Hirdetés átugrása →
Bezár ×

Végjáték!

HírekTopolánszky Ádám

Nem kell rakétatudósnak, de még pszichológusnak sem lenni ahhoz, hogy elmondhassuk: a videojátékok, tabletek és okostelefonok túlzott használata rendkívül káros mind a fiatal felnövekvő generációkra, mind az idősebbekre nézve. Ez ma már evidencia. De hogy ki a felelős ezért és miképpen kéne a szobában képernyőjük előtt görnyedő fiatalok pszichés függőségét szabályozni e tekintetben, az világszerte nagy kihívás mindannyiunk számára. Egy biztos: az a szülő, amelyik elbagatellizálja vagy szőnyeg alá söpri ezt a problémát, saját gyermekének árt, ergo mindannyiunk jövőjét rombolja hosszútávon.

“Ötezer, vagy tán tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, a műszerek és a technológia. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint most New Yorkban, Párizsban, Londonban, Tokyoban, Berlinben vagy Szingapúrban. Csak régen - műszerek és kütyűk nélkül - közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk élesebb. A civilizáció formálta ember a digitális eszközök korában vakabb és süketebb, mint az emberi idők kezdetén. Értesültebb, ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez a kütyűvilág gyakorlatilag száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.

 

Márai Sándor nyomán

A digitális technológia hatványozott fejlődésével az említett eszközök használata nagyobb veszélyt jelent a fiatal generációra, mint valaha. Fejlődésben lévő gyermekeinket tehát szigorúan kellene irányítani e tekintetben is. Azért is fontos az irányítás (guidance) már az első pillanattól kezdve, mert későbbi átnevelésük szinte lehetetlen feladattá válik.

Földi Rita klinikai szakpszichológus az M1 televízió egyik műsorában 2017 októberében hangsúlyozta, hogy a határok kijelölése és a szülői következetesség a legfontosabb, amikor ifjú gyermekeink számítógépes játékokat játszanak. Megerősítette annak fontosságát, hogy a gyerekek (és ez valójában a felnőttekre is vonatkozik) lépést tartsanak a technikai fejlődéssel, de figyelembe kell venni az élettani sajátosságokat. Földi szerint a számítógépes játékoknak lehet pozitív és negatív hatásuk is, így például fejleszthetik a képi feldolgozás és a figyelemmegosztás képességét, ugyanakkor gyengítik a szövegértést - tette hozzá. Ezen kívül súlyos depressziót és szorongást okozhatnak.


Látogató néz egy alkotást a Vincent van Gogh holland posztimpresszionista festőművész tiszteletére óriási, vetített képekből nyílt 'Van Gogh: Starry Night' című kiállításon a párizsi Atelier des Lumieres képzőművészeti központban 2019. február 21-én. A digitális kiállításon a látogatók beléphetnek a holland művész festményeibe, melyeket 3D-ben vetítenek a kiállítóterem falára, a padlóra és a mennyezetre. A különleges élményt és látványt multimédiás eszközök biztosítják. (MTI/EPA/Ian Langsdon)

Az egyik hazai műszaki áruházlánc felméréséből kiderült, hogy minden harmadik magyar már akár 7 éves kortól saját digitális eszközöket adna a gyerekek kezébe, azonban korlátoznák is ezek használatát. A felmérés szerint minden harmadik válaszadó elfogadhatónak tartja, hogy már a 7 éveseknek is legyen saját okostelefonja, tabletje vagy számítógépe, de ezzel együtt a többség mégis úgy gondolja, hogy inkább 13-15 éves kor között vásárolna először efféle digitális eszközöket a fiataloknak.

A szülők többsége már eleve korlátozza a 14 éves kor alatti gyermekük otthoni digitális eszköz- és internethasználatát. Ez sokszor jelszavas védelmet (34%), szülői felügyeletet (29%) vagy különböző szűrőprogramokat jelent (22%), de legtöbbször gyakorlatiasabb feltételekhez kötik a használatot. A szülők 43 százaléka szerint például gyermekük csak akkor használhat digitális eszközöket, ha már készen van a leckével vagy a tanuláshoz van szüksége rá. Továbbá 10-ből 4 szülő, akinek 14 évnél fiatalabb gyermeke van napi legfeljebb három órában maximalizálja azt az időt, amit az okostelefon, a tablet vagy a számítógép nyomkodásával tölthet el a gyermeke. Ez a Veszprém megyében a fent említett kutatás alapján az itt élők több mint kétharmadára jellemző.

Kutatások nélkül is megállapítható, hogy azok a gyerekek hajlamosabbak a videojátékfüggőségre, vagy okostelefonhasználat függőségre, akik órákat töltenek naponta ezekkel a digitális eszközökkel, minek utána nehezen találják a közös hangot más gyerekekkel, tanáraikkal, stb. Az sem meglepő, hogy ezeknek a gyerekeknek a tanulmányi eredménye fokozatosan romlik. A számítógépes játékok túlzott használata vélhetően felpörgeti a központi idegrendszert, ami érzékelhető is, a gyerek egyre idegesebb, kapkodóbb és figyelmetlenebb lesz.

