Ez már önmagában is jelentős szám, de valószínűleg sokan vannak, akik – mert nem veszik komolyan a kezdeti tüneteket – még nem kerültek a gyógyítás látóterébe. De mit jelent valójában, hogy valaki „cukros”? A betegségnek több gyökere és megjelenési formája van, de mindegyikben közös a kórosan megemelkedett vércukorszint. Vannak úgynevezett előállapotok, a kialakult diabéteszről szólva pedig Winkler Gábor dia-be-tológusprofesszor négy csoportot említ. Az 1-es típusúnál a szervezet az inzulint termelő sejteket pusztítja el, aminek teljes inzulinhiány a vége. A beteg életben tartásához ezt a hormont ilyenkor kívülről kell a szervezetbe juttatni. Ennél azonban sokkal népesebb csoportot képvisel a 2-es típusú cukorbetegség, ahol nem pusztulnak a sejtek, de az inzulinnak gyenge a hatása. Főképp a kalóriadús táplálkozással és a mozgásszegény életmóddal mutat kapcsolatot, ám ide lehet sorolni a népesség öregedését és a mindennapi élettel járó stresszt is. A 3-as csoportot egyszerűen egyéb típusnak nevezi a tudomány; idetartoznak a többi között a hormonális betegségből, hasnyálmirigyműtétből, genetikai károsodásból adódó inzulinhiányos állapotok. Ezek egy része gyógyszeres kezeléssel is karbantartható. Külön kategóriát alkot az úgynevezett terhességi cukorbetegség, amelyet a másállapot időszakában fedeznek fel. A szülést követően látszólag megszűnik a károsodás, de egy újabb várandósság ismét előhívhatja. Az ilyen cukorbetegeknél sajnos a későbbiek során, gyermekvállalástól függetlenül is nagyobb eséllyel alakul ki diabétesz.
JELLEMZŐ TÜNETEK
A betegségnek vannak úgynevezett klasszikus szimptómái. Sok folyadék fogyasztása, szájszárazság, gyakori és bő vizelés vagy egy-egy nehezen gyógyuló seb. A legelterjedtebb kórforma, a 2-es típus azonban gyakran tünetszegényen vagy némán kezdődik. Ezt a formát nemritkán a szemész veszi észre, amikor például a jogosítványhoz végez látásvizsgálatot, és a szemfenéken eltérést talál. A háziorvos is felfigyelhet a vizeletben lévő cukorra, és amikor rákérdez, kiderül, hogy páciense egy ideje sok folyadékot fogyaszt, ám nem tulajdonított jelentőséget neki. Részletesebb vizsgálatok során aztán kiderül: az illető már régen cukorbeteg, de még nem jelentkeztek nála az igazán veszélyes tünetek. Megfelelő étrend, elegendő mozgás, ellenőrzött gyógyszeres kezelés, ideértve az inzulint is – ez a terápia három fő pillére. Vagy ahogy a professzor a betegeknek magyarázza: háromlábú szék, amelynek minden lába egyforma hosszú, és stabil, hogy ne boruljon föl. Természetesen az életkornak és a betegség típusának is nagy szerepe van a kezelési rendszer megválasztásában, de a szakember elmondása szerint gyakori hiba, hogy a betegek úgy gondolják: ha már inzulint kapnak, akkor teljesen mindegy, mikor és mit esznek. Az igazság ellenben az, hogy ugyanaz a szénhidrátmennyiség eltérő mértékben növeli a vércukorszintet az egyes napszakokban. Az egész napi mennyiséget több részre osztva kell elfogyasztani, ezért nem megoldás – amit sajnos nemegyszer tapasztalni –, hogy az egész napi étkezést egy lukulluszi vacsorával váltják ki. Gyógyszeres kezelés és reggeli futás ide vagy oda, egy ilyen megspórolt napközbeni étkezés is alaposan felboríthatja a képzeletbeli széket.
FOKOZOTT KOCKÁZAT
Egyre többször halljuk manapság, hogy végeztessünk rendszeresen vércukormérést, akkor is, ha úgy érezzük, kutya bajunk. Winkler professzor szerint különbséget kell tennünk a cukorbetegség szempontjából fokozott, valamint átlagos kockázatúak között. Az előbbiek közé tartoznak a túlsúlyos vagy elhízott, a magas vérnyomással küzdő emberek, utóbbiak még akkor is, ha gyógyszerrel sikerül rendezni a vérnyomásukat. Idetartoznak a zsíranyagcsere-zavarban szenvedők, valamint az olyan anyák, akik születési időre nagy súlyú babát hoztak világra. Fokozott rizikó esetén előbb úgynevezett kockázatalapú szűrést is érdemes végezni, amelyhez a teszt letölthető a világhálóról, de elérhető a háziorvosnál is, s a kapott érték függvényében javasolt a vércukorvizsgálat. Rengeteget kockáztat az, aki hajlamos elnagyolni a kezdeti tüneteket vagy nem néz szembe a fokozott rizikóval. Az igazi veszélyt ugyanis a kezeletlen cukorbetegség krónikus szövődményei jelentik. Az érelmeszesedés már hosszú időn keresztül fönnállhat különösebb panasz nélkül, mire kiderül, hogy a beteg lábában súlyos érszűkület van, vagy a koszorúereknél alakult ki szűkület, ami szívpanaszokat, netán infarktust okoz. A kis erek a szemfenéken, a retinán, a vesében, az idegszövetben és a szívizomban is károsodhatnak. Idejekorán azonban megfelelő vizsgálattal valamennyi jól fölismerhető, és ehhez szükséges az emberek együttműködése. A professzor szerint ha a cukorbetegeket sikerül kiszűrni és a már említett célértékeknek megfelelően kezelni, valamint az állapotukat átfogóan és rendszeresen ellenőrizni, akkor elkerülhető a betegség romlása vagy az olyan drámai kimenetel, mint az amputáció vagy végső esetben az élet elvesztése.
SZEMÉLYRE SZABOTT JÖVŐ
Az amerikai gyakorlat azt mutatja, hogy a személyre szabott klinikai ellátás összekapcsolása a valós idejű betegspecifikus oktatással gyorsabb glikémiás kontrollt, egyúttal költségmegtakarítást eredményez. A páciensekkel való hatékony kommunikáció kulcsfontosságú a változáshoz.
A WHO ADATAI
A cukorbetegek száma az 1980-as 108 millióról 2014-re 422 millióra nőtt.
A diabétesz globális előfordulása a 18 év felettiek körében az 1980-ban mért 4,7-ről 2014-ben 8,5 százalékra emelkedett.
A cukorbetegek száma dinamikusabban növekszik a közép- és alacsony jövedelmű országokban.
A kór szövődménye lehet vakság, veseelégtelenség, szívroham, stroke és alsó végtagi amputáció.
2015-ben becslések szerint 1,6 millió halálesetet okozott közvetlenül a cukorbetegség.
A magas vércukorszintnek tulajdoníthatóan elhunytak majdnem fele hetven év alatti. A WHO szerint a cukorbetegség a hetedik vezető halálok lesz 2030-ra.
Az Egyesült Államokban a diabétesz kezelésének a költsége 2007-ben 174 milliárd dollárt tett ki, ez 2012-re 245 milliárdra emelkedett.
