Amikor a vállalkozás felfalja a hobbit

Akkor is imádják majd a hobbijukat, ha az munkává válik? A szakértők szerint ezt kell végiggondolniuk azoknak, akik az addig szabadidős foglalkozásként űzött tevékenységükkel szeretnének pénzt keresni.

Ha pedig a válasz igen, onnantól a hobbit kezeljék úgy, mintha munka lenne. Ami még szükséges: tudás, kompetenciaépítés, az ágazat és a versenytársak ismerete, tervezés és stratégiai gondolkodás.  S hogy melyik korábban élvezetből végzett tevékenységet lehet a megélhetés szintjére emelni? A kézműves tárgyak és élelmiszerek készítése nagy felfutásban van hazánkban is, ám a fotózás, az írás és szerkesztés, a grafikai munkák, a közösségi médiához kapcsolódó szakértelem, a videógyártás, valamint a fitneszismeretek is tartogatnak lehetőségeket. De éppen ilyen kitörési pont lehet az autó-motor építésben és az asztalosmunkákban való jártasság, a zene- és tánctanítás, a coaching vagy éppen a bolhapiacokon való részvétel. A Figyelő hazai példái azt mutatják be, hogy többgyerekes családanyák miként alakították szabadidős tevékenységüket pénzkereső foglalkozássá. Egy tanulság egészen biztosan van: a személyes kapcsolattartás – ami a legtöbb ráfordított időt igényli – elengedhetetlen. A romantikus álmokat pedig gyorsan el kell engedni.

ANYUKA OTTHON FESTEGETETT

Amióta az eszét tudja, mindig is alkotó, bütykölő ember volt – mondta a Figyelőnek Kmetyó Lászlóné Krisztina (46). A háromgyerekes édesanyát még Németországban vitte rá a kényszer a bútorfestésre, mivel bérelt lakásukban csúnya volt a berendezés. A megfelelő festékre hosszas keresgélés és sok próba után talált rá. Munkáit idővel posztolni kezdte a Facebook hobbifestőcsoportjaiban. Ez volt az „anyuka otthon festeget” időszak, ahogy ő fogalmaz. A helyzet a hazaköltözésükkor fordult komolyra: Kriszta nem tért vissza az állami szférába, így jött az ötlet, hogy a Németországban megszeretett festéket itthon kellene forgalmazni. A német vállalat nyitott volt az együttműködésre, csak egy kisebb üzleti tervet kértek a termék magyarországi bevezetéséről. Óriási könnyebbséget jelentett számára, hogy a férje – akivel együtt viszik a vállalkozást – maximálisan mellé állt. A vásárlókkal való kapcsolattartás a mai napig rengeteg időt igényel, ilyenkor az apa foglalkozik a gyerekekkel. Az első, szerény raktárkészletet a megtakarításaikból vásárolták, a marketing pedig a közösségi oldalakon folyik. „Hosszú távban gondolkodunk, építkezünk, aki gyors profitot akar, az ne festéket áruljon” – fogalmazott Kriszta. Fontos számára az is, hogy megtalálja a munka és a család közötti egyensúlyt. Volt egy romantikus álma arról, hogy bútorokat festeget s közben árulja a festéket, ám a valóságból a kép első fele egyelőre hiányzik. A vállalkozás éppen most ért el abba a szakaszába, amikor „a munka bekebelezi a hobbit”, s Kriszta is mostanság ismeri fel, hogy az alkalmazotti lét egyszerűbb volt. Ám türelmes; azzal is tisztában van, hogy a tudatos építkezés meghozza majd a gyümölcsét. Munkáinak híre sok helyre eljutott. Nagy sikernek tartja azt is, hogy meghívták zsűrizni a Paksi Atomerőmű Zrt. kreatív pályázatára. Időnként mások számára is vállal felújítást, ám előfordul, hogy nagy szenvedéllyel inkább meggyőzi a megrendelőt: ugorjon neki maga a munkának, mert sokkal nagyobb öröme lesz benne. A festéket pont erre a célra fejlesztették ki, kifejezetten felhasználóbarát. Maga a festés nem igényel szaktudást, viszont óriási sikerélményt ad.

