– Lezárult a tanév. Sikerült úrrá lenni a múlt ősszel fenyegető pedagógushiányon?
– A tanév elején azt mondtuk, valóban vannak olyan intézmények, amelyekben nincs elég pedagógus, de általánosságban kijelenteni ezt már akkor sem lehetett. Egyes természettudományos tárgyak esetében valóban nehezebb volt betölteni az álláshelyeket több településen is, de a tankerületi igazgatók és az intézményvezetők megoldották, biztosították mindenhol a feladat ellátását. A szakos órákat a kollégák ellátták, bár valóban voltak, akik magasabb óraszámban. Az év értékelésekor ki kell emelni, hogy folytatódott az iskolák fejlesztése, még több településen van már tanuszoda, tornaterem, iskolafelújítások, digitális beszerzések zajlanak. Több mint egymillió gyermek kap ingyen tankönyvet, és félmillió gyermeknek biztosítjuk az ingyenes, illetve kedvezményes étkeztetést. Jóval megbecsültebbek a pedagógusok is, bérük 2013 és 2017 között átlagosan ötven százalékkal emelkedett. A minisztérium a parlament elé terjesztette azt a javaslatot is, amely lehetővé teszi majd az iskolaigazgatók nagyobb anyagi megbecsülését. A jövő évi költségvetésben még több jut az oktatásra. Az oktatási kiadások jövőre megközelítik a 2080 milliárd forintot, ami több mint 633 milliárd forintos növekedést jelent 2010-hez és közel 50 milliárdosat 2019-hez képest. Nagyot léptünk előre az online ügyintézésben, többek között be lehet iratkozni az iskolákba a KRÉTA felületen keresztül. Több ezer szülő már az idén is élt a lehetőséggel, ezenfelül további 17 ügytípus esetében is rendelkezésre áll az elektronikus ügyintézés.
– A napokban megjelent OECD-kutatás azt mutatja, nem magyar sajátosságról van szó, a pedagógustársadalom elöregedőben van, a fiatalok pályán tartása globális kihívás. Hogyan lehet megnyerni a fiatal tanárokat?
– Valóban, nem csak a magyar oktatási rendszer küzd ezzel a problémával. Magyarország nagyot lépett előre a pedagóguspálya vonzóvá tételében az elmúlt években végrehajtott pedagógusbér-emeléssel, és lassan hat esztendeje működik a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj Program, egyre nagyobb sikerrel. A program keretében eddig több mint 3,6 milliárd forintot fizetett ki a kormányzat a pedagógushallgatóknak többlettámogatásként. Évről évre növekszik azoknak a száma, akik felveszik ezt az ösztöndíjat, eddig 2800-an kapták meg. Az idén 250 fiatal kolléga végez, közülük 180-190 főt már elhelyeztünk az általuk megjelölt helyre, a többieknél ez még folyamatban van. Vannak szakok, amelyekkel nehezebb elhelyezkedni, és vannak olyanok, akikért kapkodnak az iskolák. A humán szakok és a zenetanárok tekintetében előfordul, hogy több körben sikerül megtalálni azt az intézményt, ahol meg tudják kezdeni a pedagóguspályát a hallgatók.
– Mit vállalnak az ösztöndíjért a pályakezdők?
– Legalább az ösztöndíj folyósításának megfelelő időtartamban, a végzettségüknek megfelelő munkakörben tanítani fognak olyan állami fenntartású iskolában, amelyik az általuk választott három megye valamelyikében található.
– A helyi önkormányzatok gondolkodnak olyan hazahívó programokban, amelyekkel a helyi fiatalokat ösztönöznék arra, hogy térjenek vissza a szülőföldjükre tanárként?
– Van már erre a példa, tankerületek szoros kapcsolatban vannak az önkormányzatokkal, amelyek szolgálati lakással, egyéb juttatásokkal valóban tudják támogatni a letelepedést és a munkába állást. A fiatalok otthonteremtésében, akár a falusi letelepedésben, most nagyon sokat segít az otthonteremtési program és a falusi CSOK is.
– Keveset hallunk a NAT-ról. Hol tart most a munka?
– Szakértői csoportok dolgoznak a kerettanterveken, zajlik a munka.
– Az oktatás modernizálása is globális probléma. A nyugati országokban folyik a gondolkodás a XXI. századi pedagógiáról és arról, mit is kellene tanítani. A tartalmi korszerűsítés elengedhetetlen. A módszertani is?
– A tanárképzés megújítása stratégiai kérdés, ezen is dolgozunk az államtitkársággal. A köznevelési törvény tervezett módosításai között megjelent, hogy 10-ről 14-re emelik az óraadó tanárok által vállalható heti óraszámot, ami egy nagyon komoly vívmány, egyúttal jelezném a szakszervezetek felé, hogy kár kritizálni a tervezetet, hiszen ezt ők is kérték. Mint ahogy azt is, hogy elkezdhessék a munkát az életpályamodell szerinti besorolásban azok a friss diplomások, akiknek csak a nyelvvizsgájuk hiányzik. Fontos hangsúlyozni: nem képesítés nélküli tanárokról van szó, hanem sikeres államvizsgát tett hallgatókról, akik kétévnyi haladékot kapnak a nyelvvizsga pótlására, így azonnal el tudnak helyezkedni.
– Vívmányokról elég keveset hallunk, az ellenzéki sajtó üti az oktatást. Hol tart a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatása?