Arra is rámutattak egyes elemzők, hogy a digitális videojátékok használata következtében észlelhető hatások között azért észlelhetők pozitív irányú változások is. Egyre több kutatás ugyanis azt sugallja, hogy ezek a játékok növelik a kreativitást, a reakcióidőt és a döntéshozatali képességet. Viszont a túlzott használat egyértelműen pszichológiai károkat és függőséget okoz. Márpedig ez hasonló függőséget jelent, mint a droghasználat vagy az alkoholizmus, hogy csak a két legeklatánsabb példát említsük.

A függőség egyik jellemzője, hogy amikor a playstation-t vagy iphone akárhányast megpróbáljuk elkobozni gyermekünktől, már a megvonás fenyegetettsége azonnali eszement tombolást és agressziót vált ki belőlük. Hihetetlen méreg, bosszúvágy és erőszak tör ki ilyenkor a gyerekből. Épp ezért talán arra is érdemes gondolni, hogy mi lesz akkor, ha ez a gyerek már nem 12 éves, hanem 18 lesz? Akkor vajon miképp reagál majd ilyen helyzetekben az anyai vagy apai szigorra? Az USA-ban például könnyen elképzelhető, hogy a fiatal felnőtt előkap egy lőfegyvert és a szülő felé fordítja, aki éppen korlátozni kívánja megrögzött függőségében. Hiszen a fiatal felnőttnek már nagy gyakorlata van a virtuális lövöldözésben. A korlátozás nélküli lőfegyverhasználat a morálisan szétporladt liberális demokráciák, különösen az USA egyik alapvetése, de valójában egy másik témakör, így tehát ezúttal ebbe nem mélyedünk bele.

Molnár Rajmond 2017-ben a csíki térségben vizsgálta a videojátékoktól való függőség problémakörét az iskolások körében. Ennek kapcsán több szülő is jelezte, hogy gyermekük visszahúzódóvá vált a számítógépes videojátékokkal töltött idő következtében, illetve csorbultak szociális kapcsolataik. Kedves Enikő, a Hargita Megyei Pszichopedagógiai Tanácsadó Központ koordinátora pedig azt mondta el, hogy ilyen esetekben a szülők nem tudnak szót érteni gyermekükkel, nem tudják rávenni őket, hogy több időt töltsenek a szabadban. Amit szintén megerősítettek, hogy a gép előtt töltött rengeteg idő jócskán a tanulás rovására megy.

Antal Gabriella csíkszeredai szociálpedagógus kiemelte, hogy munkája során sok esetben tapasztalta, hogy a számítógépes játékok hatására viselkedészavar, tanulási nehézségek és agresszivitás lép fel a fiataloknál. Ez kiváltképp az 5–8. osztályosokra nézve igaz, de más korosztályoknál is előfordulhat. A beszélgetések során kiderült, hogy a kutatásban szereplő ifjoncok akár napi nyolc-tíz órát is eltöltenek a játék konszollal a kezükben.  Ez általában gyakoribb a fiúk esetében, lányoknál ritkább.

A tiltás nem mindig segít, a függőséget hatalmas erőfeszítés feloldani. A következményeket pedig mindannyian ismerjük: türelmetlenség, szembenézés hiánya, nyegleség, erőszakosság, szemtelenség, arrogancia. A gyerek gyakorlatilag kezelhetetlenné válik. Amerikára ez különösen igaz. Az Újvilágban eleve a gyerek az úr, a felnőtt farkát behúzva ácsingózik gyermeke szeretetéért. A tipikus amerikai szülő az USA-ban menekül az ilyen konfrontatív helyzetektől és inkább bármit megvesz a gyereknek és bármit elnéz neki, lényegében azért, hogy az hagyja békében.

Sok gyerek a “modern nyugati haladó világban” már akár 8 éves korától a családi vacsoraasztalnál nagyméretű okostelefonját babrálja, videokat néz rajta, és ha a szülő megkéri, hogy tegye le, maximum maga mellé teszi pár percre, majd amikor a szülő félrenéz, ismét előveszi.

Mindez a modern szabadelvűség és az engedékenység, magyarul a liberalizmus mellékterméke. Jobban mondva végterméke. Mert ezek a félrenevelt halandó fogják egykor Földgolyónk jövőjét meghatározni. Ilyesztő jövőkép. Magyarországon és általában Kelet Európában, valamint Európa déli országaiban még van valamennyi respektusa a szülőnek. A gyerek ott még nem kanászodott el teljesen, ellenben a pojáca, főleg nyugati, északi angolszász és skandináv társadalmakban egyértelműen a gyerek a “főnök”. A farok csóválja a kutyát.

