A fejlett ipari világban a brit tinédzserek a legboldogtalanabbak, és a szigetországban a legnagyobb az önpusztítás aránya európai viszonylatban. A jelenség hátterében az okostelefonok, a közösségi média és a megváltozott nevelési szokások állnak.
A gyerekek mentális egészsége a brit társadalom egyik legégetőbb kérdésévé vált. Kutatások sora világított rá arra, hogy a tinik egyre nagyobb számban elégedetlenek az életükkel. Az úgynevezett hópehely-generációról van szó, az érzékeny kamaszokról, akik sokkal kevésbé bírják a pszichés terhelést, mint a korábbi nemzedékek. A kutatók világossá teszik, hogy a közösségi médiának komoly szerepe van ebben, ugyanis Nagy-Britanniában a 12–15 évesek közel háromnegyedének van profilja a népszerű ilyen oldalakon, és átlagosan 19 órát töltenek naponta az interneten. 19 órát, nem téves a szám. Ami egészen megdöbbentő: több mint harmaduk folyamatosan aggódik azon, hogy nem olyan a jövője, soha nem lesz olyan boldog, mint amit az Instagramon lát.
Ez a generáció úgy válik felnőtté, ahogy korábban senki, naponta bombázzák képekkel, üzenetekkel, termékekkel, naponta meg kell méretnie magát a virtuális világban a népszerűségért.
Azonban egy másik lehetséges okot is találtak a kutatók, mégpedig a megszelídült gyermekkort. A szülők minden lehetséges veszélyt meg akarnak előzni, ki akarnak iktatni csemetéik életéből, így nagyon keveset játszhatnak felügyelet nélkül, szabadidejük nagy részét különórákkal, fejlesztő játékokkal töltik. Az elmúlt évtizedekben az oktatást is sikerült megszelídíteni, a diákok kényelmére szabni. De ha a gyerekeket soha nem „támadják meg”, ha soha nem tapasztalnak veszélyeket, nem szenvednek kárt vagy nem szembesülnek kockázatokkal, akkor nem meglepő, hogy nem alakul ki a megfelelő rugalmasságuk.
TAPASZTALATOK NÉLKÜL FELNŐNI
Ha a szülők elzárják sarjaik elől a tapasztalatszerzés lehetőségét, az a kreativitásukba fog kerülni, nem lesznek önálló ötleteik, megoldásaik. Amikor a felmenők a gyerekek életének minden területén átveszik a döntéshozatalt, az végső soron azt jelenti, hogy a fiataloknak jóval kevesebb lehetőségük van a világ megismerésére, felfedezésére. A szülők biztosak benne, hogy tudják, mi a szükséges biztonságos környezet a csemetéik számára. Inkább elviszik őket játszóházba, mert ott nagy baj nem történhet, és amíg a gyerekek játszanak, addig okostelefonozhatnak. Más kutatások felmérték, hogy a 8–12 évesek harmada sosem léphetett bele egy pocsolyába, és a játszótér otthonuktól való távolsága kilencven százalékkal csökkent a szüleik idejéhez képest.
A gyermekek szabad játéka nélkülözhetetlen a fejlődéshez, kellene fára mászniuk, magasból ugrálniuk, fejjel lefelé lógniuk és így tovább. Azért hasznos, ha veszélyes helyzetekben tesztelik magukat, mert megismerik saját korlátaikat, és képesek lesznek megoldást találni, ha bajba kerülnek. Kétségtelen tény: előfordulhat, hogy időnként elesnek, leesnek, megütik magukat, eltörik kezük, lábuk.
VERSENGŐ NEVELÉSBEN
A szülők a gyereküket gyakran annak látják, amivé válnia kellene, és nem annak, aki valójában. A felügyelet alatti gyermekkor nem teszi ellenállóvá a fiatalokat a kihívásokkal szemben. A szakértők azt mondják, a szülőknek több támogatást kellene adni abban, hogy nézzenek szembe bizonytalanságaikkal, és higgyék el: a kicsik javára válik, ha megkapják a számukra szükséges szabadságot, mert így válnak önálló, döntésképes, megküzdeni tudó felnőtté.
