„Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetvárosi Önkormányzatának Képviselő-testülete Budapest VII. kerületének a Károly körút–Király utca–Erzsébet körút–Rákóczi út által határolt területén úgy szabályozza az üzletek nyitvatartási rendjét, hogy a vendéglátást folytató üzletek 24.00 óra és 6.00 óra között nem tarthatnak nyitva?” Így szól(na) a február 18-i referendum kérdése. Igaz, kérdés, hogy valóban lesz-e népszavazás, hiszen az utolsó pillanatban egy nem nevesített indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult. Szerinte a felvetés az alapjogok jogellenes korlátozásához vezet, túllép az önkormányzat feladat- és hatáskörén, a helyi népszavazás körében tilalmazott tárgykörre irányul, ellentétes az önkormányzati törvény egyes rendelkezéseivel, továbbá a határozat tartalma és indoklása hiányos. A taláros testület kedden, lapzártánk napján soron kívüli eljárásban dönt az ügyben.
HELYI ÜGY
A népszavazási kérdést a Fidesz képviselői fogalmazták meg. A referendumra azért lenne szükség, mert az önkormányzati testület nem tudott dönteni az ügyben. Pedig tavaly ősszel több javaslat is a képviselő-testület asztalára került, amelyek alapján egy sor területen szigorítottak volna. Így „kocsmastopot” terveztek, tehát új italboltot, szórakozóhelyet már nem lehetett volna nyitni a területen, meg akarták erősíteni a helyi rendészetet, és a köztisztaságra is több pénzt költöttek volna. Azonban a nyitvatartás korlátozását már nem vállalta magára a kerület. Az országgyűlési pártok nem vitték túlzásba a népszavazási kampányt, csak arra buzdítottak, hogy minél többen vegyenek részt a referendumon. Az ügy ugyanis nem pártpolitikai síkon mozog, leginkább az itt élők, a városrészhez kötődő ingatlan-bérbeadók és a szórakozóhely-üzemeltetők között van a legnagyobb feszültség. Sokan azok közül, akik a kerület érintett részein élnek, éjszakánként nem tudnak aludni az italozó fiataloktól, akik viszont a környékbeli ingatlanjukat kiadják, épp abban érdekeltek, hogy minél tovább tartsanak nyitva a szórakozóhelyek, minél több külföldi fiatal szálljon meg a lakásukban. A vendéglátóhelyek üzemeltetőinek álláspontja pedig elég egyértelmű: ők abszolút nem érdekeltek a változtatásban.
Egyedül a parlamenten kívüli Momentum állt bele mellszélességgel a kampányba. A kerületi képviselőjelöltjük, Soproni Tamás arra buzdította a városrészben élőket, hogy szavazzanak nemmel. Ők a helyi lakóknak például nyílászárócsere-programot javasolnának. Persze az már más kérdés, hogy ez milyen haszonnal járna nyáron, amikor a legtöbben nyitott ablakokkal szeretnének pihenni a Terézvárosban is. Egyértelmű, hogy a Momentum nem a bulinegyedért, nem a kerületiekért, hanem a budapesti fiatalok szavazóbázisa megnyerése miatt állna ki, de ha nincs referendum, úgyis minden marad a régiben.
FELÉRTÉKELŐDÖTT INGATLANOK
Összetett kérdés a bulinegyed és a helyi lakáspiac ügye, ugyanis még a legkisebb lakás értéke is súlyos milliókkal növekedett az elmúlt hosszú évek során a romkocsmák vonzáskörzetében. Azaz a bentlakók nagyságrendekkel értékesebb otthonokban élhetnek, mint korábban. Mit ér azonban e „hirtelen jött gazdagság”, ha a kedves, szívünkhöz nőtt hajlék élhetetlen lett? A nagy kérdés, a nagy kihívás az, hogy meg lehet-e védeni együtt, egyszerre a turizmushoz fűződő gazdasági érdekeket és a lakók nyugalmát. Az Ingatlan.com elemzése szerint például a szórakozóhelyek nyitvatartásáról szóló VII. kerületi népszavazás átszabhatja a környék lakáspiacát. A tanulmány alapján az eladásra meghirdetett otthonok átlagos négyzetméterára öt év alatt több mint a kétszeresére nőtt, ami meg is haladja az ugyanezen időszakban mért fővárosi 82 százalékos drágulást. És nemcsak a lakáseladásokról, hanem a bérleti díjakról is szó van: a VII. kerületben kiadásra hirdetett ingatlanoké öt év alatt majdnem megduplázódott! (Ez szintén nagyobb ugrás a budapesti átlagnál.) A lakások értéke és bérleti díja ugyan csökkenhet némiképp, ha a népszavazás nyomán éjfélkor be kell zárni a szórakozóhelyeket, de a környék népszerűsége miatt a kereslet fennmaradhat, ezért komolyabb áresés nem valószínű – húzza alá Balogh László. Az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője szerint a VII. kerületi, eladásra meghirdetett otthonok átlagos négyzetméterára 2013 óta 124 százalékkal, 550 ezer forintra emelkedett. Az egy négyzetméterre vetített bérleti díjak pedig 95 százalékkal, közel 3000 forintra nőttek!
