Hirdetés átugrása →
Bezár ×

Önsorsrontók - Az USA vezette liberális nyugati civilizáció hanyatlása és bukása

HírekTopolánszky Ádám

“A politika nagyurai csak beszélnek a békéről, de nem akarják a békét, csak beszélnek az emberi jogokról, de félnek az emberi jogoktól. Mert sem a béke, sem az igazság, sem az emberi jogok nem jövedelmeznek semmit, csak az üzletek jövedelmeznek, és a szegény kis nép igazsága nem üzlet senkinek.”

Wass Albert, Adjátok vissza a hegyeimet!

Tézisem lényege a fenti címsorban húzódik. Nem vagyok jós, de előrelátó vagyok. Ugyanakkor szomorúsággal tölt el az USA hanyatlása és bukásának előrevetítése, hiszen lelkesedés és Amerika iránti csodálat volt a szívemben az 1974-es kiköltözésemtől, egészen későbbi, 2000-es hazatelepülésemig. Az USA tanításai mintegy 26 éven keresztül befolyásolták nézetvilágomat 1974 és 2000 között, amely az elmúlt 19 év során szilárdan a nemzeti-konzervatív eszmék irányába tolódott. Igen, az ember örökké tanul.

1974-től 6 éven keresztül végigjártam a keleti parti amerikai egyetemeket (UCONN, Yale, Columbia) dr. Rudolf Tőkés, István Deák, Zbig Brzezinski és Marshall Shulman tanítványaként. Nem csak figyeltem, de nagy érdeklődéssel tanulmányoztam az USA történelmét, kultúráját, működését. A bennfentes ismeretek birtokában mára kimondhatom: a liberális demokrácia, melynek sarokpillére az USA volt a 20. században, mára kifulladt, hanyatlása megindult, bukása elkerülhetetlen. Azonban figyeljünk az állítás lényegére: nem az USA bukik el véglegesen, hanem az USA-t irányító, zsigereiben nemzetellenes, családellenes és keresztény-ellenes liberális demokrácia. Az Egyesült Államok valamilyen formában még vélhetően létezni fog egy ideig, amíg a benne élő, de számarányait és befolyását tekintve rohamosan fogyatkozó európai keresztény kultúra alakítja a történéseket.

Előbb-utóbb az utolsó európai keresztény ember is beolvad majd abba az új-amerikai multi-kulturális etnikai és vallási katyvaszba, amit a liberális demokraták az új bevándorlási törvénnyel 1965-től kezdődően az ultraliberális Edward Kennedy révén kiforszíroztak. És amikor az utolsó európai ember is végleg kivándorol majd az “Egybesült Állatokból” (ahogy egy tréfás kedvű barátunk nevezte a mesterséges diverzitásra épített szuperhatalmat), akkor bizony az egész birodalom bukhat majd, hiszen fenntartása lehetetlenné válik a jelenlegi alkotmányos keretek között. Hogy miért? Elsősorban az Alapító Atyák miatt, akik keresztény európai emberek voltak. Ez olyan, mint az egyszeregy, csak hát a píszi elnyomó gépezet nem engedi ezt kimondani.

Nem csak Amerikában, de Európában is tilos a fehér keresztény kultúra eltűnéséről beszélni, ami pedig a jelen előrejelzések szerint szinte elkerülhetetlen 100-150 éves távlatban. Az USA saját népszámlálási hivatalának (U.S. Census Bureau) előrejelzése szerint 2045-re, azaz 26 év múlva az európai fehér populáció az országban először a történelem során kisebbségbe kerül. Ez a folyamat aztán felgyorsulhat és az USA lakossága teljes egészében non-white, azaz színes bőrű lehet. Hogy ez mikorra következik be, arra nincsenek pontos becslések, de ha lennének is, azokat a liberálisok autoriter, despota cenzúrája nyilvánvalóan letiltaná.

