Hirdetés átugrása →
Bezár ×

Moldáv külügyminiszter: „Célunk a szoros együttműködés az Európai Unióval”

HírekMoszkovits János

A Románia és Ukrajna között elhelyezkedő, 34 ezer négyzetkilométernyi területű Moldovai Köztársaság az 1990-es függetlenedése óta megosztott. Az országtól háborúval elszakadt Csongrád megyényi részen, Transznisztriában (a Dnyeszter Menti Köztársaságban) abszolút oroszbarát vezetőség van, amely külön országnak tartja magát, és népszavazáson is megerősítette, hogy a jövőjét az Orosz Föderációhoz kötné. Ezen a területen, a Dnyeszter folyó túlsó partján 1992 óta orosz békefenntartók állomásoznak, és őrzik a volt szovjet hadsereg mintegy 21 ezer tonna lőszerét, katonai eszközeit. Az Európai Unióval társulási megállapodás keretében együttműködő Moldovai Köztársaság vissza szeretné illeszteni az ország vérkeringésébe Transznisztriát, széleskörű autonómiát ígér, de úgy tűnik, még sokáig várat magára a megoldás. Közben Moldova mintegy 3,5 milliós (háromnegyedrészt román ajkú) lakosságából egymillióan külföldön dolgoznak, tanulnak, főként az EU-ban, amióta vízummentesen utazhatnak. A február 24-i választások után patthelyzet alakult ki: az orosz kapcsolatok erősítését szorgalmazó Moldovai Szocialisták Pártja, amely bő két éve államfőválasztást nyert, 35 mandátumot szerzett a 101 fős parlamentben. A EU párti ACUM-koalíció, amelynek tagjai kimondottan, vagy kimondatlanul a Romániával való egyesüléstől várnák a szebb jövőt, 26 parlamenti helyet szerzett, a most is kormányzó Moldovai Demokrata Pártnak (PDM) pedig 30 mandátuma van, és nyitott egy szélesebb körű koalícióra is. Ez a párt megtartaná az ország semlegességét, de egyértelműen nyugati elkötelezettségűnek tartja magát, és az EU felé vezető utat egyengeti. Az ország külügyminiszterét, Tudor Ulianovshit közvetlenül a választások előtt interjúvolta meg a Figyelő. 

‒ Merre tart a Moldovai Köztársaság: az Európai Unió (EU) vagy az Eurázsiai Unió felé? Az egyikkel társulási megállapodása van, a másiknak megfigyelő tagja.

‒ Országunk természetesen aktív európai integrációs politikát folytat. Ez külpolitikánk legfontosabb feladata. Az idén lesz tíz éve annak, hogy létrejött az EU Keleti partnerség programja, öt esztendeje pedig vízummentesen utazhatunk az unióba. A társulási megállapodásnak része az átfogó szabadkereskedelem, mi ezt a fejlődési modellt követjük. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk nem fontos a szomszédságpolitika, illetve a baráti, partneri kapcsolatok fejlesztése keleti irányban is. De ez nem mehet az európai politikánk rovására.

Másfelől a Moldovai Köztársaságnak, és személy szerint nekem is az ország szuverenitása a legfontosabb, az állam önállóan dönti el, mi az elsődleges. Nálunk az európai irányultság áll az első helyen. Ezt a gazdasági adataink is alátámasztják, hiszen az export hetven százalékát az EU-val bonyolítjuk. Sajnos Oroszország még mindig embargót alkalmaz a termékeinkre.

‒ Ezt most éppen feloldani készül az Orosz Föderáció.

‒ Egyelőre csak az államfőnk, Igor Dodon mondta ezt. Még semmi sem hivatalos, irat ezt nem igazolja. Az elnök sokszor járt Moszkvában, de nem egyeztetett a külügyminisztériummal.

‒ Egyetlen palack moldáv bor sem jut be Oroszországba?