Ezzel párhuzamosan az V. és a VI. kerületben több mint 120 százalékkal emelkedett az eladó lakások átlagos négyzetméterára, az albérleteknél pedig az előbbi városrészben 82, az utóbbiban pedig 93 százalékos drágulás ment végbe öt év alatt. Ugyanígy befolyásolhatja a bulinegyed ingatlanpiacát az V. és a VI. kerületi önkormányzat múlt év végi rendelete, amely – például a VIII. kerülethez hasonlóan – előírja, hogy a tulajdonosok csak akkor kezdhetnek bele szálláshely-szolgáltató tevékenységbe (köznyelven: Airbnb-zésbe), ha erre a társasház közgyűlése vagy szervezeti és működési szabályzata engedélyt ad. Így tehát a többi lakó hozzájárulása is szükséges ahhoz, hogy a tulajdonosok lakóingatlan helyett szálláshelyként üzemeltessék a lakásukat.
NEM ÉRNEK KEVESEBBET
Amennyiben az esetleges referendum után arra kötelezik a szórakozóhelyeket, hogy éjfélkor bezárjanak, akkor kevésbé lesz vonzó célpont a környék a szórakozni vágyó külföldi turisták számára. Így a budapesti átlaghoz képest mérséklődhet az ott lévő lakások eladásiár- és bérletidíj-prémiuma, sőt egyes otthonoknál árcsökkenés is elképzelhető. Viszont nagyon jelentős lejtmenetre nem kell számítani, mert a lakáshotelként üzemelő ingatlanok kiváló minőségű, felújított otthonok, amelyek ráadásul nagyon jó helyen vannak, így ezek iránt a vevők és a bérlők részéről is élénk maradhat a kereslet. Azonkívül tiltás esetén olyan új vevők és bérlők jelenhetnek meg a piacon, akik eddig pont azért kerülték el a környéket, mert az éjszakai nyugalmukat eddig nem látták biztosítottnak – fejti ki a szakértő. S ha a népszavazás eredményeként nem vezetik be a korlátozást, akkor az erzsébetvárosi, valamint az V. és a VI. kerületi lakások eladási ára és bérleti díja tovább emelkedhet, márpedig a jövőben is a fővárosi átlagot meghaladó mértékű drágulásra lehet képes ez a környék.
PÉNZT VAGY ÉLETET?
Számos vetülete van a bulinegyedek szabályozási kérdésének. Az bizonyos, hogy fontos szempontként kell kezelni az ott lakók életminőségét is. Nem lehet azzal lesöpörni a problémájukat az asztalról, hogy a belvárosi lét ezzel jár, költözzenek csendesebb kerületekbe. Az sem állja meg a helyét, hogy elsősorban idős emberekről van szó, örüljenek neki, hogy magas áron eladhatják az ingatlanjaikat, mert kisgyerekes szülők is kerülgetik a hányást reggel, iskolába menet, a civil megmozduláson ők is jelen vannak. Az emberek nem akarják kényszerből elhagyni az otthonaikat. Aki a belvárosi életformát kedveli, vagy sokszorosan kötődik oda, nem kíván az agglomerációba költözni.
Minden világvárosban vannak olyan negyedek, amelyek hagyományosan tele vannak szórakozóhelyekkel, s az is tény, hogy a globális turizmus megnövekedésével kiélesedett a konfliktus az ott élőkkel. Ez történik Erzsébetvárosban is. A kerület vezetésének szem előtt kell tartania azt, hogy többféle szükséglet, igény mutatkozik, a lakóknak meg azt kellene belátni, hogy nem lehet skanzenként működtetni egy frekventált helyen lévő városrészt.