“És akkó mi van?” - mondaná Papp Réka Kinga az ATV-n. “Semmi!” - az ő véleménye szerint. De vajon mit mondana Papp Réka Kinga, ha mondjuk a feketék teljesen eltűnnének Fekete Afrikából (szubszaharai Afrika) bármely okból kifolyólag és az egy teljesen fehér vagy sárga régióvá alakulna át? Ez a terület jelenleg a Föld legszegényebb régiója, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) előrejelzése szerint a legnagyobb népességrobbanás itt várható a következő évtizedekben, 2050-re az itt élő lakosság száma elérheti az 1,5 milliárdot, amely lakosság tetemes része majd Európába és az USA-ba kíván áttelepülni, miután más fejlettebb ország, mint például Japán, Kína vagy Ausztrália nemigen engedik be őket. 1900-ban Európa lakossága még a Föld lakosságának 25 százalékát alkotta (3-szor annyi volt Európa lakossága, mint Afrikáé); 2050-re Európa lakossága már csak a Föld lakosságának 7 százaléka lesz, amely Afrika akkori lakosságának 1/3-át teszi majd ki. Van még kérdés? Kéretik majdan, hogy az utolsó európai fehér ember, aki elhagyja ezt a Földgolyót kapcsolja le a villanyt. Lehet, hogy épp Papp Réka Kinga lesz az?

De maradjunk pozitívak és szögezzük le: az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata és Alkotmánya a világ eddigi legcsodálatosabb gondolatait jeleníti meg. Az Amerikai  Függetlenségi Nyilatkozat 1776-ban kimondta, hogy az amerikai emberek elidegeníthetetlen jogai három alapelvben testesülnek meg: az élethez (life) való jogban, a szabadsághoz (liberty) való jogban és a boldogságra való törekvésben (pursuit of happiness). A liberális demokraták az elsőt már régóta nem tartják be, mert mértéktelenül abortuszpártiak. Gondolkozás nélkül hajlamosak kivégeztetni magatehetetlen, de már életképes embriókat, magzatokat és/vagy koraszülött kisbabákat. A szabadság tekintetében az azzal összefüggő jogokat leginkább magukra vonatkoztatják, mások szabad vélemény- és sajtószabadságát csak ritkán védik meg. A boldogságra való törekvés pedig náluk végképp hiányzik, hiszen folyamatosan elégedetlenek, boldogtalanok, sőt egyenesen gyűlölködőek és kirekesztőek.

Az Amerikai Alkotmány pedig 1789-ben a következőket vetítette előre: “Mi, az Egyesült Államok népe, annak érdekében, hogy tökéletesebb egységet alkossunk, hogy az igazságszolgáltatást megerősítsük, hogy belföldi békés viszonyokat alakítsunk ki,  hogy közös honvédelmünket ellássuk, hogy általános jólétet teremtsünk és hogy a szabadság gyümölcseit biztosítsuk saját magunk és az eljövendő nemzedék számára, készítettük ezen Alaptörvényt (Alkotmányt) az Amerikai Egyesült Államok szolgálatára.”

Nyilván nehéz a két amerikai alapító okirat mondataival és téziseivel vitatkozni. Leginkább csak meghatódni lehet rajtuk. Azonban épp azért idézem ide a fenti mondatokat, mert mondanivalóm lényege, hogy a liberális demokraták nem tartják be ezeket az alkotmányos ajánlásokat. Se békés körülményeket nem teremtettek az elmúlt évszázad során az amerikai állampolgárok részére, se általános jólétet nem biztosítottak az ország lakói számára hosszútávon. Az ő esetükben a partizán politikai és ideológiai célok felülírják az alkotmányos szabályokat és eszméket.

Figyelemreméltó az is, hogy egyenlőségről és testvériségről egyik amerikai dokumentum sem beszél, mint ahogy a franciák anno a francia forradalom idején ezt harcos céljaik között deklarálták. A píszí egyenlősdi játék ugyanis a bal-lator liberális demokraták játszóterén zajlik, amely nem felel meg az amerikai alkotmányos előírásoknak. A közös honvédelem pedig alkotmányos tézis, mégis a liberális demokraták jelenleg ezt Chuck Schumer és Nancy Pelosi ideológiai alapú ellenszegülése révén semmibe veszik. Hiszen az USA nemzetbiztonsága és határainak védelme alkotmányos feladatuk lenne. A határ-, és honvédelmi feladatokat az alkotmánysértő Soros-brigantik sem az USA-ban, sem Európában nem tartják be, illetve nem tartatják be, hiszen millió számra utaztatják és segítik az idegen kultúrájú és vallású migránsok beáramlását.

A képlet egyszerű: az a politikai filozófia, amely képtelen az Isten-haza-család triád elfogadására és ápolására, az nem életképes, ergo bukásra van ítélve. A társadalmi építkezéshez ugyanis nem csak emelet kell, de talapzat is. Nem csak tégla szükséges, de malter is. Márpedig a liberális demokraták arrogánsan és látványosan mellőzték mindkettőt az elmúlt közel 100 év társadalmi építkezése során a nyugati demokráciákban.