‒ Legfeljebb ajándékcsomagban. Pedig annak idején ez a vidék volt az egyik legfontosabb agrártermék-ellátója a néhai Szovjetuniónak, gabonából, szőlőből, borból, párlatból mindenképp. De ismétlem, a jelenlegi kormány európai irányultságú, a társulási megállapodást maradéktalanul végre akarjuk hajtani, folytatjuk a reformokat, s célunk, hogy minél szorosabb legyen a kapcsolatunk az EU-val. Számunkra nem életképes projekt az Eurázsiai Unió. Igor Dodon személyes döntése volt, amikor kérte a megfigyelői tagságot ebben a szervezetben, de ennek a papírnak semmilyen jogi ereje nincs. Persze érdekünk, hogy fenntartsuk a párbeszédet mind Moszkvával, mind pedig Fehéroroszországgal vagy a közép-ázsiai országokkal.

‒ Milyen a kapcsolatuk Ukrajnával?

‒ Jó, egy sor magas szintű találkozónk volt. Sikerült megegyeznünk az ukrán féllel, hogy együtt ellenőrizzük a közös határt, beleértve a transznisztriai (az 1990-es évek elején elszakadt terület ‒ a szerk.) szakaszt. Fontos, hogy teljesen megszüntessük a csempészetet, főként a kábítószer- és a fegyverkereskedelmet.

‒ Zajlik még fegyvercsempészet?

‒ Nézze, az elszakadt Transznisztriában van arzenál, mintegy 21 ezer tonna robbanóanyag is.

‒ Az a volt Szovjetunióból maradt meg, és az ott állomásozó orosz katonák őrzik. Valaki megdézsmálja?

‒ Nincs ilyen információnk, de mi, a moldáv hatóságok nem léphetünk be oda. Reméljük, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ) együtt megvizsgálhatjuk majd a helyzetet. Csak reménykedni tudunk, hogy nem robban fel a több évtizedes lőszer.

‒ Az oroszok mit szólnak hozzá? Nemrég járt itt az EBESZ soros elnöke, Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter.

‒ Egyelőre nem válaszolnak erre. A Kremllel egyébként zajlik a párbeszéd. Mi azt akarjuk, hogy feltétel nélkül vonuljanak ki az oroszok Transznisztriából. Erről tavaly ENSZ-határozat is született. Kétféle misszióról van szó. Egyfelől itt vannak a békefenntartók az 1992-es szerződés értelmében, de mintegy 1700 katona egy operatív csapattesthez tartozik. Nyugodtan hazamehetnek, mert már nincs háború, stabil a helyzet. A Dnyeszter-melléki felsőoktatási intézmények képzését akkreditáltuk, elismerjük az ott kiadott diplomákat, semleges (felségjel nélküli) rendszámtáblákat adunk ki a transznisztriai gépkocsikra. Nos, enyhül a légkör, de Oroszország szerint csak akkor kell kivonni a csapatokat, ha a helyzet politikailag rendeződik, megegyezés születik a felek között. Moldova kormánya azon van, hogy keretegyezményben szabályozzuk Transznisztria státusát. Ez több lenne, mint az autonómia, de kevesebb, mint a függetlenség, és az együttlétet nem föderatív alapon, hanem egy egységes államon belül képzeljük el.

‒ A transznisztriai vezetés nem reintegrációt, hanem függetlenséget akar.

‒ Reméljük, hogy a Nyugat, azaz az EU, az USA, Kanada és mások támogatnak minket a Moszkvával folytatandó párbeszédben, hiszen a Dnyeszter-mellék ügyében (is) a megoldás kulcsa az oroszok kezében van.

‒ Miként győzik meg Oroszországot?

‒ Hát ez jó kérdés! Az EU és a NATO szomszédja vagyunk, szeretnénk, ha ezek a szervezetek koncentráltan segítenének ebben, és fontosnak tartjuk, hogy regionális szinten is támogatást kapjunk. Mondok erre egy példát. Nemrégiben a transznisztriai és az orosz vezetés kitalálta, hogy a szakadár terület diplomáciai képviseletet nyisson Moszkvában. Ez provokáció, hiszen a Dnyeszter Menti Köztársaságot a világon egyetlen más ország sem ismeri el. Az ünnepségen több orosz hivatalosság is részt vett, de végül lecserélték a diplomáciai testületre utaló táblát arra, hogy az a Dnyeszter-melléki Fejlesztési Alap irodája. Ez azért történt, mert innen, Chişinăuból hevesen tiltakoztunk, s jó néhány nyugati ország is mellénk állt. Igaz, az EBESZ-től és Brüsszeltől határozottabb fellépést vártunk volna el. Másfelől, úgy vélem, magunk mellett tudjuk a transznisztriai lakosokat, akik nem támogatják az ottani vezetőséget. Ha javulnak az életkörülményeik ‒ mint ahogy sikerült megoldanunk, hogy a Dnyeszter két partján élő emberek olcsón telefonálhassanak egymásnak, ne méregdrága, az amerikai hívásokénak megfelelő tarifával, vagy vízummentesen utazhatnak az EU-ba, illetve a diákok Erasmus-ösztöndíjhoz jutnak ‒, akkor nyilvánvalóan az Európához való közeledést választják. Rájönnek, hogy sokkal jobb lesz az egységes Moldovai Köztársasághoz tartozniuk. Még egy példa: azóta, hogy aláírtuk az EU-val a szabadkereskedelmi egyezményt, a transznisztriai cégek 78 százaléka regisztráltatta magát a chişinăui kamaránál, hogy üzletelni tudjon az unióban. Azelőtt alig néhány ilyen vállalat volt odaát. Nos, az ottani lakosság is egy idő után EU-párti lesz. Persze nehezen zajlik a folyamat, míg Oroszország-barát vezetés van ott, no meg orosz katonaság. Gyakoriak is egyébként a hadgyakorlatok Transznisztriában. A páncélosok nemegyszer a két területet elválasztó biztonsági sávban vonulnak fel.

‒ De a NATO is tartott gyakorlatot Moldovában.

‒ Igen. De a Dnyeszter folyón túl az oroszok a mi engedélyünk nélkül gyakorlatoznak. Az a terület a Moldovai Köztársaság része.

‒ Ez a befagyott konfliktus nem választható el attól, ami a kelet-ukrajnai háborús övezetben történik. Az Orosz Föderációt zavarja, hogy a szomszédságába betette a lábát a NATO.

‒ Két különböző helyzetről van szó, noha az orosz forgatókönyv azonos. Moszkva egy szuverén országból szakította ki a Krímet, és támogatja a kelet-ukrajnai szakadárokat. Ki kellene vonulniuk onnan, s a helyüket nemzetközi békefenntartóknak, kék sapkásoknak kellene átvenniük, ahogyan azt Ukrajna is kérte az ENSZ-ben. Moldova szintén ezt akarja: cseréljük le Transznisztriában az orosz csapatokat kék sapkásokra, sőt civil békefenntartókra. Persze egy ilyen nemzetközi misszióban az oroszok is részt vennének. Nagyon zavaró, hogy Oroszország egy jól előkészített terv alapján kebelezte be Krímet, aztán megépítette a Kercsi-szorosban a hidat, mintha az Azovi-tenger csakis az ő felségterülete lenne. Ez ellentmond a nemzetközi jognak és a korábbi orosz‒ukrán megállapodásnak. Sajnálatos módon a Nyugat nem egységes ennek megítélésében, csak szolidaritási szinten. A rendezés várat magára, s az az érzésem, hogy a Nyugat egyelőre eszköztelen, már ami a gyakorlati megoldást illeti. Pedig ez egy komoly biztonságpolitikai kérdés. Ráadásul most itt, a régióban nagyon érzékeny időszakot élünk meg. Választási év van Moldovában és Ukrajnában, s az EU is el van foglalva a májusra meghirdetett európai parlamenti választásokkal. Az oroszok kihasználhatják ezt az időszakot, hogy még nagyobb befolyást szerezzenek a térségben. Moldovának életbevágóan fontos, hogy Ukrajna biztonsága erősödjön.

‒ Ha ön Moldova külügyminisztere maradna, szorgalmazná országa NATO-tagságát? Van a katonai szervezetnek irodája Chişinăuban, de az állam alkotmányilag semleges.

‒ Hivatalosan csak azt mondhatom, hogy a Moldovai Köztársaság semleges ország, de a személyes véleményem az, hogy nem tenne rosszat, ha csatlakozna a nyugati katonai szövetséghez. Hangsúlyozom: ez a saját véleményem. Eleinte politikai csatazaj övezte a NATO összekötő irodájának a felállítását, most tapasztalhatja, hogy csend van. Jelenleg zajlik a nemzeti hadseregünk modernizálása, sok a teendőnk addig, míg profi haderőnk lesz. Részt veszünk nemzetközi békefenntartó missziókban, s növeljük majd a jelenlétünket. Szóba került az is, hogy közös békefenntartó zászlóaljban dolgozunk majd a románokkal, ami a mi katonáink képzettségét növeli. A tavaly elfogadott katonai stratégiánk része a NATO-val való szorosabb együttműködés.

‒ Ha a Moldovai Köztársaság Szocialistáinak Pártja nyer, a választások után is ez lesz a politikai irány?

‒ Afelől kétségeim vannak. Persze nem mindegy, hogy egy esetleges koalícióban miként alakulnak az erőviszonyok. Én azt szeretném, hogy a következő kormány azt folytassa, amit a Moldovai Demokrata Párt (PDM) által vezetett kabinet elkezdett: közeledjen az EU-hoz és folytassa a NATO-val megkezdett együttműködést. Ha a szocialisták bármikor is hatalomra jutnak, ők Oroszország iránt tájékozódnak majd, őket nyíltan támogatja a Kreml. Ha lesz egy Moszkva felé húzó kormányunk, amíg az képviseli a hatalmat, addig úgy járunk az európai integrációval, mint a biatlonisták, akik hiába síelnek jól s kerülnek közel a befutáshoz, ha a céllövészetben hibáznak, büntetőkört kell futniuk, s lemaradnak a versenyben. Pluszkörökre nekünk már nem nagyon futja, a moldovai fiatalság így is türelmetlen (százezrek dolgoznak, tanulnak külföldön), itthon élő fiatalok nélkül pedig nem tudunk jövőt teremteni az országnak.

‒ Milyen a viszonyuk Romániával, s hogyan értékeli a magyar kapcsolatokat?

‒ Stratégiai partnerségünk van, több mint 1,3 milliárd eurós a kereskedelmi forgalom a két ország között. Románia most, az EU soros elnökeként segítséget nyújthat a digitális fejlesztés, a szállításügy, valamint az energetika terén. Most kezdtük el építeni a közös gázvezetéket is. Ez az interkonnektor még az idén, de legkésőbb a jövő év közepéig elkészül. Így máshonnan is gázt kaphatunk, mert jelenleg szinte csak oroszt tudunk használni. Ami pedig Magyarországot illeti, az utóbbi másfél évben roppant dinamikussá váltak a kapcsolataink. Rendkívül jó viszonyt ápolok kollégámmal, Szijjártó Péterrel, aki elkötelezetten, határozottan támogatja Moldova európai integrációs törekvéseit. Ezt legutóbb, a februári chişinăui látogatása alkalmával is megerősítette. Budapest komoly támogatást nyújt nekünk az oktatás, a képzés terén. A magyarországi ösztöndíjprogramra nagyon sokan pályáznak. A moldovaiakat főként a gazdasági, a jogi, az üzleti oktatás érdekli, de meglepett, hogy sokan magyarországi légiforgalmi képzésre jelentkeztek.

Fotók: Somogyi Nóra