnak! kezdeményezést, mert itt újraélheti annak a gyönyörűségét, hogy valamilyen egységet tapasztal meg a másikkal. Nem a különbözőséget, hanem az egységet, ami Krisztusban van. Gombkötő Bea pedig hozzátette: a fiatalokat egy úgynevezett kocsmamisszión sokkal könnyebb megszólítani, mint ha a lelkész a templomban ülve várja, hogy betérjenek.
