ÉRTÉKTÁR PROGRAM
„Az Értéktár program létrehozásával a jegybank elsődleges célja az volt, hogy visszaszerezze Magyarország számára a korábban külföldre, illetve külföldi tulajdonba került műkincsek minél nagyobb hányadát, valamint itthon tartsa a hazai hagyatékokban fellelhető, továbbá kivételes művészi jelentőségű alkotásokat. A program évei alatt az MNB harmincnégy műkincset, gyűjteményt vásárolt meg, a vételekről – árakkal együtt – ismertetőket, kisfilmeket tettünk fel az intézmény honlapjára, így az érdeklődők nyomon követhetik, hogy pontosan hová kerültek ezek a műtárgyak” – fejtette ki a Figyelőnek Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, aki az Értéktár Tanácsadó Testület vezetőjeként azt is aláhúzta: a szervezet döntéshozói megkülönböztetett figyelmet szenteltek a jogtisztaságnak. Utóbbi azt jelenti, hogy a központi bank kizárólag eladók megkeresései alapján vásárolt, az értékesítőnek pedig minden esetben hiteles okmányokkal kellett bizonyítania, hogy a tárgy jogos tulajdonosa. Idetartozik, hogy a vásárlásoknál a végső szót minden esetben az MNB igazgatósága mondta ki a közgyűjtemények szakembereiből álló tanácsadó testület ajánlása és értékbecslése alapján.
FELELŐS ÉRTÉKVÉDELEM
Lengyel László, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze az Értéktár program fontosságát hangsúlyozva megerősítette: „A reneszánsz daraboktól a közelmúlt dokumentumtárgyaiig művészettörténeti szempontból olyan jelentős gyűjtemények, alkotások kerültek elő, amelyek, ha nincs ez a kezdeményezés, talán sohasem bukkantak volna fel, soha nem kerülhettek volna közgyűjteményekbe, soha nem juthattak volna a nagyközönség elé.”
A Magyar Nemzeti Bank által felvállalt értékvédelem ugyanakkor nem csak a kiemelkedő hazai művekre és gyűjteményekre terjedt ki. A program céljának megfelelően indokolt esetekben a nagyvilág kultúrkincseiből is merített. Ennek jegyében került az MNB-hez Abraham van Beijeren holland festő egy képe, amely Nemes Marcell mecénás, műgyűjtő tulajdonában volt a múlt század elején. A Csendélet gyümölccsel, tenger gyümölcseivel és értékes edényekkel című festmény jelenleg a Nemzeti Galériában látható. Ugyancsak a nagyszabású program jóvoltából került haza New Yorkból Breuer Marcell gránit tervezőasztala, amelyet még az Iparművészeti Múzeum felújítás miatti bezárása előtt nagy sikerű időszaki kiállításon ismerhettek meg az érdeklődők.
2015-ös szerzemények. Tiziano Vecellio Mária gyermekével és Szent Pállal, valamint Vaszary János, Gulácsy Lajos és Orbán Dezső alkotásainak bemutatása
FŐBB MŰVEK
A teljesség igénye nélkül néhány kiemelkedő tétel: a Krisztus-trilógia első darabját hosszas tárgyalások után 2015 tavaszán vásárolta meg az MNB a kanadai Art Gallery of Hamiltontól. Így az Értéktár program révén maradhatott végleg itthon Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című monumentális műve, amely a debreceni Déri Múzeumban látható. Nagy sikernek számított a művész Poros út I. című festményének a megvétele is; a Svájcból visszakerült alkotás művészettörténeti értéke, jelentősége szinte felbecsülhetetlen.
A közvélemény hatalmas érdeklődése kísérte, amikor a jegybank megvásárolta Tiziano Vecellio Mária gyermekével és Szent Pállal című festményét. A műalkotás évtizedeken keresztül ismeretlen XVI. századi velencei mester műveként hazai magántulajdonban volt, majd 2005-ben, egy magyarországi aukción bukkant fel. Az ezt követő technikai vizsgálatok sora és annak bebizonyítása, hogy a képet a reneszánsz festőfejedelem alkotásaként legalább másfél évszázadon át a modenai hercegi gyűjtemény őrizte, igazolta Tiziano szerzőségét.
Feltétlenül kiemelést érdemelnek Csernus Tibor Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész alkotásai, valamint Kossuth Lajos dagerrotípiaportréja, mely méltó helyére került a Magyar Nemzeti Múzeumban. A történelmi arcképcsarnok különleges darabját Bostonból sikerült hazahozni.