– Nagyon kevés szó esik arról, hogy a hátrányos helyzetű térségekben miként fejlődik az oktatás, milyen sok eszközzel és milyen nagy módszertani tárházzal rendelkeznek ma már az ott tanítók. Azt gondolom, érdemes lenne felkeresni ezeket az iskolákat, és megnézni, milyen komoly eredményeik vannak, mielőtt bárki is véleményt mond róluk. Magam is ezt teszem. Ha csak azt nézzük, hogy kevesebbet hiányoznak a gyerekek, többet és szívesebben vannak bent az intézményekben, az már említésre méltó eredmény. Hogy csak egy példát mondjak, káprázatos, amit művelnek az alsó tagozatosok a legmodernebb digitális technológiákkal, mint például a programozható robotokkal. De ki lehet emelni a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában nagy sikereket elérő hejőkeresztúri modellt is, amelyet sok helyen átvettek és alkalmaznak. A komplex alapprogram kimondottan arról szól, hogyan lehet az esélyeket kiegyenlíteni képességekhez mért, differenciált módszerekkel. De nincs két egyforma csoport, nem mindenkinél működik ugyanaz, éppen ezért minél szélesebb a módszertani repertoárjuk a pedagógusoknak, annál több eszközük lesz a hatékony, egyénre szabott pedagógiai munkában. Érdemes megnézni a hátrányos helyzetű térségek iskoláit; az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően a többségüknek korszerű, digitális eszközei vannak. Persze, hogy szívesen járnak ezekbe a gyerekek, akiknek a jelentős része napi háromszori étkezést is kap ingyenesen, sőt a nyári szünetben is ingyen ebédelhetnek, valamint költségmentesen vehetnek részt az Erzsébet-táborokban. Egy uniós forrásból megvalósuló projekt (EFOP-3.3.5) keretében tavaly és 2019-ben 110 000 gyerek vett részt bentlakásos és napközis, tematikus táborokban. Az esélyteremtés fontos eszköze, hogy olyan élményekkel gazdagodhassanak a diákok, amelyek erősítik a nemzeti identitásukat és a kulturális ismereteiket is. Erre szolgál például a Lázár Ervin Program is, amely különféle kulturális programokon való részvételt biztosít majd térítésmentesen a diákok számára.
– Miért esik kevés szó a tantárgyi diákolimpiákon elért komoly sikerekről?
– Valóban nagyon fontos a tehetséggondozás, amelynek a sikerét mutatja, hogy szinte minden tantárgyi területen évről évre sikeresen szerepelnek a magyar diákok a nemzetközi megmérettetéseken is, mindegyik diákolimpiáról érmekkel tértek haza a gimnazisták. Azt gondolom, ezeket az eredményeket nagyon meg kellene becsülnünk, és többet kellene róluk beszélni. Mindkét területen, a felzárkóztatásban és a tehetséggondozásban is komoly eredményeink vannak, ami egyébként köszönhető annak is, hogy jelentős anyagi erőforrást biztosít a kormány a tehetséggondozásra és a felzárkóztatásra egyaránt. Ha már itt tartunk, mindenképpen meg kell említeni, hogy igen jelentős infrastruktúra-fejlesztési program kezdődött az elmúlt években. Ennek köszönhetően különféle forrásokból több száz iskola újult meg, bővült új részekkel. Természetesen vannak még feladatok előttünk ezen a téren, de azt látni kell, hogy több ezer ingatlant nem lehet egyszerre felújítani, energetikailag korszerűsíteni. Haladunk előre, egyetlen uniós pályázatból eddig több mint 22 milliárd forintnyi felújítás valósult meg 360 helyszínen 2018-ban és az idén, s további 59 helyszínen fejeződnek be hamarosan a munkálatok. További projektek keretében mintegy 85 milliárdos keretösszeg áll rendelkezésre erre a célra. Ezenfelül költségvetési forrásból megvalósuló fejlesztések is zajlanak.
– Legutóbb a magántanulói státusz szigorítása verte fel a port. Miért van erre szükség?
– Aki tud és képes iskolába járni, az járjon iskolába. A szülők sok esetben kényelmi szempontból mentik ki a gyerekeket az intézményekből, és olyan helyre viszik őket, ahol nem akkreditált programmal működik az iskola, ami abszolút helytelen. Nem arról van szó, hogy olyan gyermekeket akarunk iskolába kényszeríteni, akiknél szakvélemény mondja ki, hogy nem képesek napi szinten részt venni a tanórákon, vagy éppen az élsportolók elé kívánunk akadályt gördíteni azzal, hogy mindennap be kell járniuk. Az egyéni tanrend lehetősége minden értelemben többet nyújt a diákok számára, mint a magántanulói státusz. Az egyéni tanrend szerint megkapja a tanuló azt a támogatást, fejlesztést, ami jár neki, és nincs magára hagyva az év végi osztályozóvizsgáig. Ki lehet ezt forgatni, de sokkal hasznosabb lenne, ha a jó oldalát látnák ennek a változásnak, azt, hogy a diákok érdekét szolgálja.
– Az oktatásról szóló hírek sokszor kapnak gellert, rengeteg a téves információ, a negatív hírek átszáguldanak az ellenzéki sajtón. Hogyan viseli ezt a jókora ellenszelet?
– Sajnálattal látjuk, hogy az ellenzék és politikai célú civil szervezetek előszeretettel használják ki a pedagógusokat, de akár a diákokat és a szülőket is a politikai akciókhoz. Ha nem hinnék abban és nem látnám azt, hogy tudunk tenni a nevelő-oktató munka és körülményei fejlesztéséért, az esélyegyenlőség biztosításáért, a gyerekeink jövőjéért, akkor nem csinálnám. Az a feladatom, hogy a lehetőségekhez mérten mindent megtegyek az iskolákért és a gyerekekért, amit teljes hittel és meggyőződéssel végzek.
