Ha körülnézünk a családban vagy a munkahelyi környezetünkben, az első és szembetűnő különbség embertár-saink között, hogy vannak csendesebbek, visszafogottabbak, s akadnak harsányabbak, nagydumások. C. G. Jung már 1921-ben leírta tipológiájában, hogy az embereket hajtó szerteágazó motivációk ellenére két alapvető pszichés beállítódást, attitűdöt lehet megkülönböztetni: az extroverziót meg az introverziót. Az extrovertáltak érdeklődése és motivá-ciója a külvilág dolgai és tárgyai felé irányul, aktívak, vállalkozószelleműek. Az introvertáltak érdeklődése befelé, a saját szubjektumuk felé hajlik, nem szeretnek szerepelni, töprengők, óvatosak az újdonságokkal szemben. Adja is magát az általánosítás, hogy vannak a vagányok, életrevalók, valamint a csendes „antiszocik”. A XXI. század inger- és zajgazdag világa viszont mintha csak az extrovertáltaknak kedvezne, ráadásul valamivel többen is vannak.
UGYANOLYAN TEHETSÉGESEK
A kutatók figyelmét újra felkeltette az introvertáltak világa. Arra keresik a válaszokat, hogy ezek az emberek miként juttathatják érvényre tehetségüket, hogyan illeszthetők be kisebb vagy nagyobb közösségbe, milyen módon érhető el, hogy ők is jól érezzék magukat a társadalomban. 2013-ban jelent meg és azonnal óriási siker lett Susan Cain Csend – A hallgatás ereje egy harsány világban című könyve. Saját zárkózottsága kapcsán kezdte el vizsgálni a kérdést, mert rájött: túl sok szenvedést okoz megtanulni a harsányak viselkedését. Amerikában a kifelé élő szülők pszichológushoz viszik a befelé élő gyermeküket, mert azt akarják, hogy olyan dinamikusan küzdjön meg az akadályokkal, mint ők. Cain azt mondja: sokan esnek abba a csapdába, hogy extrovertáltnak kell lenni, mert az egyet jelent a magabiztossággal, a karizmával, a kiváló társalgási képességekkel, pedig ez az attitűd sokszor átcsúszik narcizmusba és meggondolatlanságba. Úgy véli, tévút a társadalmat a harsányak világa köré építeni. Az írónő TED-előadását eddig már hétmillióan tekintették meg.
AZ INTROVERTÁLTAK VILÁGA
A befelé fordulókról pont azért tudunk keveset, mert nincsen kényszerük arra, hogy minden gondolatukat megosszák a társaikkal. Ezt a környezet hajlamos szürkeségnek, unalmas attitűdnek értékelni, így figyelmen kívül hagyni az introvertáltak ritkán kinyilvánított véleményét. Igazságtalan és káros ez, komoly hátrányokat és rossz tapasztalatokat okozhat az oktatásban vagy a munkahelyen. A vállalati kultúrákba mélyen beépült brainstormingolás pont nem az ő pályájuk. Kísérletek bizonyították, hogy sokkal hatékonyabb az ötletgyűjtés, ha írásban kell beadni a gondolatokat, mert így a zárkózottak ötletei is felszínre kerülnek. A nyitott irodákkal, a rengeteg meetinggel, az állandó prezentációs kényszerrel is csak a harsányak kapnak lehetőséget, a csendesek potencialitását ezzel eltékozolja a rendszer. Mert szemlélődő embertársaink kiválóak a koncentrációban, elmélyülten képesek dolgozni, mély érzésűek. Csak nem akarnak velünk beszélgetni.
