DEMOGRÁFIA
Tömegek élnek magányosan a fejlett északnyugati régiókban. A jelenség vitathatatlanul létezik, a szakemberek a jóléttel és az individualizmussal magyarázzák a kialakult helyzetet. Másrészt nem lehet figyelmen kívül hagyni a megnövekedett élettartam következményeként a népesség elöregedését. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak az egyszemélyes háztartások kialakulásához. A nők munkába állásával, a nemek közötti egyenlőség radikális javulásával, a hölgyek anyagi függetlenedésével lehetővé vált, hogy utóbbiak is akár szingliként éljenek. Hogy ez tudatos választás következménye, vagy rossz döntések sorozata, az nyilván esetenként más és más. De sok tekintetben hasznos lenne egy nagyobb kutatást látni arról, hogy ezek az emberek valóban egyedül akarnak-e élni tartósan, magányosan akarnak-e megöregedni, vagy örömmel változtatnának, csak nem tudják, mit tegyenek, hogyan találhatnak párt maguknak.
SOKKOLÓ SZÁMOK
Svédországban, Dániában és Litvániában a háztartások több mint fele egyedül élőkből állt a 2016-os adatok szerint, míg Németországban, Finnországban, Észtországban, Hollandiában, Franciaországban, Lettországban és Ausztriában közel a felük érintett. Vannak azonban olyan országok is, ahol jóval kevesebb és alig nő a szinglik száma. Ezek: Lengyelország, Portugália, Horvátország, Szlovákia és Málta, de idesorolhatjuk hazánkat is. Horvátország volt az egyetlen uniós tagállam, amelyik azt jelentette, hogy csökkentek az egyszemélyes háztartások. Öt régió van jelenleg Nyugat-Európában, ahol már számosabb az ilyen otthon, mint a többszemélyes: München, Flensburg, Regensburg, Würzburg egy-egy kerülete, továbbá Párizs, de idesorolható a norvég főváros térsége is.
Nagy-Britanniában 7,7 millió ember él egyedül. Az ottani statisztikai hivatal szerint ők tavaly átlagosan 21 fonttal költöttek többet hetente, mint a kapcsolatban élők. Azt is kiszámolták, hogy a vidéki Angliában óránként 9,50 fontot kell keresni egy egyedülállónak a tisztességes életszínvonal eléréséhez, míg egy gyermektelen párnak elegendő fejenként 6,15 font órabér. Észak-Európában folyamatosan nő az egyszemélyes háztartások száma. Kanadában már történelmi rekordot ért el, közel négymillió háztartás áll egy főből.
EGY SZEMÉLYRE SZABVA
A tendenciát már számos iparág észlelte és reagált rá, beleértve az élelmiszeripart. Kanadában az üzletek egyre több egy személyre porciózott készételt kínálnak, megduplázódott a szortiment, illetve megfigyelhető az a tendencia, hogy a kisebb élelmiszerüzletek kávézósarkot alakítanak ki, vagy étteremként is funkcionálnak. Már nevet is kapott az arculatváltás: „grocerant” koncepciónak hívják. Sok közösségben az élelmiszerboltból egyfajta közösségi tér is lesz, ahol le lehet ülni, lehet beszélgetni, kávézni, ebédelni, mindezt jóval kedvezőbb áron, mint egy profiltiszta étteremben – írja egy kanadai kutató.
Az egyszemélyes adagok nagyobb profitot generálnak az élelmiszeriparnak. Míg korábban a hipermarketláncok arra törekedtek, hogy nagy mennyiségű, ömlesztett áru vásárlására bírják rá az ügyfeleiket, ez megváltozott az egyszemélyes háztartások szaporodásával. Teljesen nyilvánvaló, hogy az egyedülálló emberek kevés terméket vásárolnak tucatjával, megakiszerelésben. Azt gondolnánk, hogy a gyártók csak veszíthetnek az összezsugorodott adagokon, ehelyett az történik, hogy az egy személyre szabott porciók kiválóan növelik az eladott egységre jutó hasznot. A pékségek kifejezetten a nyereséges részleghez tartoznak: a szingliadagok minimum harminc százalékkal drágábbak, de nemritkán kétszer annyiba kerülnek, mint amikor egy család megvásárol egy egész péksüteményt vagy tortát, és személyenként elosztja a költségét. Azzal egyelőre senki sem foglalkozik, hogy az egyszemélyes termékek sokkal több műanyag hulladékkal járnak, ezeket pedig inkább preventíve kellene kezelni – lebomló és komposztálható csomagolásokkal –, mint utólagosan. Az élelmiszeriparnak egyre többféle igényt kell kiszolgálnia, sokfélék lettek a vásárlási elvárások. Az lesz a nyerő, aki képes személyre szabott ajánlatokkal előállni.
A trend a szakértők szerint ebbe az irányba fog elmozdulni, de meg is kérik majd az árát a speciális igények kiszolgálásának.
EGYSZEMÉLYES ASZTALOK
Az egyedülálló életformára az éttermek is kénytelenek lesznek reagálni, egyszemélyes asztalokkal. Hogy ne legyen deficites a napi üzletmenet, megnyomják majd az árakat, ahogy teszik ezt a hotelek az egyágyas szobák esetén, hiszen egy személytől nem remélhetnek akkora fogyasztást, mint egy pártól, pláne egy gyerekes családtól. Ahogy a repülőjegyek, vonatjegyek foglalásakor is megjelenik a csoportkedvezmény, s fajlagosan sokkal drágább magányosan utazni. Egy 2013-as amerikai kutatás szerint egy egyedülálló nő élete során akár egymillió dollárral többet fizet ki adó, tb formájában, mint egy házasságban élő. Sokat költő, ám magányos emberek tömegei ma még nem belátható problémákat okoznak, amire a nyugati társadalmaknak válaszokat kell találniuk.