REND VAGY SZABADSÁG?
A lakók soha nem lesznek érdekeltek abban, hogy négy évszakos éjszakai karnevál kellős közepén éljenek, ne tudjanak aludni éjszakánként.
A bulinegyed pártolóinak a véleménye szerint a hangszigetelés és a fokozott, folyamatos takarítás már nagy előrelépés lenne. Az utcai nyílászárók cseréjére most is lehet pályázni, és a költségek 50 százalékát állja az önkormányzat, de egyrészt ez sok embernek még így is nagy kiadás, másrészt azokban a házakban, ahol Airbnb-k működnek, az udvari nyílászárókat szintén hangszigetelni kell.
Rászólni nyilván nem lehet minden egyes részegre. A tiltakozók abban reménykednek, hogy egy komolyabb rendőri jelenlét segítene, de akkor meg azoknak a hangja erősödne meg, akiket zavarna, hogy rendőrök között kell szórakozni, rögtön felütné a fejét egy rendpárti versus szabadságpárti vita.
A nemzetközi példák egyébként azt mutatják, hogy a legátfogóbb szabályozással sem oldható fel a vendéglátósok és a lakosság közötti konfliktus; többnyire a költözés az egyetlen megoldás annak, aki nyugodtabb életre vágyik. A turizmus eltartja ugyan, de fel is falja a népszerű célpontok belvárosát. Jelenleg világszerte ez a helyzet, sőt megjelenik egyfajta kultúrharc is az időt megállítani akarók és a modernek között.
ELSZÁNT CIVILEK
A civilek arra várják a választ, ki a fontosabb: a helyi polgár vagy a brit turista, a tősgyökeres erzsébetvárosi vagy az „adót nem fizető Rbnb-maffia”? Az Élhető Erzsébetvárosért elnevezésű civil csoport javaslatai a problémák enyhítésére vonatkoznak. Az éjféli zárást követelik, s többek között kiterjesztenék a fizetős parkolást hajnali 4.00 óráig, kitiltanák a mélynyomókat a vendéglátóhelyekről, hangszigetelésre köteleznék őket, valamint takarításra ötvenméteres körzetben. A folyamatos és intenzív takarítás sokat javítana a környezet élhetőségén.
A megoldáshoz a lakosság, a vállalkozók és az önkormányzat közötti folyamatos párbeszéd vezet, erre törekszik Bajkai István alpolgármester. Egészen biztosan nem a tiltás oldja meg a helyzetet, hanem a vendéglátóhelyek szolgáltatásainak és környezetének olyan színvonalra emelése, amely elvárja a kulturált viselkedést és kiszorítja az igénytelen, randalírozó turistákat, valamint a minőségi turizmusra épít.
MILLIÁRDOK A ROMOK KÖZÖTT
Mély érdekellentétek húzódnak a hetedik kerületi bulinegyedet ellenzők és a hozzávetőleg 460 csak a városrészben bejegyzett, éjfél utáni nyitvatartási engedéllyel rendelkező vállalkozó között. Egy neve mellőzését kérő tulajdonos elmondta a Figyelőnek az ő szempontjaikat is. Ő és üzlettársai személy szerint százmilliókat fektettek több ismertebb hely kialakításába és üzemeltetésébe az elmúlt bő egy évtizedben. A vállalkozó becslése szerint legalább tízezer munkahely létét fenyegeti az, ha csupán a hetedik kerület vendéglátóipara megroggyan. Márpedig úgy véli, teljesen megroggyanna a korlátozással, mert a mai szokások mellett éjfélig történő nyitvatartással egyszerűen a befektetett óriási pénzt, a felvett hiteleket és a béreket sem termelik ki a romkocsmák és a hasonló szórakozóhelyek. Pedig még óvatos becsléssel számolva is 30-40 milliárd forintot fektettek be csak a hetedik kerületi, éjfél után is üzemelő egységeket kialakítók. Ez azért óriási probléma, mert jobbára hitelek és beszállítói szerződések vannak a helyek mögött, és ha a „buli” funkció megszűnik vagy jelentősen korlátozzák azt, akkor ezek a beruházások igencsak értelmüket, sőt, értéküket vesztik. Nem szólva arról, hogy a hiteleket fedező ingatlanok, bérleti jogok, berendezések, gépek, márkanevek is meglehetősen elértéktelenednek. A vállalkozók és a sok ezer ott dolgozó munkatárs mellett a vendéglátóhelyet kiszolgáló hatalmas beszállítói háttéripar szintén igen jelentős bevételtől esne el. De ez csak az érem egyik oldala, a közvetlen hatás. Budapest turizmusában ugyanis igazi, tömegeket csalogató, fontos látványossággá vált, hogy nálunk ilyen nagy koncentrációban, ilyen különleges építészeti és városképi megjelenéssel működik a bulinegyed. Nemcsak a bulituristák, de a 30-40 éves vagy idősebb, családos, esetleg egy orvoskonferenciára vagy klasszikus turistaútra érkező, tehetősebb vendégek számára is igazi élmény a városrész meglátogatása. Ez megnöveli a nagyobb jövedelmű látogatók itt-tartózkodásának idejét és a költésüket. De még az úgynevezett bulituristák is jelentősen felfuttatták nemcsak az airbnb-s lakáskiadást, hanem a hoteleket, a normál éttermeket, a fürdőket, boltokat, valamint számos kulturális és egyéb látványosságot is – érvelnek a vállalkozók.