A BAZSALIKOM SZERELMESE

Kamocsay-Beh Mariann (29) kertészkedő családba született. A miliő, valamint a biológia szeretete magával hozta a kertészmérnöki és a biotechnológiai mesterdiplomát. Pályakezdőként mint termékmenedzser dolgozott egy cseh cégnél, de idővel egyre inkább hiányzott neki a „zöld”. Férjhez ment Kamocsay Ákos borászhoz, megszületett első kislányuk, s akkor jött a saját vállalkozás gondolata. Maga is nevet azon, hogy a gyerekek születése előtt, amikor még sokkal jobban ráért, hogy is nem jutott eszébe vállalkozni. A Bazsalikomos kert ötlete még az egyetemen megfogant benne, hiszen már ott beleszeretett a fűszernövényekbe, ez lett a hobbija. A gasztronómia lassabban ejtette rabul, a fine dininggal csak felnőttként találkozott. Szőlészetre szakosodván belecsöppent a borkóstolók világába is, ott szembesült először igazán azzal, hogy a megkomponált étel és bor együtt egészen új élményt adhat. Ekkor kezdett el kísérletezni otthon, még mindig csak hobbiszinten. Akkoriban a szülei vásároltak egy aszalógépet, így adódott az ötlet, hogy fel kellene használni az aszalványokat fűszeres teakeverékekhez. Megkomponálta az ízeket, elkészült a csomagolás is, a termékek pedig nagy sikert arattak a Wamp dizájnfesztiválon. A nyári szezon után úgy döntött: télen teakészítő workshopokat tart, így változott a hobbi munkává. A kisebbik lánya érkezésekor csak a vállalkozás fenntartására jutott energia: eleget tett a megkereséseknek, de fejlesztésre már nem jutott ereje. Tavaly meghívták az Anker’t kiskertpiacára is, ahová teákat és bazsalikompalántákat vitt. Mariann azt mondta, nagyon hiányzott számára ez a közeg, onnantól kezdve havonta árult a piacon. Legközelebb már pestóval érkezett, amelyet azonnal elkapkodtak, nem tudott annyit készíteni, amennyi ne fogyott volna el – ez lett a húzótermék. Ugyanakkor a ragyogó anyuka mögött kőkemény munka áll, a szabadszállási birtokot is a család műveli. Mint mondja, azt sem látja senki, amikor kómásan, este tizenegykor csomagolja a portékákat. De nem vállalja túl magát, tudja, hogy meg kell találnia az érzékeny egyensúlyt a család és a munka között. A vállalkozói lét komoly tanulási és önismereti utazás is, a határok feszegetéséről szól. Mariann sokszor fekszik le úgy este, hogy maga sem érti, miként is élték túl azt a napot. A bázist ma is a szülei kertje jelenti, a műhelyét is itt alakította ki. Hangsúlyozza is: a család támogatása nélkül nem jutott volna nulláról az egyre. Az pedig külön inspirációt jelent számára, hogy nincsenek határok sem az önmegvalósításban, sem a kreativitásban.

A NŐI „FŐSZEREPLŐ” A TÁSKA

Kalmár Zsuzsanna (47) mindig is varrt, ruhaipari tanulmányokat végzett, stylistként is dolgozott, aztán saját lábra állt, az első gyermeke születése után pedig gyerekruhákat készített. Négy kicsi édesanyjaként sem tett le a vállalkozás újraindításáról. Azt mondja, hiányzott az életének ez az aspektusa. A barátnőknek hobbiból varrt táskáinak nagy sikerük volt, jöttek a megrendelések is, így indult el ezen a vonalon. Minden darabot saját kezűleg készített. Ma már van saját műhelye, ám -eleinte otthonról dolgozott, külön kifejlesztett egy technológiát, hogy jól meg tudja dolgozni a textilt. Nem viszi ugyan haza a munkát, de a vevők megkövetelik az azonnali reagálást; mindenkinek rögtön kell a táska, így a telefont otthon sem tudja kikapcsolni. Ma már két varrónőt foglalkoztat, de mivel nehéz nemet mondani, így is sok a munka. Zsuzsanna számára a kezdeti időszak rengeteg tanulással telt; a gyártás mellett megismerkedett a marketinggel és az üzletfejlesztéssel is. Mivel még mindig kicsik a gyermekei, a lassú fejlődés mellett tette le a voksát. Viszont olyan jól sikerült a piacra lépés, hogy – mivel a megrendelők egymásnak adják a kilincset – a vállalkozás szinte önállóan működik. Ehhez persze kell a férje által nyújtott biztos anyagi háttér is, így a család megélhetése nem függ a vállalkozás sikerétől. Mivel a férje munkájából adódóan sokat utazik, így nagyobb részben a gyereknevelés is rá hárul. A család és a vállalkozás működéséhez elengedhetetlen a jó szervezőkészség – állítja Zsuzsanna. Saját webshopon keresztül értékesítenek, ő pedig időnként részt vesz a WAMP dizájnfesztiválon, s már bécsi vásárokra is sikeresen pályázott. Ezeken maga is jelen van, mert a vevők igénylik az alkotóval való találkozást. Üzlet nyitása – annak kockázatos volta miatt – egyelőre nem szerepel a tervek között. A bevételek viszont ma már elég jól tervezhetők, a megrendelések folyamatosan érkeznek, a vállalkozás nincs kitéve szezonális hatásoknak, persze a karácsonyi időszak extra bevételeket hoz. Zsuzsanna a Facebookon közel húszezer fős csoportot gondoz, ezt még nem tudja kiadni a kezei közül. Sok álma van még: amint a gyerekek önállóbbak lesznek, a tervek akkor kapnak zöld lámpát.

Borítófotó: (balról jobbra) Kmetyó Lászlóné Krisztina (46); Kamocsay-Beh Mariann (29); Kalmár Zsuzsanna (47)

Ezek is érdekelhetnek

További híreink