Viszonylag fiatal ága az orvostudománynak az alvászavarok feltérképezése és kezelése. A neurológiából ágazott le, ahogy fejlődtek a műszerek és a kom-pu-te-ri-zá-ció. Az alvási rendellenességek típusai: insomnia (álmatlanság), alvásfüggő mozgászavarok, parasomnia (furcsa jelenségek, pl. alvajárás) és az alvási apnoe, azaz alvásfüggő légzészavarok.
Bernát István, a SomnoCenter alvásszakértője, a Honvédkórház alváslaboratóriumának neurológus főorvosa a Figyelőnek elmondta: az intézményben 1995 óta foglalkoznak a területtel, alvásdiagnosztikai laborjukban már 2000-ben megjelentek az első világszínvonalú gépek. A „sokdrótos”, azaz minden szükséges információt kinyerő, szaknyelven poliszomnográfiás vizsgálat során a beteget a fejében zajló folyamatoktól kezdve a szívén át a nagylábujja mozgásáig detektálják. Az összes adat értékelésének specialistája a szomnológus szakorvos. Ahhoz azonban, hogy ez a rengeteg információ torzításmentesen, online értékelhető legyen, kellett egy nagyon komoly szoftverfejlődés.
BEDRÓTOZVA ALUDNI
Laikusként rögtön felmerül a kérdés, hogyan lehet a drótok sokasága mellett aludni, megbízható lesz-e a vizsgálat eredménye, hiszen kevesen alszanak jól idegen helyen. Bernát István rögtön világossá teszi, hogy az alvásnak van szociális és biológiai aspektusa. A szociális szempontok a megszokott alváskörülmények, a biológiai rész pedig az, hogy mi zajlik az agyban, amint becsukódott a szem. Ez egy reflexes minta, amely, ha jó elrendezésű, akkor az összes reflex jól működik. Ha az agy eljutott abba az állapotba, hogy alvás következik, azaz felkészíti a következő napra a központi idegrendszert s elvégzi a regenerálást, az minden körülmények között ugyanúgy zajlik, tehát jól elemezhető. Szociális értelemben gyakran úgy érzékeli a páciens a vizsgálat alatt, hogy szinte nem is aludt, mert egy idegen helyen, háton fekve, bedrótozva kell ezt produkálnia. De amikor mégis elalszik, megjelennek az alvás különböző stádiumai, s azokból már adatokat lehet nyerni – biológiai értelemben ez egy jól értékelhető diagnosztika – fejti ki Bernát doktor.
MIKOR BESZÉLÜNK ALVÁSZAVARRÓL?
Köznapi értelemben már az álmatlanságot, a nehézkes elalvást is alvászavarnak gondoljuk, de ezek hátterében többnyire feszültség, szorongás áll. Ha sikerül oldani, az alvás javulni fog. Ez a fajta zavar össze sem hasonlítható azon betegekével, akik – sok esetben nem is tudnak róla, de – biológiai értelemben alvásmegvonásban szenvednek, ezért nappal lépten-nyomon elalszanak.
INTŐ JELEK
Vannak tünetek, amelyeket a környezet észlel – ilyen az éjszakai légzészavar, a horkolás, illetve a légzéskimaradásos horkolás, a leizzadás. Jelentkezhetnek ritmikus lábmozgások, illetve megjelenhet az alvajárás, többféle formában is. Alvásfüggő légzészavar esetén a páciens számára két nagy tünetegyüttes az árulkodó, a vegetatív szimptómák meg a nappali teljesítmény. A vegetatív tünetek közül kiemelendő az ébredés után jelentkező, nagyjából fél óráig tartó tompa fejfájás, a gyomorsav felcsorgása a nyelőcsőbe, az időjárástól független izzadás, ami döntően válltól felfelé érinti a beteget. Különösen zavaró lehet a folyamatos éjszakai vécére járás, ami egyúttal a szakember számára a szív túlterhelésére utal. A tünetek másik csoportja a nappali teljesítményt befolyásolja: az éberség, mennyire képes a páciens ellátni a napi rutint, mennyi energiát igényel a koncentrációt, memóriát érintő tevékenység, és mennyire kreatív a gondolkodás. Előrehaladott szakaszban a beteg tart az új dolgoktól, a rugalmas alkalmazkodóképessége gyengül.
MI AZ OK?
Az éjszakai légzéskimaradás oka könnyen megállapítható, de a gyakorlat számára nem nyújt segítséget, így mindenki a tünetektől indul el – jelzi a szakember. Amikor a levegő megérkezik az orr nyálkahártyájához, akkor egy központi idegrendszeri reflexnek pluszárammal kell ellátni a légút nem merevített falú felső részét, hogy felkészüljön a nyomásváltozásra. Ha ez a reflex gyenge vagy kiesik, akkor nem készül fel, és a fizikai törvényszerűségnek engedelmeskedve elzáródik a légút. Ez csak akkor fordulhat elő, ha valaki alszik, mert ennek a területnek a beidegzését kb. 80 százalékban a nappal aktív figyelemért és érzelemért felelős területek végzik. Ez napközben ezért nem tűnik fel. Ha alszunk, kikapcsolja az agy a tudatot meg az érzelmeket, ez a terület elveszti a beidegzésének a 80 százalékát, a maradék 20 százalék pedig késik. Így áll elő az a helyzet, hogy elzáródik a légút, ami addig tart, amíg az agy gyorsan vissza nem vált nappali üzemmódra, hogy megszűnjön ez az állapot. De az illető utána újra visszaalszik, és ismét reprodukálódik az elzáródás. Létrejön egy libikóka, amit a bedrótozással pontosan lehet látni. Ez a fajta működés egészségeseknél is megjelenik; óránként 5-6 váltás még normális, de ha 30–80 alkalommal fordul elő a betegeknél, a végén már az egész éjszakájuk csak ebből áll, az agyuk pihenés helyett folyamatosan vészreakcióban üzemel. Az éjszakai oxigénszint mérése azonnal igazolja a kórképet, panaszoktól függetlenül.
MI A MEGOLDÁS?
A kezelés során az ok nem szüntethető meg, hiszen az idegrendszer nem cserélhető, a beidegzészavart nem lehet megsemmisíteni. Ha megállapítják az eltérést, akkor a páciensnek nem kell magában keresni a hibát, teljesen mindegy, hogy hízik vagy fogy, iszik-e alkoholt vagy sportol. Ha a beidegzése normál, az nem fog tönkremenni. Így a dominósor második elemét, az elzáródást lehet kezelni; a cél az, hogy tónust adjanak a felső légút izmainak. Minél inkább horkol a páciens – vagy légzéskimaradása van, de nincs oxigénhiánya –, annál inkább előtérbe kerülnek a nem gépi kezelések, a gyógyszer, a lógó lágy szájpad feszítése gégészeti beavatkozással, vagy szájbetét alkalmazása az áll rögzítésére. Szakmailag ezek horkolásgátló beavatkozások, a valódi apnoéra már nem javasoltak, oxigénhiánynál pedig egyáltalán nem. Ezekben az esetekben a légúti átjárhatóságot egy készülékkel biztosítják. A kezelés lényege, hogy maszkon keresztül levegőt fújva folyamatos nyomás alá kerül a légút, ez megelőzi az elzáródását. A kezeléshez szükséges nyomást egy külön vizsgálat során állapítják meg.