Rekordot döntött tavaly a turizmus. Közel négymillió Budapestet meglátogató külföldi kilencmillió éjszakát töltött a fővárosban, ebből a bulinegyed is jelentős részt vállalt. Megszüntetni a „bulit” így elsősorban annak a becslések szerint 2000-2200 háztartásnak állhat érdekében, amelynek nyilván szinte elviselhetetlenné teszi az életét a folytonos nyüzsgés. Igaz, legalább az airbnb-s lakáskiadási üzlet és a hosszú távú bérleti díjak jelentős növekedése elképesztő ingatlanárugrást produkált, így aki költözni akar vagy erre kényszerül, legalább jó áron szállhat ki. Bár az is tény, hogy ez sokaknak sovány vigasz.
LESZ BÉKE?
Nyilván a vállalkozóknak sem áll érdekében az áldatlan állapotok fenntartása, ám a megegyezés még csak most formálódik. A Figyelő informátora szerint a kerület „csend, rend és fegyelem fenntartására”, illetve takarításra szánt mintegy 600 milliós büdzséjét 300 millióval egészítenék ki az éjfél utáni nyitvatartási engedéllyel rendelkező vállalkozások, akár egyfajta különadó vagy hozzájárulás formájában. Úgy, hogy a nem fizetőknek végső soron a nyitvatartási engedélyét is meg lehetne vonni. Ebből az összegből elsősorban a takarítás, az éjszakai őrzés és a portaszolgálatok lennének fizethetők, vagy éppen ingyenessé tehetők a nyilvános illemhelyek, esetleg mobilvécék kerülhetnének a kritikus pontokra. (Például évekkel ezelőtt összeadták a pénzt egy Klauzál téri nyilvános illemhely felújítására, de az éjszakai üzemeltetést már nem sikerült megoldani. Vagy éppen felügyeleti díjat szednek, de annak sorsát nem tudják követni a befizetők.) Felmerült, hogy mindezt egy alapítvány vagy egy egyesület koordinálná, ám egyrészt szükséges egy új, betartható és a betartatást is megvalósító szabályozás, másfelől valamifajta állami részvétel is, amellyel akár másfél milliárd forintra nőhetne az éves büdzsé. Az állam ugyanis nem csupán adókat szed a közel félezer vállalkozótól és az említett mintegy tízezer munkavállalótól, hanem főként a fővárosi vonzerő növekedése miatt jelentős tíz-, sőt akár százmilliárdos GDP-hatást is „kap”. Ebből kellene egy töredéket visszaforgatni – érvelnek a vállalkozók. (Két, de nem állami-önkormányzati, hanem csak civil részvétellel alakuló egyesület próbálja most koordinálni a helyzetet, az Azért 7 és a Night Mayor BUD.)