Ezek a társadalmi jelenségek valójában súlyos pszichológiai zavarok. Mert nem csak egy egyén lehet pszichésen zavarodott, hanem egy egész társadalom is. A liberális társadalom szinte minden cselekedetével ezt a zavarodottságot mutatja. Erkölcsileg erősen megérdőjelezhető törvényeket nyomnak le az emberek torkán, ha kell autokratikus módszerekkel, gyakran a központi hatalom segítségével. Szexuális aberráltságot és homoszexuális házasságot hirdetnek, a válást, a feminizmust és a transzgender őrületet helyezik előtérbe, miközben aktívan támogatják a családok és nemzetek szétesését. Mindezt egyfajta “erkölcsi” felsőbbrendűséggel teszik.

A legalapvetőbb és legfontosabb emberi tulajdonságoknak - az alázatnak, tiszteletnek és engedelmességnek - sajnos nincs nagy jelentősége a liberális nyugati társadalmak viselkedési kódexében. Márpedig ebben a légkörben az ideológiai felsőbbrendűség, az arrogancia, a cinizmus és a normaszegés könnyen mindennapossá válhatnak. Épp ezért az emberiség fennmaradási ösztöne azt sugallja, hogy a liberálisokat egy fenntartható fejlődést fontosnak vélő társadalomban kívánatos lenne végre háttérbe szorítani, ki kellene iktatni a közéletből és meg kéne őket fosztani politikai hatalmuktól. Persze mindez nem egyszerű feladat.     

 Volt egy idő, amikor Amerikában is komolyan vették a videojátékok és a digitális eszközök szabályozásának szükségességét. Mindez gyorsan alábbhagyott, a liberális politikai és gazdasági elit hamar bedarált mindenfajta korlátozási igyekezetet. A pszichológusok már akkor figyelmeztettek egy eljövendő tragédiára, amely összefügghet az erőszakos videójátékokkal. Majd a baj bekövetkezett: az 1999-es Columbine középiskolai mészárlás kapcsán kiderült, hogy az elkövető kamaszok a Doom című játék ihletésére és annak hatása alatt gyilkolhattak.

Nehéz megtalálni a megfelelő megoldást a videojátékfüggőség problematikájára. De egy biztos, következetesnek kell lennünk a korlátozás és szabályozás terén. Azokat a nihilista játékokat, amelyek kifejezetten egy megtörtént tragédia kiaknázásától szólnak pedig nyilvánvalóan be kéne tiltani.

Az egyik első ilyen agresszív videojáték piacra kerülésekor volt némi felháborodás és vizsgálatok indultak politikusok és szaktekintélyek részéről. Aztán teltek, múltak az évek. Ma már nincs bizottsági meghallgatás, nincs közfelháborodás, nincs szankció, törvénycsomag, tiltás és cenzúra. Persze ez országonként eltérő. A vér és az erőszak egyre élethűbb a technológia fejlődésének köszönhetően, mint valaha, mégsem vonjuk le a konklúziót, hogy a gyerekek ezektől a játékoktól lennének veszélyben.

Pedig a legfejlettebb nyugati országok egészségügyi intézményei rendre elismerik, hogy az agresszív videójátékok növelik az erőszakos viselkedés kialakulásának valószínűségét. Tucatnyi kutatás eredményét összegezve azt látjuk, hogy az erőszakos videójátékok az agresszív viselkedéssel, agresszív gondolatokkal és a tevőlegesen agresszív érzésekkel szorosan összefüggnek, tehát inkább növelik azok előfordulását, miközben a szociális érzékenység, az empátia és a másokat segítő, proszociális viselkedés visszaszorul a megrögzött játékosoknál.

Az angolszász világban el is bevezették az ún. “rating”-ek használatát, amely korosztály szerinti vásárlási engedélyezést jelent. Az Egyesült Királyságban az egyik ilyen lövöldözős játék megvásárlását a Video Standards Council (VSC) PEGI 12-re minősítette, amely azt jelenti, hogy törvényszegés ennek a játéknak a megvásárlása a 12 év alatt teenager-ek számára. Az USA-ban ugyanez a játék az ottani szabályozás értelmében Teen rating-et kapott. Ez azt jelenti, hogy csak 13 éven felüliek vásárolhatnak ilyet. Értelemszerűen a használatuk szülői engedélyezését is ezekhez a korhatárokhoz kéne igazítani, legtöbb szülő mégsem tartja be ezt az irányelvet.

Jó, jó, de mihez kezdjünk a korlátozás terén? Mert a gyerek úgyis játszani fog, ha játszani akar. Pszichológusok szerint a „most már fejezd be a játékot!” felszólítás falra hányt borsó egy függő játékosnál, javarészt hatástalan és a szankciók (mint pl. az internetmegvonás) sem vezetnek célra, sőt inkább mélyítik a problémát.

Mi tehát a jövőkép a digitális világ fejlődésére és hatásaira vonatkozólag? Ahogy Friedrich Nietzsche több ízben is utalt már erre téziseiben: az emberiség tendenciózusan a majom színvonalára fog visszafejlődni, ha hagyjuk. Ennek tudatában azt kell tanácsoljuk egymásnak és mindannyiunknak: NE HAGYJUK! Óriási össztársadalmi felelősség ez, amelyen nem kevesebb, mint emberi létünk és fennmaradásunk is múlhat!

Borítókép: PuzzlePix / Dreamstime