Kaszás Gábor művészettörténész, igazságügyi szakértő így jellemzi Csernus művészetét: „Az ő alakja kivételes szerepet tölt be a magyar képzőművészeti szcénában. Azon ritka festőink egyike, akiknek az életműve kapcsolatot jelent a poszt-nagybányai festészeti tradíció, valamint a mai újfiguratív áramlatok között. Csernus nem volt avantgárd alkat, s nem volt az ellenkultúra szereplője sem. Festő volt, aki a figuratív piktúra keretei között kívánta kiterjeszteni saját œuvre-jét. Párizs nyugodt és relatív apolitikus szellemi légköre biztosította számára azt a közeget, melyben életműve zavartalanul kiteljesedhetett: a szürnaturalizmustól indulva a fotórealizmuson át az 1980-as évekre a klasszikus festészeti hagyomány naturalista iskolájának egyfajta kritikájához és aktualizálásához jutott el.”
Kövesi István újlipótvárosi mészáros gyűjteménye a hatvanas-hetvenes évekbeli hazai műgyűjtés egyik legkiemelkedőbb egyéni teljesítménye volt. A néhai hentesmester hagyatékának a megmentése 2016-ban kulturális szenzációnak számított. A maga nemében páratlan, több mint száz alkotást számláló gyűjtemény a magyar festészet 1870 és 1970 közti korszakának a kiemelkedő darabjaiból áll össze. A 115 darabból álló kollekció egy szubjektív gyűjtői tevékenység eredménye, benne egyes XIX–XX. századi mesterek – Aba-Novák Vilmos, Anna Margit, Ámos Imre, Bálint Endre, Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Czóbel Béla, Egry József, Kassák Lajos, Mednyánszky László, Perlmutter Izsák, Rippl-Rónai József, Scheiber Hugó, Szőnyi István és Vaszary János – művei különös hangsúllyal vannak jelen. A gyűjtemény a miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárába került, és egy nagy sikerű időszaki kiállításon mutatták be.
Kossuth dagerrotípiája. 1852-ben Bostonban készült a felvétel, 2017-ben mutatta be a szerzeményt az MNB
NEMZETKÖZI JELENTŐSÉG
Egyedi tárlat állt össze Péterváry István fegyvergyűjteményéből, amely a Dobó István Vármúzeumban került méltó helyére. A csaknem háromszáz darabos, zömében kora újkori és újkori harci eszközökből álló kollekció talán legértékesebb része török lőfegyverekből áll, éppen ezért kiemelkedő jelentőségű a műtárgyak bemutatása az egri múzeumban. A magyar kulturális hagyományok ápolásából is kivette a részét a program. Ennek keretében épült fel a szentendrei skanzenben az a raktárház, ahol rendszerezve kapott helyet több ezer Erdélyben megvásárolt és hazahozott használati tárgy, amely a majdani erdélyi tájegység kialakításakor találja meg a végső helyét. A beszerzések egyik legfontosabb és legértékesebb tétele az az 1,1 milliárd forintért megvett 220 darabos ezüsttallér-gyűjtemény, amely az erdélyi fejedelmek által 1562 és 1686 között kibocsátott érmékből áll. A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában elhelyezett kollekciót egy nagyszerű kiállításnak köszönhetően Tündérkert ezüstje címmel ismerhette meg a nagyközönség. Az Európában is egyedülállónak tekinthető gyűjteményt eddig három hazai nagyvárosban, Székesfehérváron, Nyíregyházán és Pécsett mutatták be. Jelenleg Kaposváron, a Rippl-Rónai Múzeumban látható, és várhatóan ősszel Szekszárd a következő színhely.
BEVETT SZOKÁS
„Az MNB kulturális missziója megfelelt a nemzetközi gyakorlatnak. Az Értéktár programéhoz hasonló, sőt azt nagyságában jelentősen meghaladó művészeti gyűjteménye van például az angol, az osztrák, a belga, a cseh, a német, a spanyol és a török jegybanknak. Az Európai Központi Bank kollekciója húsz ország 170 művészének 320 alkotásából áll. Csak megerősíteni tudom Mario Draghinak, az intézmény elnökének a szavait, aki így fogalmazott: a művészet az európai történelemnek, a legjobb európai örökségnek a része. Többek között minket is ez a gondolat vezérelt négyéves értékmentő munkánk során” – tette hozzá Gerhardt Ferenc.
A program zárásaként a jegybank Értéktár – a Magyar Nemzeti Bank értékmentő programja 2014–2018 címmel angol–magyar nyelvű exkluzív kötetet jelentetett meg. A könyv mind a 34 megvásárolt műtárgyról és gyűjteményről áttekintést ad, bemutatja a darabok történetét, tágabb történelmi és művészettörténeti keretbe helyezve azokat, s a tárgyak, gyűjtemények utóéletét is ismerteti.
BORÍTÓFOTÓ: Verőszerszámok a tallérgyűjteményből. Az MNB 220 darabos érmegyűjteményt 1,1 milliárdért vásárolták meg 2015 nyarán