Ha a központi részvétellel tervezett alapítvány megvalósulna, akkor még jobban felpöröghetnének az olyan kerületi programok, mint a nyílászárócsere vagy a kapuk, kapualjak felújítása. Ez ugyan elindult, de eddig kerületi szinten nem volt összekötve a bulinegyed fogalmával, bár az ott élőknek is jól jött. Arra viszont volt példa, hogy egyes vállalkozók megegyeztek a lakókkal, hogy támogatják a modern, zajvédő nyílászárók beszerelését. Ám ez nem általános gyakorlat, csak a csapongó kedélyek megnyugtatásának egyik végső eszközeként használják. A legnehezebb helyzetben azok a lakók vannak, akik nem tudnak pihenni, ám mégsem tudnak vagy nem akarnak elköltözni. A nagymértékű bulizás ugyanis még éjfél előtt is minden bizonnyal zavaró marad, tehát akkor is, ha a szigorítás életbe lép. Ráadásul a záróra hatására nemcsak bulira áhítozó tömegek kerülnek egyszerre az utcára – nyitva tartó hely híján –, de a köztereken és a kerület több mint kétezer lakásapartmanjában folytatják majd a ramazurit – ez pedig még súlyosabb állapotokhoz vezethet.
RÉGIÓS GYAKORLAT
Belgrádban a lakóépületekben üzemelő vendéglátóipari egységek legfeljebb éjfélig tarthatnak nyitva vasárnaptól csütörtökig, pénteken és szombaton éjjel egykor kell zárniuk. Legkorábban reggel hatkor nyithatnak. A lakóépületen kívüli létesítmények a nap 24 órájában nyitva tarthatnak mindennap. Surčin, Barajevo, Grocka, Lazarevac, Mladenovac, Obrenovac és Sopot fővárosi községek (járások) jogosultak arra, hogy a fenti szabályoktól eltérő rendeleteket hozzanak. Újvidéken vasárnaptól csütörtökig 23 óráig, pénteken és szombaton pedig éjfélig tarthatnak nyitva a lokálok, a nyári időszakban egy órával tovább. A város külön jóváhagyással engedélyezheti egy-egy vendéglátóhely nyitvatartásának meghosszabbítását, így a központban több klub és kávézó is hajnali háromkor bocsátja el a vendégeket. Mindkét területen a lakóközösségek tiltakozásai miatt folyamodtak néhány éve ehhez a korábbinál szigorúbb szabályozáshoz.
Varsóban nincs nagy bulinegyed, a szórakozóhelyek a város különböző részein vannak. Krakkóban – ahol élénkebb a turistaforgalom – a probléma komolyabb. Az éjszakai élet központja a Kazimierz negyed, ahol a legtöbb művészklub, kocsma és mulató az udvarokban és régi bérházakban rendezkedett be, s az ott lakók gyakran panaszkodnak a zaj és a ricsaj miatt. Hivatalosan csendrendelet van érvényben este 10 és reggel 6 között, s megszegése esetén a városőröket szokták értesíteni a lakók. A fellépés azonban gyakran hatástalan, és hiányzik a rendszerszerű megoldás.
A közép-európai fővárosok közül talán Prágát kedvelik leginkább a külföldi turisták. Különösen a város központja – a Vencel tér, az Óvárosi tér, a Károly híd vagy a Kisoldali tér – éjjel-nappal, télen-nyáron tömve van emberekkel, de a belvárosi éttermekben és sörözőkben sem könnyű szabad asztalt találni. Ez az áradat nyilván komoly bevételt jelent, viszont pokollá teszi az ott lakók életét. A nyüzsgés a nap minden időszakában zavaró, de elsősorban a késő esti és az éjszakai órákban tud elviselhetetlenné válni, amikor a sok elfogyasztott sör és egyéb „nedű” hatására hangosan dáridózó csoportok járnak fel-alá az utcákon. Noha Csehországban is törvények és helyi rendeletek írják elő, hogy este 10-től reggel 6-ig ügyelni kell az éjszakai nyugalomra, ennek nagyon nehéz érvényt szerezni a szórakozóhelyek környékén és a turisták által igen kedvelt helyeken. Sokan inkább elköltöznek innen. A statisztikák azt mutatják, hogy Prága legszűkebb belvárosában 1970-ben még több mint 60 ezer ember lakott, 1980-ban már csak 53 ezer, 1991-re további 10 ezerrel apadt a népesség, és jelenleg a 30 ezer főt sem éri el.
Az összeállítást írta: HALASKA GÁBOR, LENGYEL GABRIELLA, PINDROCH TAMÁS, VIRÁG ÁRPÁD, LACZA TIHAMÉR, ILONA GIZIŃSKA
Borítófotó: Ütköző érdekek. Csak a kommunikáció és a kölcsönös kompromisszum hozhat megoldást