A visszatérő kérdés tehát a nemzetközi elemzők megnyilvánulásaiban az, hogy az Amerikai Egyesült Államok képes-e megtartani globális vezető szerepét, amelyet a Szovjetunió összeomlása után szinte rivális nélkül birtokolt mostanáig? Erre a kérdésre keresi a választ Joseph S. Nye, Jr., az Antall József Tudásközpont által kiadott könyvében is, amely az úgynevezett “amerikai évszázadot” vizsgálva próbálja megfejteni, hogy vajon meddig tart ez a hegemónia. Dezse Balázs a Pesti Srácokban megjelent egyik tavalyi írásában azt taglalja, hogy a felvetés aktuális, hiszen a Pew Research Center felmérései szerint az amerikaiak már csak 28 százaléka állítja, hogy országuk a legnagyszerűbb globális törekvés és mindenki fölött áll, míg 2011-ben ez az arány még 38 százalék volt. Sokan Kínát látják a legnagyobb kihívónak, de én személy szerint kételkedek Kína világvezető szerepének eljövetelében mindaddig, amíg az ottani vezetés fel nem adja kommunista egypártrendszerre alapuló elveit és a diktatúra gyakorlását.
 
 
Az “amerikai évszázad“ jóval több mint 100 évet ívelt át mindeddig. Valamikor a 19. század végén indult, a 20. század közepe táján tetőzött és ez a szerepvállalás a mai napig működik, pislákol. Trump éppen ezt a szerepet és felelősségvállalást szeretné megerősíteni, illetve visszaállítani. Óriási ellenszélben kell azonban tennie mindezt, hiszen az autokrata, nemzetbomlasztó liberális demokrata Kongresszus naponta fekvő rendőröket, tankcsapdákat és egyéb szúró, vágó eszközöket vet be Trump küldetésének kisiklatására a multi-kulti nyitott kevert társadalom kiterjesztése érdekében, amely makacs rögeszméjük.

A liberális ellenzék hazánkban gyakran szeret Szent István királyunk szavaira hivatkozni, aki a történetírók szerint azt vélte mondani, hogy “az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” De ez nem azt jelenti, hogy Szent István szerette volna az akkori Magyarországot 100 millió szaracénnel elárasztani, mindössze annyit sugallt, hogy a többnyelvűség előnyt jelenthet a nagyvilággal építendő kapcsolataink során. Ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk egymás kultúráját és szokásait. Tehát Szent István semmiképp sem akarta a keresztény egyházat háttérbe szorítani a muszlimok javára. Sőt! Első királyunk leginkább forogna a sírjában, ha látná, hogy szavait miképp forgatja ki a bal-lator “magyar” ellenzék.

Azonban sajnálatos módon az USA neoliberális/neokonzervatív vezetése épp ezt tette az idők során. 1965-től elárasztották az országot harmadik világból érkezett menekültekkel és ezáltal Amerika addig kialakult kultúráját és vallási alapjait ingatták meg. Hogy ez szarvas hiba volt, ma már evidencia. Az USA-ban ma nagyobb az erőszakos bűncselekmények száma, mint valaha, erős a politikai széthúzás, széleskörű a faji és etnikai kakaskodás, valamint előtérben vannak a vallási feszültségek. De immár a terrorizmus szele is megcsapta az Egyesült Államokat 2001 szeptember 11-én, sőt azt követően is.

Összegezve tehát: a multi-kulturális diverzitás soha nem hozott fenntartható fejlődést vagy társadalmi békét sehol a világon. Erőszakos terjesztése elbukott nemcsak az Egyesült Államokban, de világszerte is. Patrick Buchanan ezt a gondolatot fejti ki választékosan kitűnő írásaiban, értekezéseiben. Tanul-e mindebből a sokszínű nemzeti kultúráját megőrizni kívánó emberiség, vagy netán vállalja a globalista elit által ránk erőltetett belharcokat az erőltetett diverzitás jegyében? 
 
Egyelőre az ENSZ, a brüsszeli bevándorláspártiak és az őket befolyásoló Soros György globalista hadoszlopai jól állnak, miközben a nemzeti gondolkodásúak szuverén törekvései folytatódnak. A nemzeti kultúrákat féltő erők azonban a liberális demokráciák bukásával tovább erősödhetnek hosszútávon. Ez a fordulat némi reményt jelenthet az európai keresztény kultúra megőrzését és fennmaradását illetően is. Úgy legyen!
 
Borítófotó: PuzzlePix / ForeverLee, Dreamstime