Kutyák agyonverése, sündisznó élve elégetése, gólyalábak eltörése – e horrorsztorik lassan mindennapossá válva jelzik, hogy az önmagukkal és a világgal is harcban álló figurák bizony kreatív módon mutatják meg személyiségüket. Az őrület mértéke is félelmetes: az elmúlt három esztendőben regisztrált állatkínzással összefüggő bűncselekmények száma meghaladta a két-ezret. Az Országos Rendőr-főkapitányság adataiból az is látszik, hogy az erőszak legtöbbször az állat egészségkárosodásához vagy pusztulásához vezet. A hajtóerőt az adott ügyek szintjén nehéz belőni, ám egy nagyobb optikán keresztül az elkövetők profilja is kibontakozik. A rizikó a férfiak, illetve az alacsony társadalmi státuszúak és a fejletlenebb empátiával rendelkezők körében nagyobb, de a gyerekkori, antiszociális problémák, pszichés zavarok, valamint a felnőttkori függőségek is kockázatnövelő tényezők.
„Az állatkínzásnak rengeteg típusa létezik; a konkrét bántalmazáson túl az éheztetés, a rossz tartási körülmények, a viadalok és a kísérleti egyedekkel kapcsolatos ügyek is idesorolhatók” – hívta fel a probléma széles körű megjelenésére a figyelmet Kiss Anna pszichológus. A szakember motivációként például a tapasztalatszerzést, a szórakozást, az agresszió kiélését, illetve a szaporítás és a viadalok által jelentett anyagi haszonszerzést említi meg. „Nem lehet egyetlen kategóriával leírni a tipikus állatkínzót, lehet gazdag, szegény, okos vagy tanulatlan” – állítja Perédi Gergely. A Tetovált Állatmentők elnöke valódi tapasztalatokkal bír, hiszen a szervezet főleg balesetet szenvedett, illetve bántalmazásoknak kitett állatok mentésével és rehabilitációjával foglalkozik. Szerinte alapvetően az otthonról hozott normák a meghatározók, „ám sok elkövető küzdhet kisebbségi komplexussal, s keresik a lehetőségeket erőfölényük kimutatására, frusztrációjuk csökkentésére”.
Bíróság vs. nép
Tavaly az állatok sérelmére elkövetett bűncselekmények ügyében kicsivel több mint száz eljárás végződött jogerős ítélettel, ugyanakkor alig néhányan kerültek rács mögé, miközben a közvélemény veri a tamtamot a szerinte nem eléggé szigorú fellépés miatt. Felháborodás kísérte azt az ítéletet is, amikor a mozgásképtelen ebet baseballütővel agyonverő fiataloknak pártfogói felügyelet mellett felfüggesztett szabadságvesztéssel, novellaolvasással és filmnézéssel kell vezekelniük pokoli tettük miatt. „Erősen emberfüggő, hogy egy-egy bírósági döntés kinek mennyire változtatja meg a gondolkodását” – fogalmazott Tóth Mariann, az Állatbarát Alapítvány telepvezetője. Ugyanakkor Perédi a teljes ítélkezési gyakorlatot gyengének tartja. „Nem azt állítom, hogy minden elkövetőt letöltendőre kell ítélni, de a jelenlegi gyakorlatnak nincs elrettentő ereje” – fogalmaz az állatmentő. Kiss Anna is úgy látja, egy ilyen végzésnek több szempontból is jelentős hatása van, „hiszen ha társadalmi szinten tekintünk rá, akkor olyan üzenetet közvetíthet, hogy az állatokkal való rossz bánásmód elfogadott, megúszható, ami növelheti az ilyen cselekmények gyakoriságát”. Kritikával illette a novellaválasztást is: a főszereplők bizonyos tulajdonságai akár irigyelhetők, vonzók is lehetnek, hiszen ügyesen cseleznek ki mindenkit, összetartanak, kíváncsiak, vakmerőek és kitartóak. A rettentő kegyetlenség, melyet napról napra hidegvérrel elkövetnek, büntetlen marad, nincs következmény, a novellában nincs feloldozás az olvasó számára, csak a mardosó borzalom marad utána.
Lassú víz partot mos
Perédi a magas latencia ellenére stagnáló helyzetet lát, ami szerinte az állatvédők és a nonprofit szervezetek érdeme. Civilek tartanak prevenciós és felvilágosító előadásokat a fiatalok számára, „mi magunk is járunk óvodába, iskolába”. A különböző szervezetek e munkát leginkább a saját költségeiken végzik. Ha valakinek romantikus elképzelései voltak a mindennapokat illetően, annak érdemes tudnia, hogy az állatorvosi költségek, a panzióztatás, illetve a rehabilitációs kezelések komoly summát tesznek ki. „Napról napra élünk. Az egyszázalékos felajánlásokból, illetve más adományokból dolgozunk” – mondta Perédi Gergely. Az Állatbarát Alapítvány is kizárólag az egy százalékból tartja fenn magát, sem állami, sem vállalati támogatásban nem részesül. Az állatmentésen túl ez a szervezet szintén a szemléletformálást tartja az egyik legfontosabb feladatnak. A felnőttek gondolkodása is befolyásolható, ám valós és hosszú távon érvényes eredményeket a gyerekek, a fiatalok nevelése hozhat. Ha ők megtanulják az állatokkal való etikus bánásmódot, illetve felismerik, hogy érző lényekről van szó, az nagyban csökkenti a bűncselekmények számát. Kiss Anna szintén egy átfogó prevenciós programot tart szükségesnek már egészen fiatal életkortól, amely többek között a szerhasználatra, a bullyingra és az állatokkal való megfelelő bánásmódra fókuszálna, de társadalmi szintű attitűdformálás is kellene. A kutatások pedig a gyakran emlegetett közhelyet látszanak igazolni: annak is nagy a kockázata, hogy az állatkínzók embertársaik ellen fordulnak. Ugyanakkor az elvégzett fejlesztő munkának pedig gyümölcse is van, hiszen többször előfordult, hogy 10-12 éves gyerekek hívtak segítséget egy-egy bajban lévő kutyához.
A TÖRVÉNY BETŰJE
Az állatkínzást fél évszázada bünteti a jog, évtizedekig csak szabálysértésnek minősült, és az elkövető pénzbírsággal volt sújtható – tudtuk meg a Fővárosi Törvényszéktől. A cselekmény jogi megítélése viszont többször is változott: 2004-től bűncselekménynek minősül, négy éve pedig – fő szabály szerint – szabadságvesztés szabható ki. A bíróság maga dönt arról,
hogy milyen büntetést ró az elkövetőre a törvény által biztosított tól–ig határon belül.
A szabadságvesztés kiszabása nem automatikus, különösen nem a kis büntetési tétellel fenyegetett cselekmények és büntetlen előéletűek esetén. A bíró az adott ügyet és az elkövető személyét egyedileg vizsgálja, szem előtt tartva az egységes joggyakorlatot is, társadalmi elvárásokat (enyhébb vagy szigorúbb büntetést szorgalmazókat) pedig nem vehet figyelembe